Műszaki Élet, 1957. július-december (12. évfolyam, 12-24. szám)

1957-07-11 / 12. szám

A múltban sok panaszt hallot­­tunk amiatt, hogy műszakiak ja­vaslatai, panaszai nem ta­láltak meghallgatásra. Az egyes minisztériumok most más mód­szerekkel dolgoznak, aminek egyik bizonyítéka az is, hogy az eddig felkért ipari miniszte­rek örömmel vállalták, hogy a Műszaki Élet hasábjain válaszol­nak a műszakiak kérdéseire. Megnyitjuk hát a műszakiak par­lamentjét, s több számon át helyt adunk a műszakiak kérdéseinek és a miniszterek arra adott fele­leteinek. Kérjük olvasóinkat, hogy kérdéseiket juttassák el szer­kesztőségünkbe, igyekezni fo­gunk azokra sorozatosan választ kérni. Ebben a számunkban Trautmann Rezső építésügyi mi­niszter válaszol a műszakiak által feltett kérdésekre.­­ Az elmúlt időben többször csökkentették a vállalatok for­góalapjait, az építési anyagelő­legeket és szerkezettárolási elő­legeket, így a vállalatok csak jelentéktelen anyagkészletet tá­rolhatnak és ezért a tervszerű termelés nem biztosítható. A minisztériumon belül vizsgálja-e ennek kihatásait valamilyen szerv? A múlt évben az építőipar fi­nanszírozása az éves termelési ér­ték meghatározott százalékában rögzített forgóalappal, a beruhá­zók részéről biztosított építési és szerkezettárolási előleggel és bankhitellel történt. Az építési előleg a szerződéses összeg 15 százaléka volt. Ez tárca szinten a szerkezettárolási előleggel együtt átlagosan az éves termelési ér­téknek 6 százalékát kitevő állami forrást jelentett. Folyó évben a pénzügyi feladat­tok fokozott jelentőséget nyertek. Az ellenforradalom okozta gazda­sági zavarok megszüntetése, a vál­lalatok tervszerű munkájának be­indítása és ellenőrzése érdekében különféle adminisztratív pénzügyi módszerek kerültek előtérbe, így az első negyedévben a kialakulatlan pénzgazdálkodási tervek miatt megnőtt a bankok szerepe. Havi pénzügyi tervek szabták meg a vállalati gazdálkodás pénz­ügyi lehetőségeit. A zavarok fel­számolásában a minisztériumok­nak jelentős szerepük volt. En­nek eredménye, hogy a második negyedévtől kezdve a vállalatok már negyedéves gazdálkodási ter­vet készítenek. Az éves program, a beruházási keretek ismeretének hiánya to­vábbi intézkedéseket kíván az ál­talános finanszírozási elvek meg­változtatását illetően is. Az ellen­­forradalom okozta anyagi káro­kat és veszteségeket a vállalatok saját forgóalapjukból fedezték, s ha ez adott esetben nem volt ele­gendő, a hiányt a költségvetés megtérítette. Átmenetileg meg­szűnt az építési előleg is, azon­ban ennek elvonása pénzügyi za­vart nem okozhatott, mert helyé­be a Beruházási Bank által fo­lyósított hitel lépett. A kieső épí­tési előleg pótlásaként az eddigi 8 százalékos anyagra eső forgóalap helyett a múlt évben kialakított készlettartási normák alapján fi­nanszíroztuk a vállalati anyag­­készleteket és így a kamatmentes vállalati forrás az előző évi (8+6 százalék) 14,8 százalékra emelke­dett. Természetesen a csökkentett beruházási program megkívánja az átlagos k­észletszint tartás csökkentését is. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a vállalatok jelentkező normafe­letti készleteiket egyik napról a másikra kötelesek leépíteni, vagy a tervszerű munkához szükséges anyagbeszerzéseket ne oldhassák meg. A vállalatoknak intézkedési tervet kellett készíteni, amelyek alapján a banktól készlethitelt vehetnek igénybe. Lehetővé tet­tük, hogy a vállalatok az u. n. „anyagmentes termelési érték" növelése után is kaphassanak for­góalap kiegészítést. Meg lehet-e a tervezés mun­káját úgy javítani, hogy a kivi­telezők és szerelők legkésőbb október 1-ig megismerjék a kö­­vetkező évi feladatokat a mun­ka folyamatosságának, a válla­latok gazdaságosságának a rész­letes anyagbeszerzés biztosításá­nak és a szükséges szerelvé­nyek legyártásának érdekében? A minisztérium mindig töreke­dett arra, hogy a következő évi beruházási feladatokat a vállala­tok mielőbb megismerjék a mun­ka tervszerű megszervezése és a szükséges anyagok biztosítása