Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-03-01 / 9-10. szám

32 ÉPÍTŐ IPAR­I ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1922. március 1 Budapestnek egyik igen lényeges szépséghibája az Eskü-út, az ő hibás tengelytörésével, templomával, s az Erzsébet-híddal egyetemben. Az Eskü-út és a Kossuth­ Lajos-utca tengelye éppen ama ponton kereszteződik, illetőleg törik meg, hol ez a körülmény a lehető legkedvezőtlenebb városképet eredményezi. A tengelytörés ugyanis a Kossuth-Lajos-utcának Korona­herceg-utca felőli végén van, holott az Apponyi-téren túl, az Eskü-út kezdőpontjában kellene lennie. Ez utóbbi esetben előre­tett volna az, hogy a Kossuth­ Lajos­ utca felől mindkét szép Klotild-palota egyenlően érvényesült volna, míg most csak az egyik látható. A két útvonal tengelytörésének utóbb vázolt módja még azzal az előnnyel is járt volna, hogy az Erzsébet-híd jóval közelebb jutott volna a Döbrentei-térhez, vagyis a Gellérthegy és várhegy közötti völgy torkolatához, ahol tulajdonképpen állania kellene, mert nagyon téves volt ám ama régebbi fel­fogás, hogy a hídnak, nem tudom én mi oknál fogva, a Rákóczi­ért lehetőleg egyenes meghosszabbításába kell esnie. Van még egy nyomós ok, mely kívánatossá tette volna, hogy a híd a Döbrentei­ téren álljon. A híd két pilonja ugyanis igen tekin­télyes magasságú, s tömege is nagy. A hídnak szépészeti szem­pontból az a legnagyobb hibája, hogy ez a két pilon túlságosan közel esik egyrészt a Gellérthegy, másrészt pedig a pesti oldalon a házak nagy tömegéhez, úgy, hogy nem érvényesülhetnek kel­lően. A Döbrentei-téren eme bántó körülmény elmaradt volna, s a pesti oldalon a hídfő előtt nagyobb tér létesítése által szin­tén. Miért nem lehetett volna az Eskü-utat a Döbrentei-tér felé irányítani? ami valószínűleg igen érdekes megoldásokra vezetett volna. Nem hagyható megemlítés nélkül a Gellérthegy Erzsébet­­híd felőli részének őburkolata sem. Mennyivel szebb lett volna, ha a sziklaalakulatok természetes mivoltukban megmaradnak. Mi szükség volt arra, hogy a hatalmas kősziklákat mesterséges, kicsinyes burkolattal eltakarjuk? S nem fog-e ez a mesterséges köpönyeg előbb-utóbb lebomlani? A budai oldal legnagyobb szépséghibája azonban a várhegy, amely hivatva volna helyes beépítés mellett az egész környék szépségét rendkívüli módon emelni. A már sokszor megénekelt tűzfalakról, vagyis a hegyoldalak zártsorú beépítéséről van szó. Tegyük még szóvá a Margit-parton a parlamenttel szemben levő s a Hitelbank tulajdonát képező gőzmalmot, mely maga kiáltja a szemlélő fülébe: „vigyetek már innen!“ Mint negatív szépséghibák felem­líthetők még az Opera, Víg­színház, Városi színház és a tervezett Nemzeti színház is, melyek bármily művészi becsűek is legyenek egyébként, helyzetüknél fogva alig járulnak a város díszének emeléséhez. De ennyi is elegendő lesz, hogy kitűnjék egy általános szabályozási terv elkerülhetetlen szüksége. Mert csaknem vala­mennyi, fentebb érintett baklövés elmarad s Budapest szépsége révén már világhírre tett volna szert, ha az utolsó 50 év alatt helytálló szabályozási terv állott volna rendelkezésre. Rozsnay István­ jogosnak tartja, hogy valaki másnak zsebén él és másnak vagyona felett rendelkezik. Mi ezzel szemben a polgári társadalom jogrendjének alapján állunk, a magántulajdon érintetlenségét valljuk alaptételünknek, mert ezen épült társadalmunk, kultúránk, művészetünk és gazdasági fejlő­désünk, s ezzel együtt építő­iparunk jövője is. Aki legtisztább céllal indított, az építőiparosság egyete­mének érdekét célzó mozgalmunkat tudatosan hamisan és valótlanul beállítva, a nagy többség eljárását névtelenül megrágalmazza, joggal azt érdemelné, hogy közületeinkből kizárj­uk. Az i­partestület azon­ban kényszeregyesülés, melyben a törvény értelmében minden iparengedéllyel bíró építő­mester helyet tartozik foglalni. Azért tehát arra kérjük igen tisztelt Szerkesztő Urat, szíveskedjék a névtelen levél íróját megnevezni, hogy vele szemben az eljárást más úton megindíthassuk.