Textil-Ipar, 1941 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-10 / 1. szám
Textilipar 1941 január io Senkise tekintse munkakörét egy életre szóló páholynak Ne gondolja senki, hogy az Íróasztallal, amit kapott, számára már minden befejeztetett . • • Egyáltalán nem. Sőt! Mivel erőt és biztonságot csak a tudás ad, biztonságban csak az érezze magát, aki tud! A tudásért pedig szenvedni, dolgozni és kemény kitartással harcolni kell. Módos József vezérigazgató — az irányítása alatt álló hatalmas vállalat tisztviselőinek és alkalmazottainak a tudásért vívott harcában és érvényesülési vágyában segítségére sietve — ezekkel a bevezető szavakkal bocsátotta útjára »A Magyar Pamutipar Részvénytársaság Szemináriuma. 1939—1940« című 180 oldalas, díszes könyvet. Az élet dinamikája valóban nem ismer megállást. Az erősebb győz, h a gyengébbnek pusztulnia kell. És az az erős, aki tud. Tanuljon tehát mindenki, hogy felvértezettebben vívhassa meg az élet harcait. Az 55.000 pamutfonó orsóval és 1000 szövőszékkel dolgozó vállalat vezérigazgatójának legegyénibb óhaja volt, hogy megteremtse a továbbképzés lehetőségeit és munkavállalói tudásban minél jobban gyarapodjanak. Elgondolása szerint vállalati és egyetemes kultúrszempontból egyaránt kívánatos volt, hogy szemináriumi előadásokkal gazdagítsák a tisztviselők és alkalmazottak textilipari ismereteit. A Magyar Pamutipar Rt. történetéről (dr. Podhorszky György igazgató számolt be érdekes epizódokban bővelkedő előadásában. Az anyagbeszerzés zavartalan utánpótlásának fontos munkaköréről Kirchknopf Ervin mérnök, a fonónyersanyagokról — főleg a pamutról — temessylatinai Brinzey György m. kir. okszt. szds. értekezett. A pamutfonást Weszel Károly, a szövést Kemenes János, a szövődé termelésének irányítását Pólay László cégvezető, a fehérítés, festés és a nyomás munkameneteit pedig Xéber Zoltán főmérnök ismertette. A nyomás történetét Klimpt Pál cégvezető adta elő. Illés György osztályvezető a nyersáru, a készáru és a piacteremtés teendőit vázolta. Maros Ede osztályvezető a fonaleladás módozatait sorolta fel. Mangol Miklós főkönyvelő-osztályvezető áttekinthető képet ad a vállalat könyvelési módszereiről. Dr. Sárközy János cégvezető a »Személyzeti ügyek« kulisszatitkairól emlékezett meg, méltatva a szociális és kulturális célok kielégítése érdekében létesült Családpénztár intézményét, a sportklubot és üdülőtelepet, melyeket — költséget nem kímérve — alkalmazottainak érdekében létesített a vállalat. Éppen elég dolga lehet a személyzeti osztálynak. Hiszen a Magyar Pamutipar Rt. értelmiségi alkalmazottainak száma közel 500. Ezeknek egyharmada nő és kétharmada férfi. A tisztviselők átlagos illetménye az igazgatók illetményeinek számításbavétele nélkül kb. 4000 pengő, ami tekintettel arra, hogy a vállalatnál sok a fiatal munkaerő, kedvezőnek mondható s a jogszabályokban előírt illetményeknek pedig kb. a kétszerese. A könyvet lapozgatva, minden tárgyilagos olvasó megállapíthatja, hogy Módos József vezérigazgató helyes nyomon járt, amidőn a vállalat életével egybefonódó eseményeket és öszszefüggéseket nem tekintette a részvényesek magánügyének, hanem mint a tudás kincsesbányáját őszintén feltárta alkalmazottai előtt. Hogyan lett az idénymunkából biztos keresetet jelentő állandó