Műszaki Élet, 1970. július-december (25. évfolyam, 14-26. szám)
1970-07-10 / 14. szám
A III. ipari tudományos konferencia Szegeden Az MTESZ Csongrád megyei elnöksége és Szeged Mj. Városi Tanácsa jó hagyományokat ápol, amikor ez évben is — a Szegedi Ünnepi Hetek programjának elválaszthatatlan részeként — július 22—23-án megrendezi a III. ipari tudományos konferenciát. A tudományos konferencia a marketing, a piackutatás, a reklám és a propaganda aktuális kérdéseit tűzte napirendjére. E témákról számos hazai szakember tart előadást, és első ízben vesz részt a konferencián jugoszláv szakember korreferensként. A Budapestről és az ország különböző területeiről jelentkezők számából ítélve igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a konferencia iránt. A gazdasági reform a figyelmet a szükségletekkel egyező termelésre irányította, és a közgazdasági szabályozó rendszerrel a vállalatokat termékeik értékesítésére, gazdasági eredményeik növelésére ösztönzi. A gazdasági tevékenység alapvető követelménye: olyan termékeket gyártani és forgalomba hozni, amelyeket a vevők általában keresnek, és felismerni — a vevőket jóval megelőzve — a jövőbeli szükségleteket. Az ipari és kereskedelmi vállalatoknak alkalmazkodniuk kell a piaci kereslethez, mégpedig minél magasabb fokon. Ennek megvalósításához azonban az eladás szervezésének hagyományos módszerei nem elégségesek. Így kerülnek napirendre a korszerűbb, az értékesítés hatékonyságát növelő marketing módszerek. A marketing tevékenység kapcsolatot hoz létre a piac és a vállalat között, de ez a kapcsolat csak akkor lesz termékeny, ha folyamatos és gondos kutatás támasztja alá, és olyan emberek ápolják, akik le tudják fordítani a piaci jelenségeket üzletpolitikájuk nyelvére. A szegedi ipari tudományos konferencián megvitatják az előadók az elméleti kérdéseket és gyakorlati megoldásokkal is foglalkoznak. A szakmai programon kívül a konferencia résztvevői megtekintik a szegedi ipari vásárt és kiállítást, valamint az ünnepi játékokat. DR. ERDÉLYI FERENC az MTESZ Csongrád megyei Szervezetének titkára Ai MTESZ Csepeli Szervezetének Ipargazdasági Szakosztálya Az MTESZ Csepeli Szervezetének Ipargazdasági Szakosztálya júniusban tartotta vezetőségválasztó taggyűlését. Az Ipargazdasági Szakosztály négy éves munkájáról, eredményeiről és problémáiról dr. Takács László titkár adott számot beszámolójában. Az előadó ismertette, hogy a szakosztály az egyesületi élet keretei között hogyan járult hozzá a párt és a kormány gazdaságpolitikájából adódó feladatok minél sikeresebb végrehajtásához, a Csepel Vas- és Fémművek III. ötéves tervének teljesítéséhez, és a gazdasági reform társadalmi úton való előkészítéséhez és bevezetéséhez. A szakosztály rendezvényei nagymértékben elősegítették az új közgazdasági szabályozók hatásának, az új rendeletek egyöntetű értelmezésének biztosítását. A vállalati vezetők és a gazdasági szakemberek időben felkészülhettek a változásokra, és az ezekből származó előnyöket jobban kihasználhatták a Csepel Művek vállalatai. A szakosztály rendszeres segítséget nyújtott a vállalat közgazdászainak ismereteik bővítéséhez, a közgazdaságtudomány különböző ágaiban elért eredmények megismeréséhez és a korszerű módszerek elsajátításához. A beszámoló ismertette a szakosztály által szervezett jelentősebb bel- és külföldi tanulmányutakat, melyek célja a hasonló profilú hazai és külföldi kohászati és gépgyártó vállalatok megismerése volt. Ezek a