Magyar Építőművészet, 1930 (30. évfolyam, 1-12. szám)
9. szám - almási Balogh Lóránt: A bánhidai erőművek tisztviselő- és munkásházai
Magyar Építőművészet XXX. évfolyam, 9. szám Tisztviselő- és munkástelep Bánhidán. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Sokszor hallom, hogy a mai építész-nemzedék nem egyéniségének kifejezésére, hanem az új építészet „sajátos" gondolatainak minél helyesebb megvalósítására törekszik. „Erőit és képességeit beilleszti annak a törekvésnek keretébe, amely az építészet megújhodását célozza." „a maga munkájával és eredményeivel kívánja meggazdagítani az új építészet mindinkább erősödő világmozgalmát“ stb. Olvasom továbbá, hogy a magyar építészek, a maguk szomorú és szegényes lehetőségeik közepette is igyekeznek az új építészet fejlődésébe bekapcsolódni és a magukét a nemzetközi teljesítményhez hozzáfűzni. Ilyen körülmények között, tisztelt Szerkesztő Úr, nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert tisztes koromnál fogva érzem erőim fogyatékosságát. Érzem, hogy sohasem fogok sem Roncóban, sem másutt olyan házakat építeni, mint pl. Carl Weidemeyer, ahol a hálószobák területe nem egészen 5 m2, ahol a fürdőszoba nincsen a hálószoba mellett, hanem a konyhán át, vagy egy nappali szobán át vezet hozzá az út, ahol egy csöpp kis pince csak valóságos körutazással közelíthető meg és végül, ahol a legnagyobb szoba, a hall (1005 m. hosszú), valamint egy másik is — nyilván vendégszoba —, semmi kapcsolatban sincsen a lakással, hanem egy emelettel lejjebb van és csak kívülről közelíthető meg. Úgy látszik, minden lakónak kulcsa van hozzá, hogy dolgát ebben a helyiségben is elvégezhesse. ALMÁSI BALOGH LÓRÁNT: ALTISZTI HÁZ ÉPÍTETTE: LÁZÁR GÉZA