Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
432 ÉPÍTŐIPAR (39. sz.) 1913. szeptember 28 Mount Ainslietől hat angol mérföldnyire van, a két alacsonyabb hegy pedig körülbelül három angol mérföldnyire esik egymástól s így a közéjük zárt völgy a leendő főváros elhelyezésére elegendő teret nyújt. Igaz, hogy részben a hegyek miatt, részben a folyó miatt a város területrészekre szakad és Griffin tervében éppen azt méltányolta a bizottság, hogy a situatio által kínált helyzetet felismerve, a városban több olyan főcentrumot tervezett, amelyek mindenikének önálló szerepe és hivatása lesz (3. ábra). Griffin a terület nyugati részén az egyetemi épületeket foglalja össze egy centrumba, tőle délre pedig a Molongbo folyó túlsó partjára olyan módon helyezi a kormányzósági épületeke , hogy az épületek közt vonuló tágas út tengelyére merőlegesen állítja a parlament palotáját. A parlament mögött emelkedő dombon volna a capitolium, a két legfőbb kormányhivatalnok palotájával és egy nagyszabású nemzeti emlékművel. Annak a hatalmas aventnek tehát, amely ezt a városrészt átszelné, egyfelől a capitolium zárná le a perspektíváját, másfelől pedig egy monumentális casino-épület, amely szintén az út tengelyvonalában épülne föl. Keresztül szelné ezt a városrészt is a Molongbo vize s annak a kormányzósági épületekkel szemben eső partján nyilvános kertek húzódnak, középen pedig nagyszabású stádiumot építenének. Ettől a városrésztől kelet felé, a folyó bal partján épülne a hatalmas vásárcsarnok és vásártér, melyet a vasút is átszelne s amelyet tágas egyenes út kötne össze egyik irányban a capitoliumi, másik irányban a közigazgatási centrummal. Ezen az utóbbi széles úton állanának a különböző iskolák és tanintézetek. Egy másik centrumban a nemzeti színház, opera, múzeum palotái épülnének s közelében terülne el az állatkert is. Külön centrumok körül csoportosulnak a katonai épületek és a kereskedelmi nagy áruházak, a völgy mélyedéseiben alakuló városrészben pedig kereskedelmi és műkertészet számára maradna terület. Griffin tervéből nyilvánvalóan kiolvasható, hogy ő egy tipikus amerikai modern várost akarna építeni, annak felismert hátrányos tulajdonságai nélkül. Az aesthetikai hatások keltésére alkalmatlan sakktáblaszerű épülettömbök elrendezésétől ha teljesen nem is tud megszabadulni, de lehetőségig mellőzni törekszik azt. Ebben a törekvésében nagy segítségére van a sok centrum, melyek köré a városrészek csoportosulnak s amely városcentrumokat természetszerűen csakis tágas, egyenes vonalban vezetett utak kapcsolhatnak egymással össze. Griffin terve szerint az új városban igen szép perspektívák képződnének és a kormányzósági épületcsoport a Molongbo vízpartján, hátterében a capitoliummal, különösen monumentális városképet nyújtana (4. ábra). Ha azonban az ő tervét (3. ábra) összevetjük a helyszínrajz rétegvonalaival (1. ábra), látjuk, hogy az utcák irányának vezetésében a niveau-különbözetekre Griffin nem volt tekintettel s azért a legtöbb utcája hegyen-völgyön átvonul. Hogy az ilyen hullámos utcákon minden perspektivikus szépség mellett is milyen fáradságos a közlekedés, arról nem szükséges külön elmélkedni. A második díjjal kitüntetett Eliel Saarinen város tervében is vezető szempont a különböző cetrumok köré való csoportosítás (5. ábra). A Molongbo vize szűkebb és szabályozottabb mederben szeli át a várost, melynek centrumait ebben a tervben már inkább kanyargó, semmint egyenes főutak kapcsolják össze egymással. Saarinen a talajemelkedésekre már nagy tekintettel volt s az ő terve erősen simul a város helyszíni viszonyaihoz. Talán az utak kanyargós vezetésében túl is ment azon a határon, amelyet az emelkedésekhez való alkalmazkodás tőle megkíván, mert nála még a centrumokból sugárszerűen szétfutó utcáknak is csak rövid szakaszai haladnak egyenes vonalban. Vasútja, hogy az egyes városcentrumokat érinthesse, erős kanyargással szeli keresztül északról dél felé a város területét. Tervében a monumentális épületek csoportja az új város északnyugati részébe van, az erősen szabályozott Molongbo folyó két partjára. A víz bekombinálása révén