Műszaki Élet, 1964. január-június (19. évfolyam, 1-13. szám)
1964-01-02 / 1. szám
A40T6 KOZVIEMI WV Az ergonómiai dokumentáció Ezek után jelent meg az Országos Műszaki Könyvtár Dokumentációs Központja „Műszaki-Gazdasági Tájékoztató” című kiadványának célszáma, a„Korszerű munkafeltéteAz ergonómia az ember és a kigép viszonyával, mint egységes rendszerrel foglalkozik, és vizsgálataiban főként biometriai, fiziológiai, pszichológiai ismeretekre támaszkodik. Az erdasági vezetést kívánja szolgálni, amely a gépszerkesztés, a színdinamika, a világítás, a zajszint stb. vonatkozásában azonnal felhasználható, kész eredményeket vár. genómia eredményei alaplek”, amely a legfrissebb Az ankéton elhangzottán a munkaszervezés a külföldi folyóiratok alapján hozzászólások egyöntetűen munkás számára a termelékenységet növelő kedvező munkafeltételeket alakít ki. Az ergonómia területén is — éppúgy, mint a tudomány más ágaiban — exponenciálisan nő a közreadott szakirodalom menynyisége. Egyrészről az e szakterület iránt megnyilvánuló érdeklődés, másrészről a tudományág új volta, a nyelvi nehézségek, az idevágó hazai folyóiratok csekély száma mind nagyobb nyomatékkal sürgették az ergonómiai dokumentáció megindítását. Az adott körülmények között a külföldi szakfolyóiratok cikkeinek rövidített, a lényeget feltáró fordítása mutatkozott a legcélszerűbbnek. A Gépipari Tudományos Egyesület e téren hasznos kezdeményező átfogó képet nyújtott az ergonómia helyzetéről, a munkalélektan újabb eredményeiről, továbbá a munkaegészségügy és a munkavédelem több fontosabb problémájáról. E célszám kedvező fogadtatása alapján elhatározta az OMKDK, hogy a „Műszaki Információ” újszerű, szabadlapos kiadványának keretében megindítja a havonta megjelenő „Korszerű munkafeltételek” című sorozatot, amely az ergonómia és az említett szakterületek körébe eső legújabb, válogatott külföldi folyóiratcikkeket bő, tömörített fordításban közli. A kiadvány az elméleti tárgyú cikkeken túlmenően elsősorban a műszaki-gazd. Dr. P. S. munkát végzett, amikor a Nemzetközi Ergonómiai Társaság folyóiratában megjelent cikkek fordítását elkezdte, azonban a feltárás és a terjesztés lassan haladt. Szervezettebb bázisra volt szükség az eredményesebb dokumentációs munkához. Az ergonómia és segédtudományainak koordinációjával és dokumentációjával nemrégiben az MTA is foglalkozott, aláhúzták a kiadvány időszerűségét és hasznosságát, és több javaslatot tettek a szerkesztési és terjesztési munka javítására. Szükségesnek tartották a terjedelem bővítését — éppen a hatékonyság növelése végett — és felmerült az ergonómiával foglalkozó munkacsoportok vállalaton belüli megszervezésének kérdése, valamint a témakör terminológiai értelmező szótárának elkészítése is. A terjedelem bővítésére elsősorban a tárgykörbe tartozó fordítások címjegyzékének közlésével és a kiadványban fel nem dolgozott további, fontosabb szakcikkek címeinek közreadásával van lehetőség. Ankét a mezőgazdaság villamosításának kérdéseiről A Magyar Agrártudományi Egyesület a Magyar Elektrotechnikai Egyesület mezőgazdasági munkabizottságával együtt november 20-án Veszprémben „A villamosított mezőgazdaság üzemi és gazdaságossági kérdései” címmel ankétot rendezett, amelyen a megye és a környék villamosítási és mezőgazdasági szakemberei vettek részt. Tímár László, az ÉVITERV főmérnöke, a mezőgazdaság villamosításának helyzetéről, Szabó József, a Győr megyei ÉDDSZ osztályvezetője a villamosított mezőgazdaság üzemesítéséről és karbantartásáról tartott előadást. Hazánkban a mezőgazdaság villamosítása együtt fejlődött a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásával. Míg a második világháború előtt csak néhány nagy gazdaság, főleg a mezőgazdasági ipari célgazdaságok rendelkeztek villamos energiával, addig 1962. végén a villamosított mezőgazdasági egységek száma elérte a 4751-et, s 6850 transzformátorállomás 296.338 kVA tr. teljesítménnyel állt rendelkezésre, amelyhez 6232 km nagyfeszültségű vezeték tartozott. A mezőgazdaság 1962-ben 180.500.000 kWa villamos energiát fogyasztott, azaz az összes hazai fogyasztás 1,9 százalékát. Ez messze alatta marad más országok részesedési arányának (a Szovjetunióban például 6 