Műszaki Élet, 1958. január-július (13. évfolyam, 1-14. szám)

1958-01-09 / 1. szám

Moszkvai levél a repülőgépes televíziós közvetítésekről A repülőgépes televíziós közve­títés gondolata nem új, hiszen csaknem tíz­­ évvel ezelőtt kipró­bálták már Amerikában. Ott azonban nem vált be s ennek oka az amerikai televíziós hálózat fel­építésében, földrajzi struktúrájá­ban keresendő. Merőben más a helyzet a Szov­jetunióban, ahol sokkal nagyobb távolságok áthidalására kell meg­felelő megoldást keresni. Az öt­letet nem most, de 20 évvel ez­előtt mondotta el Smakov pro­fesszor a televíziós kutatóintézet 1937. évi konferenciáján. Az ak­kori, hosszúhullámú adási rend­szerben, a mechanikus képbontás alkalmazása mellett azonban a módszer megvalósítására abibha kerülhetett sor. A szovjet, belföldi televíziós há­lózat fejlesztésével, a korszerű URH-televíziós rendszerekben, a központi műsor minél nagyobb tá­volságra való közvetlen átvitele egyre fontosabb feladat. A moszk­vai rádió-televíziós központ külön kísérleti laboratóriumot tart fenn a nagy távolságú átvitel kérdései­nek megoldására. Amikor a moszkvai televíziós központ szakembereivel elbeszél­gettem, elmondották, hogy a Vi­lágifjúsági Találkozó volt az a nagy alkalom, amelynek kereté­ben a repülőgépes feléadások rendszerét ki lehetett próbálni. A munkában nem csupán a moszk­vai kísérleti laboratórium, de Smakov professzor vezetésével a leningrádi híradástechnikai főis­kola televíziós tanszéke és az ogyesszai híradástechnikai főisko­la elméleti rádiótechnikai tan­széke is részt vett. A feladat an­nak a megállapítása, hogy a Szov­jetunió óriási földrajzi távolságait hogyan lehet a földi mikrohullá­mú­­ átviteli vonalakkal és a ko­axiális kábelekkel, valamint a lé­gi reléadásokkal ésszerűen áthi­dalni. A relévonal 1100 km távolság­ra terjedt ki: Moszkvától Szm­o­­lensz­kig, Minszkig és Kijevig. Az előzetes vizsgálatok során kétféle változatot kellett tekintet­be venni. Az egyik esetben a re­pülőgépen levő reléadó egyszer­smind a műsorszóró adó. A másik esetben a repülőgép vevő- és adó­­berendezése csupán két földi adó­állomás között közvetít. A levegő­ben köröző gép adásának állandó szintváltozásai folytán csakis a második módszer alkalmazására kerülhetett sor. Az első lépés annak a megálla­pítása volt, hogy a repülőgép mi­lyen távolságig képes megbízha­tóan venni a moszkvai adót és a repülőgép adásait milyen körzet­ben lehet venni. Eredmény: a 3000—4000 méter magasan repülő gép 250—260 km távolságig tiszta, éles képet vesz. A 30—40 wattos repülőgép-televíziós adó adását 150—200 km-en belül lehet meg­bízhatóan venni. Ezek szerint az adó-repülőgép — vevőállomás tel­jes távolsága, tehát egy átviteli lánc hatótávolsága 400—460 km felet A nálunk is ismert Li—2 repü­lőgépet alakították át átviteli cé­lokra. Ez a gép 180—220 km/óra sebességgel, 4—5 km magasság­ban 8—10 órát tölthet. A gépen elhelyezett televíziós adó-vevő berendezés a már koráb­ban elkészült TPCO—20 és TPCA —100 teléállomások lényegesen tökéletesített válfaja volt. Hasz­nos teljesítménye a 12 televíziós csatorna bármelyikén 35—40 watt. A Moszkva—Szmolenszk átvi­telt sikerült kifogástalanul meg­valósítani. Itt teljesen stabil, éles képet adó átviteli viszonyokat ér­tek el s ezzel a rendszer