Műszaki Élet, 1979. január-július (34. évfolyam, 1-14. szám)
1979-01-12 / 1. szám
1972—1974. között az OMFB szervezésében több tanulmány készült az új tudományos-műszaki ismeretek alkalmazásának társadalmi-gazdasági feltételeiről. E vizsgálatok főbb megállapításai akkor a következők voltak: 1. A gazdasági kényszer hatása jelentős fejlesztési döntést igen ritkán eredményez. A vállalatok inkább kis kockázattal járó, többnyire reprodukciós jellegű fejlesztéseket végeznek még akkor is, ha ez minimális jövedelmezőséget biztosít. 2. Az ipar és a tudomány kapcsolati rendszerének leggyengébb láncszemei a kooperációs és szervezeti viszonyok. A vizsgálat alapján úgy tűnt, hogy a termelés szubjektív feltételei sem adekvátak azokkal a követelményekkel, amelyeket az új tudományos-műszaki ismeretek eredményes hasznosítása megkövetel. Ez is egyik oka lehetett a kapcsolatfelvétel nehézségeinek, a kellő szervezettség megteremtésének. Két vizsgálat Az MTA Tudományszervezési Csoport és a MTESZ Tudományok Tudománya Köre kezdeményezésére 1978-ban kontrollvizsgálatot végeztünk annak feltárására, hogy az eltelt öt esztendő alatt változott-e a kutatás és a termelés kapcsolata, különös tekintettel az új ismeretek átvételének készségére és képességére. A vizsgálatot különösen aktuálissá tette, hogy időközben jelentős mértékben megnehezedett termékeink értékesítése a világpiacon, és a versenyképesség megszerzésének egyre inkább alapfeltételévé válik a műszaki fejlesztés. A probléma megoldása tehát egyre sürgetőbbé vált, mert az állami irányítás és szabályozás szabadságfokát is jelentősen korlátozza a világpiac megváltozott követelményrendszere, s így a gazdasági kényszer hatásai nálunk sem hagyhatók figyelmen kívül. Mi történik azonban akkor, ha a magyar iparnak a külkereskedelmi egyensúly megteremtése érdekében egyenlő feltételekkel kell versenyeznie a világpiacon, ahol a gazdasági kényszer nem korlátozottan érvényesül? Meggyorsul-e ettől önmagában hazánkban a műszaki fejlesztés, megjavul-e versenyképességünk? A kiéleződő nemzetközi versenynek kétségtelenül jelentős serkentő hatása lesz vállalatainkra. De kérdés: kellően felkészültek-e erre? Elegendők lesznek-e ehhez a gazdasági szabályozókon végrehajtott és az irányítási rendszeren folyamatban lévő módosítások? A lefolytatott vizsgálat nem ad erre a kérdésre egyértelmű, pozitív választ. Olyan strukturális és szemléleti problémákat vet fel, amelyek a felkészülés érdekében további megoldások keresését teszik szükségessé. Mielőtt a vizsgálat eredményeiről beszámolnánk, szólni kell annak köréről és módszeréről. A kutatás és a termelés kapcsolatának vizsgálatához a kutatóhelyek és a vállalatok számára külön kérdőívet szerkesztettünk. A kérdések egyik csoportja a fogadóképesség, másik csoportja a fogadókészség vizsgálatára irányult. Kérdéseinkre 15 kutatóhelyről 10 gépipari, 7 vegyipari és 16 nagyvállalattól (10 gépipari, 3 vegyipari, 1 könnyűipari, 2 élelmiszeripari) érkezett válasz felelős vezetőktől, akik teljes áttekintéssel bírnak intézeteik, a tanszék vagy vállalat teljes kutató-fejlesztő tevékenységéről, termelési, piaci lehetőségeiről. Fogadókészség és felkészültség Rendkívül figyelemre méltó, de egyben meglepő is volt, hogy a fogadóképesség vizsgálatával kapcsolatos első négy feltételt (a szervezési, a vezetési, a szakmai, kvalifikációs struktúra, a szervezeti viszonyok, a dolgozók magatartása az új technika fogadásával kapcsolatban) valamennyi vállalat igen kedvezőnek ítélte. Az üzem technikai felszereltsége, általános műszaki felkészültsége a feldolgozott válaszok alapján ugyancsak kielégítőnek tűnt, és csak egy vállalat minősítette kifejezetten rossznak. Ami a fogadóképesség pénzügyi feltételeit illeti, a válaszok