Iparügyek, 1894 (8. évfolyam, 1-25. szám)

1894-03-15 / 6. szám

Felmayer igazi mintaképe volt a valódi magyar iparosnak, ki nemcsak üzletét vezette mintaszerűen, hanem a közügyeknek is szen­telt idejéből, vagyonából. S ezért nem fogadott el sem kitüntetést, sem köszönetet, sőt még képviselői mandátumot sem. Neki elég volt mű­ködési terül üzlete s annak a városnak köz­élete, melyben született, élt, működött s — fájdalom — igen korán elhalt. De hogy ezt a jellemet megérthessük, tud­nunk kell élete körülményeit, viszonyait. Fel­mayer István fia volt annak az idősb Felmayer Istvánnak, ki Szegedről származva az 1845. évben Székesfehérvárott megtelepedett s kék­festő műhelyt nyitva egy munkást alkalma­zott , de aki azután fokról-fokra emelte üzletét és műhelyét. És e fejlesztő munkában — írja Gelléri Mór az idősebb Felmayer István­ról — nem a szerencse kedvezett neki, hanem kitartó szorgalma, ernyedetlen, pihe­nést nem ismerő munkássága, józan, taka­rékos életek voltak az üzlet fejlesztésének alapjai. Ezeken biztosan fejlődött a szerény műhely, mely végre nagy gyári vállalattá alakult át. Íme­­ly viszonyok közt született Székes­­fehérvárt az ifjabb Felmayer István az 1849. augusztus 29-én. Az elemi iskolákat szülőföldjén, a felsőbb kereskedelmi szak­tanfolyamot pedig Bécsben végezte el. Ipari szakismereteit és gyakorlati kiképeztetését Svájczban és Németországban nyerte, hol körülbelül 10 évig tartózkodott. Tanulmányai befejezése után pedig meglátogatta Európa nagyobb városait, hogy élettapasztalatokat gyűjtsön, szakismereteit bővítse és magas látókört szerezzen magának. Midőn ekként egy modern férfiú teljes képzettségével és ismereteivel gazdagon el­látva, külföldi tanulmányútjáról visszatért, az 1876. évben, 26 éves korában mint czég­­társ belépett édes atyja székesfehérvári üz­letébe, melyet azután Károly nevű öcscsével ő vezetett „Felmayer István és fiai“ czég alatt. Ifjabb Felmayer István rendkívüli szor­galmával, szakképzettségével még inkább emelte — a már az előtt is — kiváló jó hírnévnek örvendő festőgyár hírnevét. Már az ő vezetése alatt tartotta e gyár verseny­­képességének fényes bemutatóját az 1879. évi székesfehérvári országos kiállításon, mi­dőn egy külön pavillonban mutatta be a kékfestő ipar rendkívüli haladását és fej­lettségét. De a napi foglalatosság csendes köréből csakhamar a közélet terén is föllépett a boldogult. Nem volt Székesfehérvár közéle­tében politikai, közgazdasági, jótékonysági és közművelődési intézmény, melynek megala­pításában, fejlesztésében és felvirágoztatásá­ban tevékeny részt nem vett volna. Rend­kívüli tevékenysége, kiváló tapintatos mo­dora és áldozatkészsége nélkülözhetetlenné tették őt mindenütt, hol életképes működés­ről volt szó. Tagja volt a boldogult a városi képviselő testületnek és a közigazgatási bizottságnak. Igazgatósági elnöke a székesfehérvári takarék­­pénztárnak s alelnöke a kereskedelmi bank­nak. De minket leginkább az iparos közélet terén kifejtett működése érdekel. A székes­­fehérvári ipartestület megalakítása és fejlesz­tése az ő érdeme első­sorban. Mint testületi elnököt jellemzi a kiváló pontosság, tapintat, s a legcsekélyebb ügy iránt is tanúsított ki­váló figyelme. Az a sok jótékonyság pedig, melyben az iparosokat részesíté, ezek rajongó szeretetét szülte, melylyel őt elhalmozták, s minek jeléül arczképét a testületi helyiség számára lefestették s azt nagy ünnepélyes­séggel leplezték le. Felmayer István alkotta meg az ipartes­tületi nyersanyag-és fogyasztási szövetkezetet tetemes anyagi áldozattal ; ő alkotta meg az elaggott iparosok segélypénztárát, melynek gyarapításához 1000 frtos alapitványnyal já­rult. Ezen kívül az ipartestületnek is 2000 frtos alapítványt tett. De nemcsak ezek képezik maradandó alkotásait, hanem a székesfehér­vári kereskedelmi társulat és kereskedelmi akadémia megalakítása, megszilárdítása és felvirágoztatása is. Ezeknél az igazgató bizott­ság elnöki tisztét szintén ő töltötte be. Véd­nöke volt továbbá a főreáliskolai önképző­körnek és az iparos ifjúság képző és segélyző­­egyletének. Végre hosszú időkön át tagja volt a budapesti kereskedelmi és iparkama­rának. Ily áldásos és tevékeny élet után nem csoda, ha temetésére egész Székesfehérvár, a legmagasabb köröktől a legalsóbbig, kivo­nult. A sors minden kegyével , nagy tehetséggel és nagy vagyonnal halmozá el, de kettőt megtagadott tőle: a hosszú életet és egyetlen fiúgyermeke életben mara­dását, kit még a 70-es évek végén kiraga­dott a halál boldog családi köréből. Dr. H. J. IPARÜGYEK. 67 FELHÍVÁS. Lapunk mai száma utolsó ezen évnegyed­ben. Ha az egész negyedévi 6 számon végig­tekintünk, az „Iparügyek“ munkatársai közt látjuk az iparosság összes író vezérférfiait: Matlekovits Sándort, R­á­t­h Károlyt, M­u­d­r­o­n­y Somát és Gelléri Mórt. — A­mi pedig a lap megjelenését illeti, mi a lapot minden hónap 14-én és utolsó napján expediáltatjuk, a pontos megjelenésre tehát előfizetőink számíthatnak. Ha e részben rend­ellenesség fordulna elő, ez csak a postai keze­lésnek tulajdonítandó. Ha azonban lapunkat bármely előfizetőnk pontosan meg nem kapná, kérjük, forduljon hozzánk panaszával s intéz­kedni fogunk. — Felkérjük ezek után azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése már lejárt, valamint ama t. olvasóinkat is, kiknek mutat­vány-számokat küldöttünk s kik az „Ipar­­ügyek“-et továbbra is járatni kívánják, hogy az esedékes előfizetési dijakat, még pedig egész évre 6 írtjával, félévre 3 írtjával és negyedévre 1 frt 50 krjával számítva (legczél­­szerűbben 5 kros postautalványnyal) mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A szerkesztőség és kiadóhivatal IV. Sütő utcza 6. sz. IPARÜGYI KRÓNIKA. A központi bizottságból. A hazai ipar­testületek központi bizottsága elkészítette az összes kongresszusi fölterjesztéseket. De mivel iparosaink a húsvéti ünnepek előtt túlságosan el vannak foglalva, a központi bizottság teljes ülése e hónapban már nem tartható meg. A meghívók azonban még e hó folyamán szét fognak küldetni és a teljes ülés, a fölter­jesztések megvitatása végett, április első felében okvetlenül megtartatik. Vámszerződés Romániával. A múlt hó végén létrejött az osztrák-magyar-román vám­szerződés, mely az 1886 óta kitört vámhábo­­rút végleg megszüntette és legfontosabb ipari kiviteli piaczunkat újra megnyitotta szá­munkra. Ennek ma sokkal nagyobb fontos­sága van, mint egy évtizeddel ezelőtt, mert azóta iparunk igen nagy előmenetelt tett és a keleti kivitel lehetősége által napról-napra nagyobb jelentőségre emelkedhetik. A fősúly itt Erdélyre esik, mely fekvésénél, valamint természeti és ipari viszonyainál fogva is arra van hivatva, hogy ipartelepeink legnagyobb részt ott létesüljenek és keleti kivitelünk onnan induljon ki. Mű­ipari mintalapok: Az országos ipar­tanács legutolsó ülésében Szt­­rényi Jó­zsef iparfelügyelő e tárgyban jelentést ter­jesztett elő, melyben a műipari mintalapok czélja gyanánt kiemeli, hogy ezek segélyével hazai kézműiparunk azon helyzetbe juthat, miszerint készítményeiben minden tekintetben szigorú stílszerűség érvényesüljön, s