Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)
1922-03-01 / 9-10. szám
32 ÉPÍTŐ IPARI ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1922. március 1 Budapestnek egyik igen lényeges szépséghibája az Eskü-út, az ő hibás tengelytörésével, templomával, s az Erzsébet-híddal egyetemben. Az Eskü-út és a Kossuth Lajos-utca tengelye éppen ama ponton kereszteződik, illetőleg törik meg, hol ez a körülmény a lehető legkedvezőtlenebb városképet eredményezi. A tengelytörés ugyanis a Kossuth-Lajos-utcának Koronaherceg-utca felőli végén van, holott az Apponyi-téren túl, az Eskü-út kezdőpontjában kellene lennie. Ez utóbbi esetben előretett volna az, hogy a Kossuth Lajos utca felől mindkét szép Klotild-palota egyenlően érvényesült volna, míg most csak az egyik látható. A két útvonal tengelytörésének utóbb vázolt módja még azzal az előnnyel is járt volna, hogy az Erzsébet-híd jóval közelebb jutott volna a Döbrentei-térhez, vagyis a Gellérthegy és várhegy közötti völgy torkolatához, ahol tulajdonképpen állania kellene, mert nagyon téves volt ám ama régebbi felfogás, hogy a hídnak, nem tudom én mi oknál fogva, a Rákócziért lehetőleg egyenes meghosszabbításába kell esnie. Van még egy nyomós ok, mely kívánatossá tette volna, hogy a híd a Döbrentei téren álljon. A híd két pilonja ugyanis igen tekintélyes magasságú, s tömege is nagy. A hídnak szépészeti szempontból az a legnagyobb hibája, hogy ez a két pilon túlságosan közel esik egyrészt a Gellérthegy, másrészt pedig a pesti oldalon a házak nagy tömegéhez, úgy, hogy nem érvényesülhetnek kellően. A Döbrentei-téren eme bántó körülmény elmaradt volna, s a pesti oldalon a hídfő előtt nagyobb tér létesítése által szintén. Miért nem lehetett volna az Eskü-utat a Döbrentei-tér felé irányítani? ami valószínűleg igen érdekes megoldásokra vezetett volna. Nem hagyható megemlítés nélkül a Gellérthegy Erzsébethíd felőli részének őburkolata sem. Mennyivel szebb lett volna, ha a sziklaalakulatok természetes mivoltukban megmaradnak. Mi szükség volt arra, hogy a hatalmas kősziklákat mesterséges, kicsinyes burkolattal eltakarjuk? S nem fog-e ez a mesterséges köpönyeg előbb-utóbb lebomlani? A budai oldal legnagyobb szépséghibája azonban a várhegy, amely hivatva volna helyes beépítés mellett az egész környék szépségét rendkívüli módon emelni. A már sokszor megénekelt tűzfalakról, vagyis a hegyoldalak zártsorú beépítéséről van szó. Tegyük még szóvá a Margit-parton a parlamenttel szemben levő s a Hitelbank tulajdonát képező gőzmalmot, mely maga kiáltja a szemlélő fülébe: „vigyetek már innen!“ Mint negatív szépséghibák felemlíthetők még az Opera, Vígszínház, Városi színház és a tervezett Nemzeti színház is, melyek bármily művészi becsűek is legyenek egyébként, helyzetüknél fogva alig járulnak a város díszének emeléséhez. De ennyi is elegendő lesz, hogy kitűnjék egy általános szabályozási terv elkerülhetetlen szüksége. Mert csaknem valamennyi, fentebb érintett baklövés elmarad s Budapest szépsége révén már világhírre tett volna szert, ha az utolsó 50 év alatt helytálló szabályozási terv állott volna rendelkezésre. Rozsnay István jogosnak tartja, hogy valaki másnak zsebén él és másnak vagyona felett rendelkezik. Mi ezzel szemben a polgári társadalom jogrendjének alapján állunk, a magántulajdon érintetlenségét valljuk alaptételünknek, mert ezen épült társadalmunk, kultúránk, művészetünk és gazdasági fejlődésünk, s ezzel együtt építőiparunk jövője is. Aki legtisztább céllal indított, az építőiparosság egyetemének érdekét célzó mozgalmunkat tudatosan hamisan és valótlanul beállítva, a nagy többség eljárását névtelenül megrágalmazza, joggal azt érdemelné, hogy közületeinkből kizárjuk. Az ipartestület azonban kényszeregyesülés, melyben a törvény értelmében minden iparengedéllyel bíró építőmester helyet tartozik foglalni. Azért tehát arra kérjük igen tisztelt Szerkesztő Urat, szíveskedjék a névtelen levél íróját megnevezni, hogy vele szemben az eljárást más úton megindíthassuk.