Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-31 / 35. szám
1913. augusztus 31 építőipar(35. sz.) Pfaff Ferenc. Az utóbbi időben teljes elvonultságban élt kortársunk, ki rövid idő előtt, mint a Magyar Államvasutak főfelügyelője lépett nyugalomba, aug. 21-én elhalálozott élete 63-ik évében. Szép tehetséggel megáldott, jó ízlésű, ernyedetlen szorgalmú, tevékeny építőművészünk szállt vele sírba. Kortársa volt a szintén ez évben elhalt Barcza Eleknek, valamint Tandor Ottónak, kivel elválaszthatatlan barátságban, folytonos együttlétben ismertük. Néhányad magával negyven év előtt volt hallgatója a kir. József-műegyetemen az építészi tanfolyamnak, melyet akkor, 1871-ben szerveztek. De még az a csak néhány építész is, kiket akkor a József-műegyetem nevelt, a tanfolyam bevégzésével nem tudott munkát találni, magánpraxist kezdeni. Nagyon-nagyon mostohák voltak még akkor Budapest és egész hazánk viszonyai. Pfaff Ferencnek aránylag kedvezett a szerencse, alkalmat nyervén néhány kisebb házat, villát, köztük a svábhegyi templo-mot tervezhetni; azért belépett a Magyar Államvasutak szolgálatába, mint tervező építész, annak magasépítő osztályába, amely osztályban szép tevékenység nyílt számára, és itt a főfelügyelői, főnöki állásra vitte, s mint ilyen vonult néhány éve nyugalomba. A Magyar Államvasutak kebelében elfoglalt állása és foglalkozási köre, noha folyton építkezett, volt okozója mégis annak, hogy a főváros építészi világában kevéssé vált ismeretessé. Pedig ernyedetlenül tevékeny volt és a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek is 1876. óta buzgó tagja volt s maradt, és kezdettől fogva igen élénk és tevékeny részt vett az egyesület munkásságában, különösen a 80—90-es években. Bár Steindl Mester tanítványa volt, nem követte a középkori gót stylust, hanem művészi hajlamait a renaissance lelkes hívévé és követőjévé avatta. Az 1885-ik évi orsz. kiállításon ő építette a Városligetben a Stefánia-úton a képzőművészeti csarnokot, mely ma a székesfővárosi múzeum. A milleniumi kiállításra a közlekedési múzeumot építette, mely szintén ma is dísze a Városligetnek. E két műve praegnans kifejezői az ő alapos, komoly s a renaissance stylusban jártas tudásának és alkotó képességének, fejlett szép érzékének. Amellett kitűnő volt mint constructeur; építészi hivatásának teljes szívvel-lélekkel élt, komolyan és lelkiismeretesen. A Magyar Államvasutak részére számos indóházat emelt Magyarország nagyobb városaiban, úgy hogy az újabb nagyobb vidéki indóházak mind az ő alkotásai. Ezek hosszú sorában az ő kezét dicsérik a Pozsonyban, Fiuméban, Pécsett, Szegeden, Temesvárt, Aradon, Cegléden, legújabban pedig Debrecenben épült indóház, mely csak most készült el teljesen. Ezeken kívül a szegedi üzletvezetőségi épület, aztán több internátus stb. az ő tervei. Alkotásai közül az „Építő Ipar", melynek alapításában is buzgón közreműködött, sőt azt közleményeivel is számtalanszor megtisztelte, már többet bemutatott, most közöljük négy képben a debreceni indóházat és ennek egyes részleteit. Ez épületek mint aminő jó beosztással, alaprajzzal dicsekednek, architektúrájuk nemes arányaival, egyszerűségükkel tűnnek ki, dicsérik fejlett ízlését, kiváló szép formaérzékét, s építőművészeink előkelőbbjei sorába emelik. Mint ember zárkózott, komoly természete következtében nem igen kereste a társaságokat, de kik közelebbről ismerték, benne melegen érző, a művészetért rajongó, lelkes kollégát találtak, és ősz anyja iránt érzett fiúi csodás szeretetét tisztelettel csodálták. (2) 1. ábra. A debreceni indóház. 381 Új utcák tervezése. (Vége.) A kocsiutat használó különféle járóművek forgalmának tárgyalásakor önkéntelenül is fölmerül még két kérdés; nevezetesen először az, hogy két irányú vasúti vágányokkal fölszerelt utakon a közönséges kocsik várjon szemközt haladjanak-e a vasúti kocsikkal, vagy pedig kövessék ezek irányát? Másodszor pedig az: nem volna-e szükséges nemzetközi úton intézkedni az iránt, hogy a kocsiúton haladó bármily kocsik az útiránynak a jobb- vagy baloldalát vegyék-e igénybe?