Műszaki Élet, 1957. július-december (12. évfolyam, 12-24. szám)

1957-10-03 / 18. szám

Műszakiak parlamentje: Babos Zoltán élelmezésügyi miniszterhelyettes válaszai Műszaki botránykrónika — Üzemi Baedeker — Új külföldi gyártmányok Elhanyagolhatjuk-e a repülőipart — Bennszülöttek és egyéb bosszúságok A technikusok továbbképzésével senki sem törődik Irányítástechnika, a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület és a Magyar Szabványügyi Hivatal terminológiai bizottságának megjelent szabványtervezete ezzel a szóval próbálta meg átfogni a modern technikának ezt az egész hatalmas új területét, amely a nyugati iparban és irodalomban, „automation” címszó alatt jut egyre nagyobb és jelentősebb szerephez. A mi kifejezésünk annyiban szerencsésebb, hogy a kézi műveletű vezérlés és szabályozás is belefér. Igaz, hogy az „automation”-ban dominál az automatika, az önműködő gépek és szerkezetek alkalmazása és a fogalom a mi irányítás technikánktól abban is eltér, hogy nem annyira az egyes műveletek automatizálását jelenti, hanem inkább azt, amit mi komplex automatizálásnak szoktunk nevezni: egész gyártási folyamatok, összetett műveletsorozatok önműködő végrehajtását. Az automatika nem új tudomány. Watt regulatora már 1790-ben működik, 1801-ben helyezik üzembe az első Jaquard-féle lyukkártyás szövőgépet. Maxwell felismeri a szabályozási kör zárt hatásláncát, a stabilitás kritériumait Routh, majd később Hurwitz már a múlt század második felében megfogalmazza. Thomson a visszacsatolt kör differenciálegyenletei alapján megszerkeszti az első analógiás számológépet. Az automatika az utóbbi évtizedekben mégis ugrásszerű fejbiztosan átvinni. Külön tudomány is született a jelek legmegfelelőbb alkalmazására: az információelmélet. Az irányítástechnika ezt a tudományos fegyverzetet készen megkapta, saját képére átalakította és a sajátosan csak reá vonatkozó irányokban kiegészítette. Hadd utaljunk legalább dióhéjban néhány olyan szabályozástechnikai problémára, amely ma az elméleti vizsgálódás előterében áll. Komoly nehézséget jelent azoknak a rendszereknek a matematikai kezelése, amelyek nemlineáris elemeket tartalmaznak, mint vasmagos tekercsek, téléle, egyenirányítók. Egyik közelítő módszer ezek számítására a linearizálás, a nemlinearitás következtében jelentkező torzulások, felharmonikusok elhanyagolása. A klasszikus mérések és számítások jól definiált, egyszerű bemenő jelekre vonatkoznak, mint harmonikus rezgés, ugrás, lökés. A valóságban azonban a berendezést érő külső hatás szabálytalan, statisztikus ingadozásával állunk szemben. Kérdés, mennyiben vihetők át az eredmények a valóságos helyzetre. A szabályozótól nemcsak azt kívánjuk, hogy beálljon az előírt értékre, hanem azt is, hogy jól szabályozzon. A szabályozó jóságának egyik mértéke, hogy milyen lengések, mekkora eltérések után éri el új, állandósult állapotát. Az optimum-szabályozó megvalósításának egyik útja nemlineáris elemek megfelelő alkalmazása. Más irányban azzal kísérleteznek, hogy önbeálló szabályozóval jussanak el az optimális szabályozáshoz, amely a kívánt hatás elérése érdekében, működés közben változtatja meg a mértékadó jellemzőket. A bonyolult szabályozási feladatok megoldása még az elméletileg tisztázott pontokon is nehéz és időt rabló munkát jelent, ezért egyre inkább terjed a kisminták alkalmazása, amelyek lényegében analógiás számológépek. Az automatizálás technikai alkalmazásában a főirány napjainkban nem olyan automatikus egységek szerkesztése, mint egy termosztát, vagy egy feszültségstabilizátor, hanem a termelés egészének, mint összefüggő, komplex egységnek az automatizálása, az ma egyre inkább visszahat annak alapjaira, mint ahogy a motorizált konflistól eljutottunk napjaink áramvonalas autójáig. Korszerű technológiát ma már az automatizálás figyelembevétele nélkül nem lehet tervezni, és ez visszahat a műveleti időkre, a pontosságra, az anyagmozgatás megoldására, megteremtheti olyan gyártásmenet lehetőségét, ami automatizálás nélkül meg sem valósítható. Az anyagmozgatás össze van kötve a válogatással és osztályozással, például három csoportba: jó,, javítható, selejt. Az érzékelés a legváltozatosabb elveket alkalmazza, lehet fotocellás, vagy rádióizotópos is. Egész gyárak automatizálása csak igen nagy termelési volumenek mellett ésszerű, ezért látjuk e téren élen a legnagyobb iparral rendelkező