Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-07-15 / 27-28. szám

1922. július 15 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 111 Normális csapadékviszonyok idejében az agyagos föld­kéreg nedvességtartalma, s egyben annak térfogata is, bizonyos átlagos, nem is olyan nagy mélységen túl, állan­dónak vehető. Evvel magyarázható, hogy ily anyagban, még kevésbbé gondosan alapozott épületek falai is, hosszú éveken át minden elváltozás nélkül megmaradhattak. Az elmúlt nyár folyamán azonban a földkéreg kiszáradása, s evvel az altalaj zsugorodása lényegesen nagyobb, talán kétszeresre becsülhető mélységre is terjedt. A falak természet­szerűleg követték az altalaj változását, tehát ülepedtek. Ahol pedig az ülepedés nem lehetett egyenletes, ott feltartóztathatlanul bekövetkezett a falak megszakadása. Lejtős helyeken ez annál könnyebben esett meg, mert hisz itt az alapok mélysége a talaj alatt rendszerint nem is lehet egyenlő. De bekövetkezett ez sík helyeken is, alápincézett és alá nem pincézett épületrészek csatlakozá­sánál, vagy pedig belső és külső főfalak csatlakozása helyén stb. stb. Mind e jelenségekből már most az alábbi következte­téseket vonhatjuk le: 1. Agyagos altalaj esetében az alapfenék megállapításánál nemcsak a fagyhatárra, hanem a természetes nedvesség­­tartalomra is figyelemmel kell lennünk. Az alapfenék tehát rendszerint mélyebb legyen, mint homokos vagy kavicsos altalaj esetében, és­pedig annál mélyebb, mennél nagyobb a talaj kiszáradásának lehetősége. 2. Az alapok mélységi méreteiben a nagy ugrások gondosan elkerülendők. (így pl. alápincézett részhez, ahol alá nem pincézett rész csatlakozik, utóbbinak alapfala az előbbiével egy mélységre viendő le stb.). 3. A felületi víz az alapoktól mindenkor gondosan távol tartandó. Igaz ugyan, hogy házaink építési költsége eme útmuta­tások figyelembevételével némileg emelkedni fog, de vég­eredményben mégis csak a takarékosság elvét szolgáljuk velük, elébe vágván utólagos alkalmatlanságoknak és költ­séges helyreállításoknak, aminő például az az eset is volt, amikor egy meglevő, egyébként pompásan végrehajtott lakóháznak egyik sarkát teljesen újból alá kellett falaztatni, hogy az évek óta ismétlődő falrepedéseket véglegesen ki­küszöbölhessük. Schulek János: KRÓNIKA Kultúrmérnöki hivatalok új beosztása. A földmívelésügyi miniszter július 1-től kezdve Szabolcs vármegyét és Szatmár vár­megyének Csonka-Magyarországon maradt részét a debreceni m. kir. kultúrmérnöki hivataltól a sátoraljaújhelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatal­hoz, Jásznagykunszolnok vármegyét pedig a budapesti m. kir. kultúr­mérnöki hivataltól a debreceni m. kir. kultúrmérnöki hivatalhoz csatolta. A nemzeti Stadion ügye és a Magyar Olympiai Bizottság. Amit múltkori cikkünkben kívántunk, hogy t. i. a Stadion elhelyezé­sére nyilvános tervpályázat hirdettessék, valóra fog válni, amennyiben a Bizottság a kitűzendő tervpályázat programmjának kidolgozására, mint megbízottakat Lauber Dezső műszaki alelnököt, Hajós ■ Alfréd és Mattyók műépítész műszaki tanácsosokat küldte ki. A főváros tulajdonában levő házak kijavítása. Az utóbbi hetekben a fővárosi bérházakban történt több szerencsétlenség után elhatározta a főváros tanácsa, hogy a tulajdonában lévő bérházakat, kaszárnyákat és