többsége erre is pozitív volt, és egy vállalat sem minősítette hitelképességét, beruházási lehetőségeit adaptációs képessége akadályának. Egészében véve ezek a válaszok jelentős fejlődést tételeznek fel az 1973-ban végzett vizsgálathoz képest, amikor is úgy látszott, hogy a vállalatoknál az általános és műszaki kultúra színvonala, a technikai felszereltség elégtelensége is akadálya volt a tudományos-műszaki ismeretek fogadásának. Még meglepőbbnek találtuk, hogy a fogadókészség szervezeti feltételeire vonatkozó kérdéseinkre a vállalatok egyöntetűen pozitív választ adtak. A következő kérdéscsoportban a gazdasági környezet hatása iránt érdeklődtünk. A válaszok többsége szerint a jelenlegi irányítási rendszer és gazdasági szabályozás nem akadálya a műszaki fejlesztésnek, de hatásában fékezi azt (nem kellően differenciál). Az anyagi-erkölcsi elismerést illetően a vállalatok fele ajelenlegi érdekeltségi rendszert kielégítőnek ítélte. Voltak ellenvélemények is, amelyek a bázisszemléletet, a részesedési alap progresszív megadóztatását kifogásolták és azt, hogy a prémiumok általában nem függnek a műszaki fejlesztéstől, mert a vállalati jövedelem fokozásának más, könnyebben mozgósítható forrásai vannak. A kockázatvállalással kapcsolatos kérdésünkre adott válaszokat nem tudtuk értékelni. A vállalatok egyharmada ugyanis nem látott összefüggést a kockázatvállalás készsége és a társadalmi-gazdasági környezet között. Volt ugyan olyan válasz is, amely szerint a jelenlegi gazdasági környezet csak rövidtávú döntésekben teszi érdekeltté a vállalatokat, nem honorálja a kockázatvállalást, és hogy nincs különbség a kockázatot vállaló és nem vállaló vállalatok megítélésében. Az értékelést mégsem tudtuk elvégezni, mert a vállalatok egyharmada nem adott e kérdésre értékelhető választ. Ezzel szemben teljesen egyértelmű válaszokat kaptunk a vállalatok közötti együttműködést érintő kérdésünkre. A MTESZ mosonmagyaróvári városi intéző bizottsága és a KISZ mosonmagyaróvári városi bizottsága között 1974 májusában létrejött együttműködési megállapodás célja volt a lehetőségek megteremtése arra, hogy a fiatal műszaki szakemberek szervezett keretek között jussanak tudásanyaghoz. Ez az együttműködés lehetőséget teremtett arra is, hogy a MTESZ IB a város üzemeiben dolgozó fiatalok érdeklődését a helyleg megoldásra váró műszaki, gazdasági és egyéb városfejlesztési feladatokra irányítsa. A MTESZ IB nemrégiben tartott tanácskozásán a bizottság tagjai Kócza András vezérigazgató elnökletével megvitatták a MTESZ és a KISZ közötti megállapodást és az együttműködés eddigi eredményeit Mi is ennek a megállapodásnak a lényege? A MTESZ-ben tömörült tudományos egyesületek lehetővé teszik a fiataloknak a hazai vagy nemzetközi tanácskozásokon, tudományos előadásokon, való részvételt. A nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező idősebb műszakiak, közgazdászok pedig segítik a fiatalokkal való kapcsolat megteremtését. A MTESZ ifjúsági bizottsága és a KISZ gazdaságpolitikai munkabizottsága közös szervezéssel tömegbázist biztosít ahhoz, hogy a MTESZ rendezvényein a fiatalok minél nagyobb létszámban vegyenek részt. A KISZ-en belül kialakultak olyan mozgalmi tevékenységek, amelyek szakmai irányításában a MTESZ- nek és a tagegyesületeknek nagy lehetőségeik vannak. Már eddig is jó együttműködés alakult ki a kiváló ifjú mérnök, közgazdász és technikus címért járó feladatok meghatározásában. A MTESZ, illetve tagegyesületeinek vezető testületeibe a KISZ tudományos fokozattal rendelkező fiatalokat delegál. A MTESZ IB és az ifjúsági bizottság ülésein, valaminta KISZ városi bizottságának és gazdaságpolitikai munkabizottságának ülésein az együttműködéssel kapcsolatos napirendi pontok tárgyalásakor