Természet és Társadalom, 1954 (113. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9. szám
RÉPAALAKOK ÉS ISMERTEBB FAJTÁK egész Európáiban elterjedtek. (A Dunántúlon még ma is sok helyen Burgundi répának nevezik a takarmányrépát.) Az első magyar nyelvű megemlékezés a répáról 1751-ben, a Kassán kiadott kalendáriumban fordul elő. Ezen időben a répát nálunk még keríti növényként művelték. A Beta vulgaris negyedik alfajának, a cukorrépának története 1747- ben kezdődök. Ekkor jelent meg a berlini Tudományos Akadémia kiadásában Marggraf Zsigmond András (1709—1782) korszakalkotó munkálja, melyben elsőnek mutatja ki, hogy a répában »igazi, tökéletes cukor« található. Az európai népek Nagy Sándor indiai hadjáratáig édesítőszernek csak a mézet használták. A nádcukor bölcsője India és innen terjedt azután tovább. A VI. században találkozunk először a nádcukorelőállítás részletes ismertetésével. Marggraf előtt is tudták már, hogy a répa édes ízét cukortartalma okozza, nem ismerték azonban fel, hogy ez a cukorkristályosítható, kivonható és azonos a nádcukorral. Technikai nehézségek és az akkori idők politikai viszonyai Marggraf felfedezésének gyakorlati keresztülvitelét megakadályozták. Az angolok gyarmataikról nagy mennyiségben szállították Európába a viszonylag olcsó nádcukrot és ezzel úgyszólván lehetetlenné tették a nagy költséggel előállítható répacukorgyártás megindulását. 1786-ban, mindegyt 40 esztendővel Marggraf felfedezése után, Achard Ferenc Károly felismerte a répacukorgyártás nagy lehetőségeit. Úttörő munkája során maga irányította a nemesítést, a termesztést és a cukorgyártást Az akkor ismert répafajták mindegyükét összehasonlító fajtakísérletbe állította. Vizsgálatok szerint a legtöbb cukrot a földben, ülő sziléziai fehérrépa tartalmazta. Ez lett őse összes ismert cukorrépafajtáinknak. A nemesítés diadala, hogy a sziléziai fehérrépa 4 százalékos cukortartalma 150 év után, ma már 20 százalék fölé is emelkedett A cukoripar története Achard a sziléziai Ku nemben (állami támogatással) 1802-ben építette fel az első répacukorgyárat Példáját sokan követték. Különösen akkor öltött ez nagyobb méreteket, amikor a Napóleon által elrendelt kontinentális zár majdnem lehetetlenné tette a tengerentúli nádcukor behozatalát Európába. Hazánkban a XCVIII. század végén házaiparszerűen már gyártottak répacukrot. Tessedik Sámuel Szarvason főzött feleségével »tehénrépából« cukrot. A vetőmagot — mint írja — Németországból hozatták. Néhány patikus is foglalkozott az országban cukorelőállítással. A 1800-as évek elején Ercsiben Lilien József bevezette gazdaságában a cukorrépatermesztést és a répa feldolgozásáras gyárat is létesített. Az európai cukoripar fellendülése azonban nem volt tartós. A kontinentális zár megszűnt. A répacukor nem tudta felvenni a versenyt a külföldi nádcukorral. A gyárak egymásután leálltak. Achard, aki nagy hozzáértéssel, agybuzgalommal, szívós és kitartó munkával harcolt a répacukor diadaláért — átmeneti siker után — 1821-ben szegényemberként halt meg. Fanatikus erőfeszítései azonban nem maradtak nyom nélkül. Munkája: »Az európai cukorgyártás répából« (Die europäische Zuckerfabrikation aus Runkelrüben) a répacukortermelés alapja lett. A cukorgyártás a múlt század harmincas éveiben újra fellendült. Az európai államok a tengerentúli nádcukorra magas védővámokat vetettek ki. Fejlettebb technikával, egyre több új cukorgyár épült. A cukorrépatermelés a mezőgazdaságot is forradalmasította. Az addigi hármas vetésforgó helyébe négyes forgó lépett, az állattenyésztés fellendült, a mezőgazdaság alapjában belterjesebbé vált. A répacukor elindult diadalmas hódító útjára. Hazánkban Lacsny Miklós kezdeményezésére 1830-ban a felvidéki Nagyfödémesen, majd Bátorkesán építettek kisebb cukorgyárakat. Az első nagykapacitású cukorgyár 1854- ben indult meg Nagycenken. 1870- ben Ácson, majd a nyolcvanas éveikben Selypen, Szerencsen és Hatvanban épültek gyárak. Hazai cukorgyáraink alapításiideje: ácsi (1870), ercsi (1911), hatvani (1889) , kaposvári (1894), mezőhegyesi (1890) , petőházai (1880), sarkadi (1912), sárvári (1895), selypi (1889), szerencsi (1889) és szolnoki (1910). A cukorrépanemesítés története A cukoriparral párhuzamosan fejlődött a cukorrépa nemesítése is. Achard nemesítői munkáját Németországban Koppy folytatta. Neki köszönhető hogy az Achard által kiválasztott fehér sziléziai répa nem veszett el. Nagy érdemei vannak a cukorrépanervesítés terén Franciaországban Vamorinnak, Németországban Dippének, Rabbethgének, Gieseckének stb. Jó cutorrépafajtársait állítottak elő még a holland, lengyel és cseh nemesítők. Oroszországban a harkovi és ivanovi kísérleti állomások foglalkoztak először cukorrépa nemesítésével. Munkájukat közel 20 kutató intézetben folytatják . Cukorrépa: Beta K—91. Beta C—242/53. Beta Y—19. Beta C—242/D, Ramoni. Kleinwanzlebeni. Dobrovitzi. P. Z. H. R. Buszczynski. 2. Takarmánycukorrépa: Fertőd (Eszterházai) vörös. Bábolnai fehér, Rex fehér, Polyszahar rózsa. 3. Buckó: Bödönháti (narancs). 4. Olajbogyó: Monori sárga olajbogyó, Productiva (narancs), Barres (sárga és narancs), Pobjegyityelj (narancs) 5. Henger: Bábolnai sárga henger. Mauthner arany henger (sárga és vörös), Eckendorfiak, Record vörös henger, Ursus (sárga). 6. Karó: Rózsaszínű Beta. Monori Vörös mammut. Mauthner zöldfejű fehér, Groeningia, Rajnai Lanker (zöldfejű fehérek). 7. Tehénszarv: Collet vert longue. Belgio (zöldnyakúak), Collet rose longue (rózsaszínnyakú). 8. Golyó: (Obendorfi), Mauthner óriás (sárga), Jellow globe (sárga), Orange globe (narancs). 9. Tányér: Ma már nincsenek forgalomban A sziléziai fehérrépa, Achard 1809-ben megjelent közleményében