irodahelyiségeket kijavíttatja, illetve kitataroztatja. A tanács a javítás munkájának végrehajtásával a XVI. városgazdasági ügyosztályt bízta meg, amelynek vezetője, dr. Berczell Jenő tanácsos, körrendeletben már fel is szólította a főváros házgondnokait, hogy a kezelésükben lévő házakon szükséges javításról azonnal tegyenek jelen­tést. A főváros mindenekelőtt a nagy, modern bérházakat tataroztatja ki. Kijavítják, esetleg átszerelik a vízvezetéket, a villanyt és a gáz­vezetéket és elvégzik a már régóta hangoztatott patkányirtást. Ezután sorra kerülnek a kaszárnyák és több kisebb budai ház. Különösen a tabáni házak vannak rossz korban. Ezek kisajátítás útján kerültek a főváros tulajdonába. A városgazdasági ügyosztálynak az a véleménye, hogy minden házat, még a düledezőfélben lévő kisebb házakat is fel­­tétlenül ki kell javítani, hogy a lakásínségen ezzel is enyhítsenek. A szociálpolitikai ügyosztály javaslatára a kislakásos bérházakban több mosókonyhát is átalakítanak lakássá. A szükséges tatarozási és javítási munka megállapítása után a városgazdasági ügyosztály versenytárgyalást tűz ki a javítások elvégzésére. Ezekről a versenytárgyalásokról olvasóink lapunk révén idejében értesülni fognak. A sokmilliós munkát még a nyáron megkezdik. Új rendelet a fényűzési forgalmi adóról. A fényűzési for­galmi adóról szóló eddigi rendeletek némely rendelkezésének módo­sítása és kiegészítése tárgyában a pénzügyminiszter a következőket rendelte el. Fény­űzési tárgyak: 1. Mindennemű kandalló, a színre és anyagra való tekintet nélkül; 2. minden fehér- vagy krémszínű cserépkályha, értékre való tekintet nélkül ; 3. a más színű cserépkályha abban az esetben, ha a vételára a fel­állítással együtt 30.000 koronát meghalad ; 4. a) a zománcozott öntöttvas oldalakkal ellátott kályhák; b) a zománcozott vagy nikkelezett öntöttvas kerettel ellátott és csempékkel kirakott kályhák; 5. a márványburkolattal, továbbá a faragással vagy fémverettel dí­szített, faburkolattal ellátott fűtőtestek, úgyszintén a fűtőtestek ilyen burkolatai külön; 6. a) minden leépített (talapzatos), továbbá minden emelvényes (melles) tűzhely abban az esetben, ha csempével van kirakva; 6. b) minden olyan tűzhely, amely beafstek-sütővel vagy nyárson­­sütővel, vagy roston-sütővel, vagy pedig ajtós étel- és edénymelegítő berendezéssel van ellátva. Az új rendelet 1922. évi július 1-én lép életbe. A rendelet életbeléptével hatályát veszti az 1921. évi 23062. számú rendelet 2. szakaszának 2. a) alpontja, mely a takaréktűzhely, kályha, továbbá egyéb sütő- vagy fűtőtestnek fényűzési tárgy minősítéséről szól. Az 1922. július hó 1-je előtt átruházott takaréktűzhely, kályha, to­vábbá egyéb sütő- vagy fűtőtest után járó fényűzési forgalmi adó visszatérítése vagy elengedése nem igényelhető azon a címen, hogy az a jelen rendelet folytán megszűnt fényűzési tárgy lenni. A Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. tatabányai telepén megépítendő kaszinóépület tervpály­ázatára 74 pályaterv érkezett be, amelyek közül a bírálóbizottság egyhangú határozata szerint a díjak a következőknek ítéltettek oda: I. díj nyertese (50.000 K) dr. Kotsis Iván műegy. m.-tanár. II. díj nyertese (35.000 K) thoroczkay Wigand Ede és Jánszky Béla. III. díj nyertese (20.000 K) Dörre Endre. A bírálóbizottság javaslata alapján megvétetnek a következő tervek: További díjak hiányában 20—20.000 K-val: 1. Ambrus Zoltán és Tóth Imre terve. 