Műszaki Élet, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-13. szám)

1975-01-03 / 1. szám

Tartós fogyasztási cikkek gyártása Lapunk múlt számában dr. Saly Ferenc és Herdzicska Tibor ismer­tette a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1971-ben folytatott vizsgá­latának tapasztalatait a tartós fo­gyasztási cikkek­ értékesítéséről és importjáról. Most a hazai gyártás­sal foglalkozó részt közöljük. A műszaki fejlesztés eredményei A legtöbb tartós fogyasztási cikk termelése az elmúlt évek­ben nemcsak tovább nőtt, de a termékek jelentős része korsze­rűsödött, és több olyan új gyárt­mány is forgalomba került, ame­­­lyet korábban az ipar nem gyár­tott. Mind a Videoton, mind az Orion kialakította a tv-típ­uscsalád­­ok­át, és integrált áramköröket alkalmaznak, ami növeli az üzembiztonságot és elősegíti a miniatürizálást. Megje­lent a hálózatról és akkumulátor­ról egyaránt működő Videoton „Tünete” televízió, és rövidesen for­galomba kerül a szovjet együttmű­ködéssel készülő színes televízió. Míg tv-k­észülékből a növekvő ex­port ellenére maradéktalanul ki le­het elégíteni a hazai igényeket, ad­dig rádióból, különösen asztali ké­szülékekből mennyiségi és választé­ki hiány tapasztalható. Mivel ez utóbbiak korszerűsödése lassult, az igények kielégítésére jelentős az import. Új termékek viszont a szte­reo rádiók, amelyek műszaki jel­lemzői elérik az európai színvo­nalat. a híradástechnikai fejlesztés eredménye az is, hogy ma már korszerű, megbízható, formaterve­zett, hordozható táskarádiók kapha­tók. Mennyiségi é­s minőségi haladás tapasztalható a magnetofongyártás­ban. A BKG átgondolt és helyes fejlesztési politikával az orsós ké­szülékek gyártását megszüntette, és célul tűzte k­i a kazettás magneto­fonok fejlesztését. Ennek eredmé­nye az olcsó MK 25-ös és az MK 26-os típusú, valamint az MK 45-ös és MK 46-os sztereo magnetofonok gyártása. További, a Videoton gyárral közös cél egy rádióval kombinált kazettás magnetofon gyártása. Ilyen készülék ma még csak import útján kapható. A Jászberényi Hűtőgépgyár az új kompresszor beépítésével, a gyár­tástechnológia javításával ért el kedvező eredményeket. Megjelentek a háromcsillagos (L 18 C°-os) hű­tőtérrel rendelk­ező típusok (L 210/ 60 KM), valamint a SIBIR licencia alapján készülő termékek tovább­fejlesztett változatai, az S 80-as, va­lamint a kombinált PB gázüzemű típus. A korszerűsítés folytatása­ként megvásárolták a Bosch hűtő­­szekrények licenciáját. A termelés egyidejű növelésével 1975-ben meg­kezdik annak sorozatgyártását. A Hajdúsági Iparművekben a ke­verőtárcsás mosógépek gyártása ki­sebb módosításokkal hosszabb ide­je folyik, azonban mosási technoló­giájuk ma már nem korszerű. A vál­lalat ezért jugoszláv kooperációval megkezdte a forgódobos automata mosógépek készítését. A jelenleg gyártott mennyiség nem jelentős, mert ára — bár műszaki paramé­tereivel közel arányos — a hazai átlagfogyasztó számára magas. A belföldi piacról hiányoznak a kö­zépkategóriájú és közepes árfek­vésű lengőlapátos mosógépek. A gázkályhák, gázmelegítők na­gyobb részén égésbiztosító, hőmér­sékletszabályozó, lángőr és elektro­mos gyújtó is található. Javultak a gáztűzhelyek műszaki paraméte­rei is, de egyes típusokból az igé­nyeket nem lehet kielégíteni. A VBK­M által gyártott villany­tűzhely elő is jelentősen korszerűsöd­tek, azonban áraik