Műszaki Élet, 1969. július-december (24. évfolyam, 14-26. szám)

1969-07-11 / 14. szám

nd­rori - közvésem" ter A Szilikátipari Tudományos­­ Egyesület 20 éves jubileumára v­d­ Az Építőanyagipari, majd később a Szilikátipari Tudományos Egyesület el­választhatatlan az ország politikai, ipari és tudományos fejlődésétől. A követke­zőkben szeretnék kiragadni néhány gon­dolatot az egyesület 20 éves tevékenysé­gének legfontosabb mozzanataiból. Az első években a rombadöntött ország és az elmaradt ipar újjáteremtése, majd később a szocialista építés műszaki, gaz­dasági és közgazdasági feladatai, az ipar­vezetés gondjai jelentették az egyesületi munka fő feladatait. De hogyan, és mi­lyen színvonalon történt ez a munka? Kezdetben az előadások és a különböző beszámolói­ általában arról szóltak, hogy milyen eredményeket értek el külföldön és szinte kilátástalannak tűnt előttünk, hogy valaha is beleszólhassunk abba az ipari és tudományos fejlődésbe, amely sok országban messze előttünk végbe­ment. Az évek múlásával egyre erősebbek lettek a hazai hangok, egyre szélesebb látókörre tettek szert vezetőink, mérnö­keink, kutatóink. Hírüket szerte vitték a nagyvilágba szilikátipari konferenciáink, és lapunk az „Építőanyag” hasábjain is egyre több önálló, sőt nemzetközi vi­szonylatban is figyelemre méltó cikk lát napvilágot, melyek közül nem egy kül­földi lapokban is megjelent és érdeklő­dést keltett. Egyesületünk régi tagjai méltán lehet­nek büszkék erre az útra. Nemcsak azért, mert sokan művelői voltak egy-egy terü­letnek, hanem elsősorban azért, mert ezen túlmenően formálói voltak egy, a népgazdaság számára fontos területnek, az építőanyagipar korszerű fejlődésének. Az SZTE szerepe és feladatai Köztudomású, hogy az egyesület nem veheti át az iparvezetés szerepét, még egy-egy gondolat megvalósítását sem tud­ja végigvinni, mert a befejezéshez szük­séges feltételekkel általában nem rendel­kezik. Mik hát az egyesület módszerei? Legelőször talán a társadalmi munka „opponensi” funkcióját kell megemlíte­nünk. Számtalan olyan kérdés van, amelyben a szakemberek részvétele óriá­si segítséget adhat az iparvezetésnek. Ilyenek a többi között a beruházások elő­készítése, az iparfejlesztési kérdések meg­vitatása, kooperációs problémák, szakosí­tás — még nemzetközi szinten is, — új termékek kialakítása, iparművészeti kér­dések, energiagazdálkodás, különös tekin­tettel a korszerű tüzelőanyagokra (föld­gáz, olaj) való átállás egyre gyorsuló ütemére, export-import kérdések, állás­­foglalás az ipar és berendezései fejlődésé­ben stb. Az egyesület vitafórum. A viták gondo­latokat ébresztenek, és segítenek a külön­böző variánsok kidolgozásában, a varián­sok pedig választási lehetőségeket terem­tenek. És ez nagyon sokat segíthet egy­­egy nehéz döntés meghozatalában. Mindezeken túlmenően azonban az egyesület egyik legfőbb szerepe, hogy mindennemű hivatali kötöttségtől mente­sen műszaki-közgazdasági, tudományos közvéleményt teremtsen. Szoktassa hozzá tagjait, hogy érdeklődjenek a tudomány, a technika iránt. Ismerjék meg, becsül­jék és szeressék mindenekelőtt a hazai tudományt és annak eredményeit. Támo­gassák mindazt, ami a tudományban nagyszerű és jó, és tudják helyesen érté­kelni a fejlődést, a fejlődés formálásában való beleszólás jogos igényével. Ez a mű­szaki, tudományos közvélemény az ipar­vezetésnek olyan támogatást tud majd ad­ni, amelyre az döntéseiben bizton szá­míthat. Az üzemi munka Egyesületi életünk gerincét fennállása óta a központi munka képezte, annak