Műszaki Élet, 1957. július-december (12. évfolyam, 12-24. szám)
1957-07-11 / 12. szám
A múltban sok panaszt hallottunk amiatt, hogy műszakiak javaslatai, panaszai nem találtak meghallgatásra. Az egyes minisztériumok most más módszerekkel dolgoznak, aminek egyik bizonyítéka az is, hogy az eddig felkért ipari miniszterek örömmel vállalták, hogy a Műszaki Élet hasábjain válaszolnak a műszakiak kérdéseire. Megnyitjuk hát a műszakiak parlamentjét, s több számon át helyt adunk a műszakiak kérdéseinek és a miniszterek arra adott feleleteinek. Kérjük olvasóinkat, hogy kérdéseiket juttassák el szerkesztőségünkbe, igyekezni fogunk azokra sorozatosan választ kérni. Ebben a számunkban Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszol a műszakiak által feltett kérdésekre. Az elmúlt időben többször csökkentették a vállalatok forgóalapjait, az építési anyagelőlegeket és szerkezettárolási előlegeket, így a vállalatok csak jelentéktelen anyagkészletet tárolhatnak és ezért a tervszerű termelés nem biztosítható. A minisztériumon belül vizsgálja-e ennek kihatásait valamilyen szerv? A múlt évben az építőipar finanszírozása az éves termelési érték meghatározott százalékában rögzített forgóalappal, a beruházók részéről biztosított építési és szerkezettárolási előleggel és bankhitellel történt. Az építési előleg a szerződéses összeg 15 százaléka volt. Ez tárca szinten a szerkezettárolási előleggel együtt átlagosan az éves termelési értéknek 6 százalékát kitevő állami forrást jelentett. Folyó évben a pénzügyi feladattok fokozott jelentőséget nyertek. Az ellenforradalom okozta gazdasági zavarok megszüntetése, a vállalatok tervszerű munkájának beindítása és ellenőrzése érdekében különféle adminisztratív pénzügyi módszerek kerültek előtérbe, így az első negyedévben a kialakulatlan pénzgazdálkodási tervek miatt megnőtt a bankok szerepe. Havi pénzügyi tervek szabták meg a vállalati gazdálkodás pénzügyi lehetőségeit. A zavarok felszámolásában a minisztériumoknak jelentős szerepük volt. Ennek eredménye, hogy a második negyedévtől kezdve a vállalatok már negyedéves gazdálkodási tervet készítenek. Az éves program, a beruházási keretek ismeretének hiánya további intézkedéseket kíván az általános finanszírozási elvek megváltoztatását illetően is. Az ellenforradalom okozta anyagi károkat és veszteségeket a vállalatok saját forgóalapjukból fedezték, s ha ez adott esetben nem volt elegendő, a hiányt a költségvetés megtérítette. Átmenetileg megszűnt az építési előleg is, azonban ennek elvonása pénzügyi zavart nem okozhatott, mert helyébe a Beruházási Bank által folyósított hitel lépett. A kieső építési előleg pótlásaként az eddigi 8 százalékos anyagra eső forgóalap helyett a múlt évben kialakított készlettartási normák alapján finanszíroztuk a vállalati anyagkészleteket és így a kamatmentes vállalati forrás az előző évi (8+6 százalék) 14,8 százalékra emelkedett. Természetesen a csökkentett beruházási program megkívánja az átlagos készletszint tartás csökkentését is. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a vállalatok jelentkező normafeletti készleteiket egyik napról a másikra kötelesek leépíteni, vagy a tervszerű munkához szükséges anyagbeszerzéseket ne oldhassák meg. A vállalatoknak intézkedési tervet kellett készíteni, amelyek alapján a banktól készlethitelt vehetnek igénybe. Lehetővé tettük, hogy a vállalatok az u. n. „anyagmentes termelési érték" növelése után is kaphassanak forgóalap kiegészítést. Meg lehet-e a tervezés munkáját úgy javítani, hogy a kivitelezők és szerelők legkésőbb október 1-ig megismerjék a következő évi feladatokat a munka folyamatosságának, a vállalatok gazdaságosságának a részletes anyagbeszerzés biztosításának és a szükséges szerelvények legyártásának érdekében? A minisztérium mindig törekedett arra, hogy a következő évi beruházási feladatokat a vállalatok mielőbb megismerjék a munka tervszerű megszervezése és a szükséges anyagok