Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-12 / 111. szám

Tavaszi növényápolás előtt a kecskeméti gépállomáson A KECSKEMÉTI gépállomás körzetében már szépen zöl­ül­­nek a vetések, felszántva sora­koznak a földek. A tavaszi szán­tás-vetés befejezésének időszaka ez, amely után közvetlenül a növényápolási munkák követ­keznek. A gépállomás erőgépet most rövid időre újra behúzná­­nak. Rövid seregszemle követke­zik — újra átvizsgálják a gépe­ket, mielőtt a növényápolási munkákat megkezdenék. A tavaszi tervet a gépállo­más eddig valamivel több, mint 70 százalékra teljesí­tette. Vannak azonban olyan trakto­rosok — nem is kevesen —, akik már most úgy érkeztek be a gépállomásra, hogy tavaszi ter­vük teljesítéséről, sőt túlteljesí­téséről adhattak számot. Ezek közé tartozik Kecskés Ferenc, aki az idén került először az első, leg­jobb traktorosok közé. Vál­tótársával, a fiatal Tiha­­nics Istvánnal már messze maga mögött hagyta a Tót 1 százalékot. Míg ő tavaszi tervének 196 százalékos tel­jesítésével az egész gépállo­máson vezet, váltótársa 193 százalékos teljesítésével a gépállomás harmadik leg­jobb traktorosa lett. Ugyancsak szép eredményt ért el Kalocsai József, aki tavaszi tervét 194 százalékra teljesítette és jelenleg még a Szabad Nép termelőszövetkezetben dolgozik erőgépével. Az ő váltótársa is túlteljesítette már tavaszi ter­vét HA A TRAKTOROSOK mun­kájáról beszélünk, meg kell említenünk feltétlenül azt is, hogy nemcsak a felsorolt trak­torosok harcoltak a gépállomás egész munkájának megjavításá­ért, az eddig elkövetett hibák kijavításáért. Ebből a munká­ból kivette részét a gépállomás minden­ traktorosa, amit az bi­zonyít a legfényesebben, hogy az idei tavaszi munkák elvég­zése során még egyetlen terme­lőszövetkezetből, egyénileg dol­gozó paraszttól nem érkezett sem a tanácshoz, sem a gépál­lomáshoz kifogás a munka mi­nőségére. A munka minősége tehát lé­­nyegesen megjavult, ami egyik legfontosabb alapja a gépállo­más iránti bizalomnak.­­ Mégis több termelőszövetkeze­tünk, a tavalyi hibákból okulva, vonakodik a gépállomással szer­ződést kötni a növényápolási munkákra. Egyik példa erre az, hogy a gépállomás körzetébe tartozó 17 termelőszövetkezet közül mindössze öt kötött szer­ződést gépi kapálásra. A’­­szes leszerződött terü­let alig haladja meg 800 holdat, mig­ ezzel szem­­­ben a gépállomáson lévő gé­pek kapacitása több mint 3300 hold megművelését tenné lehetővé. TÉNY, HOGY a gépállomás tavaly nem végzett jó minősé­gű munkát — amit a város­földi Dózsa termelőszövetkezet esete is bizonyít. Az említett termelőszövetkezetbe ugyanis későn küldték ki az erőgépet, hogy a növényápolási munkát elvégezze, amikor már akkorára nőtt a gaz, hogy a gép nem tu­dott a területre menni.­­ Az idén már hasonló eset nem fordulhat elő. Va­jon nem ezt bizonyítja-e, hogy a tavaszi idény alatt a gép­állomásnak a műszaki ki­esést 2,5 százalékra sikerült lecsökkentenie, — ami a megyében a legjobb ered­ménynek felel meg ezen a té­ren — vagy nem biztos zálog­­az, hogy a gépállomás növény ápoló gépei, lókapái, kultivato­­rai munkára készen állnak? GÉPÁLLOMÁSAINK arra hivatottak, hogy dolgozó pa­rasztságunk életét, munkáját te­gyék könnyebbé. Több bizalom­mal kell hát fordulni gépállo­másaink felé, hisz legtöbb ter­melőszövetkezetünkben — ez különösen vonatkozik a kecs­keméti termelőszövetkezetek­­ — munkaerőhiány mutatkozik és saját erőből nincs biztosítva a kapások megművelése. Példá­nak lehetne felsorolni több ter­melőszövetkezetet, köztük Szabadságharcos és Kossuth ter­melőszövetkezetet is. A növény­ápolási