Technika, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám

A Lágymányosi tó feltöltése. Irta: Bihari Károly Máv. mérnök. Die Aufschüttung des Lágymányoser-Donau armes, von Staatsbahn-Ingenieur Karl Bihari. Die in Budapest derzeit unter Bau stehende Horthy Miklós Donau-Brücke mündet am rechten Ufer in ein Gebiet, das als ein toter Arm der Donau unter Wasser steht. Der Brücken­kopf muss daher vorerst trockengelegt werden. Die hiezu erforderliche Erde, an 1.500.000 m5, wird der Hauptstadt von den königlich ung. Staatsbahnen zur Verfügung gestellt. Es werden nähmlich beim Bau einer eine grosse Wendung abkürzenden Eisenbahnstrecke zwischen Gödöl­lő und Aszód erhebliche Erdmassen ausgehoben und es erwies sich als besonders wirtschaftlich diese Erde beim erwähnten Brückenkopfbau zu verwenden. Die diesbezüglichen Vorbereitungs­arbeiten erforderten eine ungewöhnlich sorgfältige Ausarbeitung des Arbeitsplanes. Ezelőtt száz évvel ott, ahol most a Műegyetem pavillonjai állanak, a Duna hab­jai hömpölyögtek. A mai Lágymányos nem­rég még a Duna ártere volt, mely az év legnagyobb részében víz alatt állott. Pest és Buda fejlődése megkívánta, hogy a Duna h­arkoncátlan habjait ráncba szedjék, így épült meg a múlt század derekán a Kopaszi­­gát a Gellért-tértől az Elektromos Művek kelenföldi áramfejlesztő a stelepéig. A Kopaszi­gát által a Dunából nyert terület 1870-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tulajdona lett. A gáttól balra a Duna medre, jobbra pedig a „Lágymányosi elzárt Duna-ág“ ke­letkezett, melyet később a MÁV a Buda­pest—Kelenföldi vonalának töltése két rész­re osztott. A déli rész lett a Téli kikötő, az északi az ú. n. Lágymányosi tó. A fő­város közvetlen közelében a Lágymányosi­­tó az Alföld le nem csapolt mocsárvilágára emlékeztetett. A mocsár vize, nádasa, fái, (melyeket a kommün alatt pusztítottak ki végleg), a halak, szárcsák, vadkacsák, sirályok és a mocsárvilág egyéb állatainak volt kedvelt tartózkodási helye a legutóbbi időkig. A milleniumkor a tengerészeti ki­állítás színhelye volt. A kiállítás pavillonja még ma is itt áll a nagy Duna partján, mint csónakház. A 900-as évek elején a Műegyetem és a hozzátartozó sporttelep megépítésével kezdődött ennek az alföldi mocsárvilágna­k a temetése. Ezután két évtizedig a Lágymányosi-tó megmaradt vize haltenyésztésre, csónakázásra, nyáron a pesti szegényebb néposztály tízezreinek fürdésre, stran­dolásra szolgált, míg nádasában a vadkacsák, szárcsák, sirályok vígan éltek; a közepén levő zátonyon az „Ús Budavár“ vendéglő állott, ahova csónakon szívesen rándultak ki a pesti polgárok egy kugli partival egybe­kötött vidám sörözésre. 1930-ban elhatározták a Boráros-téri Horthy Mik­lós Dunahíd megépítését, egyben kimondták a halálos ítéletet a Lágymányosi tóra is. 1930—32-ben 600.000 m:1 Duna-kavicsból, iszapoló eljárással, elkészült a híd budai feljárója. Ezzel ismét nagy területet szakítottak le a tóból. A hídfeljáró és sporttelep közt lévő terü­let építési törmelékek lerakóhelyéül jelölték ki. Ez lett a Tabán temetője, ide hordták a lebontott Tabán há­zait. Újabb lendületet akkor vett a tó töltése, mikor a m. kir. államvasutak elhatározták a gödöllői vonalát­helyezés elkészítését, ill. az innen kikerülő 550.000 m 3 földnek a Lágymányosi tóban való lerakását. A tó területe a Műegyetem parkját leszámítva 93 kat. hold volt, melyből a sporttelep, törmelék lerakás, hídfeljáró elfoglalt 31 kát. holdat. Marad tehát a hídfel­járó és a Máv. töltés közt 62 kát. hold. A fenék ma­gassága + 0.50 és + 2 m között van, a vízmagasság + 1.50 és + 3.00 m között. (A magasságok a Duna 0 pontjának magasságára vonatkoznak.) A tó vize nincs közvetlen összeköttetésben a Dunával, csak a Kopaszi­gát alatt való szivárgás útján. A víz magassága a Duna vízjátéka szerint ingadozik kb. két heti késés­sel. A tó déli részén, egy a Máv­ töltéssel párhuzamo­san épült gáttal elhatároltak nyolc kát. holdat az egyik budai szennyvízcsatorna derítő medencéje ré­szére, melyet 1934-ben üzemen kívül helyeztek és ma már csak, mint vészkiömlő szerepel. A Kopaszi-gát magassága +8,0, ezen a területen a szabályozási ma­gasság + 8.00. Tehát erre a magasságra kell a megma­radt 62 kat.­holdat feltölteni. Ehhez szükséges 2.250.000 köbméter anyag. Most még pár szóval ismertetem a gödöllői vonaláthelyezést és aztán végül rátérek a lágymányosi vonatos földmunka leírására. A Máv­ budapest—miskolci kettősvágányú vonalának Gödöllő és Aszód közötti szakasza a Duna és Tisza vízválasztó dombján keresztül a földmunka csökkentése miatt 6­60 m vesztett magasságai és az ehhez szük­séges vonalkifejtés 328 m sugarú ívvel épült meg. A vesztett magasság a vontatási, az éles, hosszú ív a vágányfenntartási költségeket igen érzékenyen befo­lyásolta. E hátrány kiküszöbölése végett határozta el a Máv­ a vonaláthelyezést. A vonalkorrekcióval kapcsolatban a vesztett magasság kiküszöbölése cél­jából a dombon keresztül egy 22­00 m legnagyobb mélységű bevágás készült; ennek legnagyobb felső szé­lessége 100 m. Az új ívek sugara 500 m lesz. A legna­gyobb emelkedő 8% marad, mint a régi vonalon, a vo­nal hossza a vonaláthelyezés folytán több, mint két km-rel rövidül. A legnagyobb nehézséget az 1500 m hosszban építendő bevágásból kikerülő 500.000 m 3 föld kiterme­lése illetőleg elhelyezése okozta. E nagy mennyiségnek elhelyezése 4 m magasságban 23 kisajátított holdat foglalt volna el. A Közmunkák Tanácsa hajlandó volt a földnek Lágymányosra való szállítását és le­rakását megtéríteni. Ez az ajánlat adta meg a lehető­séget az államvasutaknak arra, hogy ez a vonaláb­e- 57

Next