kü­lönféle formáival, elsősorban előadások tartásával, klubnapokkal, külföldi utak­ról való beszámolókkal, munkabizottsági ülésekkel, konferenciákkal. Nem szándékom ezt a működési formát bírálni. Ez a forma szükséges és célra­vezető. Ha azonban hűek akarunk ma­radni az előbb említett gondolatokhoz, több energiát kell fordítanunk az üzemi munkára. A kutató mun­ka eredményei­vel kapcsolatban többször említettem már, most ugyanezt mondom az egyesü­leti munkával kapcsolatban is: munkánk igazi eredményei a termelésben, a gya­korlati életben, az üzemekben mérhetők le igazán. Munkánk legszebb eredménye az lesz, ha tevőlegesen járulhatunk hozzá az üzemekben dolgozó kollégáink munká­jának támogatásához és a termelés szín­vonalának emeléséhez. A fiatalokról Szükségszerűen­­felmerülő problémája egyesületünknek, ée az MTESZ jóformán valamennyi tagegyesületének is a fia­talságnak a munkába való nagyobb­­mérvű bekapcsolása. Sok szeretettel fog­lalkozott ezzel a kérdéssel az egyesület. Évekkel ezelőtt úttörők is voltunk fia­tal szakembereink (mérnökök, techniku­sok, közgazdászok) konferenciáinak meg­rendezésével. Joggal vetődik fel mégis a kérdés: megtettünk-e mindent annak ér­dekében, hogy egyesületünk a fiatalok is­kolája, szabad fóruma legyen? Megte­remtettük-e a feltételeit annak, hogy ifjúságunk minden időben szívesen keres­se fel egyesületünket, szakosztályainkat, nemcsak egy-egy előadás meghallgatásá­­­­ra, hanem megtartására is? Sajnos nem kell számadás annak megállapításához, hogy ezt a kötelezettségünket nem a leg­jobban teljesítettük. Miért teszem ezt a kérdést itt is szóvá? 1970-ben egyesületünknek tisztújító köz­gyűlése lesz. A húszéves, egyesületnek húsz éven át volt tisztségviselői öröm­mel adják át helyüket tehetséges, szor­galmas, dinamikus és jól képzett fiatal­jainknak. Köszöntjük fiatal tagjainkat, és azt kívánjuk, hogy vegyék át a nekik já­ró helyet egyesületünkben, hogy elődeik­nél is több sikerrel szolgálják a szilikát-­ tudomány ügyét. Sok kérdést lehetne és kellene még megemlíteni. Így például kapcsolatain­kat az iparral és jogi tagjainkkal az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riummal és a Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szövetségével, belföldi és külföldi rokon, vagy társ­­szervezetekkel, oktatási és továbbkép­zési kérdésekről, konferenciákról és la­punkról. Befejezésül csak annyit: az egyesület munkája elválaszthatatlanul összeforrt a szilikátiparral és vállaljuk az ÉVM-mel most kötött szerződés alapján is, hogy ott leszünk a fejlesztésnél. Legnagyobb örömünk az volt, amikor az ipar, annak vezetői és dolgozói ezt az összetartozást vállalták, és legnagyobb jutalmunk az lesz, ha ezt a jövőben is vállalni fogják. DR. TALABÉR JÓZSEF a SZTE főtitkára • A Szilikátipari Tudományos Egyesület jubileumi közgyűlése alkalmából elhangzott főtitkári beszámoló nyomán. Műanyagok a mezőgazdaságban A Magyar Agrártudományi Egyesület „műanyagok a mezőgazdaságban” önálló szakosztálya, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Mű­szaki Fejlesztési Főosztálya megbízása alapján Műanyagok felhasználása a me­zőgazdaságban címmel pályázatot hirdet. Pályadíjak: 1 db I. díj 12 000 Ft, 2 db II. díj 6 000 Ft, 2 db III. díj 3 000 Ft. A pá­lyázat nyilvános, jeligés. Beküldési határ­idő: 1969. december 15. A pályázat rész­letes feltételeiről az egyesület titkársága (Bp. V., Szabadság tér 17.) ad felvilágo­sítást. Nukleáris erőművek tervezése és építése az USA-ban címmel Katanics György (San Francisco, Cali­fornia) tart előadást az Energiagaz­dálkodási Tudományos Egyesületben júli­us 25-én, 15 órakor. Az előadó foglalkozik a nukleáris erőművek mai helyzetével, a tervezéssel és kivitelezéssel, a szak­­munkacsoportok koordinálásával és egyes érdekesebb szerkezeti problémákkal. Dr. Majos Sándor c. egyetemi tanár bevezető előadást tart. A fiatal matematikusok összejövetelét Pécsett rendezi meg a Bolyai János Ma­tematikai Társulat július 16-án, a Tanár­képző Főiskolán. 