munkákra egyik sem kötött szerződést a gépállomás­sal. Eredményes munkát végeztek «­ttsemléhisogságok a­ határszemlék során Megyénkben május elején kezdték meg a határszemléket. Erre a munkára a mezőgazda­sági állandó bizottságok tagjai­ból, élenjáró dolgozó parasztok­ból alakultak szemlebizottsá­­gok. Bejárták a városok, közsé­gek határát, hogy felderítsék a meg nem művelt és be nem ve­tett területet. Május 10-ig né­hány község kivételével befejez­ték a szemléket. A bizottságok eredményes munkát 5638 hold műveletlen végeztek, területet vettek számba, ebből 1949 hold a gazdátlan terület, amelyet ideiglenesen 1 éves haszonbér­letbe adnak ki hasznosításra a dolgozó parasztoknak. A nagyobb területtel rendel­kező városokban és községekben több szemlebizottság dolgozott. Kece­len például két szemlebi­zottság járta a határt. A község határában felderített, művelet­len terület nagy részének tulaj­donosai a szomszédos községek­ben laknak, ezért a községi ta­nácselnök máris értesítette az illetékes községi tanácsoka hogy utasítsák a hanyag tulaj­donosokat a terület megművelé­sére. A kunszentmiklósi járás te­rületén a szemlebizottságok meg­állapították, hogy a termelési bizottságok az idén jó múmiát végeztek: május 1-ig minden községben befejezték a kukorica vetését és a művelésre alkal­matlan szikes talajokon kívül nem találtak műveletlen földet Nem m­ondható ez el azonban bajai járásra, ahol a szemle so­rán derült csak ki, hogy még 526 hold terület szárítatlan­­, 4000 hold vár kukoricavetésre. Időjárásjelentés Várható időjárás szerda estig változó felhőzet, sokfelé zápor­eső, zivatar, esetleg jégeső. Mér­sékelt, időnként élénkebb észak­keleti szél, a hőmérséklet alig változik. Várható hőmérsékleti értékek szerda reggel: 9—12, délben 21- 24 fok között. ^vasárnapi hvskélydís tanyán Kiönnyű rátalálni a Baja márton­­szállási tanyavilágban Dudás József portájá­ra. Különösen ilyenkor vasárnap délután. A tanyasiak közül sokan veszik erre az útjukat egy kis tereferére. Tóth Bence bácsi meghazudtoló 66 évet fürge léptekkel szintén oda­tart. Élenjáró középpa­raszt házába kopogta­tunk be. Munkájával, példamutatásával nagy becsületet szerzett ma­gának a tanyavilág­ban. Most is elsőnek végzett az elvetett ku­korica és burgonya propallázásával, vetései legszebbek Őszi a környéken. Tavasszal nem mulasztotta el a fejtrágyázást és ahol gyengének találta bokrosodás megindulá­­­sát, másodszor is meg­ismételte. Nem feled­kezett meg a baltacím, lucerna fejtrágyázásá­ról sem. Ha több álla­tot akarunk tartani, több takarmányra kell szert tenni. Állatállo­mánya két ló, egy fe­jőstehén, öt sertés, de növelni akarja számu­kat. Kifizetődő az ál­lattenyésztés, egyetlen tehene hisz ek­­ után­­ havonta 60—80 liter szabadtejet tud értéke­síteni. Ez egymaga 240 —280 forint jövedel­met biztosít számára. Szabó András, Szabó Lajos, Hódos Péter már megelőztek bennünket. Rögtön ebéd után be­köszöntek a Dudas­­portára. — A hosszú téli esté­ken egyetlen napot sem mulasztottunk el, hogy össze ne verődjünk. Most, hogy beállt munkaidő, a vasárnap a délutánokat használjuk fel az elbeszélgetések­­re. iről folyik a szó? Egymás munkamódszereit, ta­pasztalatait vitatják meg. Hódos Péter még fiatal ember. Most kez­dett a gazdálkodáshoz. Tanácsra, útmutatás­ra van szüksége. Tóth Bence bácsi meg már megette a kenyere ja­vát, de azt mondja: a »jó pap holtig tanul.