tapasztalatcsere-látogatások igen hasznosak voltak, és számos olyan javaslat és intézkedés született ennek kapcsán, amely elősegítette a csepeli vállalatok gazdálkodását. Az elkövetkezendő időszak feladata egyebek között a szakbizottságok önálló és rendszeres tevékenységének továbbfejlesztése, az aktívahálózat bővítése és a kezdeményezőkészség növelése. Az új vezetőség megválasztása után Garai Vilmos vezérigazgató-helyettes, a vezetőségválasztó taggyűlés elnöke zárszavában az új vezetőség fő feladataként jelölte meg a közgazdasági szemlélet még fokozottabb érvényre juttatását, valamint a politikai és gazdasági munka egységének következetes megvalósítását. Az ember még néhány évtizeddel ezelőtt is passzív játékszere volt az elemek szeszélyeinek. Vonatkozik ez egyebek között az árvízre, amelynek pusztító hatásával elsősorban izomerejét, kis hatásfokú eszközeit állíthatta szembe. Ma már a pusztító víz ellen szervezett hadsereget, szárazföldi, vízi, légi járművek, robusztus munkagépek ezreit vetik be, amelyek a védekezés ritmusát, hatékonyságát igen nagymértékben megnövelték. A jeges árvíz megelőzésére és kivédésére igen sokat fejlődtek a robbantástechnika és a jégtörés egyéb igen intenzív eszközei, módszerei. A hajdani parasztszekér szerepét manapság nagy teljesítményű gépkocsi- és dömperpark tölti be. A csigalassúságú bárka, a lomha ladik helyett nagy erejű és fürge kétéltű jármű veri át magát a legváltozatosabb és legnehezebb terepen. Ahol ez sem oldja meg a pillanatnyi, sürgős feladatot, ott helikoptert vetnek be akár anyagszállításra, akár az emberi élet megmentésére. A nagy hatásfokú gépeken kívül azonban egyik legdöntőbb jelentőségű segítője az árvíz elleni korszerű védekezésnek az ultrarövid hullámú rádiótechnika. URH hírközlő lánc fűzi öszsze a védelmet, a vezérkart végrehajtó erőt, a társhatóságokat, sokszor az anyagellátó szervezetet is. Az anyag perceken belül a helyszínen lehet, az irányítási központ pedig URH-n ad utasítást a teendők azonnali végrehajtására. Nem kis részben ez a magyarázata, hogy öt esztendővel ezelőtt a 120 napon át latyakossá ázott dunai töltésrendszer, az idén pedig a Tisza és vízgyűjtőjének minden folyója az 1000 évben egyszer előforduló méretű és hevességű áradás ellenére megfékezhető volt, Így vált lehetővé már 1965-ben egymillió hold, ezúttal pedig a Tisza völgyében több mint hárommillió holdnyi civilizált terület megmentése. Nemcsak a szakemberek, de minden átlag újságolvasó is jól tudja, hogy az átázott, fáradt töltésrendszer csak ilyen imponáló, tettrekész és hozzáértő szervezet mozgósítása árán, fejlett technikai eszközök és módszerek alkalmazásával volt megvédhető. Rövid 100 évvel ezelőtt az ország területének harmada feltétlen víz alá került volna. Emberek és gépek Hiteles adat: 1965-ben a dunai árvíz elhárításán a csúcs idején 36 ezer ember dolgozott. Kisebb volt a géppark, és a korszerű védelmi eszközöket is általában kísérletképpen alkalmazták. Az idei tiszai árvíz során a foglalkoztatottsági csúcs 46 ezer fő volt. A dunai árvíz során 120 nap alatt 4,2 millió földeszsákot, 40 ezer tonna terméskövet, 420 ezer négyzetméter (100 tonna) műanyagfóliát, az idén a Tisza völgyében kevesebb mint fele idő alatt 5,6 millió darab homokzsákot, mintegy 40 ezer tonna terméskövet és 1,25 millió négyzetméter (310 tonna) műanyagfóliát használtak fel az átázott töltéstestek szilárdítására, szigetelésére. Az idei védekezés során csupán a szádlemez-felhasználás maradt az 1965. évi