használ­hatóságát is igazolták. Csak ez­után tértek át a Minszk, illetve Kijev felé vezető szakaszok üzem­be helyezésére is. Igen érdekes a városi zajszint helyes értékelése szempontjából, hogy Kijevvel mindaddig nem si­került összeköttetést teremteni, amíg a kijevi belvárosi televíziós állomás igyekezett venni a repü­lőgép adását. Amikor egy városon kívüli vevőállomást rendeztek be (amely egyébként mikrohullámon adta a városnak a programot), itt is sikerült végül is megvalósítani az átvitelt. Az eddigi tapasztalatokat össze­gezve megállapíthatjuk, hogy többgépes átviteli csoportokkal többórás fontos programok meg­bízható átvitele lehetséges. Méter­hullámú átvitel alkalmazásával a viharfrontok is kikerülhetők, te­hát az adási megbízhatóság fo­kozható. A légi televonal gyorsan „felállítható” és „áthelyezhető’“. Természetesen téves lenne azt hinni, hogy ez a módszer pótolja a földi mikrohullámú átvitelt, nem kétséges viszont, hogy érté­kesen kiegészíti azt. Új légi átviteli vonalak beállí­tásával és az egész átviteli rend­szer tökéletesítésével a Szovjet­unió újabb területei nyílnak meg a rendszeres televíziós adások számára. SZILÁGYI ANDRÁS (Párizst t&ret 5==== A FRANCIA ELEKTRONIKUS IPAPPAL Franciaország az utóbbi évek­ben jelentős erőfeszítést fejtett ki, hogy korunk e jellemző ipa­rában felzárkózzék a vezető ipa­ri országok sorába. Elért sikereit mérik azok a nagy szállítások, amelyeket például a légvédelmi­­ radar berendezések és a hozzá­tartozó elektronikus számológépek exportjában lebonyolít. Elektronikus iparának szerke­zete természetesen lényegesen különbözik az­­USA-étól, amint azt az orszá­g jóval kisebb mé­rete meghatározza: a tömeggyár­tás helyett inkább a kisebb fel­vevőpiac igényeihez rugalmasan alkalmazkodó kis sorozat­gyár­tást találunk, amelyen belül a fejlesztésre fordított erők hánya­da viszonylag magas. RÁDIÓ, TELEVÍZIÓ­ ­­M liste* elektronikus ipar őse a rádiógyártás, amely volumen­ben ma is jelentős szerepet visz, kiemelkedő új technikai teljesít­ményt azonban senki nem vár tőle. A fejlesztés előterében a gyarmatokon eladható trópusálló kivitel áll és a kisméretű hor­dozható tranzisztoros rádiók szer­kesztése. A távolbalátásban Franciaor­szág a kitűnő minőséget biztosító 819 soros felbontást rendszeresí­tette. Ez a körülmény ugyanak­kor, amikor élvezetesebbé teszi a televíziót, bizonyos mértékben akadályozza annak elterjedését és megfosztja az ipart az export­­lehetőségektől. Az országban ma „mindössze” 14 adó működik, amelyek révén a lakosság 50 szá­zaléka jut vételi lehetőségekhez. Az elektronika nemcsak rögzí­teni képes a zenét. Franciaor­szágban­ érdekes és úttörő pró­bálkozásokat találunk a zene elektronikus előállítására. A ré­gebbi törekvések tiszta sinus­hullámból indultak ki és annak zenei hangszínét felharmonikusok hozzákeverésével teremtették meg. Jenny a­­hangszerek hang­ját elemezve arra a megállapí­tásra jutott, hogy azok hangja rendszerint valamilyen rezonátor­ból származik és alakját tekint­ve távolról sem sinusos, még im­pulzus jellegű is lehet. „Ondioli­­né”-jének megkonstruálásában multivibrátorokkal előállított fű­részrezgésekből indult ki és azok felharmonikus tartalmát szűrők­kel befolyásolja. Az elektronikus hang feladata nem a meglevő