Textil-Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-11 / 1. szám

_____A 150 éves Goldberger gyár (XXII. közlemény) A magyar falusi ember kiválóan kedveli a meg­nyugtatóan barátságos kék szint. Eleven, kedves szin a kék s egyszerűségében milyen derűs a falusi asszo­nyok, leányok kék köténye, tiszta mosóruhája. A kék nüanszainak hangulatosan friss árnyalatú kelméit az ál­modozó nefelejtskéktől a fcuzavirágkékig, a tengerkéktől a délibábos róna alkonyattáji beborult sötét kékségig a legszebb s legfinomabb külföldi gyártmányokat megszé­gyenítő változatosságban hazánkban gyártották. A fes­tett kelméből aránylag többet exportáltunk, mint ameny­­nyit köztudomás szerint termeltünk. Majdnem ötmillió forint ára pamut- és lenszövetet, 6 millió gyapjú és másfél millió forint értékű hazai festésű selyemszö­vetet vittünk külföldre. Igen ám, de 40 millió pa­mut-, 15 millió len-, 42 m­illió gyapjú- és 13 millió forint ára selyemszövetet importáltunk... így csak a festés és appretura értéktöbblete esett hazai iparunk javára. Annál feltűnőbb e jelenség, mert az egy millió értékű indigót tengerentúlról hoztuk, sőt a többi festő­anyaggal együtt két millió forintot adtunk ki. Az in­digó egyre drágábbá vált. Az indiai indigó-auciók vevői többnyire »zsákbamacskát« vettek, utólag tudták csak meg pontosan, hogy mit vásároltak, mer­t a beér­kező áru indigótartalmát csak a gyárban ellenőriz­hették. Az indigó fokozódó drágulása racionálisabb módszert követelt meg, de erre csak jóval később került a sor, amikor a Goldberger-gyár kémikusa, Láng Zsigmond évente kiutazott a kal­kuttai aukciókra és a permanganát­­titrációs vizsgálattal a helyszínen tájékozódva vá­sárolta meg a készleteket. Kékfestő-nagyipar A különböző iparágak fejlődése sorsszerűen kacsoló­dott a történelmi vonatkozásokba. A kékfestésnek még a gyáripar kibontakozása előtt a kézműipar kereté­ben meg voltak a mesterei s a Goldbergerek, Fel­­mayerek, Spitzer Gerzson, Finály és más neves­­ kez­deményezők robusztus erővel nagyiparrá fejlesztették, még mielőtt a külföld beavatkozhatott volna. A nyo­morúságba lecsúszó háziipari jellegű szövés- fonás ellen­ben falusi számkivetettségébe szigetelten hunyászko­­dott meg a külföldi verseny előtt. S mire vigaszta­lan helyzetét felismerte, nem bírt többé talpraállni csüggesztő elgyengüléséből. A nagyobb szabású vál­lalkozók visszariadtak a gyári szövés-fonás csetlő­­botló próbálkozásaitól. Az újpesti pamut-fonó- és szövőgyár lepergett küzdelmei a tőkéseket kedvet­lenné tették. Pedig ez a gyár a különböző fonala­kon kívül pamutszöveteket, vattát állított elő. Fonalat fehérített, molinót, inlettet s vízhatlan vásznat és boly­hos felületű török törülközőket gyártott amig üze­mét be nem szüntették. * Rejtő Sándor néhai tudós professzorom rideg tár­gyilagosság kérlelhetetlenségével állapította meg 1885- ben, hogy : Goldberger Sám. F. és Fiai Budapesten kékfestő gyáraink legnagyobbikát bírják. A gyár kizárólag csak kékfestéssel foglalkozik. A kék alapot kü­lönféle színű mintákkal látják el. A munkák ter­vezésére gondot fordítanak ugyan, csakhogy saj­nos, hogy kevés eredeti mintával tríznak, s hogy magyar motívumokat még nem alkalmaznak. Cikke: tökéletes gyártásra vallanak, amennyiben a min­ták élei tiszták, a színek egy síkban fekszenek s a csinozás vagyis az appretura — tökéletes. Mit ír a versenytársról? Spitzer Gerson és társai cég Budapesten eddig csak kékfestéssel foglalkozott s enemű készítményei Gold­berger készítményeivel egyenrangúak. Újabb időben a pamutszövetek színnyomását (Buntdruckerei) karolta fel. A kiállításon igen sikerült készítményeket mutatott be. E céget, mint ez új festési ág felkarolósát különös di­cséret illet. Kívánatos, hogy e gyártási ágat mielőbb nagyra fejlessze, mert ezen gyártási ág készítményeiért roppant összegeket adunk ki. A kékfestőipar négy nevezetesebb gyára 1200 embert foglalkoztatott s átlag 5—6 millió forint értékű árut készített s ebből két-három millió fo­rint értékben exportált. Ezeken kívül 260 önálló iparos tevékenykedett. Kékre­­festett árun kívül azonban szinnyomattal ellátott gyapjú-, pamut- és jutaszöveteket is fogyasztottunk mintegy 15—20 millió forint értékben. Ezen szövetek írta: Kállai László színnyomása épp oly önálló iparág, mint a kékfestés, de nálunk még nem volt honos. Epizódok Goldberger Berthold életéből Az ausztriai nyomóipar nagyarányú fejlődésével az osztrák­­g­yárak versenye egyre élesebbé vált. Goldber­ger Jacques a nyolcvanas évek végén visszavonult s a cég irányítása Goldberger Berthold kezébe került. Gold­berger