*) Budapest, 1922. február 16. A Buda­pesti Építőmesterek Ipartestülete elöljáróságának nevében Alpár Ignác­­építész, elnök. Válasz a „Lakásügy bonyodalmai“ c. cikkre- Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Budapesti Építőmesterek Ipartestülete a Magyar Építő­mesterek Egyesületével karöltve heteken át együttes tag­gyűléseken tárgyalta az építő­ipar megindításának problé­máját. Az alapos megvitatásból kialakult kívánságokat hat pontba tömörítve memorandumba foglalták, melyet a Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége, a Budapesti Építőmesterek Szövetsége és sok budapesti építőipartestület is kiküldöttje útján magáévá tett. A miniszterelnök őnagyméltóságához benyújtott és egy példányban idecsatolt memorandum a hat pontozat közül, mint az építő­ipar megindítására leghathatósabb eszközt, a lakásbérek fokozatos felszabadítását jelölte meg, mert csak a házak jövedelmezősége kapcsolhatja be a magán­tőkét létfenntartásunkat jelentő ezen mozgalmunkba. Összes kívánságainkat tartalmazó ezen memorandumunk érdekében szervezte meg az ipartestület azt a monstre­­küldöttséget, amely a miniszterelnök úr őnagyméltóságánál e hó 7-én tisztelgett. A tulajdonjogot lépcsőzetesen, részletekben visszaállító fokozatos lakbérfelszabadítást csak az mondhatja anti­szociálisnak, aki a proletárdiktatúra eszmei alapján állva. A lakáskérdés megoldását célzó külföldi és hazai tevékenység. (Folytatás.) Összeállították: K. Császár Ferenc és Nagy Márton. c) Olcsó építési telek megszerzése. Az 1921. április 15-i osztrák törvény az építési alap, mint jogi személy számára megfelelő telkeknek építési célokra való kisajátítási jogát biztosítja. A Mérnök-Egylet memorandumában külön kisajátítási jogot kér lakótelepek létesítésére, hol építőanyaga hely­színén van, vagy más körülmény azt a köz javára indokolja. Az 1919. december 17-i cseh törvény telkeknek építési célokra való kisajátításáról intézkedik. Érvényessége 1921. december 31-én jár le. Az 1920. január 30-i földosztási törvény az elvett föld­nek kislakások számára való kiutalását szabályozza. Az 1921. március 11-i cseh törvény szerint beépítetlen, vagy nem lakócélokra beépített telkek a belértékért ki­­sajátíthatók. Elsősorban azonban az állam köteles építésre alkalmas telkeit rendelkezésre bocsátani. Egylakásos ház számára 300—400 m2, kétlakásoséra max. 500 m2 sajátít­ható ki. A kisajátító fél záros határidőn belül építeni tartozik. Az 1912. április 26- i osztrák törvény a felülépítési jogot szabályozza. Lehetővé teszi, hogy valaki a más telkén építhessen anélkül, hogy a telket meg kelljen vennie. Viszont a telektulajdonos a telekérték emelkedésével kár­­pótoltatik. A jog tartama 30—80 év és az állam, tartomá­nyok, járások, közalapok, egyházi birtokok és közhasznú társulatok vehetik igénybe. (Közlöny 1921. I. 23.) A felülépítési jog (Erbbaurecht) Angliában és újabban Németországban általánosan elterjedt jogi formája a telek­szerzésnek. Ez az az örökölhető és eladható dologi jog, melynek értelmében valaki a más telkén házat építhet magának. A telektulajdonos nem vételárat, hanem évi jára­dékot kap s a jog lejárta után az építményekért bizonyos kártérítést fizet. (Közlöny 1921. I. 23.) A visszavásárlási jog alapján Németországban községi területeket engednek át építési célokra olcsó vételárért, de a községnek joga van a telkét 30—60 éven belül az eredeti áron visszaváltani. Ezzel a telekspekulációt akarják lehetetlenné tenni. Hátránya, hogy a vételár jelentékeny tőkemozgással jár. (U. o.) A járadékbirtok (Rentengut) a felülépítési jog mellett tért hódít Németországban. A telepes nemcsak telket, ha­nem kész házat, gazdasági épületeket stb. kap az államtól és az évi járadékon kívül bizonyos vételár fizetésére is kötelezi magát. (U. o.) *) A szóban levő cikket a Hadviselt Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége jóváhagyásával és kívánságára közöltük, mint a Szövetség hivatalos lapja. A cikkel a Szövetség teljes szolidaritást vállal. Az ipar­testület érdemes elnökének jelen felvilágosító nyilatkozata közlésével az ügyet részünkről befejezettnek nyilvánítjuk.

Next