Műszaki Élet, 1970. július-december (25. évfolyam, 14-26. szám)

1970-07-10 / 14. szám

A III. ipari tudományos konferencia Szegeden Az MTESZ Csongrád megyei elnöksé­ge és Szeged Mj. Városi Tanácsa jó ha­gyományokat ápol, amikor ez évben is — a Szegedi Ünnepi Hetek programjá­nak elválaszthatatlan részeként — júli­us 22—23-án megrendezi a III. ipari tu­dományos konferenciát. A tudományos konferencia a marke­ting, a piackutatás, a reklám és a pro­paganda aktuális kérdéseit tűzte napi­rendjére. E témákról számos hazai szak­ember tart előadást, és első ízben vesz részt a konferencián jugoszláv szakem­ber korreferensként. A Budapestről és az ország különböző területeiről jelentkezők számából ítélve igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a konferencia iránt. A gazdasági reform a figyelmet a szükségletekkel egyező termelésre irá­nyította, és a közgazdasági szabályozó rendszerrel a vállalatokat termékeik ér­tékesítésére, gazdasági eredményeik nö­velésére ösztönzi. A gazdasági tevékeny­ség alapvető követelménye: olyan ter­mékeket gyártani és forgalomba hozni, amelyeket a vevők általában keresnek, és felismerni — a vevőket jóval megelőzve — a jövőbeli szükségleteket. Az ipari és kereskedelmi vállalatoknak alkalmaz­kodniuk kell a piaci kereslethez, mégpe­dig minél magasabb fokon. Ennek meg­valósításához azonban az eladás szerve­zésének hagyományos módszerei nem elégségesek. Így kerülnek napirendre a korszerűbb, az értékesítés hatékonyságát növelő marketing módszerek. A marke­ting tevékenység kapcsolatot hoz létre a piac és a vállalat között, de ez a kapcso­lat csak akkor lesz termékeny, ha folya­matos és gondos kutatás támasztja alá, és olyan emberek ápolják, akik le tudják fordítani a piaci jelenségeket üzletpoli­tikájuk nyelvére. A szegedi ipari tudományos konferen­cián megvitatják az előadók az elméleti kérdéseket és gyakorlati megoldásokkal is foglalkoznak. A szakmai programon kívül a konfe­rencia résztvevői megtekintik a szegedi ipari vásárt és kiállítást, valamint az ünnepi játékokat. DR. ERDÉLYI FERENC az MTESZ Csongrád megyei Szervezetének titkára Ai MTESZ Csepeli Szervezetének Ipargazdasági Szakosztálya Az MTESZ Csepeli Szervezetének Ipargazdasági Szakosztálya júniusban tartotta vezetőségválasztó taggyűlését. Az Ipargazdasági Szakosztály négy éves munkájáról, eredményeiről és problémá­iról dr. Takács László titkár adott szá­mot beszámolójában. Az előadó ismertette, hogy a szakosz­tály az egyesületi élet keretei között ho­gyan járult hozzá a párt és a kormány gazdaságpolitikájából adódó feladatok minél sikeresebb végrehajtásához, a Csepel Vas- és Fémművek III. ötéves tervének teljesítéséhez, és a gazdasági reform társadalmi úton való előkészíté­séhez és bevezetéséhez. A szakosztály rendezvényei nagymér­tékben elősegítették az új közgazdasági szabályozók hatásának, az új rendeletek egyöntetű értelmezésének biztosítását. A vállalati vezetők és a gazdasági szakem­berek időben felkészülhettek a változá­sokra, és az ezekből származó előnyöket jobban kihasználhatták a Csepel Művek vállalatai. A szakosztály rendszeres segítséget nyújtott a vállalat közgazdászainak is­mereteik bővítéséhez, a közgazdaságtu­domány különböző ágaiban elért eredmé­nyek megismeréséhez és a korszerű mód­szerek elsajátításához. A beszámoló ismertette a szakosztály által szervezett jelentősebb bel- és kül­földi tanulmányutakat, melyek célja a hasonló profilú hazai és külföldi kohá­szati és gépgyártó vállalatok megisme­rése volt. Ezek a