Épitő Ipar, 1911 (35. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-20 / 34. szám
augusztus 20 ÉPÍTŐIPAR (34. sz.) A budapesti Calvin-tér rendezése. A mi szép Budapestünknek van egy szépséghibája. Minden új benne. Hiányzik az idő patinája. Sőt még az a szerencsétlenség is éri, hogy egy-egy szép, régi épületét szentségtörők — avatatlanok — megsikálják avagy lebontják. Tehát azt a kevés szép patinát, még azt is eltüntetik. Avagy ki nem botránkozott meg két év előtt, amikor a nyugati pályaudvar szép homlokzatát lesikálták — a szó valódi értelmében. A régi sajtolt tégla zománcát téglával súrolták le. Tessék csak megnézni. És ezt a magyar állam hivatalos közegei cselekedték meg! Avagy kinek nem fájt a szíve, mikor néhány év előtt Petschacher egyik legszebb épületét bontani kezdették az Andrássy-úton! Amikor a székesfőváros tanácsa a Calvin-tér beépítésére és szabályozására tervpályázatot hirdetett, félelem fogott el. Félteni kezdettem a calvin téri templomot. Nem mintha túlbecsülném és értékes műemléknek tartanám! Nem! De az egyszerű, nemes klasszicizáló homlokzatért igazán kár volna. Sőt hogy a nagy Széchenyi szavait applikáljam: „olyan kevés a régi szép épületünk, hogy e templomnál gyöngébb régi alkotásoknak is meg kell kegyelmeznünk". Sajnos, nem csalódtam feltevésemben. A pályázók legtöbbje bizony neki ment a templomnak! Igaz, hogy nagyobbára csak a toronynyal kísérleteztek, de a díjazottak egyike alaposan eltüntette tornyostul, portaléstul! Ha így „rendeznők"a különben most is „festői" Calvin - terünket, ugyancsak nem ismernék fel rendezés után. De a festőiségnek is vége lenne, így nem szabad várost rendezni! Nem szabad a várost a maga eredeti alakjából kiforgatni! Nem szabad különösen akkor, mikor ez a városrész kedves, szép és van rajta két olyan objektum, amely megérdemli, hogy eredeti alakjában megmaradjon. Úgy is mint objektum, úgy is mint emlék.* Hibának tartom, hogy a pályázati feltételekben nem kötötték ki azt, hogy a calvin téri templomot eredeti alakjában meg kell tartani és hogy a csatlakozó telektömbök a templom meglevő arányaihoz alkalmazkodjanak. A feladat másik része: miként szabályoztassék és miként építtessék be a templom melletti Ráday-, Oroszlán- és Lónyay-utca által határolt telektömb. A feladat nem könnyű, ha tekintetbe veszszük, hogy a templomot jobbról-balról négyemeletes bérházakkal kell körülépíteni, de úgy, hogy a templom ezért még kellőképpen érvényre is jusson és a tér egységes homlokzatot is nyerjen. Azok, akik ezt teljesen zárt homlokzat-megoldással vélték elérni, azoknál a templom egyátalán nem jut érvényre. Akik pedig a templomot szabaddá tették, azok a tér egységes képét szakították meg. Mindkettő egyaránt hiba. Legjobban közelítették meg a feladatot azok, akik a zárt megoldás-ssal is a templom érvényesülését is érvényre juttatták. Elérték ezt oly módon, hogy a templommal közvetetlenül kapcsolatos épületrészeket a templom arányainak megfelelően alacsonyabbra hagyták és fokozatosan mentek át a magasabb részekre. Ily módon fokozták is a homlokzatok festőiségét.* A tervek bírálatakor természetesen ezek az elmondott szempontok vezetnek, amelyek bizony nem mindenben fedik a bíráló bizottság nézetét. De ez nem is baj! Hiszen maga a bizottság sem volt egy véleményen a díjazást illetőleg. Éppen a Medgyaszay István díjazott terve ellen legnagyobb a panaszom. Az ő zárt homlokzati megoldása egyrészt megfosztja a teret eddigi festőiségétől, másrészt a templom teljesen eltűnik a homlokzatok tömegei között. Emellett a jelenlegi templom architektúrája teljesen eltűnik és kapunk helyette olyan architektúrát, hogy senki fia többé a Calvin-térre reá nem ismer. Ilyen módon azonban mégsem szabad szabályozni. , Sokkal jobbnak, sikerültebbnek tartom a Leimdörfer Ármin ugyancsak díjazott tervét. Ő is zárt homlokzatvonalat létesít, mégpedig a templomépület ügyes kiemelésével. A templomhoz csatlakozó épületeket csak két emeletre tervezi. Egyedül azt fájlalom, hogy a templomtornyát magasbítja. Egészen hasonló nyomokon indult Hetyey Gyula és Géza díjazott terve. Ők is úgy érezték, hogy a térnek zárt homlokzati megoldása mellett, a templomot érvényre kell juttatni. E végett a templom és a fővárosi épülettömb között erős visszaugrással egy 12 m széles átépített utcát nyitnak. Kár, hogy úgy ez az utca, mint a visszaugrás kissé túlságosan van méretezve. Érdeme e tervnek, hogy a templomot igen helyesen mai alakjában megtartja és hogy a templommal csatlakozó alacsonyabb épületszárnyakról fokozatosan megy át a magasabb épületrészekre, ami igen festői csoportosításokra adott alkalmat. Egyike a legjobb terveknek a Schulek János szintén díjazott terve. Ő alkalmazkodik a legjobban a meglevő állapotokhoz. A maga természetes szépségében és egyszerűségében meghagyja a templomot, sőt magát a Calvin-teret is. Még a templom mellett meglevő átjárót is megtartja. A templom érvényesülésére ő is alacsonyabban tartja a csatlakozó épületrészeket. Érdekes, erősen német város képét varázsolja elénk Balogh Loránd gyönyörűen megrajzolt terve. A Ráday-utca sarkára egy poligonális, kétemeletes bazárépületet emel, melyhez ugyancsak kétemeletes, árkádos épület vezet a templomig. Magasabb épületek csak a Lónyay-, Oroszlán- és Ráday-utca mentén épülnek, így, bár a templom eléggé érvényesül, a tér zárt jellege mégis elvész. A megvételt igazán megérdemelte. Hajós és Villányi megvett tervén fájlalom, hogy a térnek eredeti, majdnem ívben hajló kellemes vonalát, szögletben megtörik és hogy a templom tornyát mindenképpen 4. ábra. Munkáslakások a budapesti Százados utcában. Építette Kis J. Jenő. 343