százalék). A fajlagos területi villamosenergia-fogyasztás hazánkban 9,4 kWó/ha, ugyanakkor Ausztriában 68 kWó/ha. A termelőszövetkezetenként üzemeltetett villamos motorok száma országos átlagban 3,3 db, 6,8 kW teljesítménnyel. A termelőszövetkezetek áramfogyasztásából erőátvitelre 50 százalékot, világításra 50 százalékot hasznának fel, holott 75—80 százalék, illetve 20—25 százalék szánatos. A mezőgazdasági munkafolyamatok közül csak ül a cséplés, a takarmányelőkészítés — voltjainkban viszont már számos területen —pítés, takarmányfeldolgozás, fejés, baromfirés, szénaszárítás, magtárgépek üzemeltetése hoznak villamos energiát, ötéves terv végére a mezőgazdasági üzemegyvis villamosítása befejeződik és ezután fokozott filmet kell fordítani a rendelkezésre álló teljesítmény jobbvá használására. Napjainkban a mezőgazdasági majorok — elsősorban a tsz-ekben — még nincsenek kellőképpen gépesítve, sok esetben pedig feleslegesen nagy teljesítményű gépeket alkalmaznak. Ez utóbbiból adódik például, hogy a mezőgazdasági majorokban jelenleg beépített mintegy 300 MW teljesítményű berendezések évi átlagos kihasználása csak kb. 800 óra/év. A termelőszövetkezetek vezető szakemberei kellő hozzáértés és gyakorlat hiányában nem tulajdonítanak elég nagy jelentőséget a villamosberendezések helyes üzemeltetésének és kezelésének, és nem rendelkeznek megfelelő szakszemélyzettel sem. Az értekezlet részvevői hozzászólásaikban számos példával illusztrálták a mezőgazdaság villamosításában, illetve a villamosenergia felhasználásában jelentkező nehézségeket. A többi között elmondották, hogy a felhasználók nem ismerik kellően, hogy milyen villamosmotorok és -berendezések közül válogathatnak, de kim ismerik az üzemeltetés és karbantartás sokrétű feladatait sem. Leszögezték, hogy a mezőgazdasági majorok villamosítása komplex feladat, amelyet az áramszolgáltató vállalatoknak, a szerelőipari tervező és kivitelező vállalatoknak, és nem utolsósorban az energiát igénybevevő mezőgazdasági üzemeknek, illetve az irányító szerveknek szorosan együttműködve kell megoldaniuk. Hangsúlyozták továbbá, hogy meg kell javítani a villamosgép- és készülékellátást, és mielőbb jelentősen javítani kell a mezőgazdasági villamos szakember-ellátását. * GYÖRGY KÁROLY •»MŰSZAKI ÉLET PÁLYÁZATI DÍJAK Az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Építőművészek Szövetsége által meghirdetett „Diplomadíj pályázatira beérkezett 20 pályamű közül I. díjat ezért Preisich Katalin, II. díjat Iványi Miklós, és III. díjjal jutalmazták Kádái Imre, valamint Szegedi Ferenc és Vörös Ferenc munkáját. A nyertesek az egyesület által rendezett külföldi tanulmányúton vehetnek majd részt. 1000—1000 forint jutalmat adtak Müller Ferencnek, Körner Andrásnak, Tiraár Andrásnak és Károlyi Csabának. A Szilikátipari Tudományos Egyesület december 10-i választmányi ülésén kiosztották a „Petrik Lajos” pályázat díjait. A díj első fokozatára érdemes munka nem érkezett be. A II. fokozattal és és a vele járó 2000 forinttal Kudelka Dénesnét jutalmazták „A kivirágzás okainak vizsgálata, megszüntetésének lehetőségei és a különböző szénfajták hatása a kivirágzásra” c. tanulmányáért. A Petrik Lajos díj III. fokozatát és a vele járó 1500 forintot Hajnal Lajosnak „Osztályozás az anyagok rugalmassági és súrlódási tulajdonságainak felhasználásával” c. pályaművéért adták át. 1000—1000 forintos jutalomban részesült Benedek Dénes, Krappai Sándor és Vajda László munkája. Nemvezető, poralakú anyagok színképelemzése A Gépipari Tudományos Egyesület anyagvizsgáló szakosztályának színképelemző szakbizottsága és a Magyarhoni Földtani Társulat december 12-én ankétot rendezett a Technika Házában a nemvezető, poralakú (geológiai) anyagok színképelemzéséről. Az ankéton először az elvi és módszertani problémákat, majd a meghatározási eljárásokat ismertették. A bevezető előadást dr. Földvári Aladárné, a földtani tudományok doktora (Magyar Állami Földtani Intézet) tartotta „Az emissziós színképelemzés a geokémia szolgálatában” címmel. A magyar előadásokon kívül dr. Leon Pszonicki (varsói Atommagkutató Intézet) tartott előadást, amelyben a spektrográfiában alkalmazott vivodesztillációs módszerek az ásványok nyomelemzésére, az egyes desztillációs módszerek előnyei, összehasonlításuk, alkalmazásuk különböző alapanyagok esetében; a spektroszkópiai hordozó szerepe és hatásmechanizmusa témákról beszélt. Euard Plasko (pozsonyi Szervetlen Kémiai Intézet) „a harmadik elem hatása a nemvezető anyagok színképelemzésénél” címmel tartott előadást. Dr. Alena Spacková (prágai Geológiai Intézet) az ásványi anyagok nyomelemei spektográfiás meghatározásának problémáiról számolt be, majd a prágai Geológiai Intézetben kidolgozott és alkalmazott színképelemző módszereket ismertetett a geológiai anyagok meghatározására. A Magyar Kémikusok Egyesülete az Országos Pedagógiai Intézettel és a Művelődésügyi Minisztériummal együttműködve, január 2-án és 3-án országos konferenciát rendez a kémia szakos tanárok számára. Az Építőipari Tudományos Egyesületet a „Feszített beton anyagai” konferencián Zakopanéban Bödök Tamás, dr. Goscy Béla és Tamás László képviselte. A Gottwaldowban rendezett „Típustervezési konferencián” az egyesület küldötteként Hegedűs Béla vett részt. A lipcsei „Csúszózsaluzási konferenciára” dr. Győri Lászlót és Bán Kálmánt küldték ki. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület december 10-től 19-ig tanulmányutat rendezett a Német Demokratikus Köztársaságba. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben december 10-én Fekete Miklós, a Könnyűipari Minisztérium nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője előadást tartott a KGST-országok textiliparának fejlődéséről. Januárban ankétot rendez az MTESZ Központi Oktatási Bizottsága a középiskolák és műszaki egyetemek közötti átmenet kérdéseinek vizsgálatára. Az ankét célja: a középiskola és az egyetemi átmenet nehézségeinek bizonyos fokú csökkentése, és az egyetemi hallgatók kiválasztásának módszereire vonatkozó vizsgálatok. MŰSZAKIÉ Az MTESZ az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal és az Országos Tervhivatallal való együttműködés keretében vezető műszaki-gazdasági szakemberek bevonásával bizottságot alakított a távlati műszaki szakember létszámszükséglet kimunkálására. A bizottság januárban ankétot rendez a kidolgozott metodikai irányelvekről. Az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága a Központi Oktatási Bizottság közreműködésével tanulmányt készített az üzemszervezők képzésének és továbbképzésének kérdéseiről. A tanulmányt december 20-án ankéton vitatták meg a Technika Házában. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület január 3-án klubestet rendezett, ahol vetítettképes élménybeszámolót tartottak a szovjetunióbeli Kuzbassz-medencében tett tanulmányairól. Az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága rendezésében, január 17-én Asztalos Tibor, a Dunai Vasmű üzemszervezési osztályának vezetője „Egy ipari nagyvállalat üzemszervezési osztályának szervezete és működése” címmel tart előadást. A Gépipari Tudományos Egyesület 1961. április 6 és 11 között rendezi meg a III. Magyar Gépipari Hetet. Ünnepi megnyitót dr. Varga József, a GTE elnöke tart, majd dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, a GTE alelnöke „A gépipar időszerű kérdései” és Bakonyi Sebestyén Endre, az OT elnökhelyettese „A távlati tervezés időszerű kérdései” címmel tart előadást. A tudományos egyesületek javaslataiból: Öntözés A Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Agrártudományi Egyesület szegedi öntözési ankétján foglalkozott az öntözőrendszerek és öntözőtelepek üzemének megjavításával. A vita alapján javaslatok készültek, s ezek közül ismertetünk néhányat. Az üzem megjavítása Rendszeres munkával felül kell bírálni az üzemben levő öntözővíz elosztó rendszerek műszaki színvonalát. Az értékelést — az üzem oldaláról vizsgálva a kérdést — a következő szempontokra kiterjedve célszerű elvégezni: a vízelosztó rendszer vezérlési rendszere; a vízelosztó rendszer túlfolyói által meghatározott üzemszervezési kötöttségek; a vízszinttartás elérhető pontossága az egyes vízkivételi műtárgyaknál; a vízadagoló műtárgyak korszerűsége (különös tekintettel a kötött vízhozamok adagolására); a vízelosztó rendszer műtárgyainak, berendezéseinek állapota. Az értékelés eredményeként minden rendszerre külön-külön meg kell határozni a műszaki színvonal emelése érdekében szükséges tennivalókat, s azoknak — a rendszerrel szemben támasztott igények növekedésének függvényében meghatározott fontossági sorrendjét. A meglevő öntöző rendszerekben meg kell határozni a telítettség értékét, és a mezőgazdasági üzem igényeit a vízelosztó rendszer üzemével szemben. Meg kell valósítani a vízelosztó rendszerek tervszerű megelőző karbantartását, s el kell érni az üzem személyzetének állandóságát. Az öntözőrendszerek tervezése Gondoskodni kell arról, hogy a jelenleg tervezés alatt álló vízelosztó rendszerek a velük szemben támasztott, s fokozatosan fejlődő igények figyelembevételével épüljenek ki. Ennek érdekében mérlegelni kell a fővízkivételhez tartozó teljes vízelosztó rendszer fokozatos kiépítésének lehetőségét a különböző részterületek talajminőségének, az ott levő mezőgazdasági üzemek jelenlegi és várható későbbi termelési színvonalának, továbbá a meglevő öntözési kedvnek a figyelembevételével. Mérlegelni kell — elsősorban gazdaságossági szempontból — a megépítendő vízelosztó rendszerek műszaki színvonalának fokozatos emelését is. Első lépcsőként egyszerűbb, olcsóbb műtárgyak beépítésére van szükség, amelyeket később a vízelosztó rendszerrel szemben támasztott igény növekedésével fokozatosan cserélnek ki jobb üzemi feltételeket biztosító, s így drágább berendezésekre. Amikor a rendszert csak fokozatosan építik ki a teljes területre, illetve, amikor a műszaki színvonal fokozatos emelése látszik célszerűnek, el kell készíteni a fejlesztés végrehajtására vonatkozó részletes terveket is. Ennek kapcsán külön gondot kell fordítani arra, hogy az adott berendezések a meghatározott fejlődési fokon valóban teljesen kielégítsék a velük szemben támasztott igényeket. Kutatási feladatok Meg kell határozni az öntözőrendszerek vízelosztó rendszerének adottságaiból következő, és a növénytermesztés, a mezőgazdasági üzemszervezés oldaláról adódó kötöttségek kölcsönhatásait a vízelosztó rendszer kialakításának és üzemének, továbbá az öntözőtelepeken folyó növénytermesztési munka üzemszervezésének összehangolt fejlesztése, végeredményként a rendelkezésre álló vízkészlet jobb kihasználása érdekében. Meg kell állapítani az alsó és felső vezérlésű vízelosztó rendszerek alkalmazási körét, az alkalmazás feltételeit, valamint a vízelosztó rendszer túlfolyóinak méretezésekor követett irányelveket, különös tekintettel a túlfolyóknak és az üzemvitel módjainak a kapcsolatára. Az ankét ezenkívül javaslatokat fogadott el az öntözőtelepek üzemének megjavítása érdekében is. Szilikátok korszerű kémiai elemzése A Szilikátipari Tudományos Egyesület december 6-án ankétot rendezett a szilikátok korszerű kémiai elemzéséről. Az ankét négy előadásban, számos referátumban és élénk vitában tárgyalta meg a gyorselemzés kérdéseit. Dr. Tamás Ferenc megnyitójában ismertette a „klasszikus” szilikátelemzés időigényét és pontosságát, amelynek aránya nem megfelelő, majd beszámolt az új kísérletsorozat eddigi eredményeiről. Dr. Sajó István a korszerű és gyors szilikátipari nedves elemzés eljárásait ismertette. Az általa kidolgozott eljárások segítségével a legtöbb alkotó néhány perc alatt, legfeljebb fél óra alatt meghatározható, és a vizsgálatokhoz nem szükséges semmiféle különleges felszerelés. Eljárásai pontosságára jellemző, hogy az említett kísérletsorozatban, amelyben ő is részt vett, az általa kapott eredmények szinte matematikai pontossággal a középértékek környezetében voltak. Dr. Svehla Gyula előadásában az elemzési eredmények értékelésének statisztikai módszereivel foglalkozott. Nagy érdeklődéssel kísért beszámolója olyan érdekes kérdéseket tárgyalt, mint például a laboratóriumi dolgozók „jóságának”, „megbízhatóságának” elbírálása statisztikai alapon, különböző laboratóriumok közötti vitás eltérések minősítése, stb. Träger Tamás az egyik legnehezebben meghatározható alkotócsoport, az alkáliák mennyiségi meghatározásával foglalkozott. Bernolák Béla a szilikátok spektrográfja segítségével történő minőségi és menynyiségi elemzésének lehetőségeit ismertette. Különös figyelmet érdemelt a készüléktípus kiválasztására és az elektródformákra vonatkozó kritikai állásfoglalása.