biztosítása céljából. Az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségek és az ezévi erősen csökkentett beruházási program késői tisztázása jelenleg nem teszi lehetővé, hogy már szeptember-október hó folyamán biztosíthassuk vállalatainknak a jövő évi feladatot. Ez különösen jelentkezik azért is, mert a jövő év már a hároméves terv első éve egyúttal. A 3 éves terv előkészítő munkálatai jelenleg folyamatban vannak és ennek alapján a jövő évi beruházási program részletesebb ismertetése csak a terv teljes kidolgozása után lehetséges. Az eddigi ismeretek alapján a lakásépítési program tovább folytatódik és a jelenleg leállított, már megkezdett beruházások jelentős része fog tovább folytatódni. Szorgalmazza-e a minisztérium a hazai betonplasztifikátor-gyártás mielőbbi megoldását, illetve átmeneti időre külföldről behozott beton javítóanyagokkal kíánja-e biztosítani a cementtakarékosságot? Ezzel a kérdéssel a minisztérium évek óta foglalkozik. Az ÉTI kikísérletezett egy plasztifikátort, amelyet a papírgyártásban melléktermékként jelentkező és jelenleg csak igen kis — 10 százalék alatti — mértékben hasznosításra kerülő szulfit szennylúgból javasolt előállítani. A szulfitszennylúg kivonat építőipari alkalmazásának lehetősége kiterjedt, mint plasztifikátor az előregyártott elemeknél, mint talajstabilizációs anyag az útépítésben számításba jöhet. Első kísérleti felhasználása a 2. sz. Épületelemgyárban elektromos távvezetékoszlopok gyártásánál történt meg. Az elért eredmény jelentős, 10 siátalá körüli cementmegtakarítást mutatott A szilárdsági adatok alakulása azonban további vizsgálatok lefolytatását és egyéb munkákat tesz még szükségessé. Valószínű, hogy a plasztifikáló anyagra vonatkozó minőségi előírások betartásával készülő elemeknél biztosítható a szükséges szilárdsági érték. Ennek előfeltétele azonban, hogy a kb. 90 százalékos vizet tartalmazó alapanyag gyári úton legalább 50 százalékos koncentrációjú anyag előállítása céljából bepárlásra kerüljön, vagy porlasztószárító berendezésen teljesen kiszáríttassék. A jelenlegi híg anyag ugyanis gyorsan romlik, szállítása nehézkes és adagolása bizonytalan. A megfelelő gyári előállítást a könnyűipar tervbe vette. A most összeállítás alatt álló hároméves tervben — a Könnyűipari Minisztérium tájékoztatása szerint — az üzemegység megépítése a Csepeli Papírgyár beruházásai között szerepel, így hazai előállítású plasztifikáló anyag kiterjedt felhasználására előreláthatólag 1959—1960-ban kerül a sor. Miképpen képzeli el a minisztérium az építmények minőségi átvételét és minőségi kötbérek alkalmazásával biztosíthatónak látja-e a minőségi munkát? Az építmények minőségi átvételét a 10/1954. (Tg. É. XII. 28.) O. É. H. — É. M. együttes utasítás 33. és 35. paragrafusai szabályozzák. E szerint a minőségi kifogásokat az építmény átadásátvételi eljárásán jegyzőkönyvben rögzítik, értékét megállapítják és az esetleges hiányosságok pótlására határidő megjelöléssel kötelezik a kivitelezőt. A minőségi hibák miatt az építtető minőségi kötbér kiszabását kéri. A minőségi munka természetesen csak jogi eszközökkel nem biztosítható. Az említett szankciók alkalmazása nem biztosíthatja kellően a minőség megjavítását. A minőségi követelmények fokozottabb érvényesítését csak úgy lehet elérni, ha már a kivitelezés során jogot adtunk az építtető műszaki ellenőrének, hogy minőségi kifogásait pénzügyi szankciók alkalmazásával érvényesíttesse, vagyis a nem szerződésszerűen elkészült részmunkák ellenértékének kifizetését a minőségi munka kiadását megtagadhassa. A minőségi munka fokozottabb megjavítása érdekében a tervezőnek a művezetésben való erőteljesebb közreműködése szükséges s ezen túlmenően a kivitelező vállalatoknak fokozottabb mértékben kell elérniuk az építkezéseken a munkafegyelem megszilárdítását, az építkezésvezető folyamatos ellenőrzését. További feladatot jelent e téren az építkezéseken felhasználásra kerülő