A Műiparos, 1921 (8. évfolyam, 1-14. szám)
1921-01-01 / 1. szám
1. szám. Nem okult a többi termelő és keresetére utalt réteg példáján. Nem vette észre, hogy a kereskedők hatalmas falanxa, a gyárosok vasgyűrűje, a mezőgazdák döntő súlyú tömörülése veszi körül; nem okult azokból a tanulságokból sem, amelyeket számára a munkásság szervezettsége oly keserves példákban állított elébe, nem rázta fel közönyéből még az a rettenetes vihar sem mely pusztítva vonult végig országunkon, hiszen még ma is elég neki, ha az u. n. kormányzópárt iparosbizottságában egy eleven képviselőt, vagy pláne egy minisztert lát s ma is odaköti sorsát az olyan programaihoz, amely mögött egyesek érvényesülési vágyán kívül semmi realitás nincs. A kézművesiparosság helyzete ma is egy felborult hadsereg képét mutatja. Fényes példa erre az elmúlt esztendő krónikája. A kézművesiparosság érdekeinek előbbrevitelére ott látjuk az Ipartestületek Országos Szövetségét, amint hivatása tudatában becsületes törekvéssel küzködik egy szebb jövő kiküzdésén. Ott látjuk az Országos Iparegyesületet, mely több mint hetven éves múltjára hivatkozva a vezetést magának követeli- A politikai irányváltozás életrehívta a Keresztény Iparosok Országos Szövetségét, amelynek működését keresztezi a Baross Szövetség; az iparosság gazdasági érdekeinek istápolására az állam támogatja az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét, ezzel azonban szemben állanak a szakipari szövetkezetek, sőt konkurál vele a Magyar Iparosok Beszerzési Szövetsége m. sz. is, amely ha ígéreteit beváltani nem is tudja olyan mértékben, mint azt nagy reklámmal hirdeti, tagadhatatlanul mozgékony és kereskedői szellemmel átitatott vezetőinek sikerül az iparosoknak egy részét táborukba édesgetni. Ez az utóbbi intézmény az elmúlt év vége felé egy Országos Iparosszövetséget jelentetett meg az iparos élet színpadján s kellő propagandával ebbe édesgeti azokat, akik a politikai berkekben hiszik az iparosság javának kiküzdését. Az egyes helyi alakulatokról az ad hoc vagy egyéni akciók révén felbukkanó iparost boldogító intézményekről nem is szólunk. Tehát akkor, mikor a mezőgazdák érdekeinek védelmére ott van a hatalmas Omge, a gazdasági érdekek oltalmára a Hangya; amikor a kereskedők vitális érdekeit az Omke védi, amikor a gyárosok a milliókkal rendelkező Gyosszal rendelkeznek, amikor a Move, a Kéve s más hatalmas egyesületek szövetkezeti üzemműhelyeikkel veszedelmes versenytársként lépnek fel a kézművesiparossággal szemben, akkor a magyar kézművesiparos társadalom széthúz, töredékekre oszlik, egymást gyöngíti vagy az ősi közöny kényelmes palástjába burkolózva várja egy szebb jövő pirkadását. Mi is felkiálthatunk Szabó Dezsővel: Egységet! Mi is megállapíthatjuk, hogy a magyar kézművesiparos romlásának saját maga az oka. Mi is odakiálthatjuk a a mementót: állj meg magyar kézmüvesiparosság a lejtőn, mely csak önsirodba vihet; térj magadba és nézd körül, mig nem késő ! Bizony, száljunk magunkba és nézzünk körül! Le vagyunk rongyolódva s már alig küzdünk a mindennapi megélhetés nehézségeivel. Itt van előttünk egy egész csomó reform, melyet beígértek amelytől nemcsak boldogulásunk lehetőségét várjuk, de amelyek teljes megoldásától talpraállásunk, életképességünk s egész jövőnk függ. Ha valamikor, akkor most van itt a pillanat, amely parancsolóan arra késztet, hogyösszefogjunk s mint egy test, egy lélek szálljunk síkra jogos érdekeink érvényesüléséért. Ne feledjük, hogy a mai bizonytalan időkben változnak a kormányok is, máról-holnapra könnyen semmivé lehet a biztató ígéret s ha az uj helyzet széjjelhullva talál, jaj a mi szép reményeinknek! A küszöbön az ipartörvény revíziója, a munkásbiztosítási törvényjavaslat; munkában van a védjegyek oltalmáról az Ausztriával kötendő ipari jogvédelmi egyezményről, a tisztességtelen verseny leküzdéséről az építőipar gyakorlásáról, a gazdasági szakegyesületekről, a munkaidőről a fiatalkorú munkások és munkásnők védelméről, az iparfelügyeletről a testi épség és egészség védelméről, a kamarák reformjáról az ipartestületekről szóló törvényjavaslatok tervezete — valamennyi amily szép és üdvös, modern és szociális intézkedés is éppanyira a kézművesiparosság húsába vág, életerét érinti a jövő boldogulásának lehetőségével kapcsolatos. A pillanat történelmi , de föltételezi az érdekelt iparosság összetartását, tekintélyét, hatalmas állásfoglalását és közös akaratának érvényesülését. Ezeket a kérdéseket szétforgácsolva, széthúzva, egyenetlenkedve s különféle jelszavak után indulva, más és más utakat taposva a kézművesiparosság üdvére és hasznára s a nemzet javára megoldani nem lehet. Egységet kiáltok fel én is s az új év hajnalán kiáltó szóval fordulok a magyar kézművesiparossághoz — de ne legyen szavam kiáltó szó a pusztában. *0 ,5 0 u W ‚3 £ •A MAGYAR SELYEM JÁMBVERIWÖ'IPAROSBAPEST WHEGEDÜS • SÁNDORt. UTCZA»!? TELEPHOW* 1104% Műiparos 3. oldal.