Textil-Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-11 / 1. szám
_____A 150 éves Goldberger gyár (XXII. közlemény) A magyar falusi ember kiválóan kedveli a megnyugtatóan barátságos kék szint. Eleven, kedves szin a kék s egyszerűségében milyen derűs a falusi asszonyok, leányok kék köténye, tiszta mosóruhája. A kék nüanszainak hangulatosan friss árnyalatú kelméit az álmodozó nefelejtskéktől a fcuzavirágkékig, a tengerkéktől a délibábos róna alkonyattáji beborult sötét kékségig a legszebb s legfinomabb külföldi gyártmányokat megszégyenítő változatosságban hazánkban gyártották. A festett kelméből aránylag többet exportáltunk, mint amenynyit köztudomás szerint termeltünk. Majdnem ötmillió forint ára pamut- és lenszövetet, 6 millió gyapjú és másfél millió forint értékű hazai festésű selyemszövetet vittünk külföldre. Igen ám, de 40 millió pamut-, 15 millió len-, 42 millió gyapjú- és 13 millió forint ára selyemszövetet importáltunk... így csak a festés és appretura értéktöbblete esett hazai iparunk javára. Annál feltűnőbb e jelenség, mert az egy millió értékű indigót tengerentúlról hoztuk, sőt a többi festőanyaggal együtt két millió forintot adtunk ki. Az indigó egyre drágábbá vált. Az indiai indigó-auciók vevői többnyire »zsákbamacskát« vettek, utólag tudták csak meg pontosan, hogy mit vásároltak, mert a beérkező áru indigótartalmát csak a gyárban ellenőrizhették. Az indigó fokozódó drágulása racionálisabb módszert követelt meg, de erre csak jóval később került a sor, amikor a Goldberger-gyár kémikusa, Láng Zsigmond évente kiutazott a kalkuttai aukciókra és a permanganáttitrációs vizsgálattal a helyszínen tájékozódva vásárolta meg a készleteket. Kékfestő-nagyipar A különböző iparágak fejlődése sorsszerűen kacsolódott a történelmi vonatkozásokba. A kékfestésnek még a gyáripar kibontakozása előtt a kézműipar keretében meg voltak a mesterei s a Goldbergerek, Felmayerek, Spitzer Gerzson, Finály és más neves kezdeményezők robusztus erővel nagyiparrá fejlesztették, még mielőtt a külföld beavatkozhatott volna. A nyomorúságba lecsúszó háziipari jellegű szövés- fonás ellenben falusi számkivetettségébe szigetelten hunyászkodott meg a külföldi verseny előtt. S mire vigasztalan helyzetét felismerte, nem bírt többé talpraállni csüggesztő elgyengüléséből. A nagyobb szabású vállalkozók visszariadtak a gyári szövés-fonás csetlőbotló próbálkozásaitól. Az újpesti pamut-fonó- és szövőgyár lepergett küzdelmei a tőkéseket kedvetlenné tették. Pedig ez a gyár a különböző fonalakon kívül pamutszöveteket, vattát állított elő. Fonalat fehérített, molinót, inlettet s vízhatlan vásznat és bolyhos felületű török törülközőket gyártott amig üzemét be nem szüntették. * Rejtő Sándor néhai tudós professzorom rideg tárgyilagosság kérlelhetetlenségével állapította meg 1885- ben, hogy : Goldberger Sám. F. és Fiai Budapesten kékfestő gyáraink legnagyobbikát bírják. A gyár kizárólag csak kékfestéssel foglalkozik. A kék alapot különféle színű mintákkal látják el. A munkák tervezésére gondot fordítanak ugyan, csakhogy sajnos, hogy kevés eredeti mintával tríznak, s hogy magyar motívumokat még nem alkalmaznak. Cikke: tökéletes gyártásra vallanak, amennyiben a minták élei tiszták, a színek egy síkban fekszenek s a csinozás vagyis az appretura — tökéletes. Mit ír a versenytársról? Spitzer Gerson és társai cég Budapesten eddig csak kékfestéssel foglalkozott s enemű készítményei Goldberger készítményeivel egyenrangúak. Újabb időben a pamutszövetek színnyomását (Buntdruckerei) karolta fel. A kiállításon igen sikerült készítményeket mutatott be. E céget, mint ez új festési ág felkarolósát különös dicséret illet. Kívánatos, hogy e gyártási ágat mielőbb nagyra fejlessze, mert ezen gyártási ág készítményeiért roppant összegeket adunk ki. A kékfestőipar négy nevezetesebb gyára 1200 embert foglalkoztatott s átlag 5—6 millió forint értékű árut készített s ebből két-három millió forint értékben exportált. Ezeken kívül 260 önálló iparos tevékenykedett. Kékrefestett árun kívül azonban szinnyomattal ellátott gyapjú-, pamut- és jutaszöveteket is fogyasztottunk mintegy 15—20 millió forint értékben. Ezen szövetek írta: Kállai László színnyomása épp oly önálló iparág, mint a kékfestés, de nálunk még nem volt honos. Epizódok Goldberger Berthold életéből Az ausztriai nyomóipar nagyarányú fejlődésével az osztrákgyárak versenye egyre élesebbé vált. Goldberger Jacques a nyolcvanas évek végén visszavonult s a cég irányítása Goldberger Berthold kezébe került. Goldberger Sámuel