Grafikai Szemle, 1913 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1913-01-01 / 1. szám

HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM * ELSŐ SZÁM 1913-IK ÉVI JANUÁR GRAFIKAI SZEM HAVI FOLYÓIRAT A GRAFIKAI IPARÁGAK SZÁMÁRA. A MAGYARORS^pjf^WN^'^ KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS ROKONSZAKMABELIEK SZAKKÖRÉNEK KÖZLÖNYE* «1/Dk^ Lapunk jelen számának közleményei: Az uj esztendő küszöbén. — F Gyöngyösi Sándor. — Fálk Zsigmond ünneplése. — Schwartz Ármin: A naptárszedésről.— L. R.: A nyomóhenger bontásáról. — Művészet és tudomány (Biró Mihály: Az üzleti grafikai kiállítás. A reklámozásról. Lukács-cukrászda. Vadász Miklós rajzaiból). — Gondos Ignácz: Újévi üdvözletek 1913 — Egy uj rendszerű nyomtatógép. — A vállalatok elmúlt esztendeje. — B. K. Z.: Világformátum. — H.: Levélfejek dátumsora. — B. R.: Beillesztés a gyors­sajtón. — Rasofszky A.: Dolgozzunk egyszerűen! AZ UJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN ismét letűnt egy­­ esztendő, melynek történetéből sok-sok tanulságot vonhatunk le a jövőre nézve. Különösen értékesek azok a tapasztalatok, amelyek megszabják nekünk azt az irányt, melyben lapunk fejlesztését kell folytatnunk. Az elmúlt évben is szigorúan ügyeltünk arra, hogy a Grafikai Szemle mindenkor aj gyakorlati élet követelményeinek meg­felelő szaklap legyen. És hogy mennyire váltak valóra eme törekvésünkhöz fűzött remények, azt bizonyítja a hozzánk beküldött fővárosi és vidéki eredetű nyomtatványok tömege. Ezekről lát­hatjuk, hogy a szaktársak sokszor éltek a lapunk hasábjain adott jó tanácsokkal, hasznos útmutatá­sokkal. De nemcsak a szellemi tartalom hasznos voltáról beszélnek a beküldött sajtótermékek, ha­nem mellékleteink gyakorlati értékét is igazolják. A törekvő s a maguk anyagi érdekeit szem előtt tartó fiatal merkantil- és akcidensszedőknek — a beküldők túlnyomó része ezekből rekrutálódik — gyakran szolgáltak mintául a mellékletek példái, melyeket eleinte pontosan utánoztak, később pedig többé-kevésbé jól variáltak. így tehát a Grafikai Szemle — mint az új szedésirány úttörője mind több és több hívőt szerzett a szaktársak között annak az iránynak, mely a magyar nyomtatványo­kat jellegzetessé teszi és a művelt nyugat sajtó­termékei mellé vagy fölé emeli. Lapunk munkatársai méltán lehetnek büszkék e sikerükre, annál is inkább, mivel az elvetett eszmék nemcsak egyesek egyéniségében találtak termő talajra, hanem ezeknek révén a megrendelő közön­ség egy részét is a jó, a mai korba illő nyomtat­ványokhoz szoktatták. Sok vidéki várost tudnánk felsorolni, amelynek nyomdászai a lapunk irányító hatása alatt készített munkáikkal megváltoztatták s megjavították a nyomtatványfogyasztók ízlését. A Grafikai Szemle munkatársai azok — mint említettük —, akiknek a sikert tulajdoníthatjuk ; ők voltak azok, akik összefogtak és szervezett testület­ként láttak hozzá, hogy tollal segítsék előre a szakmai oktatás ügyét. Most — az új év elején — köszönettel adózunk fáradságos munkájukért s kívánjuk, hogy buzgóságuk hatványozott mértékben nyilvánuljon meg a most megindult uj évben. De nemcsak tollforgató szaktársainkhoz intézzük kérő szavunkat, hanem a mesterszedő szaktársak­hoz is. Az ő feladatuk a Grafikai Szemlének mel­lékletanyagát gyarapítani. Nem is kételkedünk abban, hogy azok a mesterszedők, akik a szemléltető okta­tás óriási fontosságát teljesen átérzik, szívesen járulnak hozzá melléklet­vázlataink gyarapításához, mert nagy szükségünk van erre. Mind jobban és jobban beigazolódik ama régi feltevésünk, hogy lapunk példányszámának emelkedésével csökken a nyomdatulajdonosok áldozatkészsége, amely eddig abban nyilvánult meg, hogy egyes nyomtatványokból megfelelő példányszámot lapunk rendelkezésére bocsátottak. Ilyen után most alig remélhetünk egy­két mellékletet, mindannak dacára, hogy a papír és nyomtatás díját szívesen megtérítjük. Tehát maholnap abba a helyzetbe kerülünk, hogy mellékleteinket magunknak kell elkészíttetni s megfizteni. Ezért szükséges, hogy mellékleteink céljaira állandóan dús vázlatkészletünk legyen, amelyből minden számhoz kiválogathassuk a szük­séges mintákat. Eme vázlatkészlet gyarapítására hívjuk fel mesterszedőinket s hisszük, hogy kéré­sünk nem talál süket fülekre, annál kevésbé, mivel fáradozásukat anyagi erőnkhöz mérten honoráljuk. Ezzel kapcsolatban azonban arra is rá kell mutat­nunk, hogy a mellékletkészítés ilyen útja-módja jelentékenyen terheli meg Körünk pénztárát, mely­nek túlterhelésétől óvakodnunk kell. Korántsem erősödött még meg a Szakkör annyira, hogy ne kelljen számot vetnünk azzal, hogy csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. S ez a körülmény mindinkább érleli meg ama nézetünket, hogy a mellékletek előállítását házilag — egy jól felszerelt kísérleti nyomdában — kell elvégeztetnünk. Tehát a kísérleti nyomda felszerelésével is foglal­koznunk kell. A kérdés megoldása azonban ismét csak a Szak­kör anyagi erejével van szoros összefüggésben s el sem képzelhető, hogy a kísérleti nyomda üzembe­helyezésére vállalkozzunk anélkül, hogy ne legyünk bizonyosak afelől, miszerint számíthatunk-e a szak­társak állandó és buzgó támogatására? Kétségtelen, hogy bírjuk a szervezet támogató jóindulatát s a magunk részéről csak azt kívánjuk meg, hogy a támogatás intenzívebben nyilvánuljon meg. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Szakkör tagjai számának gyarapítása egyesegyedül a szervezet vezetőinek és a bizalmi férfiaknak erélyes fellépésétől várható. És nem is kételkedünk, hogy a várva várt hivatalos agitáció nemsokára megindul s meghozza a gyümölcsét, a 2500 rendesen fizető tagot! Ennyire van szükségünk, hogy a Szakkör műkö­dését minden irányban fejleszthessük. Ennyire van szükségünk, hogy nemcsak a fővárosi szaktársaink, hanem a vidéken dolgozóknak fokozott és valóban jogos igényeit is teljes mértékben kielégíthessük. *if113 Tg?

Next