Honi Ipar, 1942 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1942-04-15 / 8. szám

1942 április 15. HONI IPAR &Ideáló (mai döntéssel) Egy adás-vételi ügyletnél a felek szerződésileg kikötötték, hogy az adós a mai értékű pengőbem tartozik fizetni és az adós a kötelezettséget vállaló nyilatkozatában magyarázatul hozzáfűzte: »Ha a pengő értéké­ben a kifizetésig, illetve az egyes törlesztések teljesítéséig csökkenés állana be, a törleszté­sek teljesítésekor az összeg a fennálló csökkenés mértékének megfelelően emelendő­. A hite­lező az időközben történt ár­emelkedésekre hivatkozva, na­gyobb összeg megfizetését kérte és eziránt pert is indított. A Kúria elutasította a keresetet. Az ítélet nagyjelentőségű indo­kolásában a legfelsőbb bíróság többek között a következőket mondotta ki: " A pengő értékcsökkenésének megalapítását, egyszersmind a különbözetre jogosultság szerző­désileg megállapított feltételé­nek bekövetkezését kizárják az 1931. XXVI. tc. felhatalmazásán alapuló törvényerejű jogszabá­lyoknak a pengő értékállandóság­­át biztosító rendelkezései, ame­lyek az aranypengő értékét aranysúly mértékben is megha­tározzák és kimondották, hogy a tartozások teljesítésében további (eddig még ki nem bocsátott) rendelkezésig egy aranypengőt egy pengővel kell számítani.­­• Minthogy ezek szerint a pengő értékállandóságát a pénz­­forgalomban — a hitelező és az adós viszonyában — kötelező erejű jogszabályok biztosítják, a hitelező felperes a pengőben meghatározott pénzösszeg fizeté­sére kötelezett adóstól a peres kikötés alapján a pénz értékének csökkenése címén pénzkülönbö­­zetet nem követelhet.­­ Más kérdés, hogy a pengő értékállandóságának a pénzfor­galomban való biztosítása mi­képen érvényesül az áruforga­lomban, ahol az árak alakulásá­ra más tényezők is hatással vannak. Az árak mikénti alaku­lásának azonban a pénzforgal­mat szabályozó rendeletek al­kalmazása tekintetében nincs jelentősége. Ezért a per szem­pontjából közömbös tény, hogy a felek szerződéskötésének idő­pontjától az adós fizetésének idejéig a vétel tárgyát képező cikkek ára emelkedett. * Egy részvényes keresete alap­ján a törvényszék és a tábla megsemmisítették egy részvény­­társaság 1939. és 1940. évi záró­­számadásait megállapító közgyű­lési határozatokat. Az ítélet el­len a vállalat felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához és arra hivatkozott, hogy a rész­vényes által érvényesített táma­dási okok csupán az 1939. évi zárszámadásnál voltak megálla­píthatók, ezért az 1940. évi zár­számadásra vonatkozó határoza­tot ezen az alapon nem lehetett megsemmisíteni. A Kúria a vál­lalat panaszát a következő indo­kolással utasította el: — Helyes az ítélőtáblának az a döntése, hogy az 1939. évi zár­számadásokat megállapító köz­gyűlési határozat megsemmisí­tése folytán az azzal — a zár­számadások folytatólagossága (kontinuitása) miatt — szoros kapcsolatban álló 1940. záró­számadásokat (vagyoni kimuta­tást) megállapító határozat sem állhat meg és az is megsemmi­sítendő. A vállalat felülvizsgá­lati kérelme már tehát ebből az okból is elutasítandó volt. ❖ Egy fővárosi kereskedő cím­­használattól való eltiltás iránt pert indított egy közkereseti társaság és annak tagjai ellen. Keresetében kérte a bíróságot, kötelezze a céget és annak tag­jait a­­császári és királyi udvari szállítói, cím használatának ab­­banhagyására és kártérítés fize­tésére. A bizonyítási eljárás során a törvényszék megállapította, hogy a címet egy budapesti keres­kedő kapta, aki azonban üzletét a céghasználati joggal együtt eladta. Később új üzletet nyi­tott, majd elhunyta után a cég közkereseti társasággá alakult át és a társaság tagjai beisme­résük szerint a­­császári és ki­rályi udvari szállító« címet üz­leti vállalkozásuk körében azóta is használják. A törvényszék ítéletében ki­mondotta, hogy az alperesi cé­get és tagjait ez a cím nem il­leti meg, s ezért őket annak használatának abbanhagyására kellett kötelezni. Az ítélet in­dokolása szerint a szabályzat értelmében az