cél­jából. Az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségek és az ezévi erősen csökkentett beruházási program késői tisztázása jelenleg nem teszi lehetővé, hogy már szeptember-október hó folya­mán biztosíthassuk vállala­tainknak a jövő évi feladatot. Ez különösen jelentkezik azért is, mert a jövő év már a hároméves terv első éve egyúttal. A 3 éves terv előkészítő munkálatai jelen­leg folyamatban vannak és ennek alapján a jövő évi beruházási program részletesebb ismertetése csak a terv teljes kidolgozása után lehetséges. Az eddigi isme­retek alapján a lakásépítési prog­ram tovább folytatódik és a je­lenleg leállított, már megkezdett beruházások jelentős része fog to­vább folytatódni. Szorgalmazza-e a minisztéri­um a hazai beton­plasztifiká­­tor-gyártás mielőbbi megoldá­sát, illetve átmeneti időre kül­földről behozott beton javító­anyagokkal k­í­ánja-e biztosí­tani a cementta­karékosságot? Ezzel a kérdéssel a minisztéri­um évek óta foglalkozik. Az ÉTI kikísérletezett egy plasztifikátort, amelyet a papírgyártásban mel­léktermékként jelentkező és je­lenleg csak igen kis — 10 száza­lék alatti — mértékben haszno­sításra kerülő szulfit szennylúg­ból javasolt előállítani. A szulfit­­szennylúg kivonat építőipari al­kalmazásának lehetősége kiter­jedt, mint plasztifikátor az előre­gyártott elemeknél, mint talaj­stabilizációs anyag az útépítésben számításba jöhet. Első kísérleti felhasználása a 2. sz. Épületelem­gyárban elektromos távvezeték­­oszlopok gyártásánál történt meg. Az elért eredmény jelentős, 10 siátalá körüli cementmegtakarítást mutatott A szilárdsági adatok alakulása azonban további vizsgálatok le­folytatását és egyéb munkákat tesz még szükségessé. Valószínű, hogy a plasztifikáló anyagra vonatkozó minőségi előírások betartásával készülő elemeknél biztosítható a szükséges szilárdsági érték. En­nek előfeltétele azonban, hogy a kb. 90 százalékos vizet tartalma­zó alapanyag gyári úton legalább 50 százalékos koncentrációjú anyag előállítása céljából bepár­­lásra kerüljön, vagy porlasztó­szárító berendezésen teljesen ki­száríttassék. A jelenlegi híg anyag ugyanis gyorsan romlik, szállítá­sa nehézkes és adagolása bizony­talan. A megfelelő gyári előállí­tást a könnyűipar tervbe vette. A most összeállítás alatt álló há­roméves tervben — a Könnyű­ipari Minisztérium tájékoztatása szerint — az üzemegység meg­építése a Csepeli Papírgyár beru­házásai között szerepel, így ha­zai előállítású plasztifikáló anyag kiterjedt felhasználására előre­láthatólag 1959—1960-ban kerül a sor. Miképpen képzeli el a mi­nisztérium az építmények mi­nőségi átvételét és minőségi köt­bérek alkalmazásával biztosít­hatónak látja-e a minőségi mun­kát? Az építmények minőségi átvé­telét a 10/1954. (Tg. É. XII. 28.) O. É. H. — É. M. együttes utasí­tás 33. és 35. paragrafusai sza­bályozzák. E szerint a minőségi kifogásokat az építmény átadás­átvételi eljárásán jegyzőkönyv­ben rögzítik, értékét megállapít­ják és az esetleges hiányosságok pótlására határidő megjelöléssel kötelezik a kivitelezőt. A minő­ségi hibák miatt az építtető minő­ségi kötbér kiszabását kéri. A minőségi munka természete­sen csak jogi eszközökkel nem biztosítható. Az említett szank­ciók alkalmazása nem biztosít­hatja kellően a minőség megja­vítását. A minőségi követelmé­nyek fokozottabb érvényesítését csak úgy lehet elérni, ha már a kivitelezés során jogot adtunk az építtető műszaki ellenőrének, hogy minőségi kifogásait pénzügyi szankciók alkalmazásával érvényesíttesse, vagyis a nem szerződésszerűen el­készült részmunkák ellenértéké­nek kifizetését a minőségi mun­ka kiadását megtagadhassa. A minőségi munka fokozottabb megjavítása érdekében a tervező­nek a művezetésben való erőtel­jesebb közreműködése szükséges s ezen túlmenően a kivitelező vállalatoknak fokozottabb mér­tékben kell elérniuk az építkezé­seken a munkafegyelem megszi­lárdítását, az építkezésvezető fo­lyamatos ellenőrzését. További feladatot jelent e téren az építke­zéseken felhasználásra