Iparügyek, 1894 (8. évfolyam, 1-25. szám)
1894-03-15 / 6. szám
Felmayer igazi mintaképe volt a valódi magyar iparosnak, ki nemcsak üzletét vezette mintaszerűen, hanem a közügyeknek is szentelt idejéből, vagyonából. S ezért nem fogadott el sem kitüntetést, sem köszönetet, sőt még képviselői mandátumot sem. Neki elég volt működési terül üzlete s annak a városnak közélete, melyben született, élt, működött s — fájdalom — igen korán elhalt. De hogy ezt a jellemet megérthessük, tudnunk kell élete körülményeit, viszonyait. Felmayer István fia volt annak az idősb Felmayer Istvánnak, ki Szegedről származva az 1845. évben Székesfehérvárott megtelepedett s kékfestő műhelyt nyitva egy munkást alkalmazott , de aki azután fokról-fokra emelte üzletét és műhelyét. És e fejlesztő munkában — írja Gelléri Mór az idősebb Felmayer Istvánról — nem a szerencse kedvezett neki, hanem kitartó szorgalma, ernyedetlen, pihenést nem ismerő munkássága, józan, takarékos életek voltak az üzlet fejlesztésének alapjai. Ezeken biztosan fejlődött a szerény műhely, mely végre nagy gyári vállalattá alakult át. Ímely viszonyok közt született Székesfehérvárt az ifjabb Felmayer István az 1849. augusztus 29-én. Az elemi iskolákat szülőföldjén, a felsőbb kereskedelmi szaktanfolyamot pedig Bécsben végezte el. Ipari szakismereteit és gyakorlati kiképeztetését Svájczban és Németországban nyerte, hol körülbelül 10 évig tartózkodott. Tanulmányai befejezése után pedig meglátogatta Európa nagyobb városait, hogy élettapasztalatokat gyűjtsön, szakismereteit bővítse és magas látókört szerezzen magának. Midőn ekként egy modern férfiú teljes képzettségével és ismereteivel gazdagon ellátva, külföldi tanulmányútjáról visszatért, az 1876. évben, 26 éves korában mint czégtárs belépett édes atyja székesfehérvári üzletébe, melyet azután Károly nevű öcscsével ő vezetett „Felmayer István és fiai“ czég alatt. Ifjabb Felmayer István rendkívüli szorgalmával, szakképzettségével még inkább emelte — a már az előtt is — kiváló jó hírnévnek örvendő festőgyár hírnevét. Már az ő vezetése alatt tartotta e gyár versenyképességének fényes bemutatóját az 1879. évi székesfehérvári országos kiállításon, midőn egy külön pavillonban mutatta be a kékfestő ipar rendkívüli haladását és fejlettségét. De a napi foglalatosság csendes köréből csakhamar a közélet terén is föllépett a boldogult. Nem volt Székesfehérvár közéletében politikai, közgazdasági, jótékonysági és közművelődési intézmény, melynek megalapításában, fejlesztésében és felvirágoztatásában tevékeny részt nem vett volna. Rendkívüli tevékenysége, kiváló tapintatos modora és áldozatkészsége nélkülözhetetlenné tették őt mindenütt, hol életképes működésről volt szó. Tagja volt a boldogult a városi képviselő testületnek és a közigazgatási bizottságnak. Igazgatósági elnöke a székesfehérvári takarékpénztárnak s alelnöke a kereskedelmi banknak. De minket leginkább az iparos közélet terén kifejtett működése érdekel. A székesfehérvári ipartestület megalakítása és fejlesztése az ő érdeme elsősorban. Mint testületi elnököt jellemzi a kiváló pontosság, tapintat, s a legcsekélyebb ügy iránt is tanúsított kiváló figyelme. Az a sok jótékonyság pedig, melyben az iparosokat részesíté, ezek rajongó szeretetét szülte, melylyel őt elhalmozták, s minek jeléül arczképét a testületi helyiség számára lefestették s azt nagy ünnepélyességgel leplezték le. Felmayer István alkotta meg az ipartestületi nyersanyag-és fogyasztási szövetkezetet tetemes anyagi