Épitő Ipar - Építő Művészet, 1928 (52. évfolyam, 1-46. szám)
1928-07-15 / 27-28. szám
ötvenkettedik évfolyam. 27- 28. SZÁM: 1928. JÚLIUS 15. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P — Postacsekkszám 49197 Hirdetési dij : ^kint 0.20 pengő Baumgarten Sándor 1864—1928 május 31 Mély elfogódottság vett erőt rajtam, mikor a váratlanul elhunyt Baumgarten Sándorra gondolok, aki a törhetetlen erőnek, alkotóvágynak és képességnek kimagasló típusa volt a magyar ugaron, aki egymagában annyit alkotott, mint 10-en mások együttvéve, aki meghalt, anélkül, hogy valaki tudta volna, hogy egyáltalán beteg volt-e, akit eltemettek úgy, hogy a kartársak egyeteme tudomást sem vett róla, akinek elhunytéról még a lapok is csak pár rövid sorban számoltak be, ha egyáltalán beszámoltak. Micsoda tragédia az, — nem Baumgarten Sándor személyét tekintve, hanem a magyar alkotó egyéniség szempontjából, — hogy azt, aki egy életet töltött pihenés nélküli munkában, aki a magyar földet az alkotások ezrével — a szó legszorosabb értelmében — hintette be, azt még csak el sem parentálja, de senki. Érzitek-e, kortársak, az építész tragédiáját, melyet oly gyakran hirdetek e lap hasábjain, melyet egy igen derék, igen munkás alkotó-zseni úgy fejezett ki előttem, hogy „minden építész kivétel nélkül a szegények házában fejezi be életét.“ Gondolkodjatok, testvérek és rájöttök, hogy ennek a sötéten ítélő kortársnak, ha nem is szó szerint, de mennyire igaza van. Igen, Baumgarten Sándor tragédiája is ezt igazolja. És én itt nem azt nevezem tragédiának, hogy egy erős ember 64 éves korában a műtőasztalon kiszenved, hanem sokkal inkább abban találom a tragédiáját, hogy úgy elfeledték, mintha csak egy egyszerű nyárspolgár lett volna. Ha e lap szerkesztése sok gyötrelmet is okoz néha nekem, látva a kortársak hihetetlen közönyét, mégis megnyugvás kél szívemben, mikor látom, hogy egyedül e lapnak jutott az a kötelesség, hogy építész nagyjainkat, a feledés homályából kimentse az utókor számára, hogy azok ismerni és megbecsülni tudják azokat, akik a magyar géniusz csodálatos tüze folytán alkotó munkára hivattak el szegény hazánkban. Ezért esik jól nekem írnom Baumgarten Sándorról, mert úgy érzem, kötelességet rovok le nemcsak Vele szemben, de az alkotó kortárssal, az „Építész"-szel szemben is. Én Baumgarten Sándorral tulajdonképen nem a barátság mezején, hanem ellenkezőleg, a munka tüzében ismerkedtem meg, wa*'a»fy V*é\r.vl,^9-9,t-^ *v**f*w*itv%>i # A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottságának hivatalos lapja FELELŐS SZERKESZTŐ: DR FÁBIÁN GÁSPÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, I., MÉNESI ÚT 7/c TELEFONSZÁM : JÓZSEF 432—95. taláár !