Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-02 / 1. szám

Budapest, 1932 január 2. MOLNÁROK LAPJA kedjék és kétség esetén hova és kihez fordulhat tanácsért. Sajnos, a molnárságnak nagy része annyira indo­­lens, hogy még a saját jól felfogott érdekeire sincsen tekintettel. Erre eklatáns példa az, hogy ma is sok molnár van, aki nem elő­fizetője a lapnak. Bezzeg mohón falta a lapot mindenki, amikor a szaklap és a szerkesztő áldozatkészségéből, fáradozásából és er­­nyedetlen munkájából kifolyólag tavaly a 3 fillérek, az idén pedig a 6 fillérek befizetésétől mentesült a m­olnárság! Akkor kellett volna egy kis számvetést csinálnia mindenkinek! Rájöttek volna a kartársak csak ezen egyetlen fényéből a szaklapnak, hogy az évi 32 pengő előfizetési díjjal szemben tízezrek ma­radtak a zsebeikben! Azért valóságos végítéletet, katasztrófát jelentene a molnárságra, ha egyetlen jóbarátját, tanácsadóját, érdekeinek valóban önzetlen védelmezőjét, az egyetlen összekötőkapcsot a szakmabeli társakkal, t. i. a Molná­rok Lapját nélkülözni volna kénytelen. Azért tegye meg mindenki a saját maga iránti­ kötelességét, addig tegye meg, amíg nem késő. Nem elég, ha valaki előfizet a szaklapra — ami a leszállí­tott előfizetési díj mellett a malmi kiadásokhoz ké­pest számba sem jöhet. Nem elég,, ha a pár fillér elő­fizetési összeget feladja s a szaklapot félreteszi. Csak akkor érünk célt s csak akkor támogatjuk megfe­lelően a szaklapot, ha azt mindenkinek ajánljuk. Ha minden érdekelttől megkívánjuk, hogy a szaklapra előfizessen. Végül, ha a szaklapot olvassuk is és azt erkölcsileg is teljes erőnkből támogatjuk. Akkor még inkább módjában fog állani a szaklapnak, hogy min­ket élethalál-h­arcainkban tudásának, tapasztalatainak egész tárházával támogasson és segítsen. (Nyíregyháza) Herczeg Kornél: * Immár több, mint 15 év óta olyan állandó ol­vasója vagyok a szaklapnak, aki még rövidebb­­hosszabb ideig tartó utazások után sem mulasztot­tam el soha a távollétemben beérkezett lapszámo­kat legalább utólag figyelmesen végigolvasni. Teljesen fölöslegesnek tartom a körlevélben feltett kérdésekre külön-külön válaszolni, mert iga­zán csak a legnagyobb elfogultsággal lehetne a Molnárok Lapja értékét a malomipar, a malomipa­­­rés, a malmi alkalmazottak és végül az országos ipari, kereskedelmi és általános gazdasági szempon­tokból is kétségbe vonni vagy lebecsülni. Nem hiszem, hogy akadna elfogulatlan olvasó, aki ne is­merné el, hogy a Molnárok Lapja minden vonatko­zásban hivatása magaslatán álló olyan szaklap, amely a külföldi hasonló irányú szaklapokkal is könnyen veszi fel a versenyt és amely a szó szoros értelmében a magyar plalomiparnak egyik nélkü­lözhetetlen oszlopa. Nem a lapban van tehát a baj, nem a lap iránya, külseje vagy belseje okolhatók, ha az ér­deklődés netán megcsappant volna. A baj vélemé­nyem szerint a lelki fásultságban leli magyaráza­tát, amelyből csak lassan kint ébrednek föl az em­berek, akiknek nem elég az önfegyelmezésük. (Budapest) Kartál Emil * Semmiféle ipar nem élhet meg szaktudósítások nélkül Az ország agrár­karakterénél fogva a leg­régibb és legnagyobb ipara Magyarországnak a ma­lomipar. A világ gazdasági helyzete hozta magával, hogy ez az iparág ma a legrosszabb helyzetben van. Minél nagyobbak a bajok, amelyekkel ennek az ipar­nak meg kell birkózni, annál inkább szüksége van­ a „Molnárok Lapjá”-ra, amely egyetlen orgánuma, ahol ügyes-bajos dolgával foglalkoznak. Kis-, közép- vagy nagymalom, vám-, csere­vagy tisztán kereskedelmi malom, mind­­ kivétel nélkül és egyaránt rá van szorulva a­ „Molnárok Lapjá”-ra. Ha nem léteznék ez a szaklap, akkor meg kellene teremteni. Melyik malom lehetne ma el megbízható hírek nélkül, hogy milyenek a búza- és liszteladási lehetőségek a külföldi és a