áldozattal ; ő alkotta meg az elaggott iparosok segélypénztárát, melynek gyarapításához 1000 frtos alapitványnyal járult. Ezen kívül az ipartestületnek is 2000 frtos alapítványt tett. De nemcsak ezek képezik maradandó alkotásait, hanem a székesfehérvári kereskedelmi társulat és kereskedelmi akadémia megalakítása, megszilárdítása és felvirágoztatása is. Ezeknél az igazgató bizottság elnöki tisztét szintén ő töltötte be. Védnöke volt továbbá a főreáliskolai önképzőkörnek és az iparos ifjúság képző és segélyzőegyletének. Végre hosszú időkön át tagja volt a budapesti kereskedelmi és iparkamarának. Ily áldásos és tevékeny élet után nem csoda, ha temetésére egész Székesfehérvár, a legmagasabb köröktől a legalsóbbig, kivonult. A sors minden kegyével , nagy tehetséggel és nagy vagyonnal halmozá el, de kettőt megtagadott tőle: a hosszú életet és egyetlen fiúgyermeke életben maradását, kit még a 70-es évek végén kiragadott a halál boldog családi köréből. Dr. H. J. IPARÜGYEK. 67 FELHÍVÁS. Lapunk mai száma utolsó ezen évnegyedben. Ha az egész negyedévi 6 számon végigtekintünk, az „Iparügyek“ munkatársai közt látjuk az iparosság összes író vezérférfiait: Matlekovits Sándort, Ráth Károlyt, Mudrony Somát és Gelléri Mórt. — Ami pedig a lap megjelenését illeti, mi a lapot minden hónap 14-én és utolsó napján expediáltatjuk, a pontos megjelenésre tehát előfizetőink számíthatnak. Ha e részben rendellenesség fordulna elő, ez csak a postai kezelésnek tulajdonítandó. Ha azonban lapunkat bármely előfizetőnk pontosan meg nem kapná, kérjük, forduljon hozzánk panaszával s intézkedni fogunk. — Felkérjük ezek után azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése már lejárt, valamint ama t. olvasóinkat is, kiknek mutatvány-számokat küldöttünk s kik az „Iparügyek“-et továbbra is járatni kívánják, hogy az esedékes előfizetési dijakat, még pedig egész évre 6 írtjával, félévre 3 írtjával és negyedévre 1 frt 50 krjával számítva (legczélszerűbben 5 kros postautalványnyal) mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A szerkesztőség és kiadóhivatal IV. Sütő utcza 6. sz. IPARÜGYI KRÓNIKA. A központi bizottságból. A hazai ipartestületek központi bizottsága elkészítette az összes kongresszusi fölterjesztéseket. De mivel iparosaink a húsvéti ünnepek előtt túlságosan el vannak foglalva, a központi bizottság teljes ülése e hónapban már nem tartható meg. A meghívók azonban még e hó folyamán szét fognak küldetni és a teljes ülés, a fölterjesztések megvitatása végett, április első felében okvetlenül megtartatik. Vámszerződés Romániával. A múlt hó végén létrejött az osztrák-magyar-román vámszerződés, mely az 1886 óta kitört vámháborút végleg megszüntette és legfontosabb ipari kiviteli piaczunkat újra megnyitotta számunkra. Ennek ma sokkal nagyobb fontossága van, mint egy évtizeddel ezelőtt, mert azóta iparunk igen nagy előmenetelt tett és a keleti kivitel lehetősége által napról-napra nagyobb jelentőségre emelkedhetik. A fősúly itt Erdélyre esik, mely fekvésénél, valamint természeti és ipari viszonyainál fogva is arra van hivatva, hogy ipartelepeink legnagyobb részt ott létesüljenek és keleti kivitelünk onnan induljon ki. Műipari mintalapok: Az országos ipartanács legutolsó ülésében Sztrényi József iparfelügyelő e tárgyban jelentést terjesztett elő, melyben a műipari mintalapok czélja gyanánt kiemeli, hogy ezek segélyével hazai kézműiparunk azon helyzetbe juthat, miszerint készítményeiben minden tekintetben szigorú stílszerűség érvényesüljön, s ezáltal a kézműiparosok műszlése fokoztassék, ennek révén pedig a kézműipar fokozatosan áttérjen a műiparra, azon egyedüli térre, melyen a gyáripar versenye reá nézve kevésbbé érezhető s amelyen a kézműipar még igen nagy sikereket mutathatna föl. Minthogy azonban iparosságunk zömének nem volt alkalma szakismereteit rendszeres oktatás révén elsajátítani, nem szabad ezen tervezett mintalapoknál mindjárt a szemnek bár tetszetős művészi mintákkal kezdeni, hanem okvetlenül szükséges előbb az egyszerűbb, könnyebb mintákat adni s igy fokozatosan emelkedni, másrészt pedig feltétlenül szükséges lesz a minták mellé a szerkesztési rajzokat s megfelelő magyarázatot is adni, melyek által az illető iparos mintegy szakszerű oktatást nyer, mert a szerkesztési rajzok s azokra vonatkozó magyarázó szöveg egyúttal útmutatást ad neki arra, hogy miképpen kell azon tárgyat készíteni, összeépíteni. Ez által a kiadandó minták révén kettős czél volna elérhető: egyrészt stílszerűség a készítményekben s a műizlés fejlesztése, másrészt pedig az iparosok megtanulják a helyes, jó szerkesztést, illetőleg készítést. Jóllehet ezen mintalapok elsősorban iparosok részére adatnának ki, mindazonáltal kitűnő segédeszközei volnának az ipariskoláknak is, melyeknek szempontjából a szerkesztési rajzok kiváló fontossággal bírnának. Az említett szempontokból azonban feltétlenül szükséges, hogy ezen mintalapok kiadása állandóvá tétessék, vagyis oly vállalat legyen, mely ezeknek állandó kiadásáról gondoskodjék. Csak így érhető el a czél, mert csak így lehet a fokozatosság elvét érvényesíteni, csak ennek segélyével lehet új mintákat meghonosítani és elterjeszteni. A konkrét javaslatok tehát a következők: 1. Adassanak ki iparosok és ipariskolák számára oly ipari mintalapok, melyek egyúttal szerkesztési rajzokkal és magyarázó szöveggel látandók el, mégpedig: 1. a faipar köréből a bútor- és épületasztalosság, valamint az esztergályosságra, 2. a fémipar köréből: 1) a mű- és épület-lakatosságra, c) a mű- és épület-bádogosságra, 3. a kő-, agyag- és üvegipar köréből: a) a kőfaragás, diszitő szobrászat és építészetre, b) az agyag-háziiparra, kályhakészítésre és agyagipari festésre, c) az üvegfestése és díszítésére; 4. a szövőipar köréből: a régi hímzések s varrottasokra, a csipkékre, szőnyeg és egyes szövőipari mintákra. III. Ezen mintalapok kiadása állandó vállalat alakjában történjék, olyképen, hogy az első két évben évenkint 12—12 füzet, a későbbi években fokozatosan kevesebb jelenjék meg, a szerint, a mint azt az ipari igények kívánják. Egy-egy füzet álljon 10 mintalapból, átlag 2 év szerkesztési rajzból s féliv magyarázó szövegből. — III. Minden füzet csak egy-egy iparcsoportot öleljen fel, hogy igy megszerzése megkönnyittessék. — IV. A minták feliratai, úgyszintén a magyarázó szöveg magyar, német és horvát nyelven szerkesztessenek. — V. A szerkesztési és kiadási teendők végzésére állandó bizottság alakittassék. — VI. Ezen bizottság utasittassék, hogy tartson fenn állandó öszszeköttetést a kiválóbb műiparosokkal. — VII. Az egész évfolyam ára 10 forintban, egyes füzetek ára 1 forintban állapíttassák meg és a költségek azon részét, mely az előfizetések által nem fedeztetnék, a szabályszerű elszámolás alapján a kereskedelemügyi miniszter engedélyezze. Az ipartanács ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadta és így ez az üdvös terv legközelebb megvalósítható lesz. Az első szlöjd-egyesület hazánkban február közepén kézügyesítő egyesület czíme 2*