Textil-Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1935-10-18 / 20. szám

alapítva 1813Ьап garantált minőségű E­L felsőszál fonalát vegye KARMAN MIHÁLY PASZOMÁNYÁRU GYÁR Városi lerakat : V. Erzsébet­ tér 5. Gyár : VI. Jász­ u. 110 Telefon: 82-9­53. nOSK­O­­S Ge­ébar0 otthona Női szövetekben a legválasztékosabb raktár MANDEL GUSZTÁV nagykereskedés BUDAPEST, V. WEKERLE SÁNDOR-U. A. Bozsin­ysimót szücsmester szörmekreác­ió­i irányítják a divatot­­Budapest, VI. Blác­­ utca 10. Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Radó Géza. Textilipar Az ipartörvény reformja és a szem. Soha senki nem fogja megérteni, hogy kit véd meg és ki ellen az új ipartör­vény, mely most van elkészülőben. Az iparosnak semmi kifogása se lehet az ellen, ha a férfi-, női- és gyermekruha­kereskedő, valamint a cipőkereskedő szakképzett iparost szerződtet, aki a vevő kívánsága szerint ruhát vagy cipőt készít, ha a raktáron levők nem felel­nének meg. Ha a kereskedő ellát mun­kával egy képzett iparost, ez aligha kára az iparnak, s az iparos se lesz attól kon­tár, hogy megrendelőit egy kereskedő gyűjti neki. De ha nincs semmi baj, akkor nem indokolt a reform, s ha nincs reform, akkor nem indokolt a hi­vatal. A kereskedő és az iparos együtt dolgozik és ahol érdekellentétek mutat­koznak, ott a felsőbb hatalom kiegyenlít : ez rendben van. Rendben van példájd, hogy a ruha- és cipőke­re­ske­d­ő csak szak­képzett iparossal végeztethessen munkát,­­ és kontárokkal ne csinálhasson versenyt az iparos kárára. A kereskedelmi érdek­­képviseletek egy szóra belátták, hogy az iparosnak igaza va­n, mikor a kontár­­s­ság ellen védekezik és maguk javasolták, hogy az ipartörvény biztosítsa az ipar­nak ezt a jogát és tegye lehetetlenné, hogy a kereskedő kontárokkal dolgoz­­t­­asson. Sőt azt is javasolták a kereske­­­­delmi érdek­képviseletek, hogy a kisipari munkabérek méltányos megállapítása te­kintetében is érvényesüljön a törvény ellenőrzése. Ezzel az ipar és a kereske­delem érdekei szépen összehangolódnak, ebből haszna lesz a kereskedőnek és az iparnak egyaránt. A kisiparos bőven kap­­ munkát a kereskedőtől ezután is, a ke­­reskedő ki tudja elégíteni és meg tudja­­ tartani vevőit ezután is, ami pedig visz­­­­szaélés lehetett, a kontármunkával és le-­­­nyomott munkabérekkel operáló keres­kedői verseny, ez most már garantáltan­­ ki lesz zárva. Csakhogy ez túl egyszerű elintézés­e lenne és nem reform, mert hiányzik I belőle a reform zamata, az a diadalmas I érzés, hogy a­z eszme győzött az önző­­magánérdek ellenkezésén. Itt nem volt Imit legyőzni, a kereskedők maguktól,­­kényszer nélkül hajlottak igazságos meg­jegyezésre. Kell tehát találni valami olyat,­­ami ellen az ipart meg lehet mégis vé­­ődeni. És ez a veszedelem elő is került, s nem más ez, mint a kereskedőnek az a­­gonoszsága, hogy mértéket vesz a ve­­­vőről, ha az árut át kell alakítani, vagy legyéni gusztusa szerint másként elkészí­­­teni. Hát ez nyilvánvalólag gyökerében­­támadja az ipart, tehát a kereskedőt arra ■kell szorítani, hogy boltjában egy hitel ■mesterembert tartson jó pénzért, aki a szükséges mértéket megveszi. Most aztán s valósággal reform lehet a reform, mert a kereskedő kézzel-lábbal tiltakozni fog­­az ellen, hogy egzisztenciáját megfúrják ,olyan rendelkezéssel, amiből senkinek­­semmi haszna, mert hiszen abból, hogy „a kereskedő mértéket vesz, senkinek semmi kára nem lehet. Ha aztán a­­ke­reskedő tiltakozik, rá lehet oktrojálni az­­eszmét és a reformból valóságos reform ■esz.