a régi konst­rukcióhoz képest­­ emelkedtek. A grillsütők elérik a fejlettebb orszá­gokban gyártottak színvonalát. Nem volt viszont lényeges haladás a szilárdtüzelésű kályhák és tűzhe­lyek fejlesztésében. Ugyanakkor az olajkályhák és tűzhelyek fejlesz­tése — a fokozott mennyiségi igé­nyek kielégítése után — meggyor­sult és formatervezett, különböző teljesítményű típusok jelentek meg. A kerékpár iránti igény az el­múlt években hazánkban is meg­növekedett. Az ipar ezt az igényt — exportfeladatai mellett — csak részben tudj­a kielégíteni, külö­nösen korszerűbb, modernebb ke­rékpárokból. A belföldi ellátás hazai kerékpárokból csak a terve­zett 600 millió forintos rekonstrukció után javul, amikor a jelenlegi gyártást kétszeresére növelik. Dol­goznak azonban több új típusú ke­rékpár kialakításán (pl. 3 sebessé­ges camping kerékpár). A fentiek alapján megállapít­ható, hogy az iparvállalatok a lakosság igényeinek mennyiségi kielégítésén kívül új és,korsze­rűbb termékekkel törekednek ellátni a fogyasztókat. A mű­szaki színvonal emelését, a termékek szolgáltatásának nö­velését, a minőség­ javítá­sát folyamatosan végzik és ál­landó feladatuknak tekintik. En­nek eredményeként a vizsgált termékek egy része és gyártá­suk körülményei elérték, illetve megközelítették a termékre jel­lemző világszínvonalat. A tartós fogyasztási cikkek gyártásában elért fejlődést és a lakosság jobb ellátását elősegí­tette számos licencia és know­how vásárlása és azok bevezeté­se, így pl. az Orion megvásárol­ta az olasz Prokond cégtől a 7 nyomógombos kezelőegység gyártási jogát, a BRG pedig a nyugatnémet Woelke-cégtől a mágnesfej gyártását. Segítette a korszerűsítést továbbá a­ nem­zetközi kooperáció bővülése (pl. a mosógépgyártásban, a villany­tűzhelygyártásban), valamint egyes területeken a vállalati ku­tató-, fejlesztőmunka. A kutatá­sok jobb hatékonyságát azonban még mindig gátolja, hogy sok témával foglalkoznak, még olyannal is, amelyben­­licencia­vásárlás várható. A végrehajtott műszaki fej­lesztés meggyorsította a korsze­rűbb termékstruktúra kialakítá­sát és elősegítette a gazdaságo­sabb sorozatnagyságok elérését. Meggyorsult a termékek beveze­tésének ideje: az elhatározástól a C-szériáig és a sorozatgyártás megindításáig eltelt 3—4 év, sőt egyes esetekben 6—7 év ma már 1,5—2,5 évre csökkent. A gyorsabb korszerűsítés akadályai A termékek gyorsabb ütemű korszerűsítését részben vállalati tényezők nehezítik. A korszerűbb cikkek iránti ke­reslet növekedése mellett a régi, hagyományos termékek iránti fizetőképes kereslet továbbra is jelentős. Ennek alapvető oka, hogy a tennék korszerűsítése legtöbbször az ár jelentős növe­kedésével jár együtt. Ugyanak­kor a készülék használati értéke alig, vagy kis mértékben nő, illetve annak korszerűsödését a fogyasztó nem érzékeli és nem is értékeli, árával aránytalan­nak tartja (pl. a korszerűbb gáztűzhelyek, automata mosó­gép, egyes televíziókészülékek esetében). A korszerűbb termék beveze­tését egyes esetekben hátráltat­ja az is, hogy egy-egy termék­­csoportot egy-egy profilgazda vállalat gyárt, így konscurren­­cia hiányában néhány régi ter­mék gyártását hosszú időn­ ke­resztül fenn tudják tartani a vállalatok, és termékeikben csak kisebb módosításokat hajtanak végre, gyakran az árak módosí­tása miatt. A növekvő fogyasz­­tásicikk-import­ ugyan élénkítet­te a gyártmányok