Sámuel az óbudaii gyárban játszott tevékeny szerepet .A pamut-nyersáru bevásárlását Goldberger Ödön, a bécsi ház főnöke intézte. Goldberger Jacques Imre fiát Angliában neveltette. Goldberger Imre mint vegyész működött a gyárban, melynek vegyészeti fej­lődését nagy mértékben előmozdította. Az ő nevével függ össze az indigó regenerációja, vagyis a mosóvíz­ben felgyülemlett indigó visszanyerésének és újból való felhasználásának a bevezetése. Az önmagával meg­­hasonlott Goldberger Imre 1892-ben önkezével vetett véget életének. Goldberger Berthold végtelenül becsületes, jó be­osztású, ügyes szervezőnek bizonyult. Idegember. Ki­fejezésmódjában egyszerű, nyíltszivű. Iram volt benne, könnyen felindult, de kedélyhullámzása hamar lecsilla­pította. Két szenvedélye volt. Rajongott a zenéért és a szabad természetért. Kedélyvilágát vonzották a ter­mészet szépségei, noha elfoglaltsága ülő életmódhoz, irodai munkához késztette. Amint szabadulni tudott, örömmel turistáskodott. Akárhogyan ellenkezett, még­sem utasíthatta vissza a Nagykereskedők és Nagy­iparosok Társulatának választmányi tagságát, ahol ba­ráti körébe tartozott Breitner Zsigmond (Modern & Breitner), Kohner Zsigmond (Kohner Adolf fiai), báró Harkányi Frigyes, Rust Bernát és József, Weisz Adolf és Weisz Leó (Spitzer Gerzson-cég). Majd a Ferenc József kereskedelmi kórház, betegápoló egylet igaz­gatóságába is delegálták. Az enyhe iróniával Faubourg St. Leopoldnak neve­zett ötödik kerületet a parlamentben a zsidó eman­cipáció törvénybe iktatása utáni első zsidó képviselő Wahrmann Mór képviselte. De Goldberger Berthold nem politizált. Emberi erényeit a III. Napoleon szerű­ bajuszára büszke »Napoleon der Göttergasse«-nek gú­nyolt Guttmann Ádámtól az öreg Hecht bácsiig, a Lipótváros minden patrícius kereskedője elismerte. Le­tűnt korszak, amelyről maholnap már csak a fakult adomák tudnak... A Filtex jelenlegi helyén volt Hecht Jónás és Fiai cég öreg főnöke például mérgesen félbe­szakította milliós raktáraiban, a fia által elrendelt lel­tározást, mondván: »micsoda szamárság leltárt és mér­leget készíteni. Két tucat törülközővel kezdtük, a többit már kifizettük...« Goldberger Bertholdról más ap­róságokat meséltek. Jellemzők ezek az adomák, mert bepillantást engednek a lélek rejtett redőibe. Ilyen document humain, amikor a Sas uccai üzletházban egy vaksi raktársegéd keresztülhajtott a lábán egy áruval megrakott tolókocsit, mire önkéntelen mozdu­lattal nyakon legyintette a vigyázatlan fiatalembert. Ez történt délelőtt... Délután, bár fájt a lába, mégis besántikált az üzletbe. — Bemegyek — szólt elmélázva megvigasztalom azt az ügyetlen fickót, félek, hogy elkeseredésében ön­gyilkos lesz.. Goldberger Berthold szenvedélyes zenebarát volt, a Magyar Királyi Operaháznak szorgalmas k­abilitéje. A nyolcvanas évek végén Mahler Gusztáv volt a budapesti Opera igazgatója és a filharmonikus hangversenyek karmestere. Neki is, mint később Nikisch Artúrnak, in­tendánst cselszövések és csipkelődő ármánykodások miatt kellett távoznia. Hogyne rajongott volna Gold­berger Berthold a tüneményes Mahlerért, aki egyik szimfóniájában még a rét illatos virágait, erdő-mező vadjait s a mennybolt felhőit is megszólaltatta.. . Goldberger Berthold nem is mulasztott el egyetlen fontosabb hangversenyt sem. Bizonyára nem ő ta­lálta ki, de szívesen elmesélte azt az anekdotát, hogy bemerészkedett egyszer egy »modern« koncertre, ame­lyen Beethoven szeptett volt a műsor klasszikus száma. Goldberger Bertholdnak nem tetszettek ezek az »uj szerzemények« és szelíd humorral megszólalt: »Az uj kvartett nem sok kárt tett, az uj kvintett egy leintett; az oktett egy oktalan tett; a szep­tett volt az egyetlen szebb tett!« Nyáron Marienbádban üdült és mint lelkes Wagner rajongó, a Bayreuth-i ünnepi játékokat minden évb­­­en felkereste. A »Mesterdalnokok« volt a kedvenc operája és ha idejéből futotta, minden előadáson gyö­nyörködött az isteni muzsikában. München városának operáját is nagyrabecsülte. Akkor volt boldog, ha a zene szépségeinek zavartalan élvezetébe önfeledten el­merülhetett ... (Folytatjuk.) Amerikai színpadias beállítású kirakatstílus. A kirakatok oldalán lévő szimbolikus álarcok jelképezni akarják a hölgyek finom kesztyűk, sálok, csipkék, díszgombok, retikülök, díszes üvegű parfümök és más kívánatos luxuscikkek utáni sóvárgását. . . igen eredeti karikatúra-stílusú néger szaxo­fonos pillantásfogó. K. Petersen dán kira­katrendező terve А. С. Шит A. S. kopen­­hágai cég kirakatában A brémai Karstadthaus gyermekdivat ki­akata a hátfalba beépített akváriummal

Next