Műszaki Élet, 1979. január-július (34. évfolyam, 1-14. szám)

1979-01-12 / 1. szám

1972—1974. között az OMFB szervezé­sében több tanulmány készült az új tu­dományos-műszaki ismeretek alkalmazá­sának társadalmi-gazdasági feltételeiről. E vizsgálatok főbb megállapításai akk­or a következők voltak: 1. A gazdasági kényszer hatása jelentős fejlesztési döntést igen ritkán eredményez. A vállalatok inkább kis kockázattal járó, több­nyire reprodukciós jellegű fejlesztéseket vé­geznek még ak­kor is, ha ez minimális jö­vedelmezőséget biztosít. 2. Az ipar és a tudomány kapcsolati rend­szerének leggyengébb láncszemei a koope­rációs és szervezeti viszonyok. A vizsgálat alapján úgy tűnt, hogy a termelés szub­jektív feltételei sem adekvátak azokkal a követelményekkel, amelyeket az új tudomá­nyos-műszaki ismeretek eredményes hasznosí­tása megkövetel. Ez is egyik oka lehetett a kapcsolatfelvétel nehézségeinek, a kellő szer­vezettség megteremtésének. Két vizsgálat Az MTA Tudományszervezési Csoport és a MTESZ Tudományok Tudománya Köre kezdeményezésére 1978-ban kont­­rollvizsgálatot végeztünk annak feltá­rására, hogy az eltelt öt esztendő alatt változott-e a kutatás és a termelés kap­csolata, különös tekintettel az új isme­retek átvételének készségére és képes­ségére. A vizsgálatot különösen aktuális­sá tette, hogy időközben jelentős mér­tékben megnehezedett termékeink érté­kesítése a világpiacon, és a versenyké­pesség megszerzésének egyre inkább alapfeltételévé válik a műszaki fejlesztés. A probléma megoldása tehát egyre sürgetőbbé vált, mert az állami irányítás és szabályozás szabadságfokát is jelentő­sen korlátozza a világpiac megváltozott követelményrendszere, s így a gazdasági kényszer hatásai nálunk sem hagyhatók figyelmen kívül. Mi történik azonban akkor, ha a ma­gyar iparnak a külkereskedelmi egyen­súly megteremtése érdekében egyenlő fel­tételekkel kell versenyeznie a világ­piacon, ahol a gazdasági kényszer nem korlátozottan érvényesül? Meggyorsul-e ettől önmagában hazánkban a műszaki fejlesztés, megjavul-e versenyképessé­günk? A kiéleződő nemzetközi verseny­nek kétségtelenül jelentős serkentő ha­tása lesz vállalatainkra. De kérdés: kel­lően felkészültek-e erre? Elegendők lesz­­nek-e ehhez a gazdasági szabályozókon végrehajtott és az irányítási rendszeren folyamatban lévő módosítások? A lefolytatott vizsgálat nem ad erre a kérdésre egyértelmű, pozitív választ. Olyan strukturális és szemléleti problé­mákat vet fel, amelyek a felkészülés ér­dekében további megoldások keresését teszik szükségessé. Mielőtt a vizsgálat eredményeiről beszámol­nánk, szólni kell annak köréről és módszeré­ről. A kutatás és a termelés kapcsolatának vizsgálatához a kutatóhelyek és a válla­latok számára külön kérdőívet szerkesztettünk. A kérdések egyik csoportja a fogadóképesség, másik csoportja a fogadókészség vizsgálatára irányult. Kérdéseinkre 15 kutatóhelyről 10 gépipari, 7 vegyipari­ és 16 nagyvállalattól (10 gépipari, 3 vegyipari, 1 könnyűipari, 2 élelmiszeripari) érkezett válasz felelős vezetők­től, akik teljes áttekintéssel bírnak intézeteik, a tanszék vagy vállalat teljes kutató-fejlesztő tevékenységéről, termelési, piaci lehetőségei­ről. Fogadókészség és felkészültség Rendkívül figyelemre méltó, de egyben meglepő is volt, hogy a fogadóképesség vizsgálatával kapcsolatos első négy felté­telt (a szervezési, a vezetési, a szak­mai, kvalifikációs struktúra, a szervezeti viszonyok, a dolgozók magatartása az új technika fogadásával kapcsolatban) va­lamennyi vállalat igen kedvezőnek ítélte. Az üzem technikai felszereltsége, álta­lános műszaki felkészültsége a feldolgo­zott válaszok alapján ugyancsak kielé­gítőnek tűnt, és csak egy vállalat mi­nősítette kifejezetten rossznak. Ami a fogadóképesség pénzügyi felté­teleit illeti, a válaszok