anyagok minőségével kapcsolatos hiányosságok megszüntetése, a többnyire szabványokban előírt anyagminőségek és anyagátvételi előírások pontos betartásának megkövetelése. Ennek természetesen előfeltétele az is, hogy a szükséges mennyiségű és minőségű anyagot kapja az építőipar. Végezetül meg kell említeni, hogy a minőségi munka biztosításának döntő előfeltétele a megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakmunkásgárda biztosítása is; ezeknek a kérdéseknek folyamatos megoldására a minisztérium különféle intézkedéseket tett és szándékozik a jövőben is tenni. Tervezi-e a minisztérium, hogy a különböző építkezéseken a munkásvándorlások megszüntetése érdekében egységesítse a bérezést? A korábbi években az építőipar egységes bérezést alkalmazott. Ezt az ellenforradalmi események nagymértékben felborították. A februárban kiadott 27/1957. É. M. sz utasítás az egységes bérezés alapját ismét biztosította azzal, hogy a múlt év második felében érvényes egységes normákat jelölte meg. A magasépítőipari munkára 1937. július 1-vel bevezettük az összevont irányakkord árakat Ezeket, mint maximális értékeket, nem kötelező alkalmazással adtuk ki a vállalatoknak. Amenynyiben a gyakorlati tapasztalatok ezt lehetővé teszik, ezek alkalmazását a minisztérium kötelezően elő fogja írni, így a magasépítőipar területén lehetővé válhat az egységes bérezés megvalósítása. Mikorra tudja a minisztérium az építkezések anyagellátását folyamatosan biztosítani? Ennek alapvető feltétele a jó, műszakilag megalapozott anyagtervezés, azaz annak biztosítása, hogy az Országos Tervhivatal a következő év építési beruházási tervét legkésőbb szeptember elejéig a minsztérium rendelkezésére bocsássa. A megfelelő anyagellátáshoz ugyanis nem elegendő a terv forintértékének rögzítése, hanem szükséges a létesítményjegyzék is. A létesítményjegyzékben szereplő építkezések terveinek és költségvetéseinek birtokában tudják csak a kivitelező vállalatok elkészíteni a negyedéves és havi ütemezésben anyagtervüket. Az építőiparban a legfontosabb építőanyagokból megfelelő törzskészletet is kell biztosítani arra az esetre, ha akár a termelés, akár a tervezés előre nem látott akadályai miatt a folyamatos anyagszállítás nem biztosítható. Ezeknek előfeltételével lehet az országos anyagkeretet a szükségletnek megfelelően szétosztani és a szállítás ésszerűsítése érdekében a felhasználási helyhez viszonylag legközelebb eső szállító vállalatokat kijelölni. Milyen rendeletek életbeléptetésével kívánja a minisztérium a jövőben a tervezés és a kivitelezés közötti kapcsolatot szorosabbra fűzni? Az állami tervező vállalatok jelenlegi szervezeti felépítése nem alkalmas arra, hogy megteremtse a tervezők és a kivitelezők szorosabb kapcsolatát A minisztérium már régóta keresi a megfelelő megoldási lehetőségeket és a közeljövőben az eddig felmerült javaslatokat részleteiben fogja tárgyalni. A gyakorlatban biztosítani akarjuk, hogy a beruházás ütemtervét az építtető készítse el a tervezők bevonásával oly módon, hogy az részét képezhesse a kivitelezési tervdokumentációnak is. Fokozott mértékben kívánjuk biztosítani, hogy a tervező vállalatoknál tervezői munkakörben csak olyanok dolgozzanak, akik megfelelő kivitelezési gyakorlattal is rendelkeznek. A tervezői szervezet átalakítása — annak ellenére, hogy a munkát nagy mértékben javítani fogja — rövid időn belül nem hozhat lényeges változást a tervezők és kivitelezők közötti kapcsolatokban. Az új szervezet működése azonban fokozatosan lehetővé fogja tenni, hogy a tervező vállalatok szoros kapcsolatban legyenek a létesítmények kivitelezésével. Számíthatnak-e az épületgépészek arra, hogy a jövőbeni tanulmányutak során a feladatokból vállalt részarányaiknak megfelelő mértékben fognak részt venni? A minisztérium most vizsgálja felül a jövőbeni tanulmányutak tervezett számát és a részvevők szakmai elosztását. A tervbe vett tanulmányutak jellegének kialakításánál