mérték alatt. Ennek oka a műszaki megítélés tisztázatlansága volt. Az idei védekezés „anyagcsatájára” egyébként jellemző, hogy a vízügyi szolgálat hatalmas anyagtartalékot irányított a védekezés vonalára, amelynek jelentős hányadát azonban már nem kellett felhasználnia, és most a leapadt törzskészlet feltöltésére tartalékolhatják. Az áradás jelentkezésének időrendjében Nyíregyháza után május 14-től kezdve — ahogyan a Tisza árhulláma délre vonult, és amint a többi folyó áradása július 3-ig, tehát 51 napon át a védelemtől követele 1 700 földmunkagépet, 2300 gépjárművet, csaknem 230 vízi járművet, és 140 világítási aggregátort vetettek be. Állandó szolgálatot teljesített ezeken kívül a magyar és a szovjet hadsereg egy-egy helikopter alakulata és az OVH három saját repülőgépe (a társtárcáktól szükség szerint kölcsön vett repülőgépekkel együtt). A védekezés eszközei A homokzsák árvédelmi szerepe a laikusok százezrei előtt is ismeretes. E hagyományos eszközt — természetesen egész kismértékben — már századokkal ezelőtt is felhasználták. Ekkora tömeg bevetésére a technika alacsonyabb fejlődési fokán, szállítógéppark híján sem lett volna lehetőség. Meggyorsult azonban a szádleverés technikája, és helyenként több száz méter szádfallal védték az exponált folyószakaszt. Egészen sajátos és nagy hatásfokú eszköznek bizonyult a műanyagfólia. A veszélyesnek látszó szivárgás- és csurgáshelyeket könnyűbúvárok derítették fel, és ugyancsak az ő útmutatásukkal intézték a gáttest exponált oldalán a szigetelés műveletét. A védelmi szervezet kötelékében ezúttal 109 MHSZ- és több honvédségi könnyűbúvárt foglalkoztattak. Az ipari televíziót már 1965- ben is alkalmazták. Ennek nagy előnye, hogy a víz alatti kritikus helyek képe a vezérkar munkatermébe behozható, és ez a helyszínen védekezők számára azonnali lehetőséget teremt a beavatkozásra. Az árvédekezés során az idén alkalmazták először a képmagnót, amelynek felvételeit repülőgépen egy-két órán belül Budapestre szállíthatták, és a vezérkar a védelemnek akár egész térségéről, fontosabb szakaszairól, munkafolyamatairól gyors és pontos tájékoztatást kaphatott. Az ország legfelsőbb vezetése is elismeréssel adózik a vízügyi szolgálat irányításával lezajlott árvíz elleni küzdelem bürokráciamentes szervezéséért. Ugyanilyen elismerés illeti azonban a társtárcákat, más országos hatóságokat, vállalatokat és intézményeket, amelyek a vízügyi szolgálat minden intézkedését, sőt óhaját is azonnal és aktázgatás nélkül teljesítették. A természeti csapás nyomán a pusztulás sodrába került emberek szenvedéseit legfeljebb anyagi vonatkozásban enyhíthetjük. A közvélemény megnyugtatására azonban annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a pusztulás, a kiesett munkaidő, a kárbaveszett emberi munka stb. jelentős része már az esztendő végéig visszatérül, mert a csapadékos idő a mezőgazdaságnak általában nagyon kedvez, és a várható terméstöbblet az ország népgazdaságát nem kismértékben kárpótolja. VINCZE OSZKÁR Háború az árvíz ellen 2 MSZAKI ÉLET KOZVItEMIMV Az MTESZ-székház tervpályázatának eredménye Az MTESZ-székház terveinek beszerzésére kiírt tervpályázatra 35 pályamű érkezett. A bíráló bizottság ezek közül kettőt részesített 80—80 ezer forintos díjban, két pályázatot 60—60 ezer forintos, egyet 40 ezer, négyet pedig 25—25 ezer forintos összegben megvásárolt. A 80 000 Ft díjban részesített, 10. bírálati sorszámú pályamű szerzői: Zalaváry Lajos építész, Csontos Csaba