­­ Sőt megelőzőleg alkudni is lehet. A ■­ hatalom meghallgatja az érdekelteket és h­ajlandó igazítani a reformon, persze n­em az érdekeltek kívánsága, hanem a maga belátása szerint. Az érdekeltek azt kívánják, hogy ne dolgozhassanak kontárok és ne zsákmányolhassák ki a kisiparost. A kereskedők hajlandók erre garanciákat vállalni. A hatalom azt mondja, hogy ez nem elég, a kereskedő­nek egyáltalában nem szabad munkát vé­gezni, még mértéket sem vehet hozzá. A kereskedelmi és iparkamara közvetítő javaslatot tesz: a kereskedőnek adjanak két évet, hogy szakvizsgát tehessen, mely mértékvételre jogosítja. És most jön a finálé : a kereskedelmi miniszter anké­tet hív össze, amelyen bemutatja az ipari minisztérium tervezetét, mely az érdekel­tek meghallgatása alapján jött létre. A tervezet természetesen a miniszté­rium elgondolásait tükrözi és ezek me­rőben függetlenek az érdekeltek kíván­ságaitól. Az ipar védelmét garantálják ugyan a kereskedői javaslatok, de nem hangsúlyozzák az ipar végső győzelmét. Ehhez olyan intézkedések kellenek, ame­lyek ha nem is használnak az iparnak, a kereskedőt mindenesetre károsítják. Ennélfogva az ipari minisztérium el a­karja tiltani a kereskedőt attól, hogy az ál­tala eladott cipő vagy ruha kijavítását vállalja, sőt attól is, hogy az árunak valami rejtett és az eladáskor észre nem vett hibáját utólag kijavítsa. Szóval a kereskedő ne teljesíthesse elemi köte­lességét vevőjével szemben, amit az jo­gosan elvár, tőle. De engedmény is van az iparminiszteri tervezetben: a kereskedő­nek joga van a kiválasztott árut más nagyságban és más divatszinben is szál­lítani. Hát mégis, valami csekélység megmarad a kereskedő szerzett jogai­ból! Pardon, még nincs vége, a keres­kedő szállíthat másféle méretben, de mérték­et a megrendelőtől nem vehet. Tetszik ezt érteni? Vállalhat munkát az ipar számára, de tilos neki az, ami nélkül a munkát nem lehet elvégezni. A ke­reskedő megszabhatja a megrendelt áru nagyságát, de csak szemmérték szerint. Ha centiméterrel állapít meg holmi mell­vagy derékbőségeket, ak­kor két hónapra és nyolcezer pengőre ítélik. Ha a keres­kedő centiméterrel vesz mértéket, bele­gázol az ipar jogába. Ha csak szemmér­ték szerint saccol, akkor az ipar joga intakt marad. Ha jó munkát akar vé­gezni ,ak­kor kontár, lui kontár munkát, akkor joga van a mesterséghez. Ez így talán kissé zavarosan hangzik. Bevalljuk, csakugyan belezavarodhatunk s ezennel beszüntetjük a kibontakozó ki­­sérleteket. Ezt soha senki megérteni nem fogja, hiszen ez kompromisszum akar lenni, s midőn egy végleges ipari ál­láspontból engedményt várunk, ehelyett minden rossz megmarad, csak bonyo­lultabb lesz és fojzugatóan kacskaringós. Hogy ha a kereskedő centiméterrel mér, akkor bűnt követ el, de ártatlan marad, ha szabad szemmel saccol. .. nem, ezen ne törjük a fejünket, ezt csak azzal az ésszel lehet megérteni, amit a jó Isten a példabeszéd szerint a hivatalhoz mel­lékel. Inkább talán meneküljünk az ipari minisztérium karjaiból a kereskedelmi miniszterhez. Ha amaz annyira »ipari«, akkor a miénk bizonyára lesz annyira »kereskedelmi«, hogy szerzett jogainkból és nehéz egzisztenciánkból valamit meg­ment számunkra. Trikóselyem fehérnemű különlegességek Kemény és félkemény gallérok ADRIA GALLÉR ÉS FEHÉRKEZYIŰIPAR Budapest, Vili. Práter-u 6. || Tel: 39-0-95 Fehér és gesztenyebarna-kockás rövidkabátos kosztus hódprémszegélyezéssel és bőrövvel, a ruha anyagát készült kesztyűvel. (Heim-Pári Tivoli divat a sportújdonságokban A tiroliviselet — mint az utóbbi évek­ben általában — feltétlenül megmutat­kozik az idei télisportra is. Látunk fehér lódén salzburgi kosztü­möt barna vagy zöld kihajtókkal és sze­gélyekkel. .Tankereket kockás gyapjúszö­vetből. Szürke stájer viseletét zöld bé­léssel és dísszel, bajor vadászzubbonyt, stb. Ezek kedvelt típusok, amelyeket sti­lizálnak. Alpesi diszítő motívumokat találunk egyébként is a sportzsömpereken és ka­bátokon. Zöld filcből tölgyleveleket, pél­dául vörös zsinórral egybefűzve, a nyak körül. Szarvasagancs-, fém- és fa pa­rasztviseleti gombokat. Hímzett motívu­mokat, amilyeneket az alpesi népművé­szet használ: szív, gyopár, encián, szarvasfej, stb. Hegyiturákra zöld és szürke léden kabátkákat szivalakú rö­­verekkel. Övét, szalpint, zsebeket hasonló zöld anyagokból és itt-ott égőpiros szín­foltokat, amint az jellemző az alpesi pa­rasztviseletre. EXCELSIOR HARISNYAGYÁR RT BÉKÉSCSABA BUDAPEST, VII. 2 t. Székely Nyomda és Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Fel.­v.: Neumann Tibor.

Next