az óbudaii gyárban játszott tevékeny szerepet .A pamut-nyersáru bevásárlását Goldberger Ödön, a bécsi ház főnöke intézte. Goldberger Jacques Imre fiát Angliában neveltette. Goldberger Imre mint vegyész működött a gyárban, melynek vegyészeti fejlődését nagy mértékben előmozdította. Az ő nevével függ össze az indigó regenerációja, vagyis a mosóvízben felgyülemlett indigó visszanyerésének és újból való felhasználásának a bevezetése. Az önmagával meghasonlott Goldberger Imre 1892-ben önkezével vetett véget életének. Goldberger Berthold végtelenül becsületes, jó beosztású, ügyes szervezőnek bizonyult. Idegember. Kifejezésmódjában egyszerű, nyíltszivű. Iram volt benne, könnyen felindult, de kedélyhullámzása hamar lecsillapította. Két szenvedélye volt. Rajongott a zenéért és a szabad természetért. Kedélyvilágát vonzották a természet szépségei, noha elfoglaltsága ülő életmódhoz, irodai munkához késztette. Amint szabadulni tudott, örömmel turistáskodott. Akárhogyan ellenkezett, mégsem utasíthatta vissza a Nagykereskedők és Nagyiparosok Társulatának választmányi tagságát, ahol baráti körébe tartozott Breitner Zsigmond (Modern & Breitner), Kohner Zsigmond (Kohner Adolf fiai), báró Harkányi Frigyes, Rust Bernát és József, Weisz Adolf és Weisz Leó (Spitzer Gerzson-cég). Majd a Ferenc József kereskedelmi kórház, betegápoló egylet igazgatóságába is delegálták. Az enyhe iróniával Faubourg St. Leopoldnak nevezett ötödik kerületet a parlamentben a zsidó emancipáció törvénybe iktatása utáni első zsidó képviselő Wahrmann Mór képviselte. De Goldberger Berthold nem politizált. Emberi erényeit a III. Napoleon szerű bajuszára büszke »Napoleon der Göttergasse«-nek gúnyolt Guttmann Ádámtól az öreg Hecht bácsiig, a Lipótváros minden patrícius kereskedője elismerte. Letűnt korszak, amelyről maholnap már csak a fakult adomák tudnak... A Filtex jelenlegi helyén volt Hecht Jónás és Fiai cég öreg főnöke például mérgesen félbeszakította milliós raktáraiban, a fia által elrendelt leltározást, mondván: »micsoda szamárság leltárt és mérleget készíteni. Két tucat törülközővel kezdtük, a többit már kifizettük...« Goldberger Bertholdról más apróságokat meséltek. Jellemzők ezek az adomák, mert bepillantást engednek a lélek rejtett redőibe. Ilyen document humain, amikor a Sas uccai üzletházban egy vaksi raktársegéd keresztülhajtott a lábán egy áruval megrakott tolókocsit, mire önkéntelen mozdulattal nyakon legyintette a vigyázatlan fiatalembert. Ez történt délelőtt... Délután, bár fájt a lába, mégis besántikált az üzletbe. — Bemegyek — szólt elmélázva megvigasztalom azt az ügyetlen fickót, félek, hogy elkeseredésében öngyilkos lesz.. Goldberger Berthold szenvedélyes zenebarát volt, a Magyar Királyi Operaháznak szorgalmas kabilitéje. A nyolcvanas évek végén Mahler Gusztáv volt a budapesti Opera igazgatója és a filharmonikus hangversenyek karmestere. Neki is, mint később Nikisch Artúrnak, intendánst cselszövések és csipkelődő ármánykodások miatt kellett távoznia. Hogyne rajongott volna Goldberger Berthold a tüneményes Mahlerért, aki egyik szimfóniájában még a rét illatos virágait, erdő-mező vadjait s a mennybolt felhőit is megszólaltatta.. . Goldberger Berthold nem is mulasztott el egyetlen fontosabb hangversenyt sem. Bizonyára nem ő találta ki, de szívesen elmesélte azt az anekdotát, hogy bemerészkedett egyszer egy »modern« koncertre, amelyen Beethoven szeptett volt a műsor klasszikus száma. Goldberger Bertholdnak nem tetszettek ezek az »uj szerzemények« és szelíd humorral megszólalt: »Az uj kvartett nem sok kárt tett, az uj kvintett egy leintett; az oktett egy oktalan tett; a szeptett volt az egyetlen szebb tett!« Nyáron Marienbádban üdült és mint lelkes Wagner rajongó, a Bayreuth-i ünnepi játékokat minden évben felkereste. A »Mesterdalnokok« volt a kedvenc operája és ha idejéből futotta, minden előadáson gyönyörködött az isteni muzsikában. München városának operáját is nagyrabecsülte. Akkor volt boldog, ha a zene szépségeinek zavartalan élvezetébe önfeledten elmerülhetett ... (Folytatjuk.) Amerikai színpadias beállítású kirakatstílus. A kirakatok oldalán lévő szimbolikus álarcok jelképezni akarják a hölgyek finom kesztyűk, sálok, csipkék, díszgombok, retikülök, díszes üvegű parfümök és más kívánatos luxuscikkek utáni sóvárgását. . . igen eredeti karikatúra-stílusú néger szaxofonos pillantásfogó. K. Petersen dán kirakatrendező terve А. С. Шит A. S. kopenhágai cég kirakatában A brémai Karstadthaus gyermekdivat kiakata a hátfalba beépített akváriummal