belföldi relációkban? Milyenek a liszt- és gabonarendeletek a külföldön? Micsoda vonatkozásuk van a hazai for­galomra? Hogyan kell megfelelni a hazai rendele­teknek? Hogyan lehet orvosolni a rendeletek eset­leges sérelmeit? Milyen az idei búzaminőség? Milyen itthon és milyen a külföldön? Milyen irányban és hogyan lehet az idei minőséghiányon segíteni? Melyek a gépészeti újdonságok? Melyik irányban hasznosak, avagy károsak azok? Melyik kérdés az, amelyiket a „Molnárok Lapja” nem tárgyal, és m­elyik idea az, amit időn­ként föl nem vet? Melyik malom tulajdonos, malom­­igazgató, malomtisztviselő, főmolnár, molnár, malom­­technikus az, aki mondhatná, hogy minden kérdé­sekben járatos, minden idea, kezdeményezés előtte ismert? Senki, aki malomiparban dolgozik, nincs abban a helyzetben, hogy az egész fronton dolgozzék. Min­denkinek csak egy tereprész jut a gyakorlatban. Minden malomember tehát nagyon rá van szorulva, hogy alaposan informálva legyen a többi részletek­ről. Az ott lefolyó események, felmerülő nehézségek, ideák alapos ismerete által érheti s csak el, hogy a saját munkáját belekapcsolja a malomipar általános szituációjába és így elérheti, hogy a saját munká­jával az elérhető legjobb eredményt produkálja. A legjobb példa erre az én esetem. Kb. 26—27 évvel ezelőtt kerültem egyenesen a József-műegyetem­ről a Gazdasági Gépgyár malomépítő osztályába. A malomiparról nem tudtam többet, mint amennyit a 8-ik szemeszterben hallgatott „Rideg anyagok aprí­tása” című előadássorozatból tanulhattam. Elképzel­hető, hogy milyen újság volt előttem az egész. Az első pillanattól fogva nemcsak a gépészi és mol­nári részbe feküdtem bele, hanem minden rendel­kezésemre álló szabad percemben a szakirodalmat bújtam és pedig nemcsak azt, amely engem mint gépészmérnököt érdekelt, hanem mindent, ami a malomipar felvirágzásával, prosperitásával össze­függött. A „Molnárok Lapja” minden számát olvas­tam, élénk figyelemmel kísértem az ott felvetett kér­déseket, ideákat. Csak így volt lehetséges, hogy mal­mok berendezésénél, átalakításánál sohasem voltam egyoldalú, hanem iparkodtam az építendő imalmot olyan berendezéssel ellátni, amely nemcsak gépileg és molnárilag az adott viszonyokhoz a legmegfele­lőbb, hanem egyúttal a malom anyagi viszonyaihoz, az ott termő búza minőségéhez és a környék eladási lehetőségeihez a legjobban illett. Legelső­sorban min­dig a malom prosperitása lebegett a­ szemem előtt és ha ezt nem láttam biztosítva, inkább lebeszéltem az építtetőt, főleg lebeszéltem a feleslegesről, amely az ottani körülményeknek meg nem felelt. Nem­ szabad pusztán malommérnöknek lennem. A malom kereskedelmi része iránt az értéket pedig, a szaklap szorgalmas olvasása által szereztem meg. Mit mondjak tovább? Több mint 11 éve vagyok több malomból álló konszernnél vezető állásban, ahol munkámnak lényegesen nagyobb részét a lisztüzlet és annak összes kereskedelmi vonatkozásai töltik ki. Körülbelül 30 fillérbe kerül a „Molnárok Lap­jáénak egy Száma. Sok pénz az annak, akinek nincs. De semmi annak, aki tanulni akar és szakmájá­nak összes kérdéseiről állandóan informálva akar lenni. Akinek munkaalkalma van és előbbre akar menni, bizonyára futja ilyen csekélységre. (Zagreb) Kallós Móric: A Molnárok Lapja, annak illusztris szerkesztője és munkatársai nem szorulnak arra, hogy a közvéle­mény előtt őket bárki is igazolja, mert eddigi csele­kedeteik révén minden jóérzésű molnár előtt igazolva vannak. A szaklap pénzünkért ellenszolgáltatást ad. Az előfizetési ár bőven megtérül, mert oly sok tudnivalót közöl, hogy azok felhasználásával busásan visszakapja azt az összeget, amit befizet. Effektív hasznot hoz az újság olvasása, útmutatását pedig minden téren ma­gunk is fölhasználtuk. A rendeletek tömegével kell küzdenünk és