adományozott cí­met fizikai személyek addig jo­gosultak viselni, amíg tulajdo­nosai, vagy társai annak a cég­nek, amelyben nekik a cím adományoztatott és amelyben azt az üzletet, amelyhez a címet elnyerték, fenntartják és szemé­lyesen viszik. A cím viseléséhez való jog megszűnik a cím bir­tokosának elhalálozásaikor. A cí­met az üzlettel együtt más sze­mélyekre, vagy társaságokra át­ruházni nem lehet, még abban az esetben sem, ha az utód a cégjegyzést változatlanul fenn­tartja. A szabályzat értelmében tehát a szóbanforgó címet az alperesek jogosulatlanul hasz­nálják, mert a címhasználathoz egyedül az elhunyt tulajdonos­nak volt joga addig, amíg az adományozáskori üzletét válto­zatlanul fenntartotta. Minthogy azonban akkori üzletét később másra ruházta át, az új céggel kapcsolatban ezt a címet, sem az elhunyt tulajdonos, sem a céget közkereseti társaság alakjában folytató alperesek jogosan nem használhatják, mert újabb ado­mányozás nem történt, de nem is történhetett, mert az új cég alakulása óta a cím adományo­zására jogosító uralkodója Ma­gyarországnak nem volt. Mindezek alapján a törvény­szék megállapította, hogy a céget és tagjait a császári és királyi udvari szállítói cím nem illeti meg. Annak használata ré­szükről a versenytörvény feltét­len tilalmába ütköző cselek­­ményt képez, ezért őket abban­hagyására kellett kötelezni. A kártérítésre irányuló igényt a bíróság elutasította, mert a fel­peres kereskedő vagyoni kár felmerültét nem igazolta, nem vagyoni kártérítést pedig a tör­vényszék nem találta megálla­píthatónak, mert a sérelmezett magatartás a felperes személyét, hírnevét, vagy vállalatának er­kölcsi értékét nem sértette meg. ❖ Egy vállalat alkalmazottjá­nak munkakörét és fizetését csökkentette, majd nem sokkal később felmondott. Felmondási időül három hónapot állapított meg, felmondási járandóságul pedig a csökkentett fizetést vet­te figyelembe. Az alkalmazott korábbi munkaköre alapján hat­havi felmondási időt és a régi fizetés folyósítását követelte. A megindult perben a törvény­szék, mint munkaügyi bíróság, az alkalmazott keresetének helyt adott és a vállalatot annak megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint magába véve az a körülmény, hogy az alkalmazott a felmon­dáskor nem a régebbi munkáját látta el, nem ad kellő alapot annak megállapítására, hogy ezt a munkakört a vállalat tőle véglegesen megvonta. Ennek bizonyítása nélkül pedig a fel­mondáskori helyzet csak ideig­lenesnek tekinthető és mint­hogy a felmondási idő szem­pontjából az alkalmazottnak nem az ideiglenesen, hanem az ál­landóan betöltött munkaköre irányadó, ezért a felmondás előtti munkakört kellett figye­lembe venni. — De akkor is marasztalni kellett volna a vállalatot, — hangzik tovább az ítélet — ha megállapítható volna, hogy az alkalmazott munkakörét az utolsó hónapban csökkentette. Jogszabály, hogy ha a munka­kör, vagy a fizetés leszállításá­hoz az alkalmazott hozzájárult és nem kötötte ki, hogy a főnök bizonyos ideig nem mondhat fel, a főnök felmondási joga nincs korlátozva. Ha azonban a csökkentés komoly üzleti érdek nélkül, csak az alkalmazott fel­mondási igényének kijátszása végett történt, a munkaadó köte­les az alkalmazottnak annyi fel­mondási időre eső járandóságot fizetni, amennyi felmondási idő a csökkentés időpontjában addi­gi munkaköre alapján megil­lette volna. Minthogy a vállalat nem bizonyította, hogy az al­kalmazott munkakörének csök­kentésére figyelembevehető oka volt, az az alkalmazott felmon­dási igénye kijátszásának te­kintendő, a pengő érték­­állandóságáról — a zárszámadásról — a cs. és kir. udvari szállítói címről — az alkalmazotti munkakörről 13 A­tlasz Papírgyár Rt. Budapest, XIII., Váci­ út 193. Telefon: 290-347, 292-914 Élelmiszeripari eszközök és berendezések Keverőműves vákuumüzeme, lepárlók, csöves hűtők,főződuplikátorok, aszpikszűrő készülékek, hússzállító edények, húshorgok, rénvasak, tejszínérlelő kádak stb. HUBERT és SIGMUND ACÉL- ÉS FÉMÁRUGYÁR Rt., Budapest, X., Fertő­ u. 14

Next