a két szervezet képviselői kölcsönösen részt vesznek és ismertetik javaslataikat. Az IB megállapodott a MTESZ és a KISZ alábbi konkrét együttműködési területeiben . A MTESZ és a KISZ kölcsönös tájékoztatásra átadja bizottságainak, tagegyesületeinek, illetve a városi üzemek KISZ- titkárainak és vezetőségének névjegyzékét, hogy azt a MTESZ tagegyesületei és a KISZ-alapszervezetek vezetői megkapják. Ezáltal megismerik a két szervezet felépítését, és kapcsolatot teremthetnek az illetékes tagegyesületek és bizottságok Egyetlen vállalat kivételével valamenynyien kritikusnak ítélték a műszaki fejlesztés szempontjából mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés alacsony színvonalát. A válaszok részletesen foglalkoztak a háttéripar rugalmatlanságával, a vállalatok szállítási készségének hiányával, a gyenge szerződéses fegyelemmel. Baj van az együttműködéssel Ha a mostani eredményeket az öt évvel ezelőtti vizsgálatokból levont következtetésekkel összevetjük, a következőket állapíthatjuk meg: — a magyar ipar tudományos-műszaki információs rendszere ma is alapvetően az informális, személyes kapcsolatokra épül; — a két alrendszer között az információk áramlása esetleges, visszajelzések véetlenszerűek, a piaci, értékesítési szféra többnyire kívül esik még e véletlenszerű kapcsolatokon is; — a munkamegosztás, a kooperáció hiánya ma sem teszi lehetővé optimális innovációs lánc kialakítását, és így törvényszerűen csak kisebb hatékonyságú fejlesztések jöhetnek létre; — az együttműködés hiánya, a szellemi és anyagi erők szétforgácsolódása nem teszi lehetővé a kutatás-fejlesztés-termelés-értékesítés-kutatás tevékenységi lánc optimális vezetőivel. Ezt a névjegyzéket időszakonként felülvizsgálják. A városi KISZ-bizottság lehetőséget ad a MTESZ-nek, hogy ismertesse a tudományos egyesületek tevékenységét, és az igényeknek megfelelően szakmai előadások, filmvetítések megtartásához mozgósítja az üzemek fiatal műszaki értelmiségét. Egy-egy nagyobb MTESZ-rendezvény lebonyolításához előadótermet biztosít. A KISZ VB minden évben a MTESZ rendelkezésére bocsátja az „ifjúmunkás hetek” tervezett programját, valamint hasonló rendezvényekre vonatkozó elképzeléseit. A két testület képviselői ezek alapján dolgozzák ki közös programjukat. Az ifjúsági bizottság és a gazdaságpolitikai munkabizottság összegyűjti a fiatalokat érdeklő témákat, s azokat a MTESZ IB rendelkezésére bocsátja, hogy a tudományos egyesületek munkaterveik készítése során ezeket az igényeket figyelembe tudják venni. A MTESZ átadja a KISZ-nek éves összesített munkatervét. A MTESZ tagegyesületei vállalják a tudományos diákkörök (TDK), valamint a kiváló ifjú mér idő alatt való befutását, és a kutatás-fejlesztés eredményes bevezetéséhez szükséges kritikus tömeg létrehozását; — a hazai együttműködés alacsony színvonala nem teszi lehetővé az igazán eredményes nemzetközi kooperációt sem. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy jelenlegi elmaradottságunk behozása nem annyira a műszaki kultúra, a technikai felszereltség adott színvonalától függ, hanem a korszerű termelési szervezetektől, a termelési rendszerekben testet öltő szervezettségtől, a technikai manktamegosztás színvonalának emeléséről. A kérdések értékelése, után már nem volt mód az együttműködés, a kooperációs készség alacsony színvonaláról, a szállítási fegyelem hiányairól a vállalatokat visszakérdezni. Annyit azonban meg merünk kockáztatni, hogy egyedül a jogi szabályozástól, a szankciók szigorításától nem várhatunk sokat. Felmerül a kérdés: ha vállalataink egyértelműen a kooperációs készség és a szállítási fegyelem hiányát tartják a korszerű gyártmányok és technológiák bevezetése fő akadályának és egyébként képesek és készek azok