Honi Ipar, 1909. január-június (10. évfolyam, 1-12. szám)
1909-02-01 / 3. szám
1909. FEBRUÁR 1. iparpártolás irányítására hivatott szervezetek lehanyatlása volt. Két országos egyesület vállalta magára Magyarországon az iparpártolás ügyének vezetését és irányítását: a Tulipánszövetség-Magyar Védőegyesület és az Országos Iparpártoló Szövetség. Az elsőben a társadalmi elem dominál, a másodikban az ipari és kereskedelmi elem ; két olyan elem, melyeknek együttműködése az iparpártolás ügyének sikerét biztosítja és melynek egymástól való idegenkedése temetője egy eredményes működésnek. És ez a két egyesület, ez a két szövetség az esztendők folyamán nem tudott egyesülni, aminek eredménye azután az, hogy mindegyik csonka és mindegyik csak félig tud megfelelni a magára vállalt feladatnak. Előre bocsájtjuk, hogy az Országos Iparpártoló Szövetség működése nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásoknak. Egy egyesület, melynek fizetett hivatalnokai nincsenek, mely úgyszólván budget nélkül dolgozik és a mely a maga a kebelében azokat egyesíti, akik az iparpártolástól pusztán várnak valamit, nem dicsekedhetik sikeres tevékenységgel. De nem tagadhatjuk azt sem, hogy a Tulipánszövetség-Magyar Védőegyesület működése is sok kívánni valót hagyott hátra. Ebben az egyesületben benne volt a társadalmi elem egy része, lelkesedéssel buzgalommal, kitartással is vezették az ügyeit, de ezen egyesülettől megint azok tartották távol magukat, akik az iparpártolástól ugyan várnak valamit, de akiknek részvétele, tanácsa és szakértelme nélkül szó sem lehet egy egészséges közgazdasági mozgalom vezetéséről. Mindkét egyesület élén egy kiváló magyar főúr állott, gróf Bathtyány Lajos, akinek önzetlen, lelkes igyekezetét, nemes ambícióját csak a rosszakarat tagadhatná le. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy ennek a két, közös elnök vezetése alatt működő egyesületnek egyesítésére vonatkozó összes kísérletek mindeddig meddők maradtak. A személyi momentumokon kivnl még egy momentum állotta útját ennek a fúziónak és ez a tulipán. A tulipán, amely iránt senki nagyobb tisztelettel nem viseltetik, mint mi, a letűnt idők nemzeti ellenállásának szimbóluma volt. Úgy rögződött meg a közvéleményben, mint egy politikai küzdelem dicső jelvénye, az a jel, mely alatt a magyar társadalom passzív rezisztenciát fejtett ki az alkotmány életére törő önkény ellen. Letűnvén az alkotmány körül kifejlődött harcnak ideje, a tulipán anakronizmussá vált. És minthogy a Tulipán Szövetség aktív működési köre legalább egy időre elveszett, az egyesület összeolvadt az iparpártolás érdekében alakult Magyar Védőegyesülettel, közös névvel, közös céllal, közös hajlékkal; a tulipánt az iparpártolás szimbólumává akarták tenni. Ettől a tranzakciótól, miért, miért nem, az ipari és kereskedelmi körök tagadhatatlanul idegenkedtek. Teljesen félreérti a helyzetet, aki azt hiszi, hogy ezen idegenkedés mögött valamely hazafiatlan indokok rejtőznek. Talán senki sem becsülte jobban a nemzeti ellenállás idején a tulipánt, mint az iparos- és kereskedőelemek, senki sem méltányolta jobban ezen szimbólum nagy jelentőségét, mint az iparos és kereskedő, — de a tulipán a mindent lángra lobbantó harc jelvénye volt és ezért nem válhatott a békés közgazdasági fejlődés