A Műiparos, 1923 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1923-03-23 / 12. szám
y ■ 11 11 1923. március 23. X. évfolyam. fi© •20r· 6O 2 © 44 © ba bB ©a (£) fi© © © 2 © nd s-‚ SD cc 44 sM ■M oo a _ •O .r*Z © ·5 ' "© ese B nSM Xfl m #© n " • © /—N, -+-* I « s 1 r- £ ca © @:© ’J? S3OO OQ :0•TS Ti© M • r-· Xi © @ * t Si :© 44bD © © S3 ¥1 GO tn O © S3 cca -e8NJ bJD OQ O ao _«r n* as JX ♦s .5 5? se cL ® r 'I -se*H © 'S J* O c JX =EJ ‘fc? M -© -rt Ld XJ ^ -«► -rt ©bt) '©X ^sS :© jO s © M © S3 ac © & w m NJ ® O ©ÍN ©-NSCB ©a se ©k» £ aoSS se OD *© se © •*NA ÍN'«3 M . Az iparosság ipari-politikai, gazdasági és közművelődési érdekeinek szószólója. A lakás belsőépítői és berendezői iparágak szaklapja.ilenik hetenként. Ítési ára egész évre: 1200 korona. Felelős szerkesztő: BAHTA ARTUR Szerkesztőség és kiad^r^^r^^ Budapestről' _^^ IV., Régi posta utca 1.1. em. 7. Telefon: 138*—18. ■ r w X^Ötfí A drágaságról. Nem először foglalkozunk a drágaság problémájával. Ez alatt sohasem az értéktelen áruként kezelt pénzegységre gondolunk, hanem arra az egyenlőtlenségre, amely társadalmunk gazdasági életében akkor mutatkozik, amidőn a legegyszerűbb emberi igényeink kielégítéséről van szó; mikor társadalmunk bármelyik egyede képtelen a maga jövedelmi forrásának erejével nélkülözhetetlen szükségleteit beszerezni, hogy létét a társadalmi keretnek megfelelően fentarthassa. A mai helyzet tarthatatlanságát nem abban látjuk, hogy az élelmiszerek, ruházati cikkek, a lakás és egyéb kultúreszközeink csak nagy összegekkel szerezhetők be, hanem kizárólag abban, hogy társadalmunk 90—95 százaléka nem rendelkezik mindezek beszerzéséhez kellő mennyiségű anyagi eszközzel. Úgy a győző államokban, mint a legyőzött államokban a pénzegység aránylagosan elértéktelenedett, mert mindenütt a tartalékolt és felhalmozott, az egyéni, a társadalmi és a nemzeti vagyont képező javak jobbára megsemmisültek. Azonban sem a győző, sem a többi legyőzött államokban nem tapasztalható az a nagy különbség, amely nálunk egyesek vagyona és jövedelme között mutatkozik. A szintén legyőzött Németországban és Ausztriában a rossz valuta dacára a társadalmi élet egyensúlyában nem mutatkozik az a nagy eltérés, mint amilyeneket a mi viszonyainkra sajnos, megállapíthatunk. Nálunk a legtöbb ember kézelfogható vagyonát csekélyke jövedelme mellett a nagy drágaság miatt kénytelen volt felelni. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nálunk hiányzott és hiányzik az a kapcsolatos s a kölcsönös jövedelmi lehetőséget biztosító gazdasági élet, hol mindenki létét, bár megszorítva ugyan, de fentartja. Már 1917—18 ban hirdettük (mikor már nyilvánvaló volt, hogy a fegyveres háborút gazdasági háború fogja követni), de fokozottabban 1920-ban is, hogy a termelő és vagyonképző társadalmi rétegek szabad érdekképviselőinek együttes munkát kell végezniük, mert csak így remélhető a külgazdaságpolitika elleni sikeres védekezés. Hiszen csak együttes munkával küszöbölhetjük ki azon egyoldalú jövedelmezőségeket, melyek legfőbb gátjai a nyugodt, békés, együttes nemzeti életnek. Felszólalásunk sajnos, csak pusztába elhangzott szó volt. A kormány figyelmen kívül hagyta s a társadalom azon rétege, mely tudomást szerezhetett róla, nem szívlelte meg. Az idealista Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter munkája sikertelenségekor önvallomásában kijelentette, hogy az államháztartást azért nem tudta rendbehozni, mert pénzügyi programját nem támasztotta alá a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztérium fokozott eredményes termelési programjával. Ha azt kutatnék, hogy a múlton okulva, a mai kormány váljon előirányított-e részleteiben és együttvéve kapcsolatos mezőgazdasági, mezőgazdasági ipari, gyáripari. A „Kárpitos és Paszományos Mesterek Országos Anyagbeszerző, Termelő és Értékesítő Szövetkezeteinek értesítője. A „Kárpitos és Paszományos Mesterek Országos Egyesületeinek hivatalos közlönye.