világosan, érthetően csak a szaklapból vehetünk tudomást azokról. Igaz jó barátunk és tanácsadónk a szaklap és még nem volt eset arra, hogy bármily kérdésünkre ne úgy válaszoltak vagy intézkedtek volna, hogy abból hasznunk ne származott volna. Az 1928. évben, ha jól emlékszünk, a korpa után forgalmi adót fizettünk. A szaklap figyelmeztetett, hogy nem kell fizetni, ennek következtében több mint 1000 pengőt visszakaptunk. Arról, hogy mások károsodtak azért, mert a Mol­nárok Lapját nem olvasták rendszeresen, arról nem tudunk, de előbbéni feleletünk választ ad arra, ha mi nem olvassuk az újságot, akkor magunk károsodtunk volna. A molnárnak állandóan olvasni és tanulmányozni kell, sőt kötelessége saját érdekében, hogy szaklapot olvasson. Csak a­­szaklapból vehet tudomást arról, hogy napról-napra milyen újabb és újabb műszaki dolgok keletkeznek, a szaklap problémákról ír, tanul­mányokat közöl és nem is beszélünk arról, hogy a mai rendeleteket csak azért értjük meg, mert a szaklap megmagyarázza, hogy mi a teendők, mit kell tennünk, hogyan kell viselkednünk. Minden malomtulajdonosnak és bérlőnek szüksége van a Molnárok Lapjára, mert ha azt nem olvassa, akkor el lehet készülve arra, hogy egzisztenciáját a rendeletek meg nem értése tönkre teszi. Hiszen a hi­vatalos lapban csak egy-két rendelet jelenik meg, a napilapokban ezeket is csak kivonatosan közük, de a szaklap mindent pontosan megír. A Molnárok Lapja nélkül egy napig sem tudnánk lenni, mert akkor teljesen tájékozatlanul állnánk, tel­jesen egyedül lennénk és tanácstalanul kellene min­den újítást elfogadnunk. Ha a Molnárok Lapja az utóbbi időben nem ért volna el eredményt, akkor sokkal rosszabb helyzetben volnánk, mint ahogyan vagyunk. Kiharcolta, még­pedig lehet mondani, teljesen egyedül, a­­ fillérek el­engedését. A molnárokat összehozta. A minisztériu­mokban eljárt érdekünkben és ha a molnárok a szak­lapot olvassák, látják, hogy az utóbbi időben oly eredményeket ért el a szaklap, főleg annak szerkesz­tője okos, higgadt, meggondolt intézkedéseivel, hogy ily eredményeket más iparág soha nem tudott elérni. Hogy egy molnár ne járassa a szaklapot, ahhoz nagyfokú tudatlanság kell. Az ilyet nem is lehet arról meggyőzni, hogy kára van azért, mert az újsá­got nem olvassa. Ezt el sem hiszi. A magyar malomiparnak számokban kifej­ezhetet­­len károkat okozna az, ha a szaklap előttünk ismeret­len okból működését megszüntetné. A legális, tisztes­­s­éges molnárság azonban nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a mai válságos időkben szaklap nélkül álljon és az eseményekről ne a szaklap útján vegyen tudomást. (Szarvas.) Weiczner Gáspár és Fia. Exportálni kívánó A gazdasági év elején tud­valévően az akkori kereske­­dalmok figyelmébe i­delemügyi miniszter a két nagymalmi egyesület tagjai­ból — az Országos Molnárszövetség szélesebb ala­pokra fektetést sürgető javaslatai dacára — megala­kította a lisztexportszindikátust. Tagja lehetett ennek a két nagymalmi egyesületnek mindazon tagja, amely 1929-ben Ausztriába lisztet kivitt. A tagok az osztrák szerződés által megállapított évi 850.000 Mm kontin­genst egymás között felosztották. Megemlékeztünk már arról, hogy a havonként így esedékes kereken 70.000 Mm helyett a szindikátusi malmok a két fősze­zonba eső hónapban, augusztusban és szeptemberben mindössze mintegy 22.000 Mm lisztet vittek ki, tehát a kontingensnek a harmada sem használtatott ki. Ugyanakkor a szindikátusból kimaradt malmok részé­ről egyre erőteljesebb lett az ostrom az exportlehető­ség engedélyezése iránt, mert azok tudták volna ex­portálni. Azonban a szindikátus erre nem adott lehe­tőséget. Az Országos Molnárszövetség ekkor javasla­tot tett a jelenlegi kereskedelemügyi miniszternek, hogy az amúgy sem kihasznált kontingensből