Magyar Technika, 1946 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1946-06-01 / 2. szám
I. évf. 2. sz. 194. jan. adópengő-számításoknál egy tizedes ponttal még nem tévedett. Ha nem, úgy bizonyára nincs, vagy csak elvétve, adópengő- átszámításokkal dolga. Mindnyájunk okulására és a továbbképzés végett felhívom tehát kartársaimat, hogy gyakorlatuk alatt tapasztalt, vagy mások által elkövetett hibákat ismertessék. Itt elsősorban saját szakmámba vágó építési szerkezeti hibákra és bekövetkezett katasztrófára gondolok, de bizonyára hasonló jellegű hibák a gépészet és kémia terén is előfordulnak. Természetesen ezen ismertetést nem úgy gondolom, hogy egyik kortárs a versenytársát lecsepüli, hanem tudományos, szakszerű ismertetésre gondolok, amelynek célja az okulás. A szenvedő fél azonban maradjon a háttérben, azt értvén ezalatt, hogy ne mutassunk rá újjal, ne dobjunk rá követ. Inkább becsüljük meg azért, mert helyettünk szenved, vagy legyünk hálásak neki, mert kezdeményező, úttörő volt. Ebből a szempontból — mert sajnos, sok mérnök, de főleg a nagy világ, — máskép ítéli meg a dolgokat, tegyük át a deliktum színhelyét a Tűzföldre, tegyük meg a szenvedő mérnököt hottentotta nemzetiségűnek, így Pl. hallottam egyszer egy ismertetést egy nagyobb, szerkezeti hibát szenvedett mérnöki alkotásról, amelyet néhai Zielinszky Szilárd professzor tervezett a vasbeton-építés kezdeti éveiben. Azért senki sem tagadja, hogy Zielinszky jó mérnök és kiváló szakember volt. Azt hiszem, még diákéveimben hallottam, hogy a Bazilikánk kupolája építés közben többször is bedűlt. Hogy volt ez, mi volt az oka — ismertetés hiányában ma sem tudom. De visszatérve az előbb mondottakra: A közelmúltban hallottam, hogy beomlott egy vasbeton-ívhíd Honoluluban; épp tervezek egy ívhidat, nem tudom, mire ügyeljek, hogy úgy ne járjak, mint balsors és kartársam. Kalkuttában beomlott egy újszerű elgondolással épült nagy csarnok. Érdekelne — ha ugyan már felderítették a kartársak — miért történt ez? A múltkor olvastam, hogy Ilinois államban beomlott egy hegesztett nagy vashíd; azt mondják, nem a hegesztésben volt a hiba, hanem másban. Mégis motoszkál bennem valami, ha majd kapok egy nagy vashíd tervezést, merjem-e azt hegesztéssel tervezni. Ha kartársaim is — nemes érdekből — kíváncsi természetűek, ismertetni fognak ilyen eseteket anélkül, hogy ebből más kortársainkra nézve a legkevesebb kár háramolnék. Dr. Székely Hugó DR. KIS MARTHY-LECHNER JENŐ Építőművészetünk a XIX. század második felében Mérnöki Továbbképző Intézet, 1945. Az illusztris szerző a könyv bevezetőjében maga is megemlíti, hogy „talán időszerűtlen és érdektelen egy oly korszak építészetének vizsgálata, amelyre a kortársak kissé szégyenkezve, a fiatalabbak pedig türelmetlen ingerültséggel tekintenek vissza,“ holott „művészet nélküli korok nincsenek. Nem volt ilyen a XIX. század második felének sokat ócsárolt eklekticizmusa sem. Mint a műtörténelem folyamán minden kornak, ennek is megvoltak nagy művészei, így nagy építőmesterei is. De nem esztétikai tudátosság, hanem művészi szemlélet kell felismerésünkhöz.