2. Luppinger Ferenc terve. Továbbá megvétetnek 15—15.000 koronával: 1. Tschenke Hermann terve. 2. Biró Róbert terve. 3. Csemegi József és Csemegi Géza terve. 4. Politzer Miksa és Somogyi Géza terve. 5. Reich József terve. 6. Dr. Goll Elemér terve. 7. Pál Hugó terve. 8. Pál Hugó terve. Az összes tervek a legrövidebb időn belül a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet helyiségében (Reáltanoda­ utca 13—15.) fognak köz­szemlére kiállíttatni. Szakirodalom. A vezércikkünkben ismertetett díszmunka: Zelovich Kornél: „A m. kir. József-műegyetem és a hazai technikai felső­oktatás története" kiadóhivatalunk útján megrendelhető. Ára 362 K 50 f. Pályázat. A hosszúfoki ármentesítő társulat elnöksége pályázatot hirdet szakaszmérnöki állás betöltésére. A pályázati kérvények a társulat igazgatóságához 1922. évi augusztus 10-ig nyújtandók be. Versenytárgyalási eredmény. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter által 1922. évi június 19-én megtartott szűkebb körű verseny­­tárgyalás alkalmával a dr. Fábián Gáspár és Lechner Lóránd műépí­tészek által tervezett budapesti IX., mester utcai főgimnázium torna­termi épületére beérkezett ajánlatok átszámíttatván, azok eredményét a következőkben adjuk. Az összmunkákra beadott ajánlatok (a szerelési munkák nélkül) a következő sorrendet mutatják olcsóság szerint: 1. Bánszky Mihály 8,750.248. 2. Reisenleitner Lajos 9,015.040. 3. Berey Lajos 9,312.175­ 030. 4. Katona Mihály 9,819.328 30. 5. Mel­­czer és Wenszky 9,920.861. 6. Lindwurm és Németh 10,167.078 60. 7. Benkó Béla 10,480.451­ 50. 8. Herth Imre 10,779.980. 9. Medgyaszay Gy. 10,803.504. Hudetz János regió-ajánlattal. A vízvezeték- és csatornázási munkákra : 1. Száva Sándor 896.953-20. 2. Magyar fűtés 996.442-60. 3. Bründl János 1,023.541. 4. Knuth Károly 1,113.186-50. Villamvilágítási munkákra: 1. Szeligmann és Ballada 300.000. 2. Vozáry Pál és Isa 337.987-20. 3. Téglássy Géza 391.777-50. 4. Barta Károly 424.924-40. Ezek alapján az összmunkákkal Bánszky Mihály építőmester, a víz­vezeték- és csatornázási munkákkal Száva Sándor mérnök, a villamos­­világítási munkákkkal Szeligmann és Ballada cég bízatott meg. Munkabérek Budapesten. Ácsok: (A budapesti ácsmesterek és ácsiparosok megálla­pítása) Födélácsok órabére 30—35 K-ig. Vasbeton­ácsok (az Építőmesterek Szövetségének megállapítása) 34—40 K-ig. Bádogosok szerelők. (Az ipartestület megállapítása.) Szakmunkások órabére: 26 K 60 f-től 32 K 40 f-ig. segítő munkás órabére: 21 K 60 f-től 25 K 10f-ig; napszámosok órabére: 20 K 20 f-től 24 K-ig. Betonosok, burkolók. (A budapesti betonos szövetség megállapítása.) Terrazo-készítő, padlóburkoló, falburkoló óránként 34—40 K, nap­számosok 20—25 K, nők 16—20 K. , Építőipari munkások. (A Budapesti Építőmesterek stb. Szövetségének megállapítása július hó 10-től kezdve.) Az órabér falazó kőmívesnek 34—40 K-ig, díszvakolóknak 37—43 K-ig, fehér-és kabitzmunkásoknak 37—45-ig, lógó-és létraállványon dolgozóknak 42—50 K-ig, gipsztábla­­falazóknak 34—40 K-ig, parafakőfalazóknak 37—43 K-ig, vasbeton­ácsoknak 34—40 K-ig, könyvvel bíró állványozónak 26—30 K-ig, vas­­betonspannolónak 26—30 K-ig, vasbeton-keverőnek 24—28 K-ig, férfi

Next