Magyar Építőművészet, 1925 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1-3. szám - Az állami lakásépítési akció

1 Magyar Építőművészet w / ..ext.IM- XXV. évfolyam, /—3. szám. Budapp­tA&wild S ,’yotifl I U*platt 1 ^ 73 633 Fsz állami lakásépítési akció. Mint egy rossz drómra, úgy emlékszünk vissza azokra a szomorú, végtelen hosszú, piszkos téglavörös kocsisorokra, melyek ott álldogáltak messze künn a vasúti pályaudvarok vak sínpárain s a hosszú sor vagon mindegyikében egy-egy jó magyar úri család élte az elképzelhető legkeservesebb életet, a hazájától meg­fosztott sorsverte vegetálást, mert hiszen életnek alig lehetett nevezni a vagon­­lakók tengődését. Mint a folytonos emlékeztető, a felejtést nem engedő „mementó", úgy facsart össze minden emberies érző lelket az a tudat, hogy Magyarország társadalmának egy nagy része ott sínylődik valódi otthon nélkül a vasúti sínek vagonvárosában. Még három év előtt is mint megoldhatatlan probléma nyomta a hivatalos és emberbaráti körök lelkét ennek a sok ezer lakástalan családnak a nyomorúsága s szinte vigasztalan volt a helyzet. F a városban virágkorát élte a rejtett és nyílt lakásuzsora. Csak álutakon és százmilliók útján lehetett lakáshoz jutni. De hogy juthatott volna hajlék alá, akit mindenéből kifosztott az országra rárontó rabló népség s aki csak sebtében összekapkodott apró holmijaival tudott a távoli bizonytalanságba menekülni. As budapesti lakásnyomor lassankint mégis megoldást nyert. Nem a véletlen, nem egy hirtelen kigondolt zseniális eszme szüntette meg azt, hanem egy nagy­szabású terv szerint irányított céltudatos munka. Nehezen, lassan fogytak, rövidültek azok a bánatos vagonsorok. De amikor Pestszentlőrincen szinte a földből nőttek ki homályos gyorsasággal a kislakásos földszintes házak, amikor mintegy varázsszóra nőtt fel .Rákos sívó homokján a Juranics-utcai és Pongrác-úti telep, akkor már a fogyni kezdő vagonvárosokban báró Petrichevich neve a lakásnyomorgók számára a keserves élet végét, az új, nyu­­godtabb, lehetőségekkel teli dolgos élet kezdetét jelentette. Ff kislakástelepek egyre tömörültek, sőt sor került a belső területekre épült sokemeletes bérpalotákra is. Ff nagyszabású programm beváltása, kiszélesítése szakadatlanul folyik tovább és a célhoz való közeledését jelzik a megszűnt vagon­városok maradványai, a napról-napra összébbzsugorodó „lelépési díj". Most pedig, amikor hosszú tíz év után újra megjelent egy belvárosi ház kapuján a kiadó üzlet­helységet és kiadó szobát jelző fehér cédula, most teljesen tárgyilagosan állapít.

Next