Műszaki Élet, 1956. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-05 / 1. szám
Vegyiparunk problémái Hazai nyersanyagaink fokozott hasznosítása és a kemizálás széleskörű alkalmazása végett lényegesen növelni kell a vegyipar súlyát ipari termelésünkben“ — mondja ki az MDP Központi Vezetőségének határozata ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól. Vegyiparunk fejlesztésének problémái ma sokat foglalkoztatják a műszaki közvéleményt, ezért kerestük fel Preisich Miklóst, a Vegyiműveket Tervező Vállalat főmérnökét, s a vegyipar legfontosabb kérdéseiről beszélgettünk vele. — Mi jellemzi a vegyipar felszabadulás utáni fejlődését? — tettük fel a kérdést. — A vegyipar előtt a felszabadulás után nemcsak a háborús károk helyreállításának feladata állott — válaszolt Preisich Miklós .• A termelés gyors megindításán felül arra is tekintettel kellett lenni, hogy a helyreállított üzemek korszerűbb technológiával kezdjék meg termelésüket, mint elődjük. Ennek megfelelően a hároméves terv során például a Budapesti Kénsavgyár lebombázott, többévtizedes ólomkamra-rendszerű kénsavgyára a korszerű kontakt-technológiával épült újjá, a Péti Nitrogénművek újjáépítése folyamán pedig megvalósításra került az aktívszenes kéntelenítés stb. E feladatok megoldásán túlmenően már a hároméves terv során meg kellett kezdeni a vegyipar szerkezetének átalakítását. A szocialista iparosítás igényeinek megfelelő új belső arányok elérését kellett célul kitűzni. Ismeretes, hogy a két világháború között hazánk vegyipara a német vegyipar függvényeként fejlődött. Ennek az volt az eredménye, hogy számos hazai nyersanyag (pl. a barnaszén, bauxit) feldolgozására nem volt, vagy nem kielégítő mértékben volt berendezve és nagymennyiségű nyersanyag került ennek következtében exportra. Más területeken pedig — így elsősorban a gyógyszeripar és az ipari segédanyagok területén — lényegében kiszerelő tevékenység folyt. Ezen alapvető szerkezeti hibák kiküszöbölése már a hároméves tervben megkezdődött. Példaként a timföld- és alumíniumipar jelentős fejlesztésén kívül rámutathatunk néhány gyógyszer és gyógyszeralapanyag (alkaloidák, piramidon, aminoszalicilsav stb.) és néhány szerves alapanyag (ecetsav, aceton) termelésének megindítására. A hároméves terv végrehajtásának eredményeként vegyiparunk 1949-ben 76 százalékkal termelt többet, mint 1938-ban, szerkezetének változása pedig megvetette az első ötéves terv alapját. Az első ötéves tervben a vegyipar termelése megháromszorozódott. A szervetlen vegyipar kénsav-, szuperfoszfát-, marónátron- és nitrogénműtrágya-termelése részint új üzemek létesítésével, részint a meglévők rekonstrukciójával, bővítésével és korszerűsítésével nagymértékben nőtt. Mennyiségben legjelentősebb volt a gyógyszeripar és gyógyszeralapanyagtermelés fejlődése. Ezen belül legkiemelkedőbb eredmény az antibiotikumok (penicillin stb.) gyártásának megkezdése. A kőolaj feldolgozóipar kapacitásának mintegy 60 százalékos bővítésén kívül minőségi termékek előállítására új, korszerű eljárásokat is bevezettek Bármily nagymérvű volt is azonban egyes iparágak fejlődése az első ötéves tervben, mégsem mondható arányosnak a vegyipar egészének fejlődése. Alig fejlődött ugyanis a műanyagipar , ami a nehézipar műanyagellátásának elmaradásán kívül a fogyasztási cikkek választékát szűkítette — a szerves alapanyagipar (színezék-, műanyag-, oldószer-alapanyagok) és a barnaszénfeldolgozás. Ennek okát egyrészt abban lehet keresni, hogy vegyiparunk elmaradottságának felszámolására öt év beruházási lehetőségei nem elegendők, másrészt pedig abban, hogy ez utóbbi iparágakban — hazai tapasztalatok hiányában — meg kellett ismerkedni a külföldi eredményekkel és tapasztalatokkal a a hazai fejlődés irányának megállapításához. Hozzá kell tenni, hogy a népgazdasági tervezés hiányosságai is hozzájárultak az elmaradáshoz. — Nem volt megfelelő mértékű üzemeink állagának fenntartása sem az első ötéves tervben. Van olyan — az első ötéves tervben létesült — üzem, amely évtizede üzemelő gyár benyomását kelti. Sok üzemben nem fordítottak kellő gondot a biztonságos és egészséges termelési körülmények megvalósítására. A gépek, készülékek és főként a műszerállomány karbantartásának hiányosságai következtében számos üzemben süllyedt a termelés műszaki színvonala. Az üzemeltetésnek ilyen „kizsaroló“ módja egyes esetekben termeléskiesésre, általában azonban a meg nem valósított karbantartási munkáknál jóval költségesebb nagyjavítások, rekonstrukciók elvégzésének szükségességére vezetett. — Mindazonáltal — ha az eredmények és hibák mérlegét felállítjuk — megállapíthatjuk, hogy a vegyipar az adott lehetőségekhez mérten termelési volumenében jelentősen fejlődött. Számos újszerű technológia nagyüzemi megvalósítása dokument