Épitő Ipar - Építő Művészet, 1929 (53. évfolyam, 1-46. szám)
1929-03-01 / 9-10. szám
ÖTVENHÁRMAINK ÉVFOLYAM: 0_10. SZÁM, 1959 MÁRCIUS 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő Egyes szám ára 0.80 P — Postacsekkszám 491147 Hirdetési díj:kint 0.20 pengő A budapesti építőipari szakmák ipartestületei, az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására szervezett bizottságának hivatalos lapja FELELŐS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DR FABIAN GÁSPÁR BUDAPEST, L. MÉNESI ÚT 7/c TELEFONSZÁM : JÓZSEF 432—96. Budapest új műszaki vezérkara. Megörtént a fővárosi mérnökválasztás, melyet, mint minden választást, nagyarányú csata előzött meg. Voltak, akik azt vitatták, hogy a fővárosi mérnöki állásokra ne csak a székesfőváros kebelében régebben működő mérnököket válasszák meg, hanem arra alkalmas idegen mérnököket is be kellene vinni a főváros műszaki táborába. Hogy ez mily nagy igazságtalanságot jelentene a régi gárdával szemben, legyen szabad erre vonatkozólag a fővárosnak 43 éven át volt mérnökének, Pirovits Aladárnak felfogását alábbiakban ismertetnünk. „Semmiféleképpen kétségbe nem vonható igazság, hogy a fővárosnál már ezidő szerint tényleg szolgálatot tevő és több mint 4—5 év óta itt működő tényleges minőségű (hetijegyzékes vagy havidíjas) okleveles mérnökök a legkülönbözőbb természetű — sokszor igen nehéz építkezési munkakörökben teljesen helytállóan működve, oly nagy számban vannak alkalmazva, hogy valósággal nincs is meg a fizikai lehetősége valamennyiüknek ebből az alkalomból való beválasztására. Hogy ezekkel a mérnökökkel szemben a fővárosnak erkölcsi kötelezettségei vannak, ezt elvitatni még a legélesebb logika sem volna képes. De megköveteli ezek beválasztását az igazgatásnak úgy a gazdasági, mind pedig a szervezeti alapja, mert lehet-e észszerűtlenebb és gazdaságosság nélküli, fővárosi adminisztráció elgondolható másképp, mintha mérnöki munkákat ideiglenes mérnökök hajtanak végre. És akkor állna csak igazán felborítva az egész helyzet, ha a főváros az ő jelenlegi napidíjas mérnökeit csak úgy alkalmazná tovább is, miként a mai helyzetükben vannak, mert viszont elbocsátani őket csak azért, hogy a pályázó magánmérnökök jussanak helyükbe, a legnagyobb igazságtalanság volna. Most pedig nézzük a választás mikénti végrehajtásának kérdését a gazdasági élet követelményei szempontjából. Itt az a kérdés merül fel, vajjon mikor cselekszik helyesebben — de sőt egyedül helyesen — a főváros tanácsa, ha 4—5 évi gyakorlattal bíró olyan okleveles mérnököket választ be az alantasabb mérnöki állásokba, akik ez idő szerint megelégedésre szolgálva, azt a 4-5 évi gyakorlati évet a főváros szolgálatában töltötték el, akikről azután valóban el lehet mondani, hogy minden zökkenő nélkül, a munka folytonosságához fűződő minden gyakorlati érték számításbavételének lehetőségével szolgálhatják a fővárost, vagy pedig, ha a főváros tanácsa ennek az éppen a logika követelményét nélkülöző elméletnek a figyelembe vételével választ és egészen más természetű munkákban jártas, az adminisztráció elemeit még nem is ismerő magánmérnököket állít be az igazgatás munkakörébe??? Elismerjük, de egyúttal őszinte sajnálattal állapítjuk meg, hogy a fiatal magánmérnöki generáció napjainkban kedvezőtlen gazdasági helyzetviszonyok között van. De először is nem a főváros törvényhatósága van hivatva az ő érdekeiket, t. i. mint közületnek az érdekeit, felkarolni és ezúton rajtuk segíteni és még hozzá — másodszor — olyképpen, hogy az immár saját magáénak tekintett mérnökcsoportot — akikkel szemben, mint említettük, a főváros erkölcsileg obligóban áll, csak úgy, magától eltaszítsa. Arról pedig nem is esik jó még csak szólni sem, hogy ezek az utóbbiak ambíciójukat elveszítve dolgoznának. A választás teljesen igazat adott Pirovits Aladár felfogásának. Budapest székesfőváros tanácsa, mint a múltban, úgy most is a teljes méltányosság és igazságosság alapján állott, amikor az összes meghirdetett mérnöki állásokat kizárólag a kebelbeliekből, tehát a már tényleg alkalmazott fővárosi mérnökökkel töltötte be. Vagyis a tanács egyetlen idegent sem választott be. Ennek az igazságos eljárásnak a jövőben is fenn kell maradnia. Itt adjuk közre a megválasztottak névsorát, melyek között a műszaki életnek legkiválóbb reprezentánsait üdvözölhetjük. A tíz műszaki főtanácsosi állásra huszonnégy pályázó közül Király Kálmán, Lappert Rezső, Ozoray Kát