országokat, mint a Szovjetuniót és az USA-t. A kis sorozatú gyártás érdekében fel kell oldani a gyárautomatizálás merevségét, és vissza kell térni az egyes funkciók és műveletek külön automatizálásához. Ilyenek a lyukkártya, vagy mágnesszalag-vezérlésű legújabb szerszámgépek. Már egy 36 lyukú kártyával több ezer művelet programozása válik lehetővé. A mágnesszalagos gépen rögzíthető, és akárhányszor megismételhető az először végrehajtott „mesterprogram”. A számológépek bevezetése a termelési folyamatok automatizálásába egy más irányú fellazítását nyújtja a mechanikus merevségnek. A számológép folyamatosan módosítja a gép működését meghatározó programot, és így valamiféle szuperautomatikát valósít meg, a programadást automatizálja. Az önműködő berendezők szerkezete természetszerűleg jóval bonyolultabb, mint a hagyományos kézi kezelésű gépeké, karbantartásuk nehezebb, ugyanakkor csaknem tökéletes üzembiztonságot követelünk meg tőlük, hiszen egyetlen gép kiesése az egész automatagyár működését megbéníthatja. Ezért messzemenően automatizálni kell az üzemzavarok kiküszöbölését is. Egyik módszer erre a tartalékalkatrészek, vagy gépek önműködő beiktatása egyidejűleg figyelmeztető jelzést adva a kezelőszemélyzetnek. Elképzelhetők más megoldások is. Például a szalag egyes szakaszain megfelelő mennyiségű felhalmozott termék tárol és ha egy szakasz termelése kiesik, átmenetileg a tartalék táplálja az anyagáramot. Külön fejezete az automatikának a szemantikus gépek, a kibernetika sajátos működési területe, ahol a végtermék nem valamilyen gyártmány, hanem a beadott információra a gép újabb információval válaszol. Ilyenek a számológépek, újabban a fordítógépek, olvasógépek, diktafonok és hasonlók. Az automatika nem egyszerűen elfoglalja az ember helyét a termelési folyamatban, hanem emancipálja őt, a termelékenység növelésével emeli életszínvonalát, a termelés műszaki színvonalának emelésével az ember tevékenységét is magasabb szellemi szintre hozza. GÁDOR LÁSZLÓ iRányirásTECHfiilm lődésnek indult, amit az elektronika behatolásának, a híradástechnikai elméletek termékenyítő hatásának és az új technikai igényeknek tulajdoníthatunk. Nyquist 1932-ben írja meg nevezetes cikkét a visszavezetéses kör stabilitásának a meghatározására. Az első automatizált szalag 1939-ben indul meg a sztálingrádi traktorgyárban, az első önműködő gyár 1949-ben Moszkvában kezdi meg üzemét. Az első automatikák az ember fizikai munkáját, mozdulatait gépesítették, a fejlődés során azonban egyre differenciáltabb műveleteket képesek átvenni. A zárt szabályozási kör érzékeli a szabályozott folyamatot, az érzékelés eredményét összehasonlítja az előírásokkal, és az eltéréstől függően fejti ki működését. Az újabb gépek már olyan magasabbrendű logikai funkciókat mechanizálnak, mint az előírt feltételek összekapcsolása az és, illetve vagy összefüggésben az igen—nem kifejezése és az emlékezés. Az irányítás lényege, hogy a termelőprocesszus nagy energákat megmozgató folyamatába viszonylag kis hatásokkal avatkozik be. Az irányítási láncon végighaladó hatás a jel és az irányítástechnika ezen a ponton kapcsolódik a távközléshez. A hírmegteremtése. A feladat itt a gépi műveletek automatizálásáról kiszélesedik a nyersanyagellátás, anyagszállítás, termékellenőrzés, adástechnika hatalmas fejlett- és osztályozás összehangolt hűséget értt el abban, hogyan kell a nyitására, jelekkel bánni, azokat átalakíta- Míg kezdetben az automatizáld, felerősíteni, kódolni, nagy tárlás egyszerűen az emberi helyetválságra gazdaságosan és üzemtesítette a termelési folyamatban, önműködő gyér ét Dunai Vasmű 70 km .-es nagykohója villamos vezérlő berendezésének egy részlete. A berendezést a Szovjetunió szállította, a tervek honosítását a berendezés felszerelését és üzembehelyezését a Villamos Vezérlő Berendezések Gyára (ma Transzvill) végezte. A műszertábla egy teljes nyomás és egy teljes folyadékszint szabályozó kör pneumatikus elemeit egyesíti. Az automatika elemek a Mechanikai Mérőműszerek Gyára gyártmányai. Elektronikus és mágneses erősítős fordulats/am-szabályozó a DIMAVAG SE 1600 típusú karusszel esztergájához A szabályozó és vezérlő berendezést a Villamosipari Kutató Intézet a Transzvillal együttműködve dolgozta ki. A franciaországi csaknem teljesen automatizált Chantereine üveggyár önműködő elektronikus mérlegei. Előtérben a központi vezénylő asztal.