« Meg akarja ő is tanulni az új módszereket. Ver­seny folyik a tanyasiak a között, szégyen volna maradtiságba való belekapaszkodás, vég­ső eredményként a le­maradás. Az elmúlt vasárnap arról beszélgettek, pró­bálkozzanak meg a kis parcellákon is a ku­korica négyzetes veté­sével. Cirkalmazzák ki a sorokat hosszában, keresztben. Dudás Jó­zsef mindjárt fel is ajánlotta a kukorica­vetéshez a vetőgépét. Hódos Péter meg is szólalt: — Hátha kölcsönad­nád. Dudás József csak ennyit felelt: — Nemcsak, hogy kölcsönadom, de ma­gam is vetem el. Nem akarom, hogy a kísér­lettel bakot löjjél. Egy hét és az egész m­árton­­szállási tanyavilágban végeztek a kukoricave­téssel, hiszen ámít a­m­t Dudás csinál, rossz példa nem lehet.«az Tóth Bence bácsi el­sőbb csak figyeli a be­szélgetést, aztán maga is megszólal: — Ide figyelj le Jós­ka. Láttam valamit dol­goztál a kukoricaföl­dön. Nem mondanád meg, mi munkád akadt ott? Bence bácsi figyel­­­mesen hallgatja, hogy vetést hengerezni kell, utána meg boro­­nálni. — Hengerem csak volna, de boronám nincs­. Nincs, de lett. Mert azon íziben ketten is ráakaszkodtak és át­húzták a Tóth-tanyára. Holnap Bence bácsi is elvégzi a munkát. Csomó szakmai könyv kerül elő. Lapozgat­nak, válogatnak benne. Dudás József maga hozza ki a városból a őket, hogy ellássa vele tanyaiakat. Min­denki megtalálja a szá­mára valót, az újat, melyből csak tanulhat, tudását gyarapíthatja. Megvitatják, ki men­­nyi becsülettel állta szavát a versenyben, melynek egyik pontja a begyűjtés idő előtti teljesítése. Dudás Jó­zsef elsőnek közli: félévi tojás- és baromfi begyűjtésének eleget tett. Havi tejbegyűjté­­sének is pontosan ele­get tesz. Senkinek sem kell szégyenkezni. De ni­ni, valaki mintha mégis húzódozna a válaszadástól. Be­vallja, a tojásbegyüj­­te­tésben bizony lema­radt. — Miért nem szóltál előbb? — veti a szót Dudás József. Amennyi a hátralékod, annyit már holnap is kölcsön kaphatsz tőlem. N­yílik ! ’ kései az ajtó, látogató­­ oppa­n be. Kerschner Antal, Dudás József idei versenytársa, vele áll párosversenyben. Tovább folyik a beszél­getés, míg csak a kései alkonyat pihenésre nem szólítja a márton­­szállási tanyák lakóit. fi. L, Megjegyzés Babagyár — vagy a mezőgazdaság fejlesztése? Megállsz a kapuban és földbe gyökerezik a lábad. Aztán két­szer is megdörzsölöd a szemed: nem akarsz hinni. Itt valami téve­dés van. A kapu feletti táblán ezt olvasod: »Földművelésügyi mi­nisztérium anyagellátó vállalata.« Az udvarban pedig egymás hegyén-hátán tornyosuló hegyeket látsz autógumiból, gépalkatré­szekből, drótkötegekből. A hegyek között és tetejükön emberek kúsznak akrobatát megszégyenítő ügyességgel. Egyikük éppen most halássza elő diadalkiállással az egyik kerékgula aljáról azt a félméteres kis alkatrészt, amelyre éppen az elmúlt péntek óta vár az ágasegyházi állami gazdaság küldötte. A jakabszállási gép­állomásról Bíró elvtárs is alkatrészekért utazott be Kecskemétre. Otthon már azt hitték, hogy Kamcsatkában járt,­­ mert neki is három napjába került, amíg megkapta a szükséges dolgokat. Mi ez? Szégyenteljes nemtörődömség! Arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok gépalkatrész-, vagy egyéb igénylései Budapest­ről ide, a kecskeméti elosztó vállalathoz kerülnek. S napról-napra nagyobb­ mennyiségben érkeznek, annak kézzelfogható jeleként, hogy gyáraink, üzemeink arccal a falu felé fordultak a mező­gazdaság fejlesztéséről szóló határozat nyomán. De ezzel a folyton növekvő árumennyiséggel nem tud megbir­kózni az a cseppnyi raktár, amely itt, Kecskeméten, a Jókai­ utca 10. szám alatt az elosztó vállalat nevet viseli. Hetek óta az udva­ron hevernek az 5—6 milliót kitevő értékek. Petrovics elvtárs és a telep többi dolgozója egész napon át félig sírva, félig káