Műszaki Élet, 1956. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-05 / 1. szám

Vegyiparunk problémái Hazai nyersanyagaink fokozott hasznosítása és­ a kemizálás széleskörű alkalmazása végett lénye­gesen növelni kell a vegyipar súlyát ipari terme­lésünkben“ — mondja ki az MDP Központi Vezető­ségének határozata ipari termelésünk megjavításá­nak és műszaki színvonala emelésének feladatai­ról. Vegyiparunk fejlesztésének problémái ma so­kat foglalkoztatják a műszaki közvéleményt, ezért kerestük fel Preisich Miklóst, a Vegyiműveket Ter­vező Vállalat főmérnökét, s a vegyipar legfontosabb kérdéseiről beszélgettünk vele. — Mi jellemzi a vegyipar felszabadulás utáni fejlődését? — tettük fel a kérdést. — A vegyipar előtt a felszabadulás után nemcsak a háborús károk helyreállításának feladata állott — válaszolt Preisich Miklós .• A termelés gyors megindításán felül arra is tekintettel kellett lenni, hogy a helyreállított üzemek korszerűbb technoló­giával kezdjék meg termelésüket, mint elődjük. Ennek megfelelően a hároméves terv során pél­dául a Budapesti Kénsavgyár lebombázott, több­évtizedes ólomkamra-rendszerű kénsavgyára a korszerű kontakt-technológiával épült újjá, a Péti Nitrogénművek újjáépítése folyamán pedig meg­valósításra került az aktívszenes kéntelenítés stb.­­ E feladatok megoldásán túlmenően már a hároméves terv során meg kellett kezdeni a vegy­ipar szerkezetének átalakítását. A szocialista iparo­sítás igényeinek megfelelő új belső arányok eléré­sét kellett célul kitűzni. Ismeretes, hogy a két vi­lágháború között hazánk vegyipara a német vegy­ipar függvényeként fejlődött. Ennek az volt az eredménye, hogy számos hazai nyersanyag (pl. a barnaszén, bauxit) feldolgozására nem volt, vagy nem kielégítő mértékben volt berendezve és nagy­­mennyiségű nyersanyag került ennek következté­ben exportra. Más területeken pedig — így első­sorban a gyógyszeripar és az ipari segédanyagok területén — lényegében kiszerelő tevékenység folyt. Ezen alapvető szerkezeti hibák kiküszöbö­lése már a hároméves tervben megkezdődött. Pél­daként a timföld- és alumíniumipar jelentős fej­lesztésén kívül rámutathatunk néhány gyógyszer és gyógyszeralapanyag (alkaloidák, piramidon, ami­­noszalicilsav stb.) és néhány szerves­ alapanyag (ecetsav, aceton) termelésének megindítására. A hároméves terv végrehajtásának eredménye­ként vegyiparunk 1949-ben 76 százalékkal termelt többet, mint 1938-ban, szerkezetének változása pedig megvetette az első ötéves terv alapját.­­ Az első ötéves tervben a vegyipar termelése megháromszorozódott. A szervetlen vegyipar kén­sav-, szuperfoszfát-, marónátron- és nitrogénmű­trágya-termelése részint új üzemek létesítésével, részint a meglévők rekonstrukciójával, bővítésé­vel és korszerűsítésével nagymértékben nőtt. Mennyiségben legjelentősebb volt a gyógyszeripar és gyógyszeralapanyagtermelés fejlődése. Ezen be­lül legkiemelkedőbb eredmény az antibiotikumok (penicillin stb.) gyártásának megkezdése. A kő­olaj feldolgozóipar kapacitásának mintegy 60 szá­zalékos bővítésén kívül minőségi termékek elő­állítására új, korszerű eljárásokat is bevezettek Bármily nagymérvű volt is azonban egyes ipar­ágak fejlődése az első ötéves tervben, mégsem mondható arányosnak a vegyipar egészének fej­lődése. Alig fejlődött ugyanis a műanyagipar , ami a nehézipar műanyagellátásának elmaradásán kívül a fogyasztási cikkek választékát szűkítette — a szerves alapanyagipar (színezék-, műanyag-, oldószer-alapanyagok) és a barnaszénfeldolgozás. Ennek okát egyrészt abban lehet keresni, hogy vegyiparunk elmaradottságának felszámolására öt év beruházási lehetőségei nem elegendők, másrészt pedig abban, hogy ez utóbbi iparágakban — hazai tapasztalatok hiányában — meg kellett ismerkedni a külföldi eredményekkel és tapasztalatokkal a a hazai fejlődés irányának megállapításához. Hoz­zá kell tenni, hogy a népgazdasági tervezés hiá­nyosságai is hozzájárultak az elmaradáshoz. —­ Nem volt megfelelő mértékű üzemeink álla­gának fenntartása sem az első ötéves tervben. Van olyan —­ az első ötéves­ tervben létesült — üzem, amely évtizede üzemelő gyár benyomását kelti. Sok üzemben nem fordítottak kellő gondot a biz­tonságos és egészséges termelési körülmények megvalósítására. A gépek, készülékek és főként a műszerállomány karbantartásának hiányosságai következtében számos üzemben süllyedt a terme­lés műszaki színvonala. Az üzemeltetésnek ilyen „kizsaroló“ módja egyes esetekben termeléskiesés­re, általában azonban a meg nem valósított kar­bantartási munkáknál jóval költségesebb nagyjaví­tások, rekonstrukciók elvégzésének szükségességére vezetett.­­ —­ Mindazonáltal — ha az eredmények és hibák mérlegét felállítjuk — megállapíthatjuk, hogy a vegyipar az adott lehetőségekhez mérten termelési volumenében jelentősen fejlődött. Számos újszerű technológia nagyüzemi megvalósítása dokument

Next