Molnárok Lapja, 1936 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-26 / 39. szám

Budapest, 1936 szeptember 26. MOLNÁROK LAPJA Eljegyzés: Dr. Mattyasovszky András községi or­vos (Miszla, Tolna megye), eljegyezte Kiss Juliannát, Kiss Kálmán tolnanémedi-i malomtulajdonos leányát. A Lajta-ág kitisztítása. A magyaróvári Lajta malomágát Szulczer Károly malombérlő saját költsé­gén kikotortatta az alsómalomtól egészen a Győri kapu hídjáig. 50 teherkocsi szemetet, törmeléket emeltek ki, hogy azt a szennytől megtisztítsák. A malom­­bérlőnek intézkedéséért a város köszönetet mondott. A városon átmenő csatorna tisztántartásáról gondos­kodik a vízjogi törvény, csak alkalmazni kell azt az illetékes hatóságoknak. Munkásmozgalmak az országban. Megírta a Molnárok Lapja, hogy a Malomipari Munkások Or­szágos Szövetsége ez évben számos városban és köz­ségben állított fel helyi csoportokat, befizetőhelyeket. A szervezkedés iránti érdeklődés — értesülésünk sze­rint — nem csökkent. Tudnivaló, hogy az érvényben levő törvények és törvényerejű rendeletek szerint csak a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokkal működő egyesületek alakíthatnak helyi csoportokat és csak ott, ahol az egyesületnek legalább 20 helyben­­lakó, szakmabeli tagja ezt kéri. Ez a 20 tag azonban ritka helyen van meg. Pl. a Dunántúlon alig találni 10—15 olyan helységet, ahol ez megvan. A vizes­malmok dominálnak és ezek a vízierő megfogása sze­rint különböző községek területére esnek. Csak példa­képpen említsük Sopronban, Szombathelyen, Nagy­kanizsán nem lehetne a MIMOSz részére helyi csopor­tot alakítani, mert ott nincs 20 helyben lakó molnár­segéd. Ezeken a helyeken a szervezkedni akarók úgy oldják meg a kérdést, hogy befizetőhelyeket állítanak fel, ahová 5 tag is elég, vagy mint egyes központi tagok lépnek be a szervezetbe és posta útján tartanak fenn összeköttetést a szövetséggel. Legújabb időkben Putnokon, Békéscsabán, Kiskunhalason, Karcagon, Kisvárdán állítottak fel helyi csoportokat. Fegyver­­neken, Kapuváron, Cegléden és Szombathelyen pedig befizetőhelyeket. A szükséges taglétszám csoportalakí­táshoz megvan, csak a közgyűlés terminusában még nem állapodtak meg Nyíregyházán, Kecskeméten, Csongrádon és Kaposvárott. (Az alakuló gyűléseket előírásszerűen mindenütt bejelentik az illetékes ható­ságnak és hivatalos közegek jelenlétében folytatják le. Előfordul az is, hogy a hatóság a gyűlést tudomásul veszi, de ellenőrzőt nem küld, azzal a kijelentéssel: „Értelmiségi alakulásról van szó, ellenőrzés nem szük­séges.“) Őscsoportjaik közül Hódmezővásárhelyen, Kiskunfélegyházán és Szentesen lehet nagyobb fellen­dülést tapasztalni. A szervezkedés tengelyében legin­kább a munkaidő-reform szerepel, de több helyen a bérek feljavításáért is akciót indítottak. Itt meg kell állapítani, hogy a munkásvezetés átgondolt komolysá­gát bizonyító formában történik ez a bér­javítási moz­galom, a munkabeszüntetéshez sehol sem nyúltak és máris több helyen szép eredményeket értek el. Debre­cenben pl. 20%-os, illetve napi 38 filléres, Békés­csabán a Kovács-malomban 30%-os, az Erzsébet­­malomban óránként 2—3 filléres javítást értek el. A szervezkedés több helyén természetbeni kedvezmé­nyeket, illetve pótlékokat kaptak a munkások. Ez idő­­szerint Kiskunhalason, Karcagon, Csongrádon, Kis­­kúnfélegyházán és Hódmezővásárhelyen van folya­matban bérjavítási akció. Reméljük, munkabeszünte­tésekre ezeken a helyeken sem kerül sor. Felhívjuk figyelmét a Műszaki és Malom­szerelési Vállalat (Budapest, V., Csáky­ utca 8) hir­detésére. Lisztüzleti hetijelentés. A búzaüzlet szilárd­sága következtében a malmok e héten emel­ték a lisztárakat, ezenkívül úgy belföldi, mint külföldi relációban megélénkült a kereslet. A belföl­dön élénkítette a lisztüzlet forgalmát az is, hogy a kisebb sütőüzemek, alacsonyabb árakban bizakodva, nem fedezték lisztszükségletüket idejében, úgyhogy most mint vevők szerepelnek. Általában, a búzaárak folytonos emelkedésére való tekintettel, a kereskede­lem részéről is jobb vételkedv nyilvánult. Ebben két­ségtelenül szerepet játszott az a körülmény is, hogy mióta magyar-osztrák tárgyalásokat befejezték, az Ausztriába való lisztkivitel lehetőségében jobb a vé­lekedés. Ezenkívül határozott formában kolportáltak híreket arról, hogy távolabbi piacokra is sikerült a lisztből kisebb-nagyobb mennyiségeket elhelyezni. Fő­leg a nullás­ liszt iránt nyilvánult meg kereslet úgy itt, mint külföldön és mivel a többi típus meglehető­sen elhanyagolt, kombinációba veszik annak lehető­ségét, hogy a nullás és a többi típusok közötti marge esetleg növekedni fog. A budapesti malmok lisztárai: Budapesten ház­hoz szállítva, budapesti kondíciókkal, okt.—nov. hóra: Búzaliszt: Ogy 33.00—33.50, Og 33.00—33.50, 2-es 32.00—32.75, 4-es 31.00—31.75, 5-ös 28.50—29.25, 6-os 26.50—27.25, 7-es 19.50—20.50. Rozsliszt: 0-ás 27.00, 0-1 25.50. Vidéki nagyamalmok lisztárai: Budapesti malom­kondíciókkal, október—november hóra: Búzaliszt: Ogy 31.00—32.00, Og 31.00—32.00, 2-es 30.50—31.50, 4-es 28.75—30.00, 6-os 25.00—26.00, 7-es 19.00— 20.00, 8-as 12.50—13.00. Korpa és 8-as takarmányliszt: Budapesten a korpa 8.90—9.00, a 8-as 11.25—11.50, Tiszavidéken a korpa 8.00—8.25, a 8-as 10.00—10.25, a dunántúli korpa 9.50—9.75, a 8-as 11.50—12.00 P szeptember­decemberi szállításra, zsákkal együtt, készpénzért. Kismalmi búzaliszt: 0-ás 29.00—29.75, 2-es 28.00 —28.75, 4-es 27.00—27.75, 6-os 21.00—22.00 P. Kismalmi rozslisztek árkerete: 0-ás 23.50—24.00, 0-1 21.50—22.00, I. 17.25—19.00 P, nettóáron, kisebb tételekben készpénzért. Gabonapiac. Élénk üzletmenetnél több ízben voltak a héten nagyobb áremelkedések a gabonapia­con. A külföldi tőzsdéken ugyanis, elsősorban Csikágó­­ban, azután Rotterdamban, Liverpoolban megdrágult a búza, ami azután a belföldi piacon is éreztette hatá­sát. A külföldi hossz és a magyar-osztrák tárgyalások révén ugyanis a belföldi piacon az exportőrök részé­ről feltűnően megélénkült a búza iránti kereslet. A bevásárlási árakat is újból emelték az állomásokon, hogy készlethez juthassanak. Az árukínálat azonban mindvégig csekély maradt, mert arról nem is szólva, hogy a nagy gyümölcstermésből az idén nagyobb be­vételeik voltak a gazdáknak, a tengeri töréssel való elfoglaltság is csökkentette a búzakínálatot. Ilyen körülmények között, illetve azzal kapcso­latban, hogy a vidéken több helyen a pesti paritáson felüli árakat fizették, a hozatalok itt állandóan mér­sékeltek voltak, amely körülmény a helybeli piacon is többször emelte a búza árát. Ehhez azonban hozzá­járult a malmoknak a búza iránti jobb vételkedve is, továbbá az a hír, hogy nemcsak azokra a külföldi pia­cokra történtek eladások, amelyekkel kontigensmeg­­állapodásaink vannak, hanem exklíring piacokra is. A búzaüzlet szilárdsága következtében természe­tesen a rozs ára is állandóan javuló tendenciát köve­tett, különösen akkor, amikor Ausztria részéről is az érdeklődés jelei mutatkoztak a magyar rozs iránt. A tengeripiacon pedig a legnagyobb érdeklődést az a hír keltette, hogy a tengeri kivitelt az idén az exklí­­ringpiacok felé szabaddá tették. Egyelőre azonban nem lehet szó kivitelről, mert függetlenül attól, hogy Jugoszláviában nagy tengeri felesleg van és ebből állan­dóan történnek kiajánlások az importpiacokra, az ex­klíring piacokon alacsonyabb a tengeri ára, mint nálunk. Mindazonáltal a kivitel felszabadítása élénken foglalkoztatta a piacot. A belföldi nagy termés követ­keztében ugyanis arra számítottak, hogy az idén nagy tengeri kínálat lesz, a jelek azonban arra vallanak, hogy bizonyos óvatosság nyilvánul majd a tengeri ér­tékesítésében. A gazdák abban bizakodnak t. i. ezek után, hogy ha a külföldön emelkednének a tengeri árak, akkor a belföldi piac is alkalmazkodik majd a „világparitásos árakhoz“. Ugyancsak érdeklődést keltett az a hír, hogy a finom sörárpa iránt a sörgyárak belföldön ismét élén­kebben érdeklődnek. Kifelé vontatott az export, mert nem adnak sörárpára kiviteli engedélyt. Több ízben szilárd volt a zabpiac is annak a révén, hogy az olasz piac részére továbbra is érdeklődés mutatkozik az első­rendű magyar zab iránt. A magpiacon a lucernamag és a lóhere egyes esetekben nagyobb mennyiségek erejéig is elhelyezhető volt, mert a külföld ismét vásárolni óhajt. A többi magfelék irányzata meglehetősen elhanyagolt, úgyhogy ezekben nehezen fejlődik nagyobb forgalom. Budapesti paritásos mag­jegyzések: Köles, vörös 14.00— 14.50, egyéb 12.50—13.50. Jegyzések a­ fel­­adóállomás: lóhere 88.00—93.00, lucerna, nyersár. 102.00— 106.00, kék mák 76.00—79.00, Viktória borsó 14.00— 15.50, zöld expressz 12.00—13.50, lencse, nagy­szemű 38.00—44.00, középszemű 32.00—38.00, kis­­szemű 24.00—26.00, fehérbab, dunai 19.00—19.50, dunántúli 18.00—18.50, gyöngybab 20.00—21.00, fehér, hosszú bab 28.00—29.00, gömbölyű fürj 23.50—24.00, hosszú fürj 22.50—23.00, felső­magyarországi 16.50 17.00. Erőtakarmány: árpakorpa 11.50, búzakonkoly 9.25, cirok 8.50, konkolydara 10.00, lenmagpogácsa 15.00, napraforgópogácsa 14.25, repcepogácsa 11.50, tökmagpogácsa 16.50, malátacsíra 10.00, melasz 8.00, rozskonkoly 9.25, borsótakarmányliszt 12.00, darált köleshéj 4.00, malombükköny 13.50. KÉSZÁRUÜZLET: Búza, tiszavidéki 16.40— 17.10, felsőtiszai 16.35—17.00, Duna-Tiszaközi, fejér­megyei és dunántúli 16.30—16.95. Rozs, pestvidéki 12.60—12.70, más származású 12.75—13.00. Takar­mányárpa, elsőrendű 12.30—12.60, középminőségű 11.70—12.00. Sörárpa, kiváló 17.50—18.75, príma 16.25—17.50, középminőségű 15.00—16.00. Zab, első­rendű 14.05—14.15, középminőségű 13.90—14.05. Tengeri, Bp. közraktár 12.75—12.85. Őrlemények: korpa 8.90—9.00, 8-as liszt 11.40—11.60. Malombükkönyt, korpát, 8-ast, napraforgó­olajat, pogácsákat keresek. GUTTMAN JÓZSEF gabona-, őrlemény- és takarmányügynök. ___________Budapest, V. Linót­ körút 21. Tel.: 1-208-60 Raktáron tartunk valódi svájci S­ZIT asel­ymeket minden számban. Valódi kenderből szőtt Rialomirevedereket, serlegeket, serlegcsavarokat, a legjobb minőségű gépszíjakat, varrószíjakat, valamint porszűrőket és síkszitazacskókat­­,a­ műszaki cikkeket és mindenféle malomfelszerelési anyagot első­rendű minőségben, a legszolidabb napi árakon. Kérjen ajánlatot: Műszaki és Malomfelszerelési Vállalat, Budapest, V., Csáky­ utca 8. Telefon : 1-122-04­ 459 GÉPÉSZEK SZAKLAPJA Gőzgép olajfogyasztása és hogyan kérdezzünk a lap munkatársaitól A minap a következő, itt szóról-szóra idézett levelet kaptam: 150 lóerős félstabil gőzgépemre vonatkozóan bátor vagyok alábbiakra nézve nb. felvilágosító sorait és tanácsait kérni: Ezen 150 lóerős félstabil gőzgépem nagyon sok henger- és gépolajat emészt fel. Különösen sok a gépolajfogyasztás, ugyanis kb. 4 kg. gép­olaj szükséges a gép kenéséhez napi 12 órás üzemidőt véve alapul. Nagyon hálás lennék, h­a felvilágosítást méltóztatna nekem adni atekintet­­ben, hogy mi lehet a gép ezen nagy olajfogyasz­tásának oka és hogyan lehetne a fogyasztást a leg­eredményesebben redukálni a minimumra, illetve a normális fogyasztás határára. Szíves felvilágosító sorait várom fentiekre és vagyok készséges híve. Teljes tisztelettel. (Aláírás és bélyegző.) A kérdés beküldőjének levelére magánlevelet nem írtam, mert még válaszbélyeget sem küldött, de ha küldött volna, akkor sem írhattam volna, mert a vá­lasz megírása többórai munka az adatkereséssel együtt. Adatot keresni pedig csak ott szabad, ahol van; még ha az asztalfiókomban volna is, annak az odahelyezése is munka volt, hiszen az adatot meg kellett szerezni valahol. A válaszbélyeg küldése ezért senkit sem jogosít fel arra, hogy válaszra tarthasson igényt. Csupán a szaklap hasábjain van olyan hely, amelyen az ilyen kérdésekre felelhetek. Ha előfizető a kérdező, itt megtalálja azt ő is. A válasz megírásá­nak munkáját ebben az esetben a lap fizeti meg az írói díjban, amiben az egyes előfizetőknek is van va­lami elenyésző részük. Természetesen csak közérdekű tárgyakról beszélhetünk ezen a helyen és csak azért felelek az idézett kérdésre, mert azt közérdekűnek találom. De közérdekű a kérdezőnek szóló fenti be­vezetés is, hogy ha olvasóinknak olyan kérdeznivaló­­juk