Épitő Ipar - Építő Művészet, 1928 (52. évfolyam, 1-46. szám)

1928-07-15 / 27-28. szám

ötvenkettedik évfolyam. 27- 28. SZÁM: 1928. JÚLIUS 15. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P — Postacsekkszám 49197 Hirdetési dij : ^­kint 0.20 pengő Baumgarten Sándor 1864—1928 május 31 Mély elfogódottság vett erőt rajtam, mikor a várat­lanul elhunyt Baumgarten Sándorra gondolok, aki a tör­hetetlen erőnek, alkotóvágynak és képességnek kimagasló típusa volt a magyar ugaron, aki egymagá­ban annyit alkotott, mint 10-en má­sok együttvéve, aki meghalt, anél­kül, hogy valaki tudta volna, hogy egyáltalán beteg volt-e, akit el­temettek úgy, hogy a kartársak egyeteme tudomást sem vett róla, akinek elhunytéról még a lapok is csak pár rövid sorban szá­moltak be, ha egyáltalán beszá­moltak. Micsoda tragédia az, — nem Baumgarten Sándor személyét te­kintve, hanem a magyar alkotó egyéniség szempontjából, — hogy azt, aki egy életet töltött pihenés nélküli munkában, aki a magyar földet az alkotások ezrével — a szó legszorosabb értelmében — hintette be, azt még csak el sem parentálja, de senki. Érzitek-e, kortársak, az építész tragédiáját, melyet oly gyakran hirdetek e lap hasáb­jain, melyet egy igen derék, igen munkás alkotó-zseni úgy fejezett ki előttem, hogy „minden építész kivétel nélkül a szegények házában fejezi be életét.“ Gondolkod­­jatok, testvérek és rájöttök, hogy ennek a sötéten ítélő kortársnak, ha nem is szó szerint, de mennyire igaza van. Igen, Baumgarten Sándor tragédiája is ezt igazolja. És én itt nem azt nevezem tragé­diának, hogy egy erős ember 64 éves korában a műtőasztalon ki­szenved, hanem sokkal inkább ab­ban találom a tragédiáját, hogy úgy elfeledték, mintha­ csak egy egyszerű nyárspolgár lett volna. Ha e lap szerkesztése sok gyöt­relmet is okoz néha nekem, látva a kortársak hihetetlen közönyét, mégis megnyugvás kél szívemben, mikor látom, hogy egyedül e lap­nak jutott az a kötelesség, hogy építész nagyjainkat, a feledés ho­mályából kimentse az utókor szá­mára, hogy azok ismerni és meg­becsülni tudják azokat, akik a ma­gyar géniusz csodálatos tüze foly­tán alkotó munkára hivattak el szegény hazánkban. Ezért esik jól nekem írnom Baumgarten Sándorról, mert úgy érzem, kötelességet rovok le nem­csak Vele szemben, de az alkotó kortárssal, az „Építész"-szel szemben is. Én Baumgarten Sándorral tulajdonképen nem a barátság mezején, ha­nem ellenkezőleg, a munka tü­zében ismerkedtem meg, wa*'a»fy V*é\r.vl,^9-9,t-^ *v**f*w*itv%>i # A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottságának hivatalos lapja FELELŐS SZERKESZTŐ: DR FÁBIÁN GÁSPÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, I., MÉNESI­ ÚT 7/c TELEFONSZÁM : JÓZSEF 432—95. taláár !

Next