Épitő Ipar - Építő Művészet, 1914 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

! A potsdami csákány. Az utolsó esztendőkben mindig élénkebben hangzik föl a panasz Budapest városképének pusztulása ellen. A Belváros adómentességgel is erőszakolt, rohamos és a rendes fejlődéstől meg nem okolt átépülése minden jobb ízlésű polgár elégedetlenségét méltán fölkelti. Egymásután tűnnek el műemlékekben amúgyis szegény utcáink nem csupán történelmileg, de műbecsre is legértékesebb díszei. A kossuthlajos utcai Grassalkovics-, a papnövelde utcai Zichy-palota még valamennyiünk előtt ismert. Még állanak, de már el vannak ítélve: Martinéni remeke, a jelenlegi középponti városház, az egykori Sándorgrófi, most miniszterelnöki palota, az egyetemtéri Károlyipalota, a Ferenciek temploma, calvintéri templom és hosszú sora a megmentésre érdemes épületeknek. Egész utcák és terek tűntek el szemünk láttára és a most növő nemzedék már csak hagyományokból fogja tudni, hogy Eskü-tér, Sebestyén-tér vagy Városház-tér is voltak valamikor. Szinte sajnálat nélkül látjuk a pénzviszonyok rosszra fordulását, mert ez akadályozza a további letarolást. Hiszen az eddigi eredmények igen kevés jót hoztak. A Belváros új üzletházai nagyrészben üresen állanak és azelőtt biztos jövedelemmel számoló gazdáik ma a bankok kegyelmén küzködnek. Ezt a számtalan, nagystílusú üzleti élethez szabott palotát nem a fejlődés, nem a szükség, hanem a telhetetlen spekulatió és az irányításra hivatott hatóságok indolenciája keltette életre. A mi telekáraink növekedéséhez fogható nincsen a világon. Az Eskü-tér szabályozásakor, néhány esztendővel ezelőtt a mai király-bérháznak telkére élenkint 2200 k-val nem akadt vevő. Pár évvel később a szomszédos Belvárosi Takarékpénztár telkét már 4000 koronáért vették, a Kossuth Lajos utcában épült Astoriaszálló 10 000 k-át fizetett egy elért és a szemközt levő hamarosan átépülő sarokház még ennél is nagyobb áron cserélt gazdát. A mi viszonyaink között ilyen telekáraknak kellő jövedelmet hajtani lehetetlen. Olyan nagy boltbéreket, amineket ezek megszabnak, legfölebb kivételes, helyhez kötött, vagy már nagyon virágzó üzletektől várhatunk. Olyanféle helyzet állott elő a telekviszonyokban, mint egyes börzepapirosokra láttuk, ahol a belső tartalom erősen kisebb mint a külső, mesterségesen fölvert látszat. De a gazdasági veszedelemnél nem kisebb a művészi kár. A hirtelen kiépülés egész utcák újjászületését hozta és egész sor olyan háznak a keletkezését, amely művészi tekintetben mélyen alatta van annak a szintnek, amelyet ma egy nagy város legértékesebb helyén jogosan elvárhattunk volna. Ha olyan nagy anyagi értékekről nem volna szó, átmenetnek kellene tekintenünk ezeket az új házakat, egy forrongó kor alkotásainak, amelyek csak arra valók, hogy hamarosan helyet adjanak az igazi, szép és nagy Budapest művészileg is legelső városrészének. * A legutóbbi esztendők egyik legnagyobbra hivatott és éppen az utolsó órában keletkezett egyesülésére kell gondolnunk, ha segítséget keresünk. Budapest barátainak társasága bizonyára a nagy feladatok egész sora előtt áll. Hiszen, amint az alakuláskor Nagy Virgil megjegyezte, a budapesti ember nem elégedett meg azzal, hogy apáinak minden alkotását lerombolta, hanem még a le nem bontható neveket is le tudta törölni a térképről. Az utcákat és tereket átkeresztelte, a legtöbbször ötletszerűen és ha egyet-mást mégis meg akart tartani, akkor tudatlanságból ferde fordítását adta a föl nem kutatott helyes értelemnek. Mindnyájan ismerjük azokat a nevetséges utcamagyaro 1914. januárius 18 ÉPÍTŐ IPAR. ÉPÍTŐ MŰVÉSZET (3. sz.) 21 Az új „magyar“ népiskolák. Ha összehasonlítjuk a külföldi építőművészeti alkotásokat a hazaiakkal — most az átlagról beszélünk — az igazsághoz híven meg kell állapítanunk, hogy bizony nagy a különbség közöttük. Éspedig nem a magyar építőművészet előnyére. Távol áll tőlünk az a szándék, hogy sajátunkat az idegen portéka mellett oktalanul kisebbítsük; ennek nem is lenne sem célja, sem értelme. Viszont azonban nem mellőzhetjük hallgatással azokat az észrevételeinket sem, melyekből esetleg olyfajta okulást meríthetünk, mely a hibák kiküszöbölésére s a hazai építőművészet nemesítésére vezethet, így meg kell állapítanunk azt a sajnálatos és valóban 1. ábra. A seregházai elemi iskola és tanítólakás. Tervezte Sváb Gyula.