Magyar Technika, 1947 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1947-05-01 / 5. szám
kálatoknak tehát közvetlen hatása van a forgalomra, közvetett hatása az iparra és a mezőgazdaságra. A tiszai hajózás fejlesztése érdekében gázló és mederrendezési munkálatok hajtandók végre egészen Tokajig. Ezek a munkálatok a Tiszavölgy mezőgazdasági terményeinek versenyképességét növelik, ezenkívül lehetővé teszik az építőanyagokban és tüzelőszerekben egyaránt szegény Alföld ilyen anyagokkal való jutányos ellátását. A tiszai hajóutat csatornázással teszi teljes értékűvé a munkaterv. A csatornázás nagyobb forgalmi biztonágot nyújt, megvalóítása gyorsabb, mint a kisvízi szabályozása, mindezeken felül pedig öntözővíz - kivételi és energiatermelési lehetőséget nyújt. A tiszántúli öntöző főcsatorna vízkivételéhez egy duzzasztóműre amúgy is szükség van, a csatornázást további 3 vízilépcső létesítése megoldja. A munkálatok révén a Tiszának 436 km hosszú szakasza válik rendszeresen hajózhatóvá, Dobrádtól Szeged alatt a határig. A Tiszán, a hajóforgalom növekedésével párhuzamosan Csongrádon, az algyői hídnál, Szentesen és Tiszafüreden új rakpartok készülnek, azonkívül Csongrádon új telelő öböl. Az öntözési és hajózási szempontból is létesítendő 4 vízlépcső mellé erőművek épülnek Tiszalöknél, Tiszafürednél, Szolnokon és Szegeden. Végül a Tisza folyó csatornázásával — mondja a munkaterv — az az előnyös helyzet jár együtt, hogy a másodpercenkénti 10 köbméter vízmennyiségen felül a folyó teljes vízhozama öntözési célokra kivehető. A terveket teljes szívvel és lélekkel köszöntjük. Úgy érzem, ezt kell tenni azonban ma mindenütt, minden magyarnak, ha magának és gyermekének jobb életet akar teremteni. Az elemekkel való harcban a hajósok megedződtek minden feladatra. Nehéz, küzdelmes az életük, de miattuk a hajózás még nem állt meg, utas- és áruforgalom késedelmet, vagy zavart nem szenvedett. Még a Tiszában sem! A Tisza-szabályozás és hajózás elmúlt százada lakott a nagy tervek hosszú sora született már meg. Tervezgettek, építgettek, szabályoztak, a Tiszát medrébe szorították, a hajós pedig hajózott rendületlenül és kitartóan. A hajózási viszonyok és körülmények fejlődése pedig mit adtak számára? A fent ismertetett 30 éves tervnek részletei majdnem minden vonatkozásban benne voltak az eddigi tervekben és már végzett munkákban is. Több mint száz esztendő múlt el és nem volt elég idő ennek végrehajtásra és befejezésére. Vájjon csak újra leírt tervek lesznek ezek is? Az eredmények hasonlóak azokhoz? A Tisza irodalma több nagyszerű része van előttem. Igen érdekes ezek egy-egy megállapítása. Dr. Gesztelyi Nagy László «A Tisza-hajózás» 1933-ban megjelent munkájában a következőket írja: «Itt csak azt említem meg, hogy Széchenyi eme nagyjelentőségű tiszai szabályozása óta, a Tisza hajózhatóvá tétele érdekében jóformán semmi sem történt, holott Neki az volt a célja, hogy a szabályozás után meg kell indítani a Tisza-hajózás fejlesztését is. Erre azonban már ideje nem volt. Az utódok pedig 87 év óta nem értek rá ezzel a kérdésel komolyan foglalkozni, illetőleg legalább is az első lépéseket megtenni.» Az 1933-ban megtartott «Széchenyi István emlékhajóút a Tiszán» is azzal az eredménnyel zárult, hogy a hajózási viszonyok javítása terén a szeged—szolnoki szakaszon kell először befejezni a kisvízi szabályozás hátralevő munkálatait, hogy a hajózás fenntartása semmiféle akadállyal ne járjon. Hol van akkor száz évnek a munkája a többi szakaszon, ott milyen nehézségekkel küzd a hajózás? Korbély József pedig «A Tisza szabályozása» című 1937-ben megjelent munkájában a következőket írja: «Köztudomás szerint a múltban, szabályozás előtt (1846. év előtt) a Tiszán kiterjedtebb volt a hajózás, mint ma. A múltban Szeged, Szolnok és Csongrád vidékéről Vásárosnaményig sűrűn feljártak a hajósok, sőt fiatalabb korukban azon túl is elvetődtek. A sok átvágás (számszerűit 112) a Tisza hosszúságát egyharmadával megrövidítette, a Tisza mentén fekvő községeket egymáshoz közelebb hozta. Megnőtt a folyóvíz sebessége, a kisvíz színe jelentékenyen süllyedt, a nagyvíz színe emelkedett. A kisvíz színének süllyedésével a hajózás akadályai szaporodtak. Maga a kisvíz egyéb okok következtében tömegében megfogyatkozott. A Tisza középső szakaszán, ahol hajdan a gázlók felett 2,50 méter vízállás volt, ma jelenleg alig van 4—5 deciméter vízmélység. Ezen megállapításokkal szemben mit végeztek a hajók. A szabályozás előtti kiterjedtebb hajózás idején 30—40 méter hosszú, 8—10 dm merülésű hajókkal közlekednek. Az elfogadott áruszállító uszályhajó típusa 200—300 tonnás volt. Ezekkel a hajókkal közlekedtek rendszeresen Szolnokig és ezek eljutottak a Felső-Tiszára is. Ma felmennek Szegedig, a kisebb típusú 50—60 méteres és 10—12 dm merülenek pedig állandó látogatói Tokajnak is. Szolnokig felmennek az 1000 tonnás, azon felül a 600—700 tonnás áruszállító uszályhajók. A személyforgalmat pedig még Szolnok felett is a középteljesítményű 500 személy befogadóképességű dunai személygőzösökkel bonyolítják le. Ezzel a hajóparkkal Hajóállomás helyzete kisvíznél. .Csaba” 120 HP kisvízi vontatógőzös. 1500 tonna, rakomány útban lefelé. Nagyobb vontatmányt nem a vízmélység hiánya, hanem a meder keskenysége és a kanyarok miatt nem tud a gőzöm vontatni. 400 utas befogadóképességű tiszai személyszállító gőzös útban Szolnok felé. Az utasstatisztika szerint nagyobb gőzös nem szükséges. 73