tapasztalatcsere-látoga­tások igen hasznosak voltak, és számos olyan javaslat és intézkedés született en­nek kapcsán, amely elősegítette a csepe­li vállalatok gazdálkodását. Az elkövetkezendő időszak feladata egyebek között a szakbizottságok önálló és rendszeres tevékenységének tovább­fejlesztése, az aktívahálózat bővítése és a kezdeményezőkészség növelése. Az új vezetőség megválasztása után Garai Vilmos vezérigazgató-helyettes, a vezetőségválasztó taggyűlés elnöke zár­szavában az új vezetőség fő feladataként jelölte meg a közgazdasági szemlélet még fokozottabb érvényre juttatását, va­lamint a politikai és gazdasági munka egységének következetes megvalósítását. Az ember még néhány évti­zeddel ezelőtt is passzív játék­szere volt az elemek szeszé­lyeinek. Vonatkozik ez egyebek között az árvízre, amelynek pusztító hatásával elsősorban izomerejét, kis hatásfokú esz­közeit állíthatta szembe. Ma már a pusztító víz ellen szervezett hadsereget, szárazföl­di, vízi, légi járművek, robusz­tus munkagépek ezreit vetik be, amelyek a védekezés ritmusát, hatékonyságát igen nagymér­tékben megnövelték. A jeges ár­víz megelőzésére és kivédésére igen sokat fejlődtek a robban­tástechnika és a jégtörés egyéb igen intenzív eszközei, módsze­rei. A hajdani parasztszekér szerepét manapság nagy telje­sítményű gépkocsi­- és dömper­park tölti be. A csigalassúságú bárka, a lomha ladik helyett nagy erejű és fürge kétéltű jár­mű veri át magát a legváltoza­tosabb és legnehezebb terepen. Ahol ez sem oldja meg a pilla­natnyi, sürgős feladatot, ott he­likoptert vetnek be akár anyag­­szállításra, akár az emberi élet megmentésére. A nagy hatásfokú gépeken kí­vül azonban egyik legdöntőbb jelentőségű segítője az árvíz el­leni korszerű védekezésnek az ultrarövid hullámú rádiótechni­ka. URH hírközlő lánc fűzi ösz­­sze a védelmet, a vezérkart vég­rehajtó erőt, a társhatóságokat, sokszor az anyagellátó szerve­zetet is. Az anyag perceken be­lül a helyszínen lehet, az irá­nyítási központ pedig URH-n ad utasítást a teendők azonnali végrehajtására. Nem kis részben ez a magya­rázata, hogy öt esztendővel ez­előtt a 120 napon át latyakossá ázott dunai töltésrendszer, az idén pedig a Tisza és vízgyűj­tőjének minden folyója az 1000 évben egyszer előforduló mére­tű és hevességű áradás ellenére megfékezhető volt, Így vált le­hetővé már 1965-ben egymillió hold, ezúttal pedig a Tisza völ­gyében több mint hárommillió holdnyi civilizált terület meg­mentése. Nemcsak a szakembe­rek, de minden átlag újságol­vasó is jól tudja, hogy az át­ázott, fáradt töltésrendszer csak ilyen imponáló, tettrekész és hozzáértő szervezet mozgósítása árán, fejlett technikai eszközök és módszerek alkalmazásával volt megvédhető. Rövid 100 év­vel ezelőtt az ország területé­nek harmada feltétlen víz alá került volna. Emberek és gépek Hiteles adat: 1965-ben a du­nai árvíz elhárításán a csúcs idején 36 ezer ember dolgozott. Kisebb volt a géppark, és a korszerű védelmi eszközöket is általában kísérletképpen alkal­mazták. Az idei tiszai árvíz során a foglalkoztatottsági csúcs 46 ezer fő volt. A dunai árvíz során 120 nap alatt 4,2 millió földeszsákot, 40 ezer tonna terméskövet, 420 ezer négyzetméter (100 tonna) műanyagfóliát, az idén a Tisza völgyében kevesebb mint fele idő alatt 5,6 millió darab ho­mokzsákot, mintegy 40 ezer ton­na terméskövet és 1,25 millió négyzetméter (310 tonna) mű­anyagfóliát használtak fel az átázott töltéstestek szilárdításá­ra, szigetelésére. Az idei véde­kezés során csupán a szádle­mez-felhasználás maradt