Grafikai Szemle, 1913 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Legalább 2500"tag"illetéket kell bevételeznünk, hogy a vidéki szakmai oktatást rendszeresen szervezhessük és vidéki helyi csoportjainknak az ott beszedett illetéknek egy bizonyos hányadát átengedhessük oly célból, hogy önálló tevékenykedést is kifejthessenek. Ezt a vidéki szaktársak szíves figyelmébe ajánljuk és kérjük őket: hassanak oda, miszerint minden szakegyesületi helyi csoport területén erős, sok tagot számláló szakköri helyi csoport is alakuljon! Összegezve az elmondottakat: megállapíthatjuk, hogy a Szakkör működésének fejlesztése szervezeti tényezőink kezeibe van letéve, azoknak a támogatását kérjük és várjuk s velünk együtt kérik és várják sokan, akik szakmájukat s főleg akik a szervezetet szeretik és erejének hatványozását igazán kívánják! + GYÖNGYÖSI SÁNDOR Lapunk zártakor vettük a lesújtó hírt, hogy Gyöngyösi Sándor szaktársunk, körünk egyik alapítója és örökös tiszteletbeli tagja, január hó 20-án meghalt. A „jó öregek“ között alig akad még egy, aki oly őszinte és igaz népszerűségnek és szeretetnek örvendett volna, mint szegény Gyöngyösi bátyánk. És ő erre a nagy becsülésre valóban rá is szolgált! Az utolsó 3—4 évtizedben megindult mindenféle nyomdásztársadalmi mozgalmakban tevékeny részt vett; ott állt a Szakkör bölcsőjénél, az Ébredés dalkör születésénél is segédkezett s ezeknek megalakításuk óta egyik legbuzgóbb, leglelkesebb vezető embere volt; évek hosszú során át volt alelnöke az anyaegyesületnek, amelynek kebelében működő szanatóriumi bizottságnak máig is alelnöke volt s nagy lelkesedéssel csüggött a nyomdász-szanatórium megvalósitásának humánus eszméjén. Most, amidőn már tető alatt van a szanatórium, elhunyt anélkül, hogy örvendhetett volna annak a szaktársi szeretetből adott filléreken épült humánus intézménynek. De nemcsak a komoly munka terén vált ki, hanem kedves humorral megáldott természete folytán társas életünk főmozgatója is volt s mint ilyen is soká fog emlékezetében maradni azoknak, akiknek soklapunk jelen számának rovatai: A Szakkörből. — Beküldöttek. — Pályázatok. — Technikáról. — Papirszakma. — Feljegyzések. — Hivatalból. — Mellékleteink. — Üzeneteink. A SZAKKÖRBŐL Körünk titkárának vidéki körútja. A választmánynak megbízásából körünk titkára január hó 4 - 10-én vidéki körúton volt, mely alkalomból Temesvár, Arad, Kolozsvár és Nagyvárad városokat ejtette útba. Temesvárott nyomtatványkiállítást rendezett a Kör, melynek anyagát a kiküldött magyarázta az egybegyűlt szaktársaknak és laikusoknak. Aradon az ottani tanfolyam előkészítő munkálatait vizsgálta meg s a tervezeten lényeges változtatásokat eszközölt, egyben alapos kioktatásban részesítette a tanfolyam előadóit a tanításra és szervezésre vonatkozólag. Kolozsváron a folyamatban lévő tanfolyam menetét vizsgálta meg alaposan. E tanfolyam menete — eltekintve attól, hogy a szaktársak nem elég ügybuzgók kifogástalan s eredménye kielégítőnek mutatkozik. Remélhető, hogy az ezután következő előadásokon a hallgatók pontosan fognak megjelenni, mert csak ily esetben lehet eredményes ama vállalkozás, melynek sikerétől oly sokat várnak a kolozsváriak. Nagyváradon a szakegyesület vezetőségének közremunkálkodásával általános nyomdászgyűlést hívtak egybe a Szakkör csoportjának megalakítása tárgyában. A gyűlésen titkárunk vázolta a szakmai oktatás fontosságát s lelkes felhívást intézett a szaktársakhoz, hogy körünket támogassák s annak tagjai sorába belépjenek. Bernát szaktárs lelkesítő