foglalkozás Az egyik fejezet rámutat arra, hogy régebben a szövőminkások nagy része a szövést csak mint idénymunkát, főként télen végezte. Nyáron visszament falujába, mezei munkára, aratni, csépelni. Ma a szövés rendes, tisztességes megélhetést nyújt. A szövő a munkahelyét nem hagyja el. Azáltal pedig, hogy állandóan sző és más, sokszor nehezebb testi munkát nem végez, finomabb kézügyességre és gyakorlatra tesz szert. Ez pedig a szövésnél igen fontos, mert minél nagyobb kézügyessége és gyakorlata van a szövőnek, annál kevesebb hibát ejt. A Magyar Pamutipar állandó munkásait egyes fajták szövésére specializálta. Mert nem mindegy az, hogy a szövőmunkás ma ilyen, holnap meg olyan cikket gyárt. Hiszen, ha mindig egy és ugyanazon cikket gyárthatja, akkor nemcsak a szövőszék, de a szövedék sajátosságait is kiismeri és a hibalehetőségeket már előre észreveszi és mielőtt azok bekövetkeznek, kijavítja. Fontos az is, hogy az a szövőnő, aki selyem-, műselyemcikkeket gyárt, mindig ezeket a cikkeket szője, mert ezáltal a keze kifinomul. Ugyanis a selyemnek finom elemi szálai a durva kéz bőrfelületébe beleakadva, elszakadnak és ezáltal a szövés nehezebbé válik s a szövedék is nem kívánatosan bolyhozódik. A szövőbért a vetülékszál sűrűsége, az áru szélessége, a vetülékfonal karaktere, finomsági száma, anyaga és a géptípus szabályozza. A kalkuláció fontossága A kalkulációnál figyelembe veszik a felhasznált anyagokat, az előkészítést és a szövési bérköltségeket. Az árut terhelő rezsiköltségeket is felszámítják. A rezsiben foglaltatik mindaz a költség, ami az anyagelhasználáson, a munkabéren kívül az árut terheli (a mesterbér, tisztviselők fizetése, energiafogyasztás, segédanyagok, karbantartás stb. stb.). A rezsit két részre osztják: állandó és változó rezsire. Az állandó rezsi mindentől független kiadás, illetve költség. Ez úgy értelmezendő, hogy ebben a rovatban szereplő kiadások még abban az esetben is fennállanak, ha a szövődében egy méter árut sem gyártanának. Ilyenek az adminisztrációs költségek, a tisztviselők fizetése, gyárkarbantartás, adók egy része, házbér stb. stb. A változó rezsi csak a szövedék gyártásával kapcsolatosan keletkezik. Ilyen az energia, villany fogyasztása, a nem fixfizetéses órabéresek munkadíja stb. Azt, hogy egy méter árura hány fillér, illetve hány százalék rezsi esik, gyakorlati úton, az előző évek tapasztalatai alapján állapítják meg. A rezsi megállapításánál igen nagy gonddal és körültekintéssel járnak el. Kis számítási hiba, tekintve, hogy sok millió méterről van szó, végeredményben igen nagy veszteségnek lehet alapja. Az itt felsorolt rezsitételek kizárólag a gyártással függnek össze. További költségeket jelentenek még az eladással kapcsolatos tevékenységek. Az eladási rezsiben bent kell hogy foglaltassák az adminisztrációs költség egy része. Az üzlet és a többi kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos osztályok költsége. A jutalékok, továbbá a mezőgazdasági illeték, az exporttérítés, a térítendő skontók, rabattok és fuvartérítések. Ily módon kalkulálják ki a normál métert , azonban nem minden szövedék kalkulációja ilyen egyszerű. Különböző anyagok, cérnák, különböző festésű és minőségű fonalakból készült szöveteknél természetesen figyelembe kell venni a