az 1965. évi mérték alatt. Ennek oka a műszaki megítélés tisz­tázatlansága volt. Az idei védekezés „anyagcsa­tájára” egyébként jellemző, hogy a vízügyi szolgálat hatal­mas anyagtartalékot irányított a védekezés vonalára, amelynek jelentős hányadát azonban már nem kellett felhasználnia, és most a leapadt törzskészlet fel­töltésére tartalékolhatják. Az áradás jelentkezésének időrendjében Nyíregyháza után május 14-től kezdve — ahogyan a Tisza árhulláma délre vonult, és amint a többi folyó áradása július 3-ig, tehát 51 napon át a védelemtől követele 1 700 földmunkagépet, 2300 gépjár­művet, csaknem 230 vízi jármű­vet, és 140 világítási aggregá­tort vetettek be. Állandó szol­gálatot teljesített ezeken kívül a magyar és a szovjet hadsereg egy-egy helikopter alakulata és az OVH három saját repülőgé­pe (a társtárcáktól szükség sze­rint kölcsön vett repülőgépek­kel együtt). A védekezés eszközei A homokzsák árvédelmi sze­repe a laikusok százezrei előtt is ismeretes. E hagyományos eszközt — természetesen egész kismértékben — már századok­kal ezelőtt is felhasználták. Ek­kora tömeg bevetésére a techni­ka alacsonyabb fejlődési fokán, szállítógéppark híján sem lett volna lehetőség. Meggyorsult azonban a szádleverés techni­kája, és helyenként több száz méter szádfallal védték az ex­ponált folyószakaszt. Egészen sajátos és nagy hatásfokú esz­köznek bizonyult a műanyagfó­lia. A veszélyesnek látszó szi­várgás- és csurgáshelyeket könnyűbúvárok derítették fel, és ugyancsak az ő útmutatásukkal intézték a gáttest exponált ol­dalán a szigetelés műveletét. A védelmi szervezet kötelékében ezúttal 109 MHSZ- és több hon­védségi könnyűbúvárt foglal­koztattak. Az ipari televíziót már 1965- ben is alkalmazták. Ennek nagy előnye, hogy a víz alatti kriti­kus helyek képe a vezérkar munkatermébe behozható, és ez a helyszínen védekezők számá­ra azonnali lehetőséget teremt a beavatkozásra. Az árvédekezés során az idén alkalmazták először a képmag­nót, amelynek felvételeit repü­lőgépen egy-két órán belül Bu­­­­dapestre szállíthatták, és a ve­zérkar a védelemnek akár egész térségéről, fontosabb szakaszai­ról, munkafolyamatairól gyors és pontos tájékoztatást kapha­tott. Az ország legfelsőbb vezeté­se is elismeréssel adózik a víz­ügyi szolgálat irányításával le­zajlott árvíz elleni küzdelem bürokráciamentes szervezéséért. Ugyanilyen elismerés illeti azonban a társtárcákat, más or­szágos hatóságokat, vállalatokat és intézményeket, amelyek a vízügyi szolgálat minden intéz­kedését, sőt óhaját is azonnal és aktázgatás nélkül teljesítették. A természeti csapás nyomán a pusztulás sodrába került em­berek szenvedéseit legfeljebb anyagi vonatkozásban enyhít­hetjük. A közvélemény meg­nyugtatására azonban annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a pusztulás, a kiesett munkaidő, a kárbaveszett emberi munka stb. jelentős része már az esztendő végéig visszatérül, mert a csa­padékos idő a mezőgazdaság­nak általában nagyon kedvez, és a várható terméstöbblet az or­szág népgazdaságát nem kis­mértékben kárpótolja. VINCZE OSZKÁR Háború az árvíz ellen 2 M­­SZAKI ÉLET KOZVItEMIMV Az MTESZ-székház tervpályázatának eredménye Az MTESZ-székház terveinek beszer­zésére kiírt tervpályázatra 35 pályamű érkezett. A bíráló bizottság ezek közül kettőt részesített 80—80 ezer forintos díj­ban, két pályázatot 60—60 ezer forintos, egyet 40 ezer, négyet pedig 25—25 ezer forintos összegben megvásárolt. A 80 000 Ft díjban részesített, 10. bírá­lati sorszámú pályamű szerzői: Zalaváry Lajos