A Technikus, 1920-1921 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1921 / 7-8. szám
csizma és egy kalap, álmosa kezében s néha egy szívrepesztő szomorú nóta, meg „andalgó álom“ mennyi kell . . . minek e fölibe munka! S im ez a magyar hanyagság kulcsa, kivált a Tisza-völgyén“. Milyen másképpen hangzanak ezek a nevelő szavak, mint a demagógoknak a felséges néphez intézett s a hibákat is erényeknek föltüntető frázisai. Széchenyi 1846 január 20.-án a Pesten tartott nagygyűlésen megalakítja a Tisza-szabályozási társulatot. Elhatározták, hogy a Tisza-völgy megfelelő szakaszai szerint több társulatot alakítanak s mérnökök vezetésével szakaszok szerint hajtják végre a munkálatokat. Ezeket a munkálatokat a központi választmány, melynek hatásköre az egész Tisza-völgyére kiterjed, ellenőrzi. Kimondotta a pesti gyűlés egy technikai igazgató választásának szükségét, akinek a hatáskörébe tartozik a szabályozási tervek elkészítése. Széchenyi az „Eszmetöredékek“-ben kifejti, hogy a technikai igazgatónak magyarnak kell lenni. Nyilván Vásárhelyi Pálra gondolt. A költségek födözése tárgyában helyeselték azt az Eszmetöredékek- ben kifejtett eszmét, hogy „a Tiszavölgy rendezését közvetlen sem a kormány sem a nemzet nem eszközölheti, mert sem egyiknek sem másiknak, ha így lehetne mondani, nem ég a dolog eléggé bőrére, hanem csakis az érdekelt birtokosság. Széchenyi indítványára a központi választmány elnökévé Károlyi György grófot, jegyzőjévé pedig Kovács Lajost választották, aki Széchenyinek egyik leghűbb munkatársa lett. Őróla mondották később: „kár, hogy víztől megrészegedett (t.i. a Tiszától) s most egy férfibe szerelmes (t.i. Széchenyibe)“. Technikai igazgatónak természetesen vásárhelyi Pált választották meg. Széchenyi ugyanekkor a szükséges anyagi támogatás biztosítására a királyhoz is felterjeszt egy memorandumot, amelyben a Tisza-völgy rendezésének jelentőségét emeli ki. Ennek a memorandumnak a hatása alatt a kormány a Tiszaszabályozási munkálatokra a sóalapból évi 100.000 frt-ot s ezenkívül az államkincstár két éven át 50—50 ezer forintot bocsát rendelkezésére, egyszersmind kötelezi magát a kormány, hogy a szabályozási munkálatok végrehajtására szükséges kölcsönt kieszközli. Széchenyi rövid idő alatt bécsi bankházak segítségével 400.000 frt kölcsönt biztosít, úgy hogy az első évre 550.000 frt áll rendelkezésére. Széchenyi azonban ennek ellenére, minthogy a szabályozási terv tekintetében még nem volt egyező vélemény, nem kezdette meg a munkálatokat. A Tisza-szabályozás tervezete. Vásárhelyi még 1845-ben elkészíti a Tisza-szabályozás tervezetét. Tervének alapeszméje, hogy az örökös áradásokat a vízlefolyás gyorsításával kell megszüntetni. E célból 122 kanyarulat átvágását tervezte, továbbá a partok mentén védőgátak építését tartotta szükségesnek. Tervezetét, bizonyító adatai ellenére, sokan megtámadták s ezért a nádor Széchenyi hozzájárulásával, két híres szakértő Francesconi és Paleocapa véleményét is kikérte. Francesconi egészben hielyeselte Vásárhelyi tervezetét, Paleocapa a fősúlyt a folyónak távoli töltések közé szorítására vetette. E véleménykülönbség következtében Vásárhelyi az átvágás, Paleocapa pedig a töltésrendszer képviselője lett. Heves eszmecsere után Paleocapa véleményét főképpen az a felfogás juttatta diadalra, hogy a töltések rögtöni elkészítése Ordódy Pál m. kir. közmunka- és közlekedési miniszter. Előterjesztés a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása tárgyában. Budapest, 1880.