Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-02 / 5. szám

1913. februárius 2 ÉPÍTŐ­IPAR (5. sz.) A Nemzeti Színház tervpályázata. Második közlemény: Milyen legyen a modern színház nézőtere? Sokat fog­lalkoztak ezzel színházépítők, színházigazgatók. Ennek a kérdésnek eldöntésekor, művészi és gyakorlati célokon kívül, még társadalmi és pénzügyi szempontokat is figye­lembe kell venni. A nézőtér alakításában tehát nemcsak az építészek, hanem a színházi emberek véleménye is fon­tos. Sőt döntő. Ők ismerik a színházi életet, a helyi viszo­nyokat. A közönség igényeit. Ők tudják, kik járnak szín­házba és milyen helyekre. A kérdés a körül forog, hogy a közönséget egy hátra­felé emelkedő hatalmas — amphitheatrális — nézőtérbe helyezzük-e, avagy maradjunk az olasz eredetű több eme­letsoros, erkélyes nézőtérnél ? Az eddig kialakult vélemé­nyek szerint amphitheatrális nézőtér ott alkalmas, ahol nagy tömegek befogadásáról kell gondoskodni. Nagy opera­­színházakban. Népszínpadokban. Ahol egy hatalmas, egy­séges nézőtérre van szükség. Ahol rang- és osztálykülönb­ség nélkül ülnek egymás mellett az emberek Ahol azonban különböző színmű­fajok, antik és modern drámák, tragédiák, vígjátékok kerülnek előadásra, ott csakis a több emeletsoros, erkélyes nézőtér alkalmas. Az itteni, nagyobbára előkelő hallgatóságnak nemcsak a színészek suttogását kell meghallani, de az alakító művész játékának minden mozzanatát is meg kell látni. Itt tehát az a törek­vés, hogy a nézőtér térfogata minél kisebb legyen. A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben az ideális szín­házról tartott előadásokon éppen a legilletékesebb szín­házi előadóknak is ez volt a véleményük. Ők azonban még külön pénzügyi és társadalmi okokkal is támogatták az előbbi érveléseket. Szerintük a budapesti publikum egy nagy része túlzottan szereti a páholyokat. Csökö­nyösen ragaszkodik hozzájuk. Ha nem kaphat páholyt, inkább nem megy színházba. Olyan igazán rutinos szín­házi ember, mint Rákosi Jenő, ki hosszú ideig volt a Népszínház direktora, még a földszinti oldalpáholyokat is követeli! A vidéken­ pláne! Ott nem tudnak annyi páholyt csinálni, amennyi állandó bérlő akadna. Arról pedig hal­lani sem akartak az előadók, hogy a karzatemeleten páholyok is legyenek. Külön karzatot kívántak. Azzal érveltek, hogy ezeknek a páholyoknak csökken az értékük a karzat szomszédsága folytán. A közönség nem veszi. Üresek maradnak. Az új Nemzeti Színház tervpályázati programmjában a színházi előadók ebbeli fölfogása érvényre is jutott. Ez természetes. A programm valószínűleg az ő közreműködé­sükkel készült. Csak így lehetett az ülőhelyek számát, minőségét emeletenként pontosan meghatározni és külön­­külön csoportosítani. Ez az oka annak, hogy az összes pályázók — egynek kivételével — a programm kívánta három emeletsoros színházat tervezték meg. Nem éltek azzal a joggal, hogy attól esetleg eltérhetnek. Miért? Mert az ankéten résztvevő, mértékadó tényezők, pénzügyi szem­pontból, társadalmi szükségből, a három emeletsoros néző­teret pártolták. Csak természetes, hogy a tervek elbírálá­sakor ugyancsak ezt az elvet vallják, így hiba lett volna a programm kikötésétől eltérni. A díjak odaítélésekor azonban mégis engedtek az elvek­ből ! Mennyivel jobb, mennyivel helyesebb lett volna ezt már az ankéten megtenni. A pályázók ekkor nem ragaszkodnak a három emeletsoros megoldáshoz, hanem élve a programm adta joggal, a többség alighanem kétemeletes nézőtérrel ter­vezi meg a színházat. Mi a magunk részéről szintén jobbnak, előnyösebbnek tartjuk azt a megoldást, amely két emelet­sorban helyezi el a közönséget három emeletsor helyett. A szigorúan programm alapján ítélkező bíráló bizottság előtt azonban nem lehet külön előny a két emeletsoros nézőtér. De semmi esetre sem lehet hátrány a három emeletsoros elrendezés, mivel a programm kifejezetten ilyen nézőteret kíván és csak megengedi, az ettől eltérő megoldást.* A pályázati tervek elbírálásakor a modern színház követel­ményeit tartjuk mindenképpen szem előtt. Szigorúan vizs­gáljuk azt is, hogy a pályázók egyike vagy másika hol és miben tért el a programaitól. Nem művészet — annál kevésbbé igazság a programm követelményeinek el­hagyásával vagy könnyítésével előnyöket elérni, a pro­­­­grammhoz híven ragaszkodók hátrányára. A mai fejlett művészi viszonyainkhoz mérten pedig a tervekhez joggal nagyobb igényeket fűzünk, mint régeb­ben. Az új Nemzeti Színház pályatervei — különösen a kitüntettek — olyan magas művészi nívón állanak, hogy 14. ábra. Az új Nemzeti­ Színház tervpályázata. — III. díj. Tervezte Tory Emil és Pogány Móric. 45

Next