építész, Csontos Csaba és Dobozi Miklós munkatársak, Detre Villő belső­­építész, Horváth Z. Kálmán szerkezet­­tervező, Solymosi Antal és Frölich Tibor gépésztervezők. A 80 000 Ft díjban részesített 19. bírá­lati sorszámú pályamű szerzői: Horváth Lajos és Marossy Ferenc építészek, vala­mint Móricz István és Majoros Levente gépésztervezők. A 60 000 Ft kiemelt megvételben ré­szesített 29. bírálati sorszámú pályamű szerzői: Vadász György és Preisich Kata­lin építészek, Elekfy Mária építészmun­katárs, dr. Preisich Gábor építészkonzul­táns, Boschán István gépésztervező és Fernezelyi Sándor statikus tervező. A 60 000 Ft kiemelt megvételben ré­szesített 31. sz. pályamű szerzői: Tószegi Tamás építész, Fülöp Jenő munkatárs, Iványi Kálmán szerkezettervező, Soproni György és Wegner Mátyás gépészterve­zők. A 40 000 Ft kiemelt megvételben ré­szesített 21. sz. pályamű szerzői: Reischl Péter építész, dr. Fésűs János statikus és Both Attila gépész. A 25 000 Ft megvételben részesített 2. sz. pályamű szerzői: Mónus János és Sző­ke Zsuzsanna építészek, Kánya Zoltán statikus és Horváth Zoltán gépész. A 25 000 Ft megvételben részesített 12. sz. pályamű szerzői: Rácz Endre és Von­nák János építész, Gál Ödön (technoló­gia), Sztojanov Miklós (közlekedés), Po­rosz Géza (épületgépészet), Massányi Ti­bor (szerkezet). A 25 000 Ft megvételben részesített 13. sz. pályamű szerzői: Jenei Lajos, Bán Ferenc, Lannert Mónika, Pethes Endre és Sylvester Ádám építészek, Kovács Imre statikus és Keve Lajos gépész. A 25 000 Ft megvételben részesített 32. sz. pályamű szerzői: Mészöly András építész és munkatársai: Hackl Tibor, Vély Róbert, valamint Szőke Lajos. Gyártók - felhasználók 1970. július 23—25 között rendezi meg Miskolcon a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 18. vándorgyűlését, amelyen a villamosgépek és készülékek üzemelte­tésével kapcsolatos felhasználói igénye­ket tárgyalják meg. A korábbi gyakor­lattól eltérően a 18. vándorgyűlés szak­mai programját úgy állították össze, hogy az előadók, mint felhasználók is­mertetik majd a villamos gépekkel és készülékekkel kapcsolatos üzemeltetési, karbantartási tapasztalatokat, a gyártók pedig — mint felkért hozzászólók — vá­laszolnak a felvetett problémákra. Ez a szervezési keret valószínűleg hoz­zájárul majd ahhoz, hogy a gyártó vál­lalatok képviselői és a felhasználó szak­emberek szakmai kapcsolataikat elmé­lyítsék, tapasztalataikat kicseréljék a korszerű, gazdaságos gyártmányok ki­alakítása érdekében. Az előadások „A felhasználói igények kielégítése az új gazdaságirányítási rendszerben” című plenáris előadást kö­vetően két szekcióban folynak. Az „A” szekció a villamos motorokkal és transz­formátorokkal, a „B” szekció pedig az erősáramú villamos készülékekkel fog­lalkozik. Mindkét szekcióban 4—4 előadás hangzik el, amelyek témái el­sősorban az üzemeltetés, a karbantartás és szerelés, valamint a gazdaságosság kérdéseit érintik. A plenáris záróelő­adás a villamos szigetelő anyagok várha­tó fejlődésével foglalkozik, különös te­kintettel a korszerű villamos gépek és készülékek igényeire. A vándorgyűlés résztvevőinek száma több mint 400 fő. Pályázat Egy termelőrészleg, vagy egy-egy mű­veletsor termelékenységének javítására irányuló tanulmány kidolgozására pályá­zatot hirdet a Bőripari Tudományos Egyesület bőripari szakosztálya, műszaki munkakörben dolgozó, 35 év korhatár alatti egyesületi tagok részére. A jeligés pályázat beküldési határideje 1970. no­vember 30. Az első díj 6000 Ft, a máso­dik díj 4000 Ft.

Next