Saarinen igen momentális hatású városképet iparkodott megteremteni abban a városrészben, hol a representábilis épületeket csoportosította össze. Másfelől szerencsésen helyezte el a kereskedelmi város magvául szolgáló városrészt a Molongbo folyó nagy kanyarulata köré, mert a hegyek közötti völgyben a továbbfejlődés iránya csakis dél felé húzódhat, ahonnan a vasút is befut a városba. Mielőtt ez a vasút az északi monumentális városrészbe eljutna, hatalmas íveléssel szeli át a kelet felé nyúló gazdasági városterületet, mely a Molongbo kanyarulata szerint rendeződik el. A bizottság a tervezet hibájának a Molongbo túlzottan mesterkélt szabályozását tartja és hibáztatja azt is, hogy az utak a kelleténél nagyobb mértékben kanyargósak. A harmadik díjjal kitüntetett párisi építésznek, Agachenak pályaterve (6. ábra) mereven geometrikus. Azt lehetne ellene fölhozni, hogy a tervező a körzőt és a vonalzót a kelleténél nagyobb szeretettel használta. Agache a várost egy főtengely körül fejleszti ki. A főtengely irányába eső egyenes út a Black Mountaintól a központi fekvésű Kurrajong nevű dombra vezet, melyen egy nagyszabású nemzeti emlékmű körül csoportosulnak a különböző kormányzósági személyek épületei és a parlament palotája. A főútvonallal párhuzamosan húzódik egy kisebb jelentőségű út, melyen azonban szintén monumentális épületek állanak. E két főút körül fejlődik ki a város egész utcahálózata, hol szabályos négyszögletbe, hol tört szögletbe rendeződve. Egy-két ívben kanyarodó utca is van a változatosság kedvéért az úthálózatba beillesztve, közben pedig kisebb-nagyobb szabályos terek, sőt kertek is vannak elszórva. Agache a Molongbo vizét a város keleti részén elvezeti, úgy hogy nála a folyó nem szeli két részre a várost. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy a szigorúan beépített városon kívül helyezi el Agache a gazdasági és közlekedési telepeket, s hogy a tulajdonképpeni várost olyan telepekkel veszi körül, amelyeket legtalálóbban kertvárosoknak lehetne nevezni. Ha az ember a kitüntetett pályaterveket komolyan áttanulmányozza és egymással egybeveti, véleménye oda csúcsosodik ki, hogy a nagyszabású feladatot ugyan ideális tökéletességgel egyik pályázó sem oldotta meg, de valamennyien szolgáltatnak olyan követésre méltó útbaigazítást, melynek felhasználásával és ügyes összeolvasztásával Ausztrália a kitűzött célt elérheti. A jó gondolatok csoportosításával, ha az építkezés során az előre megállapított tervezet megtartásához szigorúan fognak ragaszkodni, az ausztráliai államszövetségnek valóban irigylésre méltóan elrendezett fővárosa lesz. Ha ezt a célt akarta elérni Ausztrália, úgy a tervpályázat szándékának teljes sikeréhez hozzásegítette. Petrik Albert: VEGYESEK. Az új Karátsonyi-palota terveit mutatjuk be mai rajzainkban, tervezték és építették Szőllősy Aurél és Kauser Andor építészek, Kauser Gyula építész közreműködésével. A palota a budapesti Városligetben az István-út és a Stefánia-út sarkán egy kisebb park közepén épült 1912. évben. Rajzaink az épület alagsori, földszinti és emeleti alaprajzait, valamint a Stefánia-út felé néző homlokzatát ábrázolják. A lugosi Vigadó tervpályázatára 46 mű érkezett be. A Magyar Építőiparosok Orsz. Szövetsége idei vándorgyűlését — mint már említettük — okt. 5-én tartja Budapesten; a gyűlésnek egyik legfontosabb pontját, a tervezett ipari bíróságok dolgát dr. Erőss Sándor cs. és kir. udvari építőmester, a budapesti építőmesterek ipartestületének alelnöke fogja előadni. Az építőiparosokat nem kisebb mértékben érdeklő másik tárgynak pedig, amely az építőipari követelések biztosításáról szól, kapcsolatban a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet és a Budapesti Építőmesterek Szövetsége ez irányú mozgalmával és az új polgári törvénykönyvtervezet rendelkezéseivel. Báthory István építész és építőmester, a szövetség elnöke lesz az előadója. További előadásokat vállaltak Edvi Illés László titkár és Farkas Elek igazgató. Határozatot kell hozni a vándorgyűlésen és állást foglalni a sztrájkjog, a dolgozni akaró munkások védelme, az ipari választott bíróságok, a