cérnázási, festési költségeket, az ezzel együttjáró nagyobb felvetési és szövési költségeket és amennyiben további kikészítésre kerül az áru, annak díját is. A rezsi kiszámítása és annak egy méterre való vetítése igen komplikált feladat. A számítás pontosságához óriási érdekek fűződnek és ezért minden vállalat eminens fontosságú feladatának tartja, — bármennyire is gyakorlati és tapasztalati alapon nyugodnak az előkalkuláció adatai, — hogy minden cikkről, miután az áru már elkészült és az összes tényleges gyártási és munkabérkifizetési adatok rendelkezésre állanak, utókalkulációt készítsen. Az utókalkuláció kapcsán elsősorban kontrollálják, hogy a tényleges fonalelhasználás nem haladta-e túl az előkalkulációba beállított fonalsúlyt. Kellemetlen meglepetés érheti a gyárat, ha a fonalátvevő nem kellő gonddal és körültekintéssel veszi át a fonalat. A kevésbbé jó fonal igen sok hulladékot ad, továbbá, ha a fonál nagyobb nedvességtartalommal rendelkezik a megengedettnél, a fonalból több használódik fel és így egyrészt a nagyobb hulladékszázalék, másrészt a nagyobb nedvességtartalom miatt az előkalkulációba beállított súlyadatokkal szemben túllépés mutatkozik. Ha rossz a fonal a gyártás is lassúbb. Több a munkadíj, több az »álló« órák száma, tehát az előre kalkulált szövőbér szintén elégtelennek bizonyulhat. Ha kevesebb métert termelnek, egy méterre nagyobb rezsit kénytelenek hárítani, mivel a rezsit a termelt métermenynyiségre arányosan osztják el. Igaz, van rá eset, hogy a már elkészített áru árát, az utókalkulációs adatok megvizsgálása után sem lehet megváltoztatni, mert az árut már részben, vagy egészben eladták, esetleg le is szállították. Ez azonban felhívhatja a fgyelmet arra, hogy hasonló cikkek előkalkulációját tüzetesebb vizsgálat tárgyává tegyék és a hibákat már az előkalkulációban elkerüljék. Nemesítő műveletek A pamutszövet, úgy ahogy a szövődéből nyers állapotban kikerül, festésre vagy nyomásra nem alkalmas. Még pedig azért, mert nem bír vizet magába szívni, pedig az összes »nemesítő műveletek«, mint a festés és a nyomás alapfeltétele, hogy a pamutszövet könnyen nedvesíthető legyen. Maga a teljesen tiszta pamut, kémikus nyelven a tiszta cellulóza, tökéletesen vízfelvevő; gondoljunk csak a gyógy vattára: ha hideg vízbe tesszük, pillanatok alatt a fenékre merül, a nyers pamut viszont a víz felületén úszik. Ennek az oka nagyon egyszerű: a nyers pamut sohasem tiszta cellulóza, hanem szennyezéseket tartalmaz; köztük legfontosabb a pamutviasz, ami magában is megnehezíti a vízfelvételt. Ehhez járul még a legtöbb nyersszövetnél az ízelés, tehát a fonal impregnálása, leggyakrabban keményítő termékekkel, amivel a szövődé igyekszik munkáját megkönnyíteni. A legelső feladat tehát a nyerspamutot lehetőleg tiszta cellulózává alakítani. Ezt a célt a nyerspamut kifőzésével és fehérítésével érik el, de még ezeket is megelőzi a perzselés. Az első gép, amelyen a pamutszövet keresztülszalad a perzselőgép. Ezzel kezdődik a mechanikai és kémiai eljárások hosszú sorozata. A perzselőgép leperzseli az áru felületéről a kiálló szálacskákat. Utána huzamosabb ideig hever az áru malátaoldatban, melynek hatására a nyersáru keményítő kelése cukorrá alakul, tehát oldhatóvá lesz. Kiöblítés után, nyomás alatt, szóda és lúg keverékével