ezáltal a kézműiparosok műszlése fokoztassék, ennek révén pedig a kézműipar fokozatosan áttér­jen a műiparra, azon egyedüli térre, melyen a gyáripar versenye reá nézve kevésbbé érez­hető s a­melyen a kézműipar még igen nagy sikereket mutathatna föl. Minthogy azonban iparosságunk zömének nem volt alkalma szakismereteit rendszeres oktatás révén elsa­játítani, nem szabad ezen tervezett minta­lapoknál mindjárt a szemnek bár tetszetős művészi mintákkal kezdeni, hanem okvetle­nül szükséges előbb az egyszerűbb, könnyebb mintákat adni s igy fokozatosan emelkedni, másrészt pedig feltétlenül szükséges lesz a minták mellé a szerkesztési rajzokat s meg­felelő magyarázatot is adni, melyek által az illető iparos mintegy szakszerű oktatást nyer, mert a szerkesztési rajzok s azokra vonat­kozó magyarázó szöveg egyúttal útmutatást ad neki arra, hogy miképpen kell azon tár­gyat készíteni, összeépíteni. Ez által a kiadandó minták révén kettős czél volna elérhető: egy­részt stílszerűség a készítményekben s a műizlés fejlesztése, másrészt pedig az iparosok megtanulják a helyes, jó szerkesztést, illető­leg készítést. Jóllehet ezen mintalapok első­sorban iparosok részére adatnának ki, mind­azonáltal kitűnő segédeszközei volnának az ipariskoláknak is, melyeknek szempontjából a szerkesztési rajzok kiváló fontossággal bír­nának. Az említett szempontokból azonban feltétlenül szükséges, hogy ezen mintalapok kiadása állandóvá tétessék, vagyis oly válla­lat legyen, mely ezeknek állandó kiadásáról gondoskodjék. Csak így érhető el a czél, mert csak így lehet a fokozatosság elvét ér­vényesíteni, csak ennek segélyével lehet új mintákat meghonosítani és elterjeszteni. A konkrét javaslatok tehát a következők: 1. Adassanak ki iparosok és ipariskolák szá­mára oly ipari mintalapok, melyek egyúttal szerkesztési rajzokkal és magyarázó szöveg­gel látandók el, még­pedig: 1. a faipar kö­réből a bútor- és épületasztalosság­, valamint az esztergályosságra, 2. a fémipar köréből: 1­) a mű- és épület-lakatosságra, c) a mű- és épület-bádogosságra, 3. a kő-, agyag- és üvegipar köréből: a) a kőfaragás, diszitő szobrászat és építészetre, b) az agyag-házi­­iparra, kályhakészítésre és agyagipari fes­tésre, c) az üvegfestése­ és díszítésére; 4. a szövőipar köréből: a régi hímzések s varrot­­tasokra, a csipkékre, szőnyeg és egyes szövő­ipari mintákra. I­II. Ezen mintalapok ki­adása állandó vállalat alakjában történjék, olyképen, hogy az első két évben évenkint 12—12 füzet, a későbbi években fokozatosan kevesebb jelenjék meg, a szerint, a mint azt az ipari igények kívánják. Egy-egy füzet álljon 10 mintalapból, átlag 2 év szerkesztési rajzból s féliv magyarázó szövegből. — III. Minden füzet csak egy-egy iparcsoportot ölel­jen fel, hogy igy megszerzése megkönnyittes­­sék. — IV. A minták feliratai, úgyszintén a magyarázó szöveg magyar, német és horvát nyelven szerkesztessenek. — V. A szerkesz­tési és kiadási teendők végzésére állandó bizottság alakittassék. — VI. Ezen bizottság utasittassék, hogy tartson fenn állandó ösz­­szeköttetést a kiválóbb műiparosokkal. — VII. Az egész évfolyam ára 10 forintban, egyes füzetek ára 1 forintban állapíttassák meg és a költségek azon részét, mely az előfizetések által nem fedeztetnék, a szabály­szerű elszámolás alapján a kereskedelemügyi miniszter engedélyezze.­­ Az ipartanács ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadta és így ez az üdvös terv legközelebb megvalósítható lesz. Az első szlöjd-egyesület hazánkban feb­ruár közepén kézügyesítő egyesület czíme 2*

Next