többsége erre is pozitív volt, és egy vállalat sem minősí­tette hitelképességét, beruházási lehető­ségeit adaptációs képessége akadályának. Egészében véve ezek a válaszok jelen­tős fejlődést tételeznek fel az 1973-ban végzett vizsgálathoz képest, amikor is úgy látszott, hogy a vállalatoknál az általá­nos és műszaki kultúra színvonala, a technikai felszereltség elégtelensége is akadálya volt a tudományos-műszaki is­meretek fogadásának. Még meglepőbb­nek találtuk, hogy a fogadókészség szer­vezeti feltételeire vonatkozó kérdéseink­re a vállalatok egyöntetűen pozitív vá­laszt adtak. A következő kérdéscsoportban a gaz­dasági környezet hatása iránt érdeklőd­tünk. A válaszok többsége szerint a jelen­legi irányítási rendszer és gazdasági sza­bályozás nem akadálya a műszaki fejlesz­tésnek, de hatásában fékezi azt (nem kel­lően differenciál). Az anyagi-erkölcsi elismerést illetően a vállalatok fele a­­jelenlegi érdekeltségi rendszert kielégí­tőnek ítélte. Voltak ellenvélemények is, amelyek a bázis­szemléletet, a részesedési alap progresszív megadóztatását kifogá­solták és azt, hogy a prémiumok álta­lában nem függnek a műszaki fejlesz­téstől, mert a vállalati jövedelem foko­zásának más, könnyebben mozgósítható forrásai vannak. A kockázatvállalással kapcsolatos kér­désünkre adott válaszokat nem tud­tuk értékelni. A vállalatok egyharmada ugyanis nem látott összefüggést a kocká­zatvállalás készsége és a társadalmi-gaz­dasági környezet között. Volt ugyan olyan válasz is, amely szerint a jelenlegi gazdasági környezet csak rövidtávú dön­tésekben teszi érdekeltté a vállalatokat, nem honorálja a kockázatvállalást, és hogy nincs különbség a kockázatot vál­laló és nem vállaló vállalatok megítélé­sében. Az értékelést mégsem tudtuk el­végezni, mert a vállalatok egyharmada nem adott e kérdésre értékelhető vá­laszt. Ezzel szemben teljesen egyértelmű vá­laszokat kaptunk a vállalatok közötti együttműködést érintő kérdésünkre. A MTESZ mosonmagyaróvári városi in­téző bizottsága és a KISZ mosonmagyar­óvári városi bizottsága között 1974 máju­sában létrejött együttműködési megálla­podás célja volt a lehetőségek megterem­tése arra, hogy a fiatal műszaki szakem­berek szervezett keretek között jussanak tudásanyaghoz. Ez az együttműködés le­hetőséget teremtett arra is, hogy a MTESZ IB a város üzemeiben dolgozó fiatalok érdeklődését a helyleg megol­dásra váró műszaki, gazdasági és egyéb városfejlesztési feladatokra irányítsa. A MTESZ IB nemrégiben tartott ta­nácskozásán a bizottság tagjai Kócza András vezérigazgató elnökletével meg­vitatták a MTESZ és a KISZ közötti megállapodást és az együttműködés ed­digi eredményeit Mi is ennek a megállapodásnak a lé­nyege? A MTESZ-ben tömörült tudományos egyesületek lehetővé teszik a fiatalok­nak a hazai vagy nemzetközi tanácsko­zásokon, tudományos előadásokon, való részvételt. A nagy szakmai tapasztalatok­kal rendelkező idősebb műszakiak, köz­gazdászok pedig segítik a fiatalokkal va­ló kapcsolat megteremtését. A MTESZ ifjúsági bizottsága és a KISZ gazdaságpolitikai munkabizottsága közös szervezéssel tömegbázist biztosít ahhoz, hogy a MTESZ rendezvényein a fiatalok minél nagyobb létszámban ve­gyenek részt. A KISZ-en belül kialakul­tak olyan mozgalmi tevékenységek, ame­lyek szakmai irányításában a MTESZ- nek és a tagegyesületeknek nagy lehető­ségeik vannak. Már eddig is jó együttmű­ködés alakult ki a kiváló ifjú mérnök, közgazdász és technikus címért járó fel­adatok meghatározásában. A MTESZ, illetve tagegyesületeinek vezető testületeibe a KISZ tudományos fokozattal rendelkező fiatalokat delegál. A MTESZ IB és az ifjúsági bizottság ülésein, valamint­­a KISZ városi bizottsá­gának és gazdaságpolitikai munkabizott­ságának ülésein az együttműködéssel kapcsolatos napirendi pontok tárgyalása­kor a két szervezet