Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
1913. februárius 2 ÉPÍTŐIPAR (5. sz.) A Nemzeti Színház tervpályázata. Második közlemény: Milyen legyen a modern színház nézőtere? Sokat foglalkoztak ezzel színházépítők, színházigazgatók. Ennek a kérdésnek eldöntésekor, művészi és gyakorlati célokon kívül, még társadalmi és pénzügyi szempontokat is figyelembe kell venni. A nézőtér alakításában tehát nemcsak az építészek, hanem a színházi emberek véleménye is fontos. Sőt döntő. Ők ismerik a színházi életet, a helyi viszonyokat. A közönség igényeit. Ők tudják, kik járnak színházba és milyen helyekre. A kérdés a körül forog, hogy a közönséget egy hátrafelé emelkedő hatalmas — amphitheatrális — nézőtérbe helyezzük-e, avagy maradjunk az olasz eredetű több emeletsoros, erkélyes nézőtérnél ? Az eddig kialakult vélemények szerint amphitheatrális nézőtér ott alkalmas, ahol nagy tömegek befogadásáról kell gondoskodni. Nagy operaszínházakban. Népszínpadokban. Ahol egy hatalmas, egységes nézőtérre van szükség. Ahol rang- és osztálykülönbség nélkül ülnek egymás mellett az emberek Ahol azonban különböző színműfajok, antik és modern drámák, tragédiák, vígjátékok kerülnek előadásra, ott csakis a több emeletsoros, erkélyes nézőtér alkalmas. Az itteni, nagyobbára előkelő hallgatóságnak nemcsak a színészek suttogását kell meghallani, de az alakító művész játékának minden mozzanatát is meg kell látni. Itt tehát az a törekvés, hogy a nézőtér térfogata minél kisebb legyen. A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben az ideális színházról tartott előadásokon éppen a legilletékesebb színházi előadóknak is ez volt a véleményük. Ők azonban még külön pénzügyi és társadalmi okokkal is támogatták az előbbi érveléseket. Szerintük a budapesti publikum egy nagy része túlzottan szereti a páholyokat. Csökönyösen ragaszkodik hozzájuk. Ha nem kaphat páholyt, inkább nem megy színházba. Olyan igazán rutinos színházi ember, mint Rákosi Jenő, ki hosszú ideig volt a Népszínház direktora, még a földszinti oldalpáholyokat is követeli! A vidéken pláne! Ott nem tudnak annyi páholyt csinálni, amennyi állandó bérlő akadna. Arról pedig hallani sem akartak az előadók, hogy a karzatemeleten páholyok is legyenek. Külön karzatot kívántak. Azzal érveltek, hogy ezeknek a páholyoknak csökken az értékük a karzat szomszédsága folytán. A közönség nem veszi. Üresek maradnak. Az új Nemzeti Színház tervpályázati programmjában a színházi előadók ebbeli fölfogása érvényre is jutott. Ez természetes. A programm valószínűleg az ő közreműködésükkel készült. Csak így lehetett az ülőhelyek számát, minőségét emeletenként pontosan meghatározni és különkülön csoportosítani. Ez az oka annak, hogy az összes pályázók — egynek kivételével — a programm kívánta három emeletsoros színházat tervezték meg. Nem éltek azzal a joggal, hogy attól esetleg eltérhetnek. Miért? Mert az ankéten résztvevő, mértékadó tényezők, pénzügyi szempontból, társadalmi szükségből, a három emeletsoros nézőteret pártolták. Csak természetes, hogy a tervek elbírálásakor ugyancsak ezt az elvet vallják, így hiba lett volna a programm kikötésétől eltérni. A díjak odaítélésekor azonban mégis engedtek az elvekből ! Mennyivel jobb, mennyivel helyesebb lett volna ezt már az ankéten megtenni. A pályázók ekkor nem ragaszkodnak a három emeletsoros megoldáshoz, hanem élve a programm adta joggal, a többség alighanem kétemeletes nézőtérrel tervezi meg a színházat. Mi a magunk részéről szintén jobbnak, előnyösebbnek tartjuk azt a megoldást, amely két emeletsorban helyezi el a közönséget három emeletsor helyett. A szigorúan programm alapján ítélkező bíráló bizottság előtt azonban nem lehet külön előny a két emeletsoros nézőtér. De semmi esetre sem lehet hátrány a három emeletsoros elrendezés, mivel a programm kifejezetten ilyen nézőteret kíván és csak megengedi, az ettől eltérő megoldást.* A pályázati tervek elbírálásakor a modern színház követelményeit tartjuk mindenképpen szem előtt. Szigorúan vizsgáljuk azt is, hogy a pályázók egyike vagy másika hol és miben tért el a programaitól. Nem művészet — annál kevésbbé igazság a programm követelményeinek elhagyásával vagy könnyítésével előnyöket elérni, a programmhoz híven ragaszkodók hátrányára. A mai fejlett művészi viszonyainkhoz mérten pedig a tervekhez joggal nagyobb igényeket fűzünk, mint régebben. Az új Nemzeti Színház pályatervei — különösen a kitüntettek — olyan magas művészi nívón állanak, hogy 14. ábra. Az új Nemzeti Színház tervpályázata. — III. díj. Tervezte Tory Emil és Pogány Móric. 45