korszerűsíté­sére való törekvéseket, de a leg­több terméknél a lakossági igé­nyek kielégítésére, a piaci ver­seny megteremtésére ez nem volt számottevő mértékű. A korszerűsítés gyorsítását, a világszínvonal elérését a válla­latoknál az alábbiakban ismer­tetett tényezők nehezítik. Bár a tartós fogyasztási cik­keket előállító ipar az utóbbi években jelentős számban szer­zett be új, részben automata és egyéb célgépeket, mégis a gépek, berendezések átlagos életkora nagy. A műszaki fej­lesztés saját erőforrásból még bankhitel esetén sem biztosít­ható. Központi támogatás vi­szont kisebb mértékben áll a vállalatok rendelkezésére. Egy termék licenciájának megvásárlását nem követi a gyártási eljárás megváltoztatá­­sa, így a gyártás technológiai szintje nem éri el a termék színvonalát. Ezáltal a termelé­é­kenység és a minőség nem nö­vekszik arányosan. Korszerűbb termékek gyártá­sához a hazai alkatrészgyártó bázis kevés. A gyártás import alkatrészek beépítésével kezdő­dik, ez pedig növeli az önkölt­séget és a fogyasztói árat. Jelentős, azoknak a speciali­zált alkatrészeknek a száma, amelyeket az előállító vállalat­nak kell gyártani. Kapacitásuk és fejlesztési lehetőségeik ezál­tal szétforgácsolódnak. Az al­katrészek vállalaton belüli elő­állítását és a kooperáció szű­kítését­ gyakran azért irá­nyozzák elő, mert az alkatré­szek szabad árasak, míg az ösz­­szeszerelt késztermék ára ható­ságilag rögzítve van. Korsze­rűbb, jobb alkatrész beszerzése esetén növekszik az önköltség és csökken a nyereség. A tartós fogyasztási cikkek további korszerűsítése, annak meggyorsítása csak a nemzet­közi kooperáció további bőví­tésével, különösen a KGST-in­­tegráció keretén belül, és az export növelésével lehetséges. A hazai piac csak kis mértékben tesz lehetővé nagyobb sorozatú gyártást, megfelelő automatizá­lást és célglép­sítést. Ezért a vállalatoknak fokozniuk kell a piackutatást külföldön is, hogy a termelés növelésével az ön­költség és a fogyasztói ár csök­kenése is biztosítható legyen. A KNEB javaslatai A vizsgálatok során feltárt helyzet és problémák alapján a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a fogyasztók nagyobb választékú áruellátása, a ter­mékek további korszerűsítése, a minőség javítása érdekében az alábbiakat javasolta az illeté­kes tárcáknak. Gondoskodjanak arról, hogy a termelő vállalatok az export miatt tartósan ne szorítsák hát­térbe a belföldi igények kielé­gítését. Az áruellátási hiányok kiküszöbölése és a hazai terme­lők versenyre késztetése céljá­ból felül kell vizsgálni az im­portot nehezítő pénzügyi elő­írásokat, hogy ily módon első­sorban szocialista relációból nö­­velhető legyen a behozatal. A KGM gyorsítsa meg a tar­tós fogyasztási cikkek alkat­részgyártásának korszerűsítését, az alkatrészeit tipizálását; gon­doskodjon ennek érdekében az anyagi ösztönzőkről; segítse elő a további gyártásszakosítást, fi­gyelembe véve a hazai adott­ságokat és importlehetőségeket. A Belkereskedelmi Miniszté­rium kezdeményezte olyan ár­rések kialakítását, amelyek fe­dezetet nyújtanak a tartós fo­­­gyasztási cikkek tárolásának és értékesítésének költségeire, kü­lönös tekintettel a lassú forgási sebességű cikkekre. Az alkat­részellátás "javítása érdekében ösztönözze a koncentrált alkat­­r­észárusító hálózat kialakítá­sát, és gondoskodjon a vállala­tok érdekeltségéről az alkat­rész-árusításban. Segítse