Szabóné Susa Ágnes (szerk.): Zöld könyv. Budapest természeti környezete mint közművelődési színtér - Módszertári füzetek, Különszám (Budapest, 2002)
I. Bognár Attila László: A város zöldje, helyi jelentőségű természetvédelmi területek
Naplás-tó Cím: Budapest XVI. kerület, Simongát utca, Cinkotai út, Naplás út Megközelíthető: 76-os busszal a Naplás úti végállomásig, onnan 15 perc gyalog, 192-es busszal a Cinkotai autóbusz garázsig onnan 10 perc gyalog (a 192- es busz naponta csak háromszor jár). A tó és környezete a Budai Tájvédelmi Körzet után a főváros második legnagyobb, összesen 150 hektáros természetvédelmi területe. A védelem nem csak a tóra, de annak tágabb környezetére — a Szilas-patak medrének egy szakaszára, illetve az attól D-re található Cinkotai kiserdőre - is kiterjed. A Szilas-patak medrének egy szakaszát, illetve az attól D-re található erdőt foglalja magába. A terület morfológiáját a patak 400-500 méter széles alluviuma és az É-on lankásabb, délen meredekebb lejtővel efölé magasodó jégkorszakbeli kavicsterasz határozza meg. A Naplás-tó valójában nem tó, hanem víztározó (Szilas-pataki tározó), amelyet a hetvenes években építettek abból a célból, hogy visszatartsa a 100 éves gyakorisággal érkező árvizeket. A környéket ismerők számára ez nehezen képzelhető el, mivel a Szilas-patak medre — a tó fölött - van úgy, hogy több hónapig is száraz. Azonban a hatvanas évek közepén úgy megáradt, hogy Rákosszentmihályon közel egy tucat házat sodort el. A víztározó megépítése előtt is felkeltették a kutatók érdeklődését az egykor itt volt láprétek. Az első tudományos leírások 1879-ből származnak Borbás Vince „Szent Mihály vizenyős rétjeinek flórája” című tanulmányában. Ekkor még a terület messze esett Budapesttől, és nem érintette a közeli Cinkota gazdálkodása sem, mivel az a földművelésre alkalmatlan volt. Az itt élő élővilág tanulmányozása során egyre több botanikai ritkaságot fedeztek fel. Ez eleinte nem szigorúan vett tudományos feldolgozás volt, mint inkább a cinkotai Szerb Antal Gimnázium lelkes biológia tanárának, Stollmayer Ákosnénak az akciója. Majd később, a nyolcvanas évek végén ő volt az, aki a terület komplex, több tudományágra kiterjedő kutatását elindította, irányította és összefogta. Az ő, és az általa összehozott csapat munkájának eredményeként kijelenthető, hogy a Naplás-tó és környezete a főváros ökoló