Honi Ipar, 1942 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1942-04-15 / 8. szám
1942 április 15. HONI IPAR &Ideáló (mai döntéssel) Egy adás-vételi ügyletnél a felek szerződésileg kikötötték, hogy az adós a mai értékű pengőbem tartozik fizetni és az adós a kötelezettséget vállaló nyilatkozatában magyarázatul hozzáfűzte: »Ha a pengő értékében a kifizetésig, illetve az egyes törlesztések teljesítéséig csökkenés állana be, a törlesztések teljesítésekor az összeg a fennálló csökkenés mértékének megfelelően emelendő. A hitelező az időközben történt áremelkedésekre hivatkozva, nagyobb összeg megfizetését kérte és eziránt pert is indított. A Kúria elutasította a keresetet. Az ítélet nagyjelentőségű indokolásában a legfelsőbb bíróság többek között a következőket mondotta ki: " A pengő értékcsökkenésének megalapítását, egyszersmind a különbözetre jogosultság szerződésileg megállapított feltételének bekövetkezését kizárják az 1931. XXVI. tc. felhatalmazásán alapuló törvényerejű jogszabályoknak a pengő értékállandóságát biztosító rendelkezései, amelyek az aranypengő értékét aranysúly mértékben is meghatározzák és kimondották, hogy a tartozások teljesítésében további (eddig még ki nem bocsátott) rendelkezésig egy aranypengőt egy pengővel kell számítani.• Minthogy ezek szerint a pengő értékállandóságát a pénzforgalomban — a hitelező és az adós viszonyában — kötelező erejű jogszabályok biztosítják, a hitelező felperes a pengőben meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezett adóstól a peres kikötés alapján a pénz értékének csökkenése címén pénzkülönbözetet nem követelhet. Más kérdés, hogy a pengő értékállandóságának a pénzforgalomban való biztosítása miképen érvényesül az áruforgalomban, ahol az árak alakulására más tényezők is hatással vannak. Az árak mikénti alakulásának azonban a pénzforgalmat szabályozó rendeletek alkalmazása tekintetében nincs jelentősége. Ezért a per szempontjából közömbös tény, hogy a felek szerződéskötésének időpontjától az adós fizetésének idejéig a vétel tárgyát képező cikkek ára emelkedett. * Egy részvényes keresete alapján a törvényszék és a tábla megsemmisítették egy részvénytársaság 1939. és 1940. évi zárószámadásait megállapító közgyűlési határozatokat. Az ítélet ellen a vállalat felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához és arra hivatkozott, hogy a részvényes által érvényesített támadási okok csupán az 1939. évi zárszámadásnál voltak megállapíthatók, ezért az 1940. évi zárszámadásra vonatkozó határozatot ezen az alapon nem lehetett megsemmisíteni. A Kúria a vállalat panaszát a következő indokolással utasította el: — Helyes az ítélőtáblának az a döntése, hogy az 1939. évi zárszámadásokat megállapító közgyűlési határozat megsemmisítése folytán az azzal — a zárszámadások folytatólagossága (kontinuitása) miatt — szoros kapcsolatban álló 1940. zárószámadásokat (vagyoni kimutatást) megállapító határozat sem állhat meg és az is megsemmisítendő. A vállalat felülvizsgálati kérelme már tehát ebből az okból is elutasítandó volt. ❖ Egy fővárosi kereskedő címhasználattól való eltiltás iránt pert indított egy közkereseti társaság és annak tagjai ellen. Keresetében kérte a bíróságot, kötelezze a céget és annak tagjait acsászári és királyi udvari szállítói, cím használatának abbanhagyására és kártérítés fizetésére. A bizonyítási eljárás során a törvényszék megállapította, hogy a címet egy budapesti kereskedő kapta, aki azonban üzletét a céghasználati joggal együtt eladta. Később új üzletet nyitott, majd elhunyta után a cég közkereseti társasággá alakult át és a társaság tagjai beismerésük szerint acsászári és királyi udvari szállító« címet üzleti vállalkozásuk körében azóta is használják. A törvényszék ítéletében kimondotta, hogy az alperesi céget és tagjait ez a cím nem illeti meg, s ezért őket annak használatának abbanhagyására kellett kötelezni. Az ítélet indokolása szerint a szabályzat értelmében az adományozott címet fizikai személyek addig jogosultak viselni, amíg tulajdonosai, vagy társai annak a cégnek, amelyben nekik a cím adományoztatott és amelyben azt az üzletet, amelyhez a címet elnyerték, fenntartják és személyesen viszik. A cím viseléséhez való jog megszűnik a cím birtokosának elhalálozásaikor. A címet az üzlettel együtt más személyekre, vagy társaságokra átruházni nem lehet, még abban az esetben sem, ha az utód a cégjegyzést változatlanul fenntartja. A szabályzat értelmében tehát a szóbanforgó címet az alperesek jogosulatlanul használják, mert a címhasználathoz egyedül az elhunyt tulajdonosnak volt joga addig, amíg az adományozáskori üzletét változatlanul fenntartotta. Minthogy azonban akkori üzletét később másra ruházta át, az új céggel kapcsolatban ezt a címet, sem az elhunyt tulajdonos, sem a céget közkereseti társaság alakjában folytató alperesek jogosan nem használhatják, mert újabb adományozás nem történt, de nem is történhetett, mert az új cég alakulása óta a cím adományozására jogosító uralkodója Magyarországnak nem volt. Mindezek alapján a törvényszék megállapította, hogy a céget és tagjait a császári és királyi udvari szállítói cím nem illeti meg. Annak használata részükről a versenytörvény feltétlen tilalmába ütköző cselekményt képez, ezért őket abbanhagyására kellett kötelezni. A kártérítésre irányuló igényt a bíróság elutasította, mert a felperes kereskedő vagyoni kár felmerültét nem igazolta, nem vagyoni kártérítést pedig a törvényszék nem találta megállapíthatónak, mert a sérelmezett magatartás a felperes személyét, hírnevét, vagy vállalatának erkölcsi értékét nem sértette meg. ❖ Egy vállalat alkalmazottjának munkakörét és fizetését csökkentette, majd nem sokkal később felmondott. Felmondási időül három hónapot állapított meg, felmondási járandóságul pedig a csökkentett fizetést vette figyelembe. Az alkalmazott korábbi munkaköre alapján hathavi felmondási időt és a régi fizetés folyósítását követelte. A megindult perben a törvényszék, mint munkaügyi bíróság, az alkalmazott keresetének helyt adott és a vállalatot annak megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint magába véve az a körülmény, hogy az alkalmazott a felmondáskor nem a régebbi munkáját látta el, nem ad kellő alapot annak megállapítására, hogy ezt a munkakört a vállalat tőle véglegesen megvonta. Ennek bizonyítása nélkül pedig a felmondáskori helyzet csak ideiglenesnek tekinthető és minthogy a felmondási idő szempontjából az alkalmazottnak nem az ideiglenesen, hanem az állandóan betöltött munkaköre irányadó, ezért a felmondás előtti munkakört kellett figyelembe venni. — De akkor is marasztalni kellett volna a vállalatot, — hangzik tovább az ítélet — ha megállapítható volna, hogy az alkalmazott munkakörét az utolsó hónapban csökkentette. Jogszabály, hogy ha a munkakör, vagy a fizetés leszállításához az alkalmazott hozzájárult és nem kötötte ki, hogy a főnök bizonyos ideig nem mondhat fel, a főnök felmondási joga nincs korlátozva. Ha azonban a csökkentés komoly üzleti érdek nélkül, csak az alkalmazott felmondási igényének kijátszása végett történt, a munkaadó köteles az alkalmazottnak annyi felmondási időre eső járandóságot fizetni, amennyi felmondási idő a csökkentés időpontjában addigi munkaköre alapján megillette volna. Minthogy a vállalat nem bizonyította, hogy az alkalmazott munkakörének csökkentésére figyelembevehető oka volt, az az alkalmazott felmondási igénye kijátszásának tekintendő, a pengő értékállandóságáról — a zárszámadásról — a cs. és kir. udvari szállítói címről — az alkalmazotti munkakörről 13 Atlasz Papírgyár Rt. Budapest, XIII., Váci út 193. Telefon: 290-347, 292-914 Élelmiszeripari eszközök és berendezések Keverőműves vákuumüzeme, lepárlók, csöves hűtők,főződuplikátorok, aszpikszűrő készülékek, hússzállító edények, húshorgok, rénvasak, tejszínérlelő kádak stb. HUBERT és SIGMUND ACÉL- ÉS FÉMÁRUGYÁR Rt., Budapest, X., Fertő u. 14