képviselői kölcsönö­sen részt vesznek és ismertetik javasla­taikat. Az IB megállapodott a MTESZ és a KISZ alábbi konkrét együttműködési te­rületeiben . A MTESZ és a KISZ kölcsönös tájé­koztatásra átadja bizottságainak, tagegye­sületeinek, illetve a városi üzemek KISZ- titkárainak és vezetőségének névjegyzé­két, hogy azt a MTESZ tagegyesületei és a KISZ-alapszervezetek vezetői megkap­ják. Ezáltal megismerik a két szervezet felépítését, és kapcsolatot teremthetnek az illetékes tagegyesületek és bizottságok Egyetlen vállalat kivételével valameny­­nyien kritikusnak ítélték a műszaki fej­lesztés szempontjából mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés alacsony színvonalát. A válaszok részletesen foglalkoztak a hát­téripar rugalmatlanságával, a vállalatok szállítási készségének hiányával, a gyen­ge szerződéses fegyelemmel. Baj van az együttműködéssel Ha a mostani eredményeket az öt év­vel ezelőtti vizsgálatokból levont követ­keztetésekkel összevetjük, a következőket állapíthatjuk meg: — a magyar ipar tudományos-műszaki infor­mációs rendszere ma is alapvetően az in­formális, személyes kapcsolatokra épül; — a két alrendszer között az információk áramlása esetleges, visszajelzések vé­et­lenszerűek, a piaci, értékesítési szféra töb­bnyire kívül esik még e véletlenszerű kapcsolatokon is; — a munkamegosztás, a kooperáció hiánya ma sem teszi lehetővé optimális innová­ciós lánc kialakítását, és így törvényszerűen csak kisebb hatékonyságú fejlesztések jö­hetnek létre; — az együttműködés hiánya, a szellemi és anyagi erők szétforgácsolódása nem teszi lehetővé a kutatás-fejlesztés-termelés-érté­­kesítés-kutatás tevékenységi lánc optimális vezetőivel. Ezt a névjegyzéket időszakon­ként felülvizsgálják. A városi KISZ-bizottság lehetőséget ad a MTESZ-nek, hogy ismertesse a tudo­mányos egyesületek tevékenységét, és az igényeknek megfelelően szakmai előadá­sok, filmvetítések megtartásához mozgó­sítja az üzemek fiatal műszaki értelmi­ségét. Egy-egy nagyobb MTESZ-rendez­­vény lebonyolításához előadótermet biz­tosít. A KISZ VB minden évben a MTESZ rendelkezésére bocsátja az „ifjúmunkás hetek” tervezett programját, valamint hasonló rendezvényekre vonatkozó elkép­zeléseit. A két testület képviselői ezek alapján dolgozzák ki közös programju­kat. Az ifjúsági bizottság és a gazdaság­­politikai munkabizottság összegyűjti a fiatalokat érdeklő témákat, s azokat a MTESZ IB rendelkezésére bocsátja, hogy a tudományos egyesületek munkaterveik készítése során ezeket az igényeket figye­lembe tudják venni. A MTESZ átadja a KISZ-nek éves összesített munkatervét. A MTESZ tag­egyesületei vállalják a tudományos diák­körök (TDK), valamint a kiváló ifjú mér­ idő alatt való befutását,­­ és a kutatás-fej­lesztés eredményes bevezetéséhez szükséges kritikus tömeg létrehozását; — a hazai együttműködés alacsony színvona­la nem teszi lehetővé az igazán eredmé­nyes nemzetközi kooperációt sem. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy jelenlegi elmaradottságunk behozása nem annyira a műszaki kultúra, a technikai felszereltség adott színvonalától függ, ha­nem a korszerű termelési szervezetektől, a termelési rendszerekben testet öltő szervezettségtől, a technikai manktameg­­osztás színvonalának emeléséről. A kérdések értékelése, után már nem volt mód az együttműködés, a kooperá­ciós készség alacsony színvonaláról, a szállítási fegyelem hiányairól a vállala­tokat visszakérdezni. Annyit azonban meg merünk kockáztatni, hogy egyedül a jogi szabályozástól, a szankciók szi­gorításától nem várhatunk sokat. Felmerül a kérdés: ha vállalataink egyértelműen a kooperációs készség és a szállítási fegyelem hiányát tartják a korszerű gyártmányok és technológiák bevezetése fő akadályának és egyébként képesek és készek azok fogadására, va­jon