figyelembe kívánjuk venni, hogy a tudományos szakembereken túlmenően a kivitelezés és a tervezés valamennyi szakágazata megfelelően képviselve legyen. Különös figyelmet kívánunk fordítani arra, hogy jobban megismerhessük a szomszédos népi demokráciák eddig elért eredményeit, ugyanakkor közvetlen tapasztalatok alapján meg kívánjuk ismerni a tőkés országokban elért azokat az építési módszereket, amelyek elsősorban a hazai lakásépítéseket előrelendíthetik. A lakáshiány enyhítése céljából nem lenne-e célszerűbb nagyobb mértékben elősegíteni a magánépítkezést az anyagárak csökkentésével és az államot így érintő bevételi hiányt luxuscikkek árának emelésével pótolni? A lakáskérdés mielőbbi megoldása ma országos kérdés. Valóban — bár elsősorban állami feladatnak kell tekinteni — csak állami erőből a lakáshiányt megszüntetni teljesen nem lehet. Fokozottan igénybe kell venni a magánosok anyagi erejét is. A kérdésben javasolt megoldás azonban jelenleg nem látszik célszerűnek, mert az építőanyagok kiskereskedelmi árának csökkentése elsősorban nem bevételi forrás kérdése, hanem termelési kérdés is. Az ellenforradalom következtében — elsősorban szénhiány miatt — az építőanyagipari üzemek hónapokon keresztül a korábbi termelési szintet sem érték el, nemhogy a megnövekedett építési igényeknek arányában növelni tudták volna termelésüket. így jelenleg a szükséges építési igényt el nem érő építőanyag-készlettel rendelkezik az ország és indokolatlan lenne az anyagárak csökkentésével még tovább fokozni a vásárlási igényt. Jelenleg is az a helyzet, hogy a belkereskedelem nem tudja teljes mértékben kielégíteni a mostani anyagárak figyelembevételével jelentkezett vásárlási szándékot. Az egyéni lakásépítési mozgalom fellendítésének lehetőségeit más területen kell keresni. Jelenleg a legkülönbözőbb újításokkal kísérleteznek, amelyek új építőanyagok alkalmazására vonatkoznak, így a tufa betonból, salakbetonból, porszén-hamuból stb. készített falazóblokk reális lehetőséget adnak az egyéni házépítéshez szükséges és hiányzó építőanyagok pótlására. Mit kíván tenni a minisztérium az egyre égetőbb szakmunkáshiány megszüntetésére? Jelenleg a MüM ipari tanulóképző intézeteiben 3000 és az építőipari vállalatok keretében 2400 ipari tanuló képzése folyik. Ebből 4200 kőműves, 370 festő-mázoló, a többi különféle egyéb szakmára képezi ki magát. A jelenleg képzés alatt álló kad 5 és félezer tanulóból októberben 190, jövő év februárjában két és félezer, jövő augusztusban 1100 teszi le a szakmunkás vizsgát. A többi 1959 februárban végez. Szeptemberben további 850 ipari tanuló képzését kezdjük meg, jövő márciusban pedig újabb 2500 tanulóét. Az iparitanuló-képzésen felül a vállalatok egyéves gyakorlattal rendelkező segédmunkások részére szakmunkásképző tanfolyamokat is szerveznek. Ennek keretében jelenleg 150 dolgozó szakmunkássá való átképzése van folyamatban. A gépkezelő iskolán jelenleg 70 nehézgépkezelő és közel 100 könnyűgépkezelő oktatása folyik. Meg kell jegyeznem, hogy februárban 2400 építőipari tanuló tett szakmunkás vizsgát, akik jelenleg egyéves kötelező szakmai gyakorlati idejüket töltik a kijelölt vállalatoknál. Milyen lehetőségek vannak a nehezen beszerezhető és drága minőségi szerelvénygyártás megjavítása érdekében? A rossz öntvényellátás és más okok miatt a minőségi szerelvények csak a szükséglet 60—70 százalékát, egyes cikkeknél (kondenzedény) 30 százalékát elégítik ki. A „Mammut’s üzemünk termelése öntvényhiány miatt nem kielégítő, de a meglevő termelési volumen is nehezen tartható a berendezések elavultsága miatt. Az üzem termelésének 50 százalékos emelésére a géppark kb. 250 ezer forintos bővítésével lehetőség nyílik, azonban a kapacitásbővítés előfeltétele, hogy a gyártáshoz szükséges kellő menynyiségű és megfelelő minőségű öntvényeket a KGM üzemei folyamatosan biztosítsák. (Folytatás a 7. oldalon) Trautmann Blezső építésügyi miniszter válaszai műszakiak kérdéseire