Magyar Építőművészet, 1924 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1-3. szám - A Néprajzi Múzeum tervpályázata
4. oldal Magyar Építőművészet hanem a földszint két pontján közbeiktatott lépcsőkön keresztül. Úgy ez az elrendezés, valamint az a körülmény, hogy az emeleti kiállítási termek nem egy szinten vannak elrendezve és a nívódifferencia csak az elől említett lépcső útján küzdhető le, a muzeális körsétát körülményessé teszi, egyrészt elkalandozásra ad alkalmat, másrészt pedig az ellenőrzést nehezíti meg. A főlépcsőház nem a bejárati tengelyben, hanem az előcsarnokhoz jobbkéz felől közvetlenül csatlakozik, amely elrendezés a térhatás monumentalitásának kárára van. A tervező ügyesen kapcsolja a főlépcsőház különböző szintjeihez a kétoldali világítással bíró előadótermet és annak karzatát, nem gondoskodik azonban előkészítő helyiségekről. Az előadóterem kapcsolata egyébként az igazgatási helyiségekkel megfelelő. Megfelelő az igazgatási helyiségek csoportosítása is, amely helyiségek a Balaton utca felől külön bejáróval bírnak. Ú1 tisztviselő-lakás a II. emeleten némi térpazarlással elrendezve elfogadható, ennek a lakásnak a lépcsőháza azonban közvetlenül a Honvéd utcai kocsiáthajtóból indul, ami kifogásolható. Az üzemi helyiségek csoportosítása nagyjából megfelelő, kicsomagolónak a bejárata közvetlenül az aláhajtóból azonban nem célszerű. H teherfelvonó helye célszerűen van megválasztva. A raktárhelyiségek is megfelelőleg csatlakoznak az üzemi helyiségekhez. A központi fűtés helyiségcsoportja centrálisabban lett volna elhelyezendő. Az épület architektúrája előkelő és ünnepies. A muzeális rendeltetést a klaszszikus formanyelv felhasználásával kifejezi, a múzeum speciálisan magyar néprajzi vonatkozásait azonban nem tükrözi vissza. A különböző magasságú épületrészeket külön-külön szervesen és egységesen oldja meg, úgy, hogy az egész épület architektúrája nyugodt, művészi és harmonikus hatást kelt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ennek az architektúrának kivitele nemes anyagokat feltételez. 2. Dr. Kotsis Iván terve: a telket asszimetrikusan építi be, úgy, hogy nyugat felé tágas díszudvart, kelet felé pedig egységes üzemi udvart tervez, amelyeket a túlságosan nagyra méretezett kétszer háromkarú lépcsőt magában foglaló lépcsőcsarnok választ el egymástól. A díszudvarnak szabad kihasználását a kiállítási termek fülkeszerű kiugrásai nem befolyásolják előnyösen. Ezek a kiugrások különben a termekben sem kívánatosak. Fz díszudvar körül csoportosíttattak a muzeális helyiségek. Az üzemi udvar körül az igazgatási és üzemi helyiségek nyertek célszerű csoportosítást. H főlépcsőház az előcsarnokhoz képest 90°-kal elforgatott főtengelyű, ami e két tér egységes monumentális hatását károsan befolyásolja. H ruhatár elhelyezése a lépcsőházi csarnokban nem célszerű, mert a közönségnek onnan egészen az előcsarnok bejáratáig kell visszatérniük, hogy az alagsori és földszinti muzeális helyiségekbe juthassanak, ami az ellenőrzést is megnehezíti. Sikerült a nappali világítású előadóterem elhelyezése, teljesen kikapcsolva a múzeumi forgalomból és az igazgatási helyiségek csoportosítása is. Az utóbbiakhoz vezető lépcső csak a kocsi a behajtóból közelíthető meg, mi nem kellemes. A kezelési helyiségek csoportosítása megfelelő. Az üzem zavartalansága szempontjából azonban elhibázott az, hogy a kicsomagolóhoz érkező kocsiból csak a behajtóban lehet kirakodni. Ugyanitt kifogás alá esik a ládaraktárnak a kicsomagoló alá sülyesztése, ami a nagy ládák kezelését megnehezíti. A muzeális termek közül azok, melyek a lépcsőcsarnokhoz csatlakoznak (földszinten : Népművészet, emeleten: Afrika), a belső főfal mentén gyér világítást nyernek. Az épület architektúrája derült, modern felfogása, empires ízlésű, mely az egyes épületrészek rendeltetését kifejezésre juttatja anélkül, hogy ez az egységes hatás rovására történnék. Kifogás alá esik azonban a magas manzardtetők alkalmazása, amely használati szempontból teljesen indokolatlan és költséges. A választott stílusban ezek a tetők azonban mellőzhetetlenek.