ők maguk hogyan viselkednek, ha tőlük várnak hasonló együttműködést? Úgy látszik a feldolgozott válaszokból, hogy vállalataink rajtuk kívül álló aka­dályait látják csak a műszaki fejlesz­tésnek. De hiszen e vállalatok is „kívül­állók” a többi vállalat oldaláról nézve! Nincs-e itt baj az őszinte, önkritikus szemlélettel, önismerettel, ami alapfel­tétele annak, hogy javítsunk helyzetün­kön? DR. SZAKASITS D. GYÖRGY, a MTESZ Tudományok Tudománya Körének elnöke nek, közgazdász és technikus címért fo­lyó pályázatok kidolgozását, elősegítik a legjobbak publikálását, biztosítva a leg­sikeresebb pályamunkák elismerését és elismertetését. A két szervezet a „szigetközi napok”-on a fiatal műszakiak és közgazdászok által készített pályamunkák publikálását biz­tosítja. A MTESZ megfelelő­ szakirányú képzettséggel rendelkező tagjai segítsé­get adnak a pályamunkák elkészítéséhez. Végezetül a MTESZ részt vesz a KISZ által kezdeményezett termelési verseny­­mozgalmak zsűrizésében. A megállapodást aláírt szervezetek tit­kárai évenként, a szervezetek testületei pedig kétévenként értékelik együttmű­ködésüket és konkrét feladatokkal folya­matosan kiegészítik megállapodásaikat. Ez a megállapodás mindaddig érvényes, amíg azt a szervezetek hasznosnak ítélik és felbontását nem kezdeményezik. Számos hozzászólásban javaslatok han­goztak el az együttműködés további ja­vítására. Kócza András zárószavában ér­tékelte a tanácskozást, amely szintén elő­segítette a MTESZ és a KISZ közötti együttműködést. DR. LÁSZLÓ LÁSZLÓ Mi akadályozza vállalatainkat új konstrukciók, technológiák alkalmazásában? Együttműködés a KISZ és a MTESZ mosonmagyaróvári intéző bizottsága között 2 MŰSZAKI ÉLET A MAE feladatai a II. ötéves terv előkészítésében A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület országos el­nöksége december 14-én több napirendi pont között megtárgyalta az egyesület­nek az ország ökológiai programjával kapcsolatos várható felada­tait. Ez alkalommal tettek javaslatot az „agrárértelmiség a szocialista faluért” akció meghirdetésére is. Megtárgyalták a múlt év június 14-i ügyvezető elnökségi ülésen előterjesztett javaslat alapján az egyesület feladatait a VI. ötéves terv előkészítésében. A múlt évben tett javaslat első pontjá­nak megvalósítása — a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési koncepciójának na­pirendre tűzése az Agrárgazdasági Tár­saság keretében — azóta már folyamat­ban van. Egy elméleti és gyakorlati szak­emberekből álló komplex bizottság az Agrárgazdasági Társaság vezetésével, a Magyar Közgazdasági Társaság és a Ma­gyar Élelmezésipari Tudományos Egyesü­let részvételével megvitatta a mezőgaz­daság hosszú távú fejlesztési koncepció­ját További fontos feladat, hogy az egye­sület különböző társaságai vitassák meg azokat a programokat, amelyeket a MÉM, a hozzá kapcsolódó funkcionális ágazati irányító, valamint kormányzati szervek döntésre készítenek elő. Ezek között sze­repel a gabona-, a hús-, a kertészeti és a földhasznosítási program. A VI. ötéves terv beruházási és gépe­sítési előirányzatának megalapozását se­gítené elő a Gépesítési és Agrárgazdasá­gi Társaság közös vitaülésének összehí­vása. Az ökonómiai szabályozás tudomá­nyos egyesületi vitája, hasznosítható ajánlások közvetítésével, ugyancsak fon­tos népgazdasági érdeket szolgálhat. Az egyesület megyei szervezeteinek a VI. ötéves tervvel kapcsolatos munkája értelemszerűen az egyes megyékben fo­lyó tevékenységhez kapcsolódik; ebben a munkában a helyi, üzemi szervezeteknek is részt kell venniük. Ezzel kapcsolato­san a társaságok szakosztályainak tervei számos fontos részkérdésben csatlakoz­hatnak az egyesületi szintű programok­hoz. Meg kell határozni a megyei szer­vezetek helyi, illetve regionális fejlesz­tési tervekhez fűződő elgondolásait is.

Next