és Dobozi Miklós munkatársak, Detre Villő belsőépítész, Horváth Z. Kálmán szerkezettervező, Solymosi Antal és Frölich Tibor gépésztervezők. A 80 000 Ft díjban részesített 19. bírálati sorszámú pályamű szerzői: Horváth Lajos és Marossy Ferenc építészek, valamint Móricz István és Majoros Levente gépésztervezők. A 60 000 Ft kiemelt megvételben részesített 29. bírálati sorszámú pályamű szerzői: Vadász György és Preisich Katalin építészek, Elekfy Mária építészmunkatárs, dr. Preisich Gábor építészkonzultáns, Boschán István gépésztervező és Fernezelyi Sándor statikus tervező. A 60 000 Ft kiemelt megvételben részesített 31. sz. pályamű szerzői: Tószegi Tamás építész, Fülöp Jenő munkatárs, Iványi Kálmán szerkezettervező, Soproni György és Wegner Mátyás gépésztervezők. A 40 000 Ft kiemelt megvételben részesített 21. sz. pályamű szerzői: Reischl Péter építész, dr. Fésűs János statikus és Both Attila gépész. A 25 000 Ft megvételben részesített 2. sz. pályamű szerzői: Mónus János és Szőke Zsuzsanna építészek, Kánya Zoltán statikus és Horváth Zoltán gépész. A 25 000 Ft megvételben részesített 12. sz. pályamű szerzői: Rácz Endre és Vonnák János építész, Gál Ödön (technológia), Sztojanov Miklós (közlekedés), Porosz Géza (épületgépészet), Massányi Tibor (szerkezet). A 25 000 Ft megvételben részesített 13. sz. pályamű szerzői: Jenei Lajos, Bán Ferenc, Lannert Mónika, Pethes Endre és Sylvester Ádám építészek, Kovács Imre statikus és Keve Lajos gépész. A 25 000 Ft megvételben részesített 32. sz. pályamű szerzői: Mészöly András építész és munkatársai: Hackl Tibor, Vély Róbert, valamint Szőke Lajos. Gyártók - felhasználók 1970. július 23—25 között rendezi meg Miskolcon a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 18. vándorgyűlését, amelyen a villamosgépek és készülékek üzemeltetésével kapcsolatos felhasználói igényeket tárgyalják meg. A korábbi gyakorlattól eltérően a 18. vándorgyűlés szakmai programját úgy állították össze, hogy az előadók, mint felhasználók ismertetik majd a villamos gépekkel és készülékekkel kapcsolatos üzemeltetési, karbantartási tapasztalatokat, a gyártók pedig — mint felkért hozzászólók — válaszolnak a felvetett problémákra. Ez a szervezési keret valószínűleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a gyártó vállalatok képviselői és a felhasználó szakemberek szakmai kapcsolataikat elmélyítsék, tapasztalataikat kicseréljék a korszerű, gazdaságos gyártmányok kialakítása érdekében. Az előadások „A felhasználói igények kielégítése az új gazdaságirányítási rendszerben” című plenáris előadást követően két szekcióban folynak. Az „A” szekció a villamos motorokkal és transzformátorokkal, a „B” szekció pedig az erősáramú villamos készülékekkel foglalkozik. Mindkét szekcióban 4—4 előadás hangzik el, amelyek témái elsősorban az üzemeltetés, a karbantartás és szerelés, valamint a gazdaságosság kérdéseit érintik. A plenáris záróelőadás a villamos szigetelő anyagok várható fejlődésével foglalkozik, különös tekintettel a korszerű villamos gépek és készülékek igényeire. A vándorgyűlés résztvevőinek száma több mint 400 fő. Pályázat Egy termelőrészleg, vagy egy-egy műveletsor termelékenységének javítására irányuló tanulmány kidolgozására pályázatot hirdet a Bőripari Tudományos Egyesület bőripari szakosztálya, műszaki munkakörben dolgozó, 35 év korhatár alatti egyesületi tagok részére. A jeligés pályázat beküldési határideje 1970. november 30. Az első díj 6000 Ft, a második díj 4000 Ft.