Erdőgazdaság, 1948 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1948-09-05 / 17. szám
a növény reakcióinak, alkalmazkodás jelenségeinek a kutatása. (A természet világa VII., A növény és élete I. k. 321—322. old.) Ugyanezt mondják az ökológiáról a zoológusok is, csak a növény helyett állatot értenek és írnak; e szerint van növény- és állatökológia. Pl. a zoológus Rotarides szerint az ökológia „az a tudomány, amely az állatok életmódját és környezetükhöz való viszonyát tárgyalja“. (Biológiai lexikon, 174. old.) Az ökológia az élőlények csoportosulásával, közösségben élésével, vagyis társulásával nem foglalkozik, mert azt egy másik, külön tudományág, a társasélet tana: a szociológia végzi, a növényekét külön a növényszociológia, az állatokét pedig az állatszociológia. Soó Rezső szerint a növényszociológia tárgya a növénytakaró összetételének kutatása, vagyis a növények társulási jelenségei: szerkezetük, öszszetételük elemzése, életfeltételeik, keletkezésük és pusztulásuk törvényeinek megállapítása, stb. (A növény és élete I. 349. old. és Természettud. lex.) Az állatszociológia ugyanilyen értelemben foglalkozik az állatok társaséletével. Ezekkel ellentétben a biocönológia az egy helyen élő összes élőlények (növények és állatok) életközösségét, ennek feltételeit és törvényeit stb. vizsgálja. Félországunk gyantaszükségletét Csáki kis részben tudjuk lecsökkent fenyőállományaink megcsapolása útján biztosítani. Tudott dolog, hogy a kulturális cikkek előállításához milyen nagymenynyiségű gyantára van szükség, nem nélkülözhető a papír, festék, lakk, bőrtisztító szerek, celluloid, linoleum, gép- és kocsikenőcsök, impregnáló szerek, szappan, pecsétviasz, gyógyszerek és sok egyéb cikk gyártásánál. Szükségletünk csak egy részét, kb. 600 tonnát tudunk az erdei, és feketefenyő állományainkból termelni, amiről nem mondhatunk le, mert a jelenlegi világgazdasági helyzetben csak úgy tudunk megerősödni, ha minél kevesebb pénzt fordítunk idegen áruk beszerzésére, másrészt gondoskodnunk kell embertársaink részére minél több munkaalkalom teremtéséről, végül törekednünk kell minden adatának tökéletes megoldásához szüksége van botanikai, állattani, ökológiai, szociológiai, stb. eredményeik alapos ismeretére. Az élőhely és az ebben lakó összes élőlények életközössége így biocönológiai fogalmak. A csupán növényi életközösség azonban növényszociológiai elem. Azt írja Győrfi, hogy „az ökológia tehát alkalmazott természettudomány“. (3. sz. 11. old. 42—44. sor.) Az ökológia mint minden természettudomány, elsősorban nem alkalmazott, hanem önálló, elméleti tudomány. Alkalmazott csak akkor, ha az ember gazdaságának a szempontjából végzi vizsgálatait, vagyis a gyakorlati élet számára értékesíthető eredmények után kutat. Van tisztán csak tudományos ökológia is, amint van tudományos és pl. erdészeti növénytan is. Másutt ezt mondja: „a bennszülött, vagy autochton fajokat, mivel ezek élőhely tekintetében nagyon válogatósaik, a környezettan stenotóp fajoknak nevezi“. (3. sz. 12. old. II. 31—35. sor.) Ez a két fogalom egyáltalában nem egyértelmű, mindegyik mást jelent. A bennszülött, őshonos, autochton fogalom jelenti az élőlénynek valamely helyen való természetes előfordulását, szemben a tenyésztett, vagy behurcolttal, a stenotóp pedig a termőhelyben válogatósat, csak meghatározott viszonyok között élőt, fellelhető anyag hasznosítására. A gyanta termelése csak erdészeti tevékenység lehet, mert csak az erdőgazdaság nyújthatja, minek következtében szükséges, hogy e sokat vitatott termelési tevékenység tárgyi alapon helyes megvilágításba kerüljön Nagyon sok tiltakozás merült fel ugyanis a gyantatermeléssel szemben. Olyan káros tevékenységnek minősítik fenyveseinkben, amit erdőgazdaságunk elviselni nem tud. Legsúlyosabb körülménynek tartják, hogy országunk területén a csapadékviszonyok mostohák, arid, száraz klímánk alatt a fákat nem sebezhetjük, mert ezáltal a szárazságtól amúgy is sokat szenvedő törzseknél a nedvkeringés zavart szenved és ennek következtében a fák betegeskedni kezdenek. A beteges törzseket megtámadják a szu-károsítók és elszáradnak, az elszaporodott szu-tömeg pedig a többi állományokat is veszélyezteti. . Hibáztatják a gyantázást, mert a törzsekből kikerülő fűrészrönkök műszaki minőségét lerontja, mivel a gyantázott felületen belül bizonyos fokú elgyantásodótapasztalható, így a legértékesebb törzsrészből előállítható fűrészárú értékében csökken. Felmerült az a megállapítás is, hogy a gyantázott törzsek nem hoznak toboztermést és így ezért is károsnak tartják a gyantázást. Több mint egy évtizeden át foglalkoztam a gyantatermeléssel szegény homoktalajon álló erdeifenyőállományban s eddigi tapasztalatom szerint a gyantatermelés káros hatást nem okozott. A gyantatermelés az 5 éven belül kitermelésre kerülő törzseken folyt, a törzsek kerületének új, legfeljebb 2/3-án történt a sebzés. A termelés kezdete április 15-e körül volt és tartott a nedvkeringés befejezéséig 55—60 éves erdeifenyő állományokban. A sebzés a bécsi gyalúval történt. A legszárazabb években sem volt tapasztalható a gyantázás következtében történt pusztulás; az érintetlen állományokban azonos homofőterületen sem volt kevesebb száradás, mint a gyantázott állományokban s több ízben megállapítható volt, hogy a fenyők a Fomes annosus-gomba , elsődleges károsítása következtében estek a szuknák áldozatául. A termőtesteket megtaláltuk, így semmi kétségünk nem maradt. Tehát nem a gyantázás volt az ok. Csoportos száradást tapasztaltam olyan területen, ahol a talajvíz elég magasságban volt és az erdeifenyő állomány gyökérzete állandó vízszintre rendezkedett be, majd a nagy szárazság következtében a talajvíz szintje hirtelen lesüllyedt, ezért bekövetkezett a száradás. Véletlenül ezen talajvíztartó, vízát nembocsátó agyagmedence épp a gyantázott részen állt. De találtam ugyanezt nem gyantázott állományban is, így ilyen csoportos száradást sem lehet a gyantázás rovására írni. Száraz talajokon álló erdei- és feketefenyők a múlt évi szárazság következtében mindenütt tömegesen száradnak s egyáltalán nem tehető különbség a gyantázott és nem gyantázott állományok között, sőt a legnagyobb százalékú száradást véletlenül én olyan állományban tapasztaltam, ahol sohasem gyantáztak. Hangsúlyozom, óvatos, szaksze- A gyantatermelésről