főzik az árut. A főzés alatt a pamut szennyezései, olajok, viaszok, kocsonyás részek feloldódnak, a maghéjak, fás részek megduzzadnak, fellazulnak s így a további műveletek során már könnyen eltávolíthatók. Újabb öblögetés után klóroldattal fehérítik az árut. Ismételten öblögetve, kénsavval kezelik, ezáltal megbontják az esetleges visszamaradt klórvegyületeket, amelyek szárításkor az árut elroncsolnák. A most már fehér pamutszövetből a kénsavat teljesen kimossák. Hengerek közt kipréselve víztelenítik és megszálltják. A leszárított árut a fehérraktárban osztályozzák, minőség szerint szétválogatják, majd más műhelyekbe továbbítják. Egy része, mint sima fehéráru, az appreturába kerül. A legtöbb áru azonban a különböző festődékbe vagy a nyomába jut. Színes mintázás Mivel a gyár a vevők színizlését keresi és akarja kielégíteni, a festés és a nyomás mai fejlettségét úgy érthetjük meg a legjobban, ha megismerjük a múltat és figyelemmel kísérjük annak fejlődését. Már a Kr. előtti évszázadokban foglalkoztak szövetfestéssel, amit a ránkmaradt görögországi többszínű anyagminták bizonyítanak. Táncoló emberalakokat és stilizált levelekből szalagos szegélyt ábrázoló, Kr. előtti 4-5. évszázadból származó minták technikai kivitele kezdetleges ugyan, művészi színhatásuk mégis megkapó. Hogy hol volt a szövetfestés és színes mintázás bölcsője, azt a mai napig sem tudták eldönteni. Találtak régi kínai írásokban is utalást a nasszal való mintás festésre. Az idősebbik Plinius viszont az I. században már az egyiptomiak régebbi mintázott festési eljárásait ismerteti, így tehát eldöntetlen, hogy az Kínából, Jávából vagy az indiai szigetekről indult-e ki és fokozatosan haladt-e Nyugat felé vagy Egyiptomból Keletre. Az ókorban használt első festékek a készen talált ásványi anyagokból kerültek ki. Ezek nem szívódtak be az anyagba, hanem csak a rostok felületéhez tapadtak, így könnyen lemáltak, lekoptak, lemosódtak. Ilyenek voltak a vörös vaskő, cinóberkő, okkerföld. A bíbor kagyló festékanyagát is ismerték. Évszázadok múlásával különböző növényi festékanyagokat fedeztek fel: festőbuzérból nyerték a vörös színt. Az isatis tinctoria kék, a vadrezeda sárga, a vadsáfrány rózsaszínű festéket adott. A festékek királya az Indiában évszázadok óta használt indigó, Európába csak később nyert bebocsátást. A jávai batikolás módszereit a Textilipar Újság már többször ismertette. Németországban kétféle festőmesterség alakult ki, a gyapjúfestés, mely szebb szikeket produkált, ezeket »szép« nagy művészi festőknek nevezték (Schönfärberei . vászonfestéssel foglalkoztak a fekete-, később kékfestők. Jgye- HAVALDA cyula GÉPSZIJÜZEM euD*l›f*T,¥t.HAJÓs-UCCAJ'›’ei.m-›M2 GYÁRTMÁNYAIM: la géphajtószijak mindenfajta üzemhez, varrókötőszijak. verőszijak, gömbzsinórok és egyéb műszaki bőráruk. Szijápolószerek.__________ I renes ÜL,cm -mechanikai SZövőgyáA ZJjpest C^CiAaJiju. 74 76 ■ Selyem és muselyem keLnek c ©TUMiaiA ТЕ Ж TI ILI РАК M.-T. GYÁRT tisztaselyem és muselyem cottonharisnyát, standard női, férfi és gyermekharisnyát és kötött kesztyűt a legfinomabb kivitelben. TOLNAI TEXTILMŰVEK R. T. BUDAPEST, V. SZENT ISTVÁN-TÉR 12 e divatszövet és selyemújdonságai ízlésben, jóságban és árban minden igénynek megfelelnek. Gyapjúkendői mégis a legjobbak.