fogadására, vajon ők maguk hogyan viselkednek, ha tőlük várnak hasonló együttműködést? Úgy látszik a feldolgozott válaszokból, hogy vállalataink rajtuk kívül álló akadályait látják csak a műszaki fejlesztésnek. De hiszen e vállalatok is „kívülállók” a többi vállalat oldaláról nézve! Nincs-e itt baj az őszinte, önkritikus szemlélettel, önismerettel, ami alapfeltétele annak, hogy javítsunk helyzetünkön? DR. SZAKASITS D. GYÖRGY, a MTESZ Tudományok Tudománya Körének elnöke nek, közgazdász és technikus címért folyó pályázatok kidolgozását, elősegítik a legjobbak publikálását, biztosítva a legsikeresebb pályamunkák elismerését és elismertetését. A két szervezet a „szigetközi napok”-on a fiatal műszakiak és közgazdászok által készített pályamunkák publikálását biztosítja. A MTESZ megfelelő szakirányú képzettséggel rendelkező tagjai segítséget adnak a pályamunkák elkészítéséhez. Végezetül a MTESZ részt vesz a KISZ által kezdeményezett termelési versenymozgalmak zsűrizésében. A megállapodást aláírt szervezetek titkárai évenként, a szervezetek testületei pedig kétévenként értékelik együttműködésüket és konkrét feladatokkal folyamatosan kiegészítik megállapodásaikat. Ez a megállapodás mindaddig érvényes, amíg azt a szervezetek hasznosnak ítélik és felbontását nem kezdeményezik. Számos hozzászólásban javaslatok hangoztak el az együttműködés további javítására. Kócza András zárószavában értékelte a tanácskozást, amely szintén elősegítette a MTESZ és a KISZ közötti együttműködést. DR. LÁSZLÓ LÁSZLÓ Mi akadályozza vállalatainkat új konstrukciók, technológiák alkalmazásában? Együttműködés a KISZ és a MTESZ mosonmagyaróvári intéző bizottsága között 2 MŰSZAKI ÉLET A MAE feladatai a II. ötéves terv előkészítésében A Magyar Agrártudományi Egyesület országos elnöksége december 14-én több napirendi pont között megtárgyalta az egyesületnek az ország ökológiai programjával kapcsolatos várható feladatait. Ez alkalommal tettek javaslatot az „agrárértelmiség a szocialista faluért” akció meghirdetésére is. Megtárgyalták a múlt év június 14-i ügyvezető elnökségi ülésen előterjesztett javaslat alapján az egyesület feladatait a VI. ötéves terv előkészítésében. A múlt évben tett javaslat első pontjának megvalósítása — a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési koncepciójának napirendre tűzése az Agrárgazdasági Társaság keretében — azóta már folyamatban van. Egy elméleti és gyakorlati szakemberekből álló komplex bizottság az Agrárgazdasági Társaság vezetésével, a Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület részvételével megvitatta a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési koncepcióját További fontos feladat, hogy az egyesület különböző társaságai vitassák meg azokat a programokat, amelyeket a MÉM, a hozzá kapcsolódó funkcionális ágazati irányító, valamint kormányzati szervek döntésre készítenek elő. Ezek között szerepel a gabona-, a hús-, a kertészeti és a földhasznosítási program. A VI. ötéves terv beruházási és gépesítési előirányzatának megalapozását segítené elő a Gépesítési és Agrárgazdasági Társaság közös vitaülésének összehívása. Az ökonómiai szabályozás tudományos egyesületi vitája, hasznosítható ajánlások közvetítésével, ugyancsak fontos népgazdasági érdeket szolgálhat. Az egyesület megyei szervezeteinek a VI. ötéves tervvel kapcsolatos munkája értelemszerűen az egyes megyékben folyó tevékenységhez kapcsolódik; ebben a munkában a helyi, üzemi szervezeteknek is részt kell venniük. Ezzel kapcsolatosan a társaságok szakosztályainak tervei számos fontos részkérdésben csatlakozhatnak az egyesületi szintű programokhoz. Meg kell határozni a megyei szervezetek helyi, illetve regionális fejlesztési tervekhez fűződő elgondolásait is.