Magyar Építőművészet, 1927 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2. szám - Wälder Gyula: A BESZKÁR székháza. Egri és komáromi épületek tervei

Budapest székesfőváros 1925—1926. évi kislakásos építkezései, írta: Dr. GALLINA FRIGYES főjegyző. A háború a lakástermelést teljesen megakasztotta. Minden a haditermelést célozta és minthogy a háborús szükségletek kielégítésére szükséges költségek fedezésére a pénzjegyek szaporítását vették igénybe, hitelünk és pénzünk értékének soha nem sejtett arányú leromlása, a fedezetlen pénzjegy-kibocsátással újabb pénzérték romlást és hihetetlen drágaságot okozott. A rendkívül fokozódó drágulás az egységárak stabilitását gátolta. A költségelőirányzat teljesen bizonytalan volt. Megszűnt a bizalom, a hitel. A kellő időben és mértékben szükséges anyag­­beszerzés úgyszólván lehetetlenné vált. Állandó munkabér-különbözeti válságok jelentkeztek. Fenekestül felfordult minden. Vagy a vállalkozó, vagy az építtető, néha mind a kettő tönkrement. A lakástermelés megszűnt és mivel a háború alatt egyrészt munkáshiány, másrészt anyaghiány következtében még a legszükségesebb javítási és karban­tartási munkák sem voltak elvégezhetők, ennek következményeként a főváros összes épületei — magánosoké csak úgy, mint a középületek — teljesen leromlottak. A kommün improduktív kapkodása e téren semmit sem teljesített, sőt az ezt követő román megszállás folytán érezhető bizonytalanság az 1919. év még hátralevő felét is meddővé tette az építési munkák szempontjából. A következő 1920. évben lassan­­lassan próbálkozik a közmunka életre kelni, helyrehozni igyekezvén az eddig mulasztottakat és helyreállítani a háborús beszállások és a román megszállás következtében használhatatlanná vált iskolákat. Eközben ráeszmélünk, hogy az épületek egyes szerkezetei elérkeznek nemcsak a javítások múlhatatlan szükséges­sége elé, hanem bizonyos részek teljes megújításának sürgőssége is előtérbe lép, így az eddig kátránnyal fedett kislakásos telepeket kell teljes egészükben állandó jellegű fedéssel ellátni, ami körülbelül 50.000 négyzetméter új fedést jelent, mintegy 2 milliárd korona 1924-es árfolyamú értékben. Mikor így az épületek legszükségesebb és már-már az állékonyságot veszé­lyeztető pótlásokon és javításokon valahogy átestünk, megindult az építkezési ügy­osztály tervező munkája, amelynek során a hordójelző, ravatalozó csarnokok, növény- és kertészházak, templomok, plébániák és kórházi pavillonok meg is épülnek. Ebben az időben a külföldi építkezési viszonyok sem voltak kedvezőbbek, magánépítkezés ott sem volt, dacára annak, hogy szociológusok, statisztikusok és a műszakiak egyaránt katasztrofálisnak nyilvánították a lakásviszonyokat és a munka­­nélküliséget. Közben az egyre fokozódó lakásínség mind hangosabban követeli az állami és városi építkezések megindítását. De végre az inflációs pénzáradat megszűnt s amikor a tanácsi ügyosztályok összevonása után a lakásépítést irányító szociál­politikai ügyosztályt is az erőskezű Liber Endre tanácsnok vezetésére bízták, egymásután kerültek tárgyalásra és kivitelre az ügyosztály előterjesztései. A lakásínség leküzdése és a fővárosban felburjánzott nyomortanyák, különösen a hírhedt „Suhajda telep megszüntetése érdekében a törvényhatósági közgyűlésen

Next