juttas­son a két nagymalmi egyesületen kívül álló malmok számára, mert hiszen valóságos bűn az ország mai helyzetében, ha elmulasztjuk olyan mezőgazdasági gyártmányunk kivitelét, ami által valutához juthatna az ország. A miniszternek semmi kifogása sem volt az ellen, hogy a kívül álló malmok mint egy szindiká­tusi tag, kontingenssel részt vegyenek a kivitelben vagy legalább is annak lehetőségei mindenkor nyitva álljanak számukra. Egy a kívül álló malmok nevében eljáró megbízott megnevezését kérte a miniszter. Az Országos Molnárszövetség az osztrák exportban ko­rábban erőteljesen résztvevő mosonszentjánosi Szó­­rády-féle hengermalom igazgatóját, Tóth Istvánt ne­vezte meg, akit az exportszindikátus — a most vett írásos értesítés szerint — az intézőbizottságba be is választott. A minisztertől még nincs a Szövetség birtokában az "írásos elintézés és e pillanatban nem tudhatjuk, hogy a­ szindikátusba hogyan kapcsolódnak be a két nagymalmi egyesületen kívül álló malmok. Erre a szindikátustól kell rövidesen megkapnunk a választ. Mindenesetre fontos, hogy a kívül álló malmok együt­tesen kapjanak egy, a lehetőségek szerint kihasznál­ható, egyénektől független kontingenst. Alapos és jó munka végezhetéséhez azonban nekünk is, a kívül álló malmokat képviselő Tóth István igazgatónak is tudnia kell a következőket: 1. melyek azok a malmok, amelyek bármely okból nem vezettek be a lisztexportszindikátusba, noha az 1928/29. gazdasági években, továbbá az 1929. naptári évben vittek ki lisztet vámkülföldre, amelyek ma is exportképesek és akarnak is ex­portálni, 1 'I 2. melyek azok a malmok, amelyek nem ve­tettek be a szindikátusba, mert 1928/29-ben, il­letve az 1929. naptári évben nem szállítottak vám­külföldre, de ma exportképesek és akarnak is ex­portálni, 3. milyen mennyiségre óhajtanak szindiká­tusi engedélyt, illetve kiviteli kontingenst és haj­landók-e alávetni magukat a szindikátus árszabá­lyozó intézkedéseinek. Mindazok a malmok, melyeket ez a kérdés illet, tíz napon belül küldjék be jelentkezésüket, egyben a megfelelő pontos adatokat is. Akik az 1. kérdés alá tartoznak, azok adják meg számszerűen és külön az 1928/29. gazdasági évben és az 1929. polgári évben Ausztriába, továbbá külön az 1928/29. gazdasági év­ben, külön az 1929. naptári évben egyéb külföldre ki­vitt lisztjük mennyiségét is, búzalisztet és rozslisztet mindenhol ismét különválasztva. Rizs helyett tarhonyát! A gazdasági válságban -----—~—----------­----- a hazai áru érdekében úgyszólván naponként vetődnek fel a megváltó esz­mék és jelszavak. Hyen módon jutott felszínre leg­utóbb a „Rizs helyett tarhonyát!” jelszó, aminek — el kell ismernünk — van is észszerűsége és létjogo­sultsága. Az tény, hogy hihetetlen, nagy összeget, mintegy 8—10 millió pengőt viszünk ki rizsért egy esztendőben. Ugyanakkor a mi portékánk, a mi spe­cialitásunk, a tarhonya, s nem talál utat a külföldre. Miért ne fogyasztanánk hát legalább saját magunk? Malmi szempontból azért érdekel bennünket az eddig nem nagyon sok eredményre tekintő m­ozga­­lom, mert a tarhonyához liszt kell és pedig nullás, amiben bővelkedünk, vagy amit legjobb esetben nyo­mott áron tudunk kivinni az országból. Pár százezer kilogramm nullás­ többfogyasztás is fölöttébb jóté­kony hatással lenne a belföldi lisztpiacra és a takar­­mányneműek termelési lehetőségére. Későbbi szállításra előjegyzéseket már most elfogadunk. Őrléshez és szívógázmotorokhoz RETORTABÜKKFASZENET Későbbi szállításra előjegyzéseket már most elfogadunk. POROSZ KŐSZENET KOKSZOT , TŰZIFÁT bármely határállomáson keresztül azonnal szállít kedvező fizetési feltételek mellett. FÜLÖP országi egyedáruskója, BUDAPEST, VI., HUNGÁRIA-KÖRÚT 87. 09 sorozatos kapcsolás Sürgönyeim: Váspárfa Budapest Telefon : Automata 922.

Next