szimbólumává. Ez magyarázza meg azt az idegenkedést, melylyel a tulipán iránt azok az elemek viselkednek, akik egy újabb nemzeti küzdelem esetén ismét lelkesen sorakoznának a tulipán köré. Mindet egybevetve, le kellene vonni a becsületes és őszinte konklúziókat. Számolni kellene a reális élet követelményeivel és koncentrálni kellene azokat az erőket, melyek nélkül gyakorlati hatással bíró iparpártolást csinálni nem lehet. Az iparpártolással foglalkozó két országos egyesületet össze kellene olvasztani, a társadalmi, ipari és kereskedelmi erők koncentrációjából meríteni energiát a további küzdelemhez. Szakszerűen működő, reális eredmények felé törekvő egyesületet kellene alkotni, szakemberek bevonásával, akiknek hozzáfűzése nélkül közgazdasági eredményeket elérni lehetetlen. A tulipánt pedig vissza kell tenni a nemzet fegyvertárába és ott pihentetni addig, míg, amitől Isten óvjon, egy újabb nemzeti küzdelem nem követeli, hogy elővegyük. Amit mi ajánlunk, azt nem egyesületfenntartási célzattal tesszük. Egyesületünk annyi van, hogy majdhogy belé nem szakadunk. Ha egy egyesület életképtelen, meg kell szabadítani tőle a magyar társadalmat. De ha egyes egyesületekben nemes erők szunnyadoznak, azokat életre kell kelteni, azokat koncentrálni kell és azokat szolgálatába kell szegődtetni annak az ügynek, amelyért lankadatlan erélylyel és buzgó kitartással kell tovább harcolnunk. Az iparpártolási mozgalomra ma nagyobb szükség van, mint valaha. Gyári termelésünk produkcióját meg tudnók kétszerezni, középiparunk erejét meg tudnók tízszerezni, kisiparunk egyes életképes ágaiba új vért tudnánk önteni! Ez a feladat, amely előtt állunk. Őszinte rokonérzéssel, önzetlen együttműködéssel ezt a feladatot lehetne teljesíteni. A jövő fogja megmutatni, megértik-e szózatunkat azok, akiket illet. a.STOLLWERCK1 név a csokoládén és a kakaón szavatol a jó minőségért és a jutányos árért. . CSOKOLÁDÉ ÉS KAKAÓ CS. ÉS KR. UDVARI SZÁLLÍTÓ GYÁR : POZSONY. gépgyárak és iparosok részére, orvosi és ügyvédi czimtáblák, városok és falvak utczatáblái és házszámai legizlésesebb kivitelben készülnek LANGER és RÓNA öntödéjében Budapest, VII., Csengeri u. 20. Telefon 77-19. „Archimedes"csavargyár Budapest, VI., Lomb-utcza 39. Telefon 86-56. 11 Az iparpartoló kereskedelem állami támo gatása. (Levél a szerkesztőhöz.) Érdeklődéssel olvastam a Honi Ipar legutóbbi számában arról a felterjesztésről, melyet a Tulipánszövetség az iparpártoló kereskedelem állami támogatása érdekében a kereskedelmi miniszterhez intézett. Kétségtelen, hogy az iparpártolási kérdés kulcsa, mint azt a Honi Ipar már évek óta hangoztatja, a kereskedelem kezébe van letéve , az is bizonyos, hogy a kereskedők iparpártolási kedvét és hajlandóságát éleszteni kell, de én azt hiszem, hogy ennek a buzdításnak egy pillanatra sem szabadna elhagyni az erkölcsi bátorítás kereteit. Ha a kormány a rendelkezésére álló etnikai eszközöket, kitüntetéseket, megtisztelő kinevezéseket stb. azon kereskedők megjutalmazására fordítja, akik az iparpártolás terén különös érdemeket szereztek maguknak, csak helyes dolgot cselekszik és tagadhatatlanul növelni fogja az iparpártolási mozgalom eredményeit. .A pénzbeli jutalmazás azonban, akár állami kedvezmények, akár direkt pénzsegély formájában nyilatkozzék is meg, mérget