hangszerek — hegedű, fuvola, vagy oboa — hangjának az után­zása, hanem­­az, hogy a zenei ki­fejezés hangszínválasztékát bő­vítse. Még nem tekinthető át az elektronikus hangszerek vissza­hatása magára a zenére és a ze­neszerzésre, meg vagyunk azon­ban győződve arról, hogy ilyen hatás van, vagy lesz, hiszen Beethoven szonátáinak, vagy Cho­­pin etűdjeinek a megszületését aligha képzelhetnék el cembalo­­ra. HÍRADÁSTECHNIKA A CFTH „Vapotron” nagy tel­jesítményű adócsövével új hűtő­­technikát vezet be: a hűtővíz el­párologta­tásával vonja el a hőt. Az így keletkező gőzt az adó­épület fűtésére használják fel. Ez a hűtési módszer jelentősen csök­kenti a cső és ezzel az egész adó­­berendezés méreteit. Igen nagy a fejlődés a mikro­hullámú telefontechnikában, ahol több száz csatornás vonalakkal dolgoznak. A mikrohullámú tech­nika körébe tartoznak az ipari távolbalátás újabb eredményei is. Érdekes újdonság az az új ipari felvevő kamera, amely a hagyo­mányos soros letapogatásról a spirálvonalra tér át; a köralakú képmező a legnagyobb képéles­séget középen adja. A mikrosz­kópos televízió különösen az or­vosi és biológiai kutatások szem­pontjából nagy jelentőségű. RADAR Napjainkban az elektronika te­rén folyó termelő tevékenység legnagyobb erejét a radargyártás vonzotta magához, amely techni­kai ágban a fejlődés páratlanul gyors. E bonyolult berendezések gyártásával — egy-egy berende­zésben a felhasznált huzal több kilométer és a beépített csövek száma több száz — elsősorban a két legnagyobb gyár foglalkozik: a CFTH (Companie Franchise Thomson-Houston) és a CSF (Compagnie Générale de TSF), amelyek Franciaország elektroni­kus iparának 70 százalékát fog­lalják magukban. A radar eredeti katonai alkal­mazása mellett egyre nélkülöz­hetetlenebb eszközévé válik a pol­gári repülésnek. A frekvencia­modulációval működő magasság­­mérő nagy fölényben van a ba­­rometrikus módszerrel szemben: a magasságot nem a tengerszint, hanem a talaj fölött méri, mű­ködése független a légnyomás in­gadozásától. Brétigny mellett kü­lön kísérleti repülőtér áll ren­delkezésre navigációs és repülő­irányítási kísérletek céljára. E térség nagy légiforgalma beszé­des kifejezője az élénk fejlesztő munkának. A fejlett francia elektronikus ipar természetesen csak a meg­felelően emelkedő színvonalú elemgyártás támogatásával tart­ható fenn. A nemzetközi színvo­nallal minden tekintetben ver­senyképes elektroncsőgyártásuk mellett ma már tranzisztorok is nagy számban, megfelelő válasz­tékban és lefelé tendáló árakkal készülnek. MIHÁLYI LAJOS Az Orly-i repülőtér ellenőrző radarkészüléke Távműködtetésű ipari televíziós felvevő kamera Elektronikus számológép a lég­­elhárító radarberendezéshez Műszerfelhasználók A Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat meghívja önöket egye­sített Műszerminta termébe. Budapest, VI., Népköztársaság útja 2 óla, ahol a műszergazdálkodás alá vont műszerek egy jelentős része ma már előzetes igénylés nélkül azonnal megvásárolható. A Műszer­mintateremben állandó műszerkiállításokat rendezünk, a legújabb hazai és külföldi műszereket ismertetjük. Műszerezéssel kapcsolatban kérje szaktanácsadóink segítségét. Kérje nyomtatásban megjelenő Műszertájékoztatónkat. Irodagép-mintatermünkben. Budapest, VI. Népköztársaság