kerülő anyagok minőségével kapcsolatos hiányosságok megszüntetése, a többnyire szabványokban előírt anyagminőségek és anyagátvételi előírások pontos betartásának megkövetelése. Ennek természe­tesen el­őfeltétele az is, hogy a szükséges mennyiségű és minősé­gű anyagot kapja az építőipar. Végezetül meg kell említeni, hogy a minőségi munka biztosításának döntő előfeltétele a megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakmunkásgárda biztosítása is; ezeknek a kérdéseknek folyama­tos megoldására a minisztérium különféle intézkedéseket tett és szándékozik a jövőben is tenni. Tervezi-e a minisztérium, hogy a különböző építkezéseken a munkásvándorlások megszünte­­tése érdekében egységesítse a bérezést? A korábbi években az építőipar egységes bérezést alkalmazott. Ezt az ellenforradalmi események nagymértékben felborították. A februárban kiadott 27/1957. É. M. sz utasítás az egységes bérezés alapját ismét biztosította azzal, hogy a múlt év második felében érvényes egységes normákat je­lölte meg. A magasépítőipari munkára 1937. július 1-vel bevezettük az összevon­t irányakkord árakat Ezeket, mint maximális értéke­ket, nem kötelező alkalmazással adtuk ki a vállalatoknak. Ameny­­nyiben a gyakorlati tapasztalatok ezt lehetővé teszik, ezek alkalma­zását a minisztérium kötelezően elő fogja írni, így a magasépítő­ipar területén lehetővé válhat az egységes bérezés megvalósítása. Mikorra tudja a minisztérium az építkezések anyagellátását folyamatosan biztosítani? Ennek alapvető feltétele a jó, műszakilag megalapozott anyag­tervezés, azaz annak biztosítása, hogy az Országos Tervhivatal a következő év építési beruházási tervét legkésőbb szeptember ele­jéig a minsztérium rendelkezé­sére bocsássa. A megfelelő anyag­­ellátáshoz ugyanis nem elegendő a terv forint­értékének rögzítése, hanem szükséges a létesítmény­­jegyzék is. A létesítményjegy­zékben szereplő építkezések ter­veinek és költségvetéseinek bir­tokában tudják csak a kivitelező vállalatok elkészíteni a negyed­éves és havi ütemezésben anyag­tervüket. Az építőiparban a legfontosabb építőanyagokból megfelelő törzs­­készletet is kell biztosítani arra az esetre, ha akár a termelés, akár a tervezés előre nem látott akadá­lyai miatt a folyamatos anyagszál­lítás nem biztosítható. Ezeknek előfeltételével lehet az országos anyagkeretet a szükségletnek megfelelően szétosztani és a szál­lítás ésszerűsítése érdekében a felhasználási helyhez viszonylag legközelebb eső szállító vállalato­kat kijelölni. Milyen rendeletek életbelépte­tésével kívánja a minisztérium a jövőben a tervezés és a kivite­lezés közötti kapcsolatot szoro­sabbra fűzni? Az állami tervező vállalatok je­lenlegi szervezeti felépítése nem alkalmas arra, hogy megteremtse a tervezők és a kivitelezők szoro­sabb kapcsolatát A minisztérium már régóta keresi a megfelelő megoldási lehetőségeket és a kö­zeljövőben az eddig felmerült ja­vaslatokat részleteiben fogja tár­gyalni. A gyakorlatban biztosítani akar­juk, hogy a beruházás ütemtervét az építtető készítse el a tervezők bevonásával oly módon, hogy az részét képezhesse a kivi­telezési tervdokumentációnak is. Fokozott mértékben kívánjuk biz­tosítani, hogy a tervező vállala­toknál tervezői munkakörben csak olyanok dolgozzanak, akik megfe­lelő kivitelezési gyakorlattal is rendelkeznek. A tervezői szervezet átalakítása — annak ellenére, hogy a munkát nagy mértékben javítani fogja — rövid időn belül nem hozhat lé­nyeges változást a tervezők és ki­vitelezők közötti kapcsolatokban. Az új szervezet működése azon­ban fokozatosan lehetővé fogja tenni, hogy a tervező vállalatok szoros kapcsolatban legyenek a lé­tesítmények kivitelezésével. Számíthatnak-e az épületgé­pészek arra, hogy a jövőbeni tanulmányutak során a felada­tokból vállalt részarányaiknak megfelelő mértékben fognak részt venni? A minisztérium most vizsgálja felül a jövőbeni tanulmányutak tervezett számát és a részvevők szakmai elosztását. A tervbe vett tanulmányutak jellegének kiala­kításánál figyelembe