Épitő Ipar - Építő Művészet, 1929 (53. évfolyam, 1-46. szám)

1929-03-01 / 9-10. szám

ÖTVENHÁRMAINK ÉVFOLYAM: 0_10. SZÁM, 1959 MÁRCIUS 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P — Postacsekkszám 491147 Hirdetési díj:­­­kint 0.20 pengő A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottságának hivatalos lapja FELELŐS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DR FABIAN GÁSPÁR BUDAPEST, L. MÉNESI­ ÚT 7/c TELEFONSZÁM : JÓZSEF 432—96. Budapest új műszaki vezérkara. Megörtént a fővárosi mérnökválasztás, melyet, mint minden választást, nagyarányú csata előzött meg. Voltak, akik azt vitatták, hogy a fővárosi mérnöki állásokra ne csak a székesfőváros kebelében régebben működő mérnö­köket válasszák meg, hanem arra alkalmas idegen mér­nököket is be kellene vinni a főváros műszaki táborába. Hogy ez mily nagy igazságtalanságot jelentene a régi gárdával szemben, legyen szabad erre vonatkozólag a fő­városnak 43 éven át volt mérnökének, Pirovits Aladár­nak felfogását alábbiakban ismertetnünk. „Semmiféleképpen kétségbe nem vonható igazság, hogy a fővárosnál már ezidő szerint tényleg szolgálatot tevő és több mint 4—5 év óta itt működő tényleges minő­ségű (hetijegyzékes vagy havidíjas) okleveles mérnökök a legkülönbözőbb természetű — sokszor igen nehéz épít­kezési munkakörökben teljesen helytállóan működve, oly nagy számban vannak alkalmazva, hogy valósággal nincs is meg a fizikai lehetősége valamennyiüknek ebből az al­kalomból való beválasztására. Hogy ezekkel a mérnökök­kel szemben a fővárosnak erkölcsi kötelezettségei vannak, ezt elvitatni még a legélesebb logika sem volna képes. De megköveteli ezek beválasztását az igazgatásnak úgy a gazdasági, mind pedig a szervezeti alapja, mert lehet-e észszerűtlenebb és gazdaságosság nélküli, fővárosi admi­nisztráció elgondolható másképp, mintha mérnöki mun­kákat ideiglenes mérnökök hajtanak végre. És akkor állna csak igazán felborítva az egész helyzet, ha a fővá­ros az ő jelenlegi napidíjas mérnökeit csak úgy alkal­mazná tovább is, miként a mai helyzetükben vannak, mert viszont elbocsátani őket csak azért, hogy a pályázó magánmérnökök jussanak h­elyükbe, a legnagyobb igaz­ságtalanság volna. Most pedig nézzük a választás mikénti végrehajtá­sának kérdését a gazdasági élet követelményei szempont­jából. Itt az a kérdés merül fel, vajjon mikor cselekszik helyesebben — de sőt egyedül helyesen — a főváros ta­nácsa, ha 4—5 évi gyakorlattal bíró olyan okleveles mér­nököket választ be az alantasabb mérnöki állásokba, akik ez idő szerint megelégedésre szolgálva, azt a 4-5 évi gyakorlati évet a főváros szolgálatában töltötték el, akik­ről azután valóban el lehet mondani, hogy minden zök­kenő nélkül, a munka folytonosságához fűződő minden gyakorlati érték számításbavételének lehetőségével szol­gálhatják a fővárost,­­ vagy pedig, ha a főváros tanácsa ennek az éppen a logika követelményét nélkülöző elmé­letnek a figyelembe vételével választ és egészen más ter­mészetű munkákban jártas, az adminisztráció elemeit még nem is ismerő magánmérnököket állít be az igazga­tás munkakörébe??? Elismerjük, de egyúttal őszinte sajnálattal állapít­juk meg, hogy a fiatal magánmérnöki generáció nap­jainkban kedvezőtlen gazdasági helyzetviszonyok között van. De először is nem a főváros törvényhatósága van hivatva az ő érdekeiket, t. i. mint közületnek az érdekeit, felkarolni és ezúton rajtuk segíteni és még hozzá — má­sodszor — olyképpen, hogy az immár saját magáénak tekintett mérnökcsoportot — akikkel szemben, mint emlí­tettük, a főváros erkölcsileg obligóban áll, csak úgy, ma­gától eltaszítsa. Arról pedig nem is esik jó még csak szólni sem, hogy ezek az utóbbiak ambíciójukat elveszítve dolgoznának. A választás teljesen igazat adott Pirovits Aladár felfogásának. Budapest székesfőváros tanácsa, mint a múltban, úgy most is a teljes méltányosság és igazságosság alap­ján állott, amikor az összes meghirdetett mérnöki álláso­kat kizárólag a kebelbeliekből, tehát a már tényleg alkal­mazott fővárosi mérnökökkel töltötte be. Vagyis a tanács egyetlen idegent sem választott be. Ennek az igazságos eljárásnak a jövőben is fenn kell maradnia. Itt adjuk közre a megválasztottak névsorát, melyek között a műszaki életnek legkiválóbb reprezentánsait üdvözölhetjük. A tíz műszaki főtanácsosi állásra huszonnégy pá­lyázó közül Király Kálmán, Lappert Rezső, Ozoray Kát

Next