van, amelyre ingyenes választ kívánnak, akkor ne a lap munkatársaihoz, hanem a szerkesztőséghez intézzék levelüket és csak ha a saját címükre külön díjazott levélben akarják kapni a választ, akkor ír­janak a munkatársakhoz magánlevelet. * A feleletet azzal kell kezdenem, hogy erre a kér­désre csak általánosságban lehet felelni, mert nincs szabatosan feltéve. De jobb így, mert a tárgy így in­kább közérdekű, mintha csak egyetlen meghatározott gépről volna szó. Félstabil gőzgép igen sokféle van, és egyes gyáraknak is többféle szerkezeti megoldá­saik vannak. Ezért nem volna elég a gyártmány meg­adása sem, sőt a gyártmány és gyári jel, pl. kuxi gépgyár HDT típusa nem jó meghatározás, mert a válasz írója esetleg azt a jelzést nem ismerte soha életében. Félstabil gőzgép van telített gőzű, túlheví­­tős, van kipuffogós, kondenzációs, lehet rajtuk sok mindenféle vezérmű, lehet egyhengeres, kéthengeres compound, vagy tandem, lehet a gépezet a kazán fö­lött, a kazán alatt, lehet gyors- vagy lassú járású, le­het receiver-túlhevítő­je is, meg vízelőmelegítő­je. Az­után lehet a gépnek igen sokféle kenőberendezése, amitől az olajfogyasztás éppen úgy függ, mint a gép építési rendszerétől. Tehát nem tudom, milyen 150 lovas félstabil gőz­gép az, amelyről most felvilágosító sorokat írok, ezért úgy kell írnom, hogy az minden gépre helyes legyen. Jól és takarékosan kenni csak jó állapotban levő, jó kenőberendezésű gépet és csak jó olajjal lehet. Ezért meg kellett volna írni azt is, hogy a gép milyen állapotban van, hol, mekkora kopások vannak. Az olajfajtát megemlíteni is jó lett vona, bár ebből nem sokat lehet megtudni, mert olyan sokfajta jelzés van, hogy ha az ember meg akarja tudni, hogy pl. a boxi olajgyár záp olaja milyen, akkor abból mintát kell kérnie és azt meg kell vizsgálnia hidegen, melegen, gyors és lassú forgásnál, szűk és tág csapágyban. Olyan szakértő nincs, aki minden olajat fejből ismer. 150 lóerős gőzgépeknél a lóerőóránkénti átlagos hengerolaj fogyasztás 0.5—0.6 gramm lobot. Tehát 12 órai üzemben kb. 1 kg fogyhat el. Ugyanennyi ele­gendő a hajtómű kenésére is. A kérdés adata szerint ennél négyszer nagyobb a fogyasztás. Ennek sokféle oka lehet. Legkisebb a kenőolaj fogyasztás akkor, ha a surlódó felületek tökéletesen simák, tükörfényesek és köztük olyan kicsi a hézag, hogy az olaj nem köny­­nyen nyomódik ki a csapágyak végein. Ebben az eset­ben híg olajjal érünk el jobb kenést; minél sűrűbb olajat használunk, annál nagyobb a melegedés. Mi­helyt nagyobb a hézag, sűrűbb olajat kell használ­nunk, mert a híg nem tapad elég jól a surlódó felü­letek közé és kinyomódik. Ez az állapot arról ismer­hető fel, hogy ha sűrűbb olajra térünk át hígabbról, csökken a melegedés. Ilyenkor elérkezett az ideje a csapok és csapágycsészék rendbehozásának. Ha kis hézaggal és híg olajjal tudunk menni, a súrlódás és melegedés mindig kisebb, mint a nagyobb hézag és sűrű olaj esetében, ezért mihelyt azt látjuk, hogy a melegedést csak sűrűbb olaj használatával tudjuk

Next