*) Budapest, 1922. február 16. A Budapesti Építőmesterek Ipartestülete elöljáróságának nevében Alpár Ignácépítész, elnök. Válasz a „Lakásügy bonyodalmai“ c. cikkre- Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Budapesti Építőmesterek Ipartestülete a Magyar Építőmesterek Egyesületével karöltve heteken át együttes taggyűléseken tárgyalta az építőipar megindításának problémáját. Az alapos megvitatásból kialakult kívánságokat hat pontba tömörítve memorandumba foglalták, melyet a Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége, a Budapesti Építőmesterek Szövetsége és sok budapesti építőipartestület is kiküldöttje útján magáévá tett. A miniszterelnök őnagyméltóságához benyújtott és egy példányban idecsatolt memorandum a hat pontozat közül, mint az építőipar megindítására leghathatósabb eszközt, a lakásbérek fokozatos felszabadítását jelölte meg, mert csak a házak jövedelmezősége kapcsolhatja be a magántőkét létfenntartásunkat jelentő ezen mozgalmunkba. Összes kívánságainkat tartalmazó ezen memorandumunk érdekében szervezte meg az ipartestület azt a monstreküldöttséget, amely a miniszterelnök úr őnagyméltóságánál e hó 7-én tisztelgett. A tulajdonjogot lépcsőzetesen, részletekben visszaállító fokozatos lakbérfelszabadítást csak az mondhatja antiszociálisnak, aki a proletárdiktatúra eszmei alapján állva. A lakáskérdés megoldását célzó külföldi és hazai tevékenység. (Folytatás.) Összeállították: K. Császár Ferenc és Nagy Márton. c) Olcsó építési telek megszerzése. Az 1921. április 15-i osztrák törvény az építési alap, mint jogi személy számára megfelelő telkeknek építési célokra való kisajátítási jogát biztosítja. A Mérnök-Egylet memorandumában külön kisajátítási jogot kér lakótelepek létesítésére, hol építőanyaga helyszínén van, vagy más körülmény azt a köz javára indokolja. Az 1919. december 17-i cseh törvény telkeknek építési célokra való kisajátításáról intézkedik. Érvényessége 1921. december 31-én jár le. Az 1920. január 30-i földosztási törvény az elvett földnek kislakások számára való kiutalását szabályozza. Az 1921. március 11-i cseh törvény szerint beépítetlen, vagy nem lakócélokra beépített telkek a belértékért kisajátíthatók. Elsősorban azonban az állam köteles építésre alkalmas telkeit rendelkezésre bocsátani. Egylakásos ház számára 300—400 m2, kétlakásoséra max. 500 m2 sajátítható ki. A kisajátító fél záros határidőn belül építeni tartozik. Az 1912. április 26- i osztrák törvény a felülépítési jogot szabályozza. Lehetővé teszi, hogy valaki a más telkén építhessen anélkül, hogy a telket meg kelljen vennie. Viszont a telektulajdonos a telekérték emelkedésével kárpótoltatik. A jog tartama 30—80 év és az állam, tartományok, járások, közalapok, egyházi birtokok és közhasznú társulatok vehetik igénybe. (Közlöny 1921. I. 23.) A felülépítési jog (Erbbaurecht) Angliában és újabban Németországban általánosan elterjedt jogi formája a telekszerzésnek. Ez az az örökölhető és eladható dologi jog, melynek értelmében valaki a más telkén házat építhet magának. A telektulajdonos nem vételárat, hanem évi járadékot kap s a jog lejárta után az építményekért bizonyos kártérítést fizet. (Közlöny 1921. I. 23.) A visszavásárlási jog alapján Németországban községi területeket engednek át építési célokra olcsó vételárért, de a községnek joga van a telkét 30—60 éven belül az eredeti áron visszaváltani. Ezzel a telekspekulációt akarják lehetetlenné tenni. Hátránya, hogy a vételár jelentékeny tőkemozgással jár. (U. o.) A járadékbirtok (Rentengut) a felülépítési jog mellett tért hódít Németországban. A telepes nemcsak telket, hanem kész házat, gazdasági épületeket stb. kap az államtól és az évi járadékon kívül bizonyos vételár fizetésére is kötelezi magát. (U. o.) *) A szóban levő cikket a Hadviselt Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége jóváhagyásával és kívánságára közöltük, mint a Szövetség hivatalos lapja. A cikkel a Szövetség teljes szolidaritást vállal. Az ipartestület érdemes elnökének jelen felvilágosító nyilatkozata közlésével az ügyet részünkről befejezettnek nyilvánítjuk.