kívánjuk venni, hogy a tudományos szak­embereken túlmenően a kivitelezés és a tervezés valamennyi szakágazata megfelelően képviselve legyen. Különös figyelmet kívánunk for­dítani arra, hogy jobban megis­merhessük a szomszédos népi de­mokráciák eddig elért eredmé­nyeit, ugyanakkor közvetlen ta­pasztalatok alapján meg kívánjuk ismerni a tőkés országokban el­ért azokat az építési módszereket, amelyek elsősorban a hazai la­kásépítéseket előrelendíthetik. A lakáshiány enyhítése cél­jából nem lenne-e célszerűbb nagyobb mértékben elősegíteni a magánépítkezést az anyag­árak csökkentésével és az álla­mot így érintő bevételi hiányt luxuscikkek árának emelésével pótolni? A lakáskérdés mielőbbi megol­dása ma országos kérdés. Való­ban — bár elsősorban állami fel­adatnak kell tekinteni — csak állami erőből a lakáshiányt megszüntetni teljesen nem lehet. Fokozottan igénybe kell venni a magánosok anyagi erejét is. A kérdésben javasolt megoldás azonban jelenleg nem látszik cél­szerűnek, mert az építőanyagok kiskereskedelmi árának csökken­tése elsősorban nem bevételi for­rás kérdése, hanem termelési kérdés is. Az ellenforradalom következté­ben — elsősorban szénhiány mi­att — az építőanyagipari üzemek hónapokon keresztül a korábbi termelési szintet sem érték el, nemhogy a megnövekedett építé­si igényeknek arányában növelni tudták volna termelésüket. így jelenleg a szükséges építési igényt el nem érő építőanyag-készlettel rendelkezik az ország és indoko­latlan lenne az anyagárak csök­kentésével még tovább fokozni a vásárlási igényt. Jelenleg is az a helyzet, hogy a belkereskedelem nem tudja teljes mértékben ki­elégíteni a mostani anyagárak fi­gyelembevételével jelentkezett vásárlási szándékot. Az egyéni lakásépítési mozga­lom fellendítésének lehetőségeit más területen kell keresni. Jelen­leg a legkülönbözőbb újításokkal kísérleteznek, amelyek új építő­anyagok alkalmazására vonatkoz­nak, így a tufa betonból, salak­betonból, porszén-hamuból stb. készített falazóblokk reális lehe­tőséget adnak az egyéni házépí­téshez szükséges és hiányzó épí­tőanyagok pótlására. Mit kíván tenni a minisztéri­um az egyre égetőbb szakm­un­káshiány megszüntetésére? Jelenleg a MüM ipari tanuló­képző intézeteiben 3000 és az épí­tőipari vállalatok keretében 2400 ipari tanuló képzése folyik. Ebből 4200 kőműves, 370 festő-mázoló, a többi különféle egyéb szakmára képezi ki magát. A jelenleg képzés alatt álló kad 5 és félezer tanulóból októberben 190, jövő év február­jában két és félezer, jövő augusz­tusban 1100 teszi le a szakmun­kás vizsgát. A többi 1959 febru­árban végez. Szeptemberben to­vábbi 850 ipari tanuló képzését kezdjük meg, jövő márciusban pedig újabb 2500 tanulóét. Az iparitanuló-képzésen felül a vál­lalatok egyéves gyakorlattal ren­delkező segédmunkások részére szakmunkásképző tanfolyamokat is szerveznek. Ennek keretében jelenleg 150 dolgozó szakmunkás­sá való átképzése van folyamat­ban. A gépkezelő iskolán jelenleg 70 nehézgépkezelő és közel 100 könnyűgépkezelő oktatása folyik. Meg kell jegyeznem, hogy febru­árban 2400 építőipari tanuló tett szakmunkás vizsgát, akik jelen­leg egyéves kötelező szakmai gya­korlati idejüket töltik a kijelölt vállalatoknál. Milyen lehetőségek vannak a nehezen beszerezhető és drága minőségi szerelvénygyártás megjavítása érdekében? A rossz öntvényellátás és más okok miatt a minőségi szerelvé­nyek csak a szükséglet 60—70 százalékát, egyes cikkeknél (kon­­denzedény) 30 százalékát elégítik ki. A „Mammut’s üzemünk terme­lése öntvényhiány miatt nem ki­elégítő, de a meglevő termelési volumen is nehezen tartható a berendezések elavultsága miatt. Az üzem termelésének 50 száza­lékos emelésére a géppark kb. 250 ezer forintos bővítésével lehetőség nyílik, azonban a kapa­citásbővítés előfeltétele, hogy a gyártáshoz szükséges kellő meny­­nyiségű és megfelelő minőségű öntvényeket a KGM üzemei f­o­lyamatosan biztosítsák. (Folytatás a 7. oldalon) Trau­tma­nn Blezső építésügyi miniszter válaszai műszakiak kérdéseire

Next