Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

426 építő­ipar (39.sz.) 1913. szeptember 28 megnövekedésével szemben, a rendelkezésünkre álló helyi­ségek elégtelen volta már most is tűrhetetlen és okta­tásunk sikerét a legnagyobb mértékben veszélyeztető álla­potot idézett föl, melynek mielőbbi megszüntetését nem­csak műegyetemi oktatásunk érdekei követelik, de tekin­tettel hazánk leendő mérnöki karának kiképeztetésére, e baj orvoslása valósággal országos érdekű kérdésnek tekin­tendő. Ily irányban tettünk is előterjesztést, de a kedvező el­intézés, sajnos, ezideig még mindig nem történt meg. Ily körülmények között kénytelenek voltunk a numerus clausus kérdésével foglalkozni, ami nálunk annál megokol­­tabb, mert a műegyetemi oktatás sajátossága okvetetlenül megköveteli, hogy minden egyes hallgatónak külön tan­termi és rajztermi helye legyen. A tanács minden oldalról megvilágítván e kérdést, alapos tárgyalás után azt hatá­rozta, hogy a numerus clausust ma még nem lépteti életbe, hanem reá mutatva annak hovatovább elkerülhetet­len voltára, a műegyetemi épületek bővítését javasolja, illetőleg engedelmet kér egy újabb pavilion építésére. A tanács ugyanis ennek az országos érdekű kérdésnek a tárgyalásakor figyelemmel volt azokra a következményekre, amelyeket a numerus clausus életbe léptetése vonhatna maga után. Nem volt szabad megfeledkeznünk mindenekelőtt arról, hogy az országnak ez idő szerint csak egyetlenegy műegye­teme van,­ és hogy ily körülmények között a numerus clausus életbeléptetése könnyen veszélyeztethetné azoknak az 50 éves törekvéseknek a sikerét, amelyek a technikai pálya propagálására irányultak és amelyek az ország köz­­gazdasági állapotára már eddigelé is eléggé nem méltat­ható módon produktív hatással voltak. Nem volt szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a numerus clausus egyfelől sok hivatott egyént terelne el a műszaki pályáról, ami országos veszteséget jelentene, másfelől pedig, hogy annak életbeléptetése ellenkeznék szigorú honosító szabályzatunkkal, mely nem azok számára készült, akiket egyenesen mi kényszerítünk arra, hogy külföldön végezzék műszaki tanulmányaikat. Példa e szabályzat nem teljesen helyeselhető enyítésére a horvát illetőségűekkel szemben követelt honosító eljárás, amely, minthogy Horvátország ma még nem adhat műszaki főiskolai kiképzést, a külföldi oklevelek honosítását csupán csak ahhoz a két feltételhez köti, hogy az illető letette-e a kívánt érettségi vizsgálatot és hogy az a külföldi főiskola, ahol az illető az oklevelet megszerezte, egyetemi rangú-e ? Természetes, hogy ugyanezt az eljárást azokkal szem­ben is kellene követnünk, akiknek itteni kiképzésére nem lenne lehetőség. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy épp most van folyamatban a műegyetemen egy új osztály, a régebben tervbe vett közgazdasági osztály felállítása. Hiszen nyilvánvaló, hogy akkor, amikor egy új osztály felállításá­val egy egészen új irányú kiképzésre adunk lehetőséget, akkor azzal egyidejűleg semmi esetre sem szabad a meg­levő régi osztályok keretébe tartozó műszaki kiképzéshez való hozzáférhetést megnehezíteni, illetőleg korlátozni. De nem tekintve mindezt, azért sem mondattuk ki már ma a numerus clausust, mert az a nézetünk, hogy annak meglepetésszerű életbeléptetése a legnagyobb méltány­talanság volna mindazokkal szemben, akik a technikai pályára kívánnak lépni. Mindezekre való tekintettel az a meggyőződésünk, hogy a tanács amaz elhatározása, mely szerint a numerus clausus ügyében egyelőre még nem kívánt dönteni, átalános helyesléssel fog találkozni. 2. ábra. Az új Karátsonyi-palota alagsora. 3. ábra. Az új Karástonyi-palota földszinti alaprajza.

Next