Technika, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám
A Lágymányosi tó feltöltése. Irta: Bihari Károly Máv. mérnök. Die Aufschüttung des Lágymányoser-Donau armes, von Staatsbahn-Ingenieur Karl Bihari. Die in Budapest derzeit unter Bau stehende Horthy Miklós Donau-Brücke mündet am rechten Ufer in ein Gebiet, das als ein toter Arm der Donau unter Wasser steht. Der Brückenkopf muss daher vorerst trockengelegt werden. Die hiezu erforderliche Erde, an 1.500.000 m5, wird der Hauptstadt von den königlich ung. Staatsbahnen zur Verfügung gestellt. Es werden nähmlich beim Bau einer eine grosse Wendung abkürzenden Eisenbahnstrecke zwischen Gödöllő und Aszód erhebliche Erdmassen ausgehoben und es erwies sich als besonders wirtschaftlich diese Erde beim erwähnten Brückenkopfbau zu verwenden. Die diesbezüglichen Vorbereitungsarbeiten erforderten eine ungewöhnlich sorgfältige Ausarbeitung des Arbeitsplanes. Ezelőtt száz évvel ott, ahol most a Műegyetem pavillonjai állanak, a Duna habjai hömpölyögtek. A mai Lágymányos nemrég még a Duna ártere volt, mely az év legnagyobb részében víz alatt állott. Pest és Buda fejlődése megkívánta, hogy a Duna harkoncátlan habjait ráncba szedjék, így épült meg a múlt század derekán a Kopaszigát a Gellért-tértől az Elektromos Művek kelenföldi áramfejlesztő a stelepéig. A Kopaszigát által a Dunából nyert terület 1870-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tulajdona lett. A gáttól balra a Duna medre, jobbra pedig a „Lágymányosi elzárt Duna-ág“ keletkezett, melyet később a MÁV a Budapest—Kelenföldi vonalának töltése két részre osztott. A déli rész lett a Téli kikötő, az északi az ú. n. Lágymányosi tó. A főváros közvetlen közelében a Lágymányositó az Alföld le nem csapolt mocsárvilágára emlékeztetett. A mocsár vize, nádasa, fái, (melyeket a kommün alatt pusztítottak ki végleg), a halak, szárcsák, vadkacsák, sirályok és a mocsárvilág egyéb állatainak volt kedvelt tartózkodási helye a legutóbbi időkig. A milleniumkor a tengerészeti kiállítás színhelye volt. A kiállítás pavillonja még ma is itt áll a nagy Duna partján, mint csónakház. A 900-as évek elején a Műegyetem és a hozzátartozó sporttelep megépítésével kezdődött ennek az alföldi mocsárvilágnak a temetése. Ezután két évtizedig a Lágymányosi-tó megmaradt vize haltenyésztésre, csónakázásra, nyáron a pesti szegényebb néposztály tízezreinek fürdésre, strandolásra szolgált, míg nádasában a vadkacsák, szárcsák, sirályok vígan éltek; a közepén levő zátonyon az „Ús Budavár“ vendéglő állott, ahova csónakon szívesen rándultak ki a pesti polgárok egy kugli partival egybekötött vidám sörözésre. 1930-ban elhatározták a Boráros-téri Horthy Miklós Dunahíd megépítését, egyben kimondták a halálos ítéletet a Lágymányosi tóra is. 1930—32-ben 600.000 m:1 Duna-kavicsból, iszapoló eljárással, elkészült a híd budai feljárója. Ezzel ismét nagy területet szakítottak le a tóból. A hídfeljáró és sporttelep közt lévő terület építési törmelékek lerakóhelyéül jelölték ki. Ez lett a Tabán temetője, ide hordták a lebontott Tabán házait. Újabb lendületet akkor vett a tó töltése, mikor a m. kir. államvasutak elhatározták a gödöllői vonaláthelyezés elkészítését, ill. az innen kikerülő 550.000 m 3 földnek a Lágymányosi tóban való lerakását. A tó területe a Műegyetem parkját leszámítva 93 kat. hold volt, melyből a sporttelep, törmelék lerakás, hídfeljáró elfoglalt 31 kát. holdat. Marad tehát a hídfeljáró és a Máv. töltés közt 62 kát. hold. A fenék magassága + 0.50 és + 2 m között van, a vízmagasság + 1.50 és + 3.00 m között. (A magasságok a Duna 0 pontjának magasságára vonatkoznak.) A tó vize nincs közvetlen összeköttetésben a Dunával, csak a Kopaszigát alatt való szivárgás útján. A víz magassága a Duna vízjátéka szerint ingadozik kb. két heti késéssel. A tó déli részén, egy a Máv töltéssel párhuzamosan épült gáttal elhatároltak nyolc kát. holdat az egyik budai szennyvízcsatorna derítő medencéje részére, melyet 1934-ben üzemen kívül helyeztek és ma már csak, mint vészkiömlő szerepel. A Kopaszi-gát magassága +8,0, ezen a területen a szabályozási magasság + 8.00. Tehát erre a magasságra kell a megmaradt 62 kat.holdat feltölteni. Ehhez szükséges 2.250.000 köbméter anyag. Most még pár szóval ismertetem a gödöllői vonaláthelyezést és aztán végül rátérek a lágymányosi vonatos földmunka leírására. A Máv budapest—miskolci kettősvágányú vonalának Gödöllő és Aszód közötti szakasza a Duna és Tisza vízválasztó dombján keresztül a földmunka csökkentése miatt 660 m vesztett magasságai és az ehhez szükséges vonalkifejtés 328 m sugarú ívvel épült meg. A vesztett magasság a vontatási, az éles, hosszú ív a vágányfenntartási költségeket igen érzékenyen befolyásolta. E hátrány kiküszöbölése végett határozta el a Máv a vonaláthelyezést. A vonalkorrekcióval kapcsolatban a vesztett magasság kiküszöbölése céljából a dombon keresztül egy 2200 m legnagyobb mélységű bevágás készült; ennek legnagyobb felső szélessége 100 m. Az új ívek sugara 500 m lesz. A legnagyobb emelkedő 8% marad, mint a régi vonalon, a vonal hossza a vonaláthelyezés folytán több, mint két km-rel rövidül. A legnagyobb nehézséget az 1500 m hosszban építendő bevágásból kikerülő 500.000 m 3 föld kitermelése illetőleg elhelyezése okozta. E nagy mennyiségnek elhelyezése 4 m magasságban 23 kisajátított holdat foglalt volna el. A Közmunkák Tanácsa hajlandó volt a földnek Lágymányosra való szállítását és lerakását megtéríteni. Ez az ajánlat adta meg a lehetőséget az államvasutaknak arra, hogy ez a vonalábe- 57