útja 38 (telefon: 325—738) közületek, vállalatok, szövetkezetek részére kiuta­lás nélkül kaphatók az alábbi magyar gyártmányú irodagépek: kézi húzókaros nyugtanyomó pénztárgép, különböző sokszorosító­gépek. UF fénymásológép: gyártáselőkészítő (sorlehúzó gép). Magánszemélyek részére német és csehszlovák gyártmányú táskaírógépeket árusítunk készpénzfizetés ellenében. Műszer- és Irodagépértékosítő Vállalat Budapest, VI., Népköztársaság útja 2. Telefon: 114—859. Kik jártak külföldön az ipar vezetői közül Baky József, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet osztályveze­tője Jugoszláviában és Bulgáriában folytatott fúróberendezésekkel kap­csolatos műszaki tárgyalásokat. Ma­jor­ Ferenc, a METRIMPEX mérnöke a Német Szövetségi Köztársaságban, Düsseldorfban az általános műszer­kiállításon vett ré­s­zt. Marik Henrik, a TECHNOIMPEX gépészmérnöke a Német Demokratikus Köztársaság­ban KGST szerszámgép tárgyaláson volt. Tollár György, a MERT mér­nöke a Csehszlovák Köztársaság­ban Egyiptom megbízásából szi­vattyúkat vett át. Széll Józ­sef, Lehel György és Lamoth Emil, az Audió Gyár mérnökei a Moszkvai Stadion akusztikai berendezéseit adták át. Voczelka Ferenc, a Telefongyár fő­mérnöke Csehszlovákiában műszaki előadásokat tartott. Hegyi Mihály, a Mechanikai Laboratórium elektro­mérnöke Bukarestben híradástech­nikai kiállításon volt. Hegedűs Ló­­ránd, a Lenin Kohászati Művek mérnöke bugák minőségi átvétele és bérmunka-ügyben járt Csehszlo­vákiában. Tyczynski Zsigmond, a Műszeripari Kutató Intézet osztály­­vezetője a Bolgár Népköztársaság­ban kiállításon mutatta be a ma­gyar műszereket. Róth András, az Általános Géptervező Iroda elektro­­eróziós osztályának vezetője Pá­rizsban, Genfben, Baselben és Bécs­­ben járt az EROSIMAT magyar szikraforgácsoló gép bemutatása céljából. Takács Pál, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke, Hont László főosztályvezető, Gyulai Zol­tán docens, Nagyenyedi József, a KGM főmérnöke, Rédly Pál, a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Intézet h. vezetője, Kopasz Lajos, a Cse­peli Elektródagyár laboratórium­vezetője, Avar István gépészmér­nök, Dukáti Ferenc mérnök, Kübl Emil gépészmérnök, Nágel József vegyészmérnök, Dr. Tulassay László kohómérnök és Túri Aladár kohó­mérnök Moszkvában voltak tárgya­láson. A Német Demokratikus Köztársa­ságban a hőtechnikát Tőke Géza, a NIM főmérnöke és Bátor Béla, a Hőtechnikai Kutató Intézet igazga­tója; a gőztranszformátorokat és nagynyomású csővezetékeket Szal­­kay György és Tamási András, az Erőműterv Iroda mérnökei; az anyag- és áruellenőrzést Kóródy István, a Könnyűipari Minisztérium mérnöke. Lengyel István és Bajkó Zsigmond, a Textilipari Minőség, ellenőrző Intézet igazgatója, illetve osztályvezetője, valamint Kamarás Sándor, az OT műszaki főelőadója; a szálastakarmányok termesztését és komplex gépi betakarítását Ko­­rényi Mihály FM főelőadó, Erdős Andor, a Baranya megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának veze­tője és Márton Sándor, az OT ag­­ronómusa tanulmányozták. A Szovjetunióban a radioaktív izotópok alkalmazását Vajta László­­né, az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet vezetője és Kerényi Ervin, a MAFKI osztályvezető vegyészmér­nöke tanulmányozták.

Next