válla­latait a piackutatásban és a kölcsönös információk szolgálta­tásában, amivel az ipar helyes tájékoztatását is támogatja. Várható, hogy az illetékes tár­cák hatékony intézkedéseket tesznek a lakosságot érintő tar­tós fogyasztási cikkek mennyi­ségének növelése, minőségének javítása, választékának bővítése céljából, s azok kedvező hatá­sát a vásárlók rövidesen a bol­tok árukínálatában közvetlenül is lemérhetik. DR. SALY FERENC— HERDLICSKA TIBOR £ J6'S £ ‘«■I 3 o a js 2 3 A papíripar problémái — és ez az érdekelt szakemberekkel való beszél­getésből egyértelműen kiderült — voltaképpen abból adódnak, hogy mil­den tekintetben importra támasz­kodunk. Kezdődik ez azzal, hogy nemcsak hazánkban, de más szocia­lista országokban sem lehet találni papíripari gépet, vagyis a fejlesztés elsősorban nyugati gépbehozatalt je­lent, s ugyanez vonatkozik azokra a segédanyagokra is, amelyekből egyre többet és egyre nagyobb választék­ban hasznosít ez az ipará­g. Ami ma­gát a cellulózt illeti, a helyzet vala­mivel jobb, mert egyrészt bizonyos bázissal mi magunk is rendelkezünk, másrészt — és ez a döntő — igen te­temes mennyiséget kapunk hosszú­­ lejáratú szerződés keretében a Szov­jetuniótól. Ez azonban összes szük­ségleteinket még mindig nem elégí­ti ki, ami ugyancsak fejlett, tőkés or­szágokból származó importot jelent. A cellulóz ismeretes, hogy a múlt esztendő­ben a cellulózárak a világpiacon hirtelen és nagyon erőteljesen meg­emelkedtek, sőt egyes nemzetközi hírnévvel rendelkező vállalatok még magas áron sem tudtak szállítani. Azóta a helyzet valamelyest javult, legalábbis annyiban, hogy az ár­emelkedés megállt és a szállítókész­ség nőtt. A szakemberek véleménye szerint azonban ennek ellenére a kö­vetkező évtizedekben cellulózhiány­­nyal kell számolnunk. Mi ennek az oka? Ahhoz, hogy egy cellulózt előállító üzem gazdaságos legyen, Európában legalább negyed­millió évi kapacitással kell rendel­keznie, de a nagy előállító és fo- 11 ipari far gyasztó országokban — ilyen pl. a Szovjetunió, az Egyesült Áll­amok és Kanada — az optimális kapacitás félmillió tonna körül mozog. Fél­millió tonnás lesz az az üzem is, amely a szocialista országok közös erőfeszítésével épül. Ilyen hatalmas kombinát felépítése igen sokba ke­rül, ezért az áremelkedés előtti idő­szakban a beruházásokat az érdekelt országok általában nem ebbe az iparágba koncentrálták, s a terme­lés emelkedése nem tartott lépést a szükséglet növekedésével. Nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy egy tonna cellulóz előállításához 7 köbméter fára van szükség, vagyis egy közepes nagyságú cellulózüzem mintegy 3—3,5 millió köbméter fát kíván évente. Ezért ilyen kombinátot csak ott lehet felépíteni, ahol a fa a közelben van, mert különben a szál­lítási költségeik rendkívül nagyok lennének. Ha viszont egy kiterjedt erdőség közepén építjük fel az üze­met, az infrastruktúrával és a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos kiadá­sok hihetetlen mértékben drágítják a beruházást. Egyes számítások szerint csak a környezetvédelmi kiadások a beruházási összeg 25—30ft/n-át is el­érhetik. Mindezek alapján egyértel­mű, hogy gyors változásra nem lehet számítani. A papír Ennek ellenére, éppen a már em­lített közös beruházás eredménye­képpen kb. 1978—79-től megszűnnek cellulózgondjaink, tehát csak az át­meneti éveket