beszéde után megkezdődött az uj tagok jelentkezése. Összesen 30 uj tag jelentkezett felvételre (eddig egy tagunk volt Nagyváradon), akik a napokban alakítják meg hivatalosan a Szakkör nagyváradi helyi csoportját. Az idők jele, hogy nagyváradi szaktársaink a szakmai oktatás fejlesztésének ügye mellé állottak. Bizony nagy, igen nagy szükség van, hogy a vidéki szaktársak végre belássák ennek szükségességét ; hiába hangoztatják egyesek, hogy a vidéki tagoknak a Szakkör a Szemlén kívül alig nyújt valamit. Ezzel szemben hangoztatjuk ama régi nézetünket, hogy nem azt kell tekinteni, mennyit nyújt a Szakkör, hanem azt, hogy mit nyújt. A kettő között lényeges a különbség. Sok példát tudnánk felsorolni, melyek igazolják, hogy egyedül a Grafikai Szemle révén is alapos önképzést folytathatnak a tagok ; több olyan város van Magyarországon, ahol a szaktársak szakmai képzettségüket a Szemle révén emelték, míg vannak olyan városok is, amelynek nyomdászai nyomtatványkiállítások és felolvasások dacára sem haladnak előre. Mindez csak amellett szól, hogy ahol akaraterős és önérzetes szaktársak vannak, ott a Szakkör bármilyen csekély mérvű működése is elegendő arra, hogy a szakmai oktatás ügye előrehaladjon. Nagyváradon több lelkes szaktárs — Bernát és Fáberrel élükön — vette kezébe az ügyet s igy bizonyos, hogy azt diadalra is juttatják. Körünk szaktanfolyamainak 1. része az elmúlt héten lezárult s most kezdődik meg a II. rész, amelynek folyamán a kezdő hallgatók is díszítéssel kapcsolatos tervezeteket készítenek. A hallgatókedsok derűs órát szerzett. Egyéniségében kiváló ember volt, közéleti működésében is mindenkor nyílt, őszinte és becsületes, szókimondó, de mindig pártatlan, személyeskedést nem ismerő és saját körében nem tűrő jó szaktárs volt, akinek az elvesztése fájdalmasan sújtott minket s akinek emlékét kell hogy megőrizzük s követendő példaként állítsuk az ifjabb nyomdászgeneráció elé. Nyugodjék békében! A NAPTÁRSZEDÉSRŐL A mai értelemben vett naptár mint könyvnyomtatóipari objektum a közéleti használatban azt a célt szolgálja, hogy az évnek hónapok, hetek és napokra való felosztásáról, valamint a különböző ünnepekről jóelőre (rendszerint egy teljes évre) tájékoztasson. Ebből a szempontból tehát sokban eltér a régi kalendárium rendeltetésétől, amennyiben ez utóbbi a csillagászati vonatkozással bíró magyarázatokon kívül jövendöléssel, szórakoztatással, okulásra vagy tanulásra szánt közleményekkel, versekkel, élcekkel s miegymással foglalkozott. Jellegére nézve azonban a mai naptár is különböző beosztású, mert a közéleti használatban ki-ki a saját céljainak megfelelően használ előjegyzési, fali, tömb-, zseb-, mappa- vagy örök naptárt. De mindamellett minden naptárnak alapvető hivatása az, hogy a napokról, hetekről és hónapokról, illetve ünnepekről pontos kitanítást nyújtson. Éppen azért az összes naptáraknak ebből a szempontból mindenben egyező adatokkal kell szolgálni, mert valamely országra nézve kötelezőleg elfogadott naptár-beosztásnak nem szabad ingadoznia. Hogy ez az egyezés minden ország naptárának biztosíttassék, olyan testet kellett az időszámítás alapjául venni, amely az évnek egyenlő felosztásában geometriai pontossággal bíró jeleket nyújthat. Az időt legelőbb az égi testek mozgása szerint osztották fel a tudósok, amit a fény és meleg okozott s legfőbb jelensége volt az éj és nap. A Hold alakjának időszaki változásából s az égi jegyek egymást felváltó uralkodásából származott a hét s a sokféle népeknél a különböző napszámokból .1