“ Mielőtt ifjonti „ingerültségünknek“ e kor építészetével szemben hangot adnánk, soroljuk fel azokat a kiválóbb mestereket, akiknek műveivel a könyv foglalkozik: Feszi Frigyes (pesti Vigadó), Wieser Ferenc, Ybl Miklós, (Opera, Bazilika, stb.) Wéber Antal, Skalniczky Antal (Egyetemi Könyvtár, régi Nemzeti Színház) Lippert József, Lechner Ödön, (Iparművészeti Múzeum, Postatakarék stb.) Schulek Frigyes (Koronázó templom, Halászbástya stb.) Steindl Imre (Parlament), Hauszmann Alajos (Kúria, Királyi vár) Petschacher Gusztáv, Schmahl Henrik, Schickedanz Albert (Műcsarnok, Szépművészeti Múzeum), Rauscher Lajos, Kauser József, Petz Samu stb. Mindnyájan ismerjük e neveket és műveket. Egyes épületeket szinte napona látunk, megszoktuk őket, Budapest beidegzett városképe szinte hiányos lenne nélkülük. Ha egyik-másik előtt megállunk, itt-ott talán minket is megejt a formák gazdagsága, ritmusa, a finomabb arányok harmóniája. De amint gondolkodni kezdünk, mindig újból és újból megerősödik ellenvéleményünk. Ez nem „esztétikai indákosság“-ból, de természetesen nem is valami extrém „művészetszemlélet“-ből, hanem csakis a valóság felismeréséből fakadó állásfoglalás. A régi stílusok formáinak utánérzése, a különböző stílusok elemeinek keverése, az eklekticizmus mögött mindig felfedezzük a kor hirtelen gazdagodásának ,a szabad verseny kapitalizmusának kápráztatóan gyors kifejlődését, és az ezzel lépést tartani nem tudó szellemi zavart, a mohó kapaszkodást a fény és csillogás után, a tradíciónélküli tradíció keresését, azt a hamis öntudatot, amivel a miléneium körüli Magyarország uralkodó osztályai telítve voltak. Kissé szimplifikálva a bonyolult szintézist: a gót, a renaissance a barokk, vagy akár a mór formák a saját korukban ismert és használatos anyagok és szerkezetek függvényei és koruk szellemiségének, ideológiájának tükrei. Mit mondhatunk egy olyan korszakról, mely más korok szellemét kifejező formáknak, tehát más korok nyelvének utánzásával, vagy még inkább önkényes keverésével akarja lényegében egészen más szellemiségét kifejezni, s amelyben az a kitűnő építész, „biztos kézzel tervez itáliai és német reneszánsz ízlésben, gótikus és izlám formaelemekkel“? Ez az idézet is azt mutatja, hogy a korban, (de kiváló szerző „művészet szemléletében“ is) az építész olyan felfogásával állunk szemben, amely túlnyomórészt a külső formákban, a látszatban élte ki magát, az épületet csak műtárgynak tekintette (mint ■ Pld. egy szobrot), s nem ismerte még fel, hogy az épület használati tárgy is (és pedig elsősorban az), hogy az építészet feladata a használhatóság (a technikum) tudományos és a kifejezés (a szellemiség) művészi összetevőit minél tökéletesebb egységbe foglalni. A tanulmány egy jellegzetes kor építéstörténete, s igen alkalmas a fent elmondottak alapos végiggondolására. Ez egyik legfőbb érdeme. Major Máté KÖNYVSZEMLE PÁLYÁZAT Az Újjáépítési miniszter és az Országos Építésügyi Kormánybiztos együttesen pályázatot hirdetnek 1946. szeptember 25-iki lejárattal, korszerű építési anyagok és szerkezetek előállítására, különös tekintettel a vázasszerkezetű építési módokra és az előgyártott (prefabrikált) építményekre és azok elemeire. Pályázati nyomtatványok az Országos Építésügyi Kormánybiztosság segédhivatalában VII., Madách-tér 4. kaphatók. 77