kell átvészelni. Re­méljük, hogy az áremelkedés most már megszűnik, illetve nem haladja túl a nyugati világ inflációs rátáját, s akkor a papíriparnak nem lesz különösebb problémája. Amennyiben a szükséges cellulóz­­mennyiség biztosítva lesz — és erre minden remény megvan —, a szük­ségleteket a papíripar egészében ki fogja elégíteni. Ez nem jelenti ugyan­akkor azt, hogy a felhasználók egyes — főleg extrém —­ esetekben ne len­nének kénytelenek a reális helyzet­tel megalkudni , illetve néhány, a szükség­ követelte változtatást végre­hajtani. így például elképzelhető, hogy egyes élelmiszerek csomagoló­anyagaként barnább papirost kell el­fogadni, illetve hogy a beszerzett cso­magológépeket hazai papírral kell működtetni, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a termelékenység átmeneti csökkenésével jár. Lesznek problé­mák bizonyos importból származó papírokkal. A felhasználók azonban éppen úgy­ ismerik az adott lehetőségeket, mint a papíripar, és­­éppen úgy tudják, hogy a devizamérleg a számunkra kedvezőtlen külföldi változások miatt nem olyan, mint amilyennek eredetileg képzeltük. A papíripar feladata az, hogy csak ott kerüljön sor koncesszióra, ahol erre elenged­hetetlen szükség van, a felhasználók­nak pedig, bármilyen keserves is, tudomásul kell venniük azt az adott helyzetet, amely voltaképpen sokkal jobb, mint amilyenre akár csak egy fél évvel ezelőtt is számítottak, hi­szen lényegében a mennyiségi igé­nyek kielégítését biztosítani tudják, ha néhány esetben a választék nem is kielégítő. Az érdekelt szakemberekkel való beszélgetés azt­ a reményt keltette, hogy a nehézségek átmen-­etiek, hi­szen a probléma megoldása for­máiban van. Zűrömmel láthatjuk, hogy a vállalatok valóban komolyan­­­ fogják fel a takarékosságra vonatkozó rendelkezéseket, legyen szó akár az élőmunkával, az anyaggal, vagy az ener­giával való takarékosságról. E takarékossági kampány idején azonban úgy véljük, keveset foglalkozunk egy olyan kérdéssel, amelynek megoldása az esetek jelentős­ részében nem is egy üzemtől, egy vállalattól függ, hanem ennél sokkal átfogóbb rendelkezést kíván. Üzemeinkben, akár csak szerte a világon, nagyon sok hulladék keletkezik — gondolunk itt a fára, a különböző fé­mekre, textíliákra stb. —, s ezeknek szervezett feldolgozásáról még bizony nagyon sok helyen nem gondoskodnak, sőt egyes területeken még a megoldási kísérletekről sem beszélhetünk. Vannak azután más területek, ahol a már nem szükséges anyagok visszaszármaztatását kellene biztosítani. Ilyen pél­­dául a papír. Ha az üzemekben és a háztartásokban fölösleges­sé vált papírmennyiség visszakerülhetne az iparba, az nagy­mértékben segítené az energiagondok megszüntetését. A szakemberek a hulladékfelhasználás lehetőségeit­ jól is­merik, sokszor azonban hiányzik az a szervezet, amely a gaz­daságos begyűjtést el tudná végezni, más esetekben pedig hiányzik az az üzem vagy szövetkezet, amely a gazdaságos feldolgozást vállalná. Akárhogy is vesszük, igért nagy népgazdasági értékek men­­né­nek veszendőbe, holott egy kis utánjárással, egy kis szer­vezettséggel, vagy az érintettek érdekeltté tételével jelentős értékeket lehetne megmenteni. Nem fillérekről van szó. Forintok millióiról. És ez már meg­érdemelné, hogy valahol komolyan foglalkozzanak ezzel a ________________________________________­ kérdéssel. MŰSZAKI ÉLET 3

Next