2 műszaki Élet II. ipari tudományos konferencia Szegeden Szegeden már mindenki megszokta, hogy az ünnepi játékok heteiben rende­zik meg az Ipari Vásárt és Kiállítást. Ehhez kapcsoltan 1968-ban első ízben rendezte meg az MTESZ Csongrád me­gyei szervezete, Szeged megyei jogú Vá­rosi Tanács V. B. és Idegenforgalmi Hi­vatala az I. ipari tudományos konferen­ciát. A tanácskozás eredményes munká­ját értékelve született az az elhatározás, hogy a jövőben minden évben, ugyaneb­ben az időpontban megrendezzék a kon­ferenciát. . . Az első téma a „Műszaki fejlesztés és­­intenzifikálás” volt. A konferencia ak­tuálisabb feladatai a meglevő terme­lőerők optimális kihasználására való tö­rekvés; a munkaerő leghatékonyabb, legjobb szervezettséggel való felhasználá­sa, azaz a termelékenység növelése; a termelőberendezések ésszerű csoportosí­tása, kihasználása és korszerű szinten tartása. A július 23-án és 24-én megtartandó II. ipari tudományos konferencia lé­nyegében folytatása a múlt évinek. Két napon át tanácskozik a konferencia gaz­dasági életünk előterében álló kérdésé­ről, a gazdasági hatékonyság növelésé­nek feltételeiről, és lehetőségeiről. A bevezető előadást július 23-án 11 órakor dr. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója tartja, amelynek témája a műszaki fejlődés, hitelpolitika, vállalati üzletpolitika. A szakreferátumokra másnap, július 24-én kerül sor. Mandel Miklós, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa az állóeszközgazdálkodás és gazdasági ösztönzős címmel tart elő­adást. Dr. Parányi György, az INTRANOMAS Magyar Bolgár Társa­ság főm­érnökhelyettese a termelőberen­dezések időbeli kihasználásának kérdé­seivel foglalkozik előadásában. Dr. Lénárt Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmi­szeripari Minisztérium főosztályvezetője előadásának tárgya a koncentráció, koo­peráció és vertikális integráció az élelmi­szergazdaságban. Az előzetes felmérésekből ítélve, mind Csongrád megye, mind az ország külön­böző vidékeinek műszaki-gazdasági szak­emberei érdeklődéssel tekintenek a kon­ferencia elé. Ez érthető, mert gazdasági fejlődésünknek jelenlegi intenzív szaka­szában az iparvezetésnek és a vállalatok vezetőinek egyaránt feladata az adott ter­melőbázis teljesítőképességének kihasz­nálásában rejlő lehetőségek feltárása, tu­dományos alaposságú számbavétele és ki­aknázása. E célok elérésének eszközeire, lehe­tőségeire kívánnak rámutatni a konferen­cia előadói. Így a termelőberendezések és azok teljesítőképességének hatékony kihasználására, a termelő folyamatok és termelési keresztmetszetek megfelelő összehangolására, a termelés és munka­­szervezés tökéletesítésére. Rendkívül fon­­to­s a gépparkkal, az állóeszközök legje­lentősebb, dinamikus részével való helyes gazdálkodás. A konferencia vita­fórumot teremt a gyakorlati irányítást végzők és a tudomá­nyos területen dolgozók között. Már az előző évi konferencián tapasztaltuk, hogy a vállalatok műszaki-gazdasági szakem­berei egyre fokozottabban igénylik az el­méleti kutató és funkcionális területen dolgozók segítségét gazdasági feladataik célszerű megoldásához. A magunk részé­ről törekszünk ezeknek az igényeknek kielégítésére, és arra, hogy a vállalatok érdeklődését hasznosítva, megkíséreljük a különböző elméleti jellegű elgondolá­soknak az üzemekben való gyakorlati alkalmazását. DR. ERDÉLYI FERENC az MTESZ Csongrád megyei Szerveze­tének titkára Dr. Renner János köszöntése A Magyar Geofizikusok Egyesülete jú­lius 3-án rendkívüli országos elnökségi ülést tartott dr. Renner János, az egyesü­let társelnöke, tiszteleti tagja, az Eötvös Loránd Emlékérem tulajdonosa 80. szü­letésnapja tiszteletére. Az elnökségi ülé­sen jelen voltak és köszöntőt mondtak az érintett társegyesületek vezetői is. Képünkön Czeglédi István, a Magyar Geofizikusok Egyesületének főtitkára üd­vözli dr. Renner Jánost az egyesület ve­zetősége és tagjai nevében. IFIP-szeminárium Az MTESZ Neumann János Számító­géptudományi Társaság (az IFIP magyar­­országi tagszervezete) és a KSH Országos Ügyvitelgépesítési Felügyelet — a Nem­zetközi Információfeldolgozási Szövetség (IFIP) Oktatási Szakbizottsága (TC3) és Adminisztratív Adatfeldolgozási Csoport­ja (IAG) javaslatára július 8-tól féléves nemzetközi adatfeldolgozási szemináriu­mot indított Magyarországon. A szeminárium célja elsősorban e szak­területen a világszínvonaltól többé-ke­­vésbé elmaradt országok adatfeldolgozási szakembereinek (matematikusok, közgaz­dászok, mérnökök) magasszíntű tovább­képzése. A szeminárium programjában szereplő főbb témakörök: A gazdasági adatfeldol­gozás gépi berendezéseinek rend­szertechnikája; programozási ismeretek; rendszerszervezési alapismeretek; mate­matikai módszerek alkalmazása a dönté­si és információrendszerben; az adatfel­dolgozási rendszerek szervezése; az elekt­ronikus adatfeldolgozási rendszer beve­zetése, személyi előfeltételeinek megte­remtése. Az előadásokat neves magyar és kül­földi szakemberek tartják, angol nyelven. A szervező bizottság Bulgáriából, Cseh­szlovákiából, Egyiptomból, Ghánából, In­diából, Indonéziából, Kubából, Lengyel­­országból és Mexikóból vett fel hallga­tókat. ­ Jelentkezés szakmérnöki szakokra A Budapesti Műszaki Egyetem felvételt hirdet az 1970. februárjában induló szak­mérnöki szakokra. Az Építőmérnöki kar az acélszerkezetek, az előregyártás, a geodéziai automatizá­lás, az útépítés és közúti forgalomtechni­ka, a vasbetonépítés, a vasútépítés és fenn­tartás, továbbá vízépítési műtárgyak sza­kon. A Gépészmérnöki kar gépszerkesztő, hegesztő, távfűtés és távhőellátás, az Épí­tészmérnöki kar építéskivitelező®, város­építés, városgazdaság, műemlékvédelem, a Vegyészmérnöki kar élelmiszeripari technológia, gyógyszertechnológia, korró­zió, műszeres analízis, a Villamosmérnöki kar híradástechnikai szerszámgépek, fél­vezető digitális elektronika,­ integrált áramkörös elektronika, mikrohullámú technika, színes televízió, villamosenergia szállítás és elosztás, s végül a Közleke­­­­désmérnöki kar a közlekedéskibernetika és automatika, a vasúti és közúti jármű­javító, és gépjármű szakon indít képzést. A képzésre felvételüket kérhetik azok, akik műszaki egyetemi, vagy természet­­tudományi karon szerzett és a továbbkép­zés szakjellegének megfelelő oklevéllel rendelkeznek, mérnöki munkakört lát­nak el és az oklevél megszerzésétől szá­mított 2 éves mérnöki gyakorlatuk van. Jelentkezni lehet augusztus 31-ig. Bővebb felvilágosítást és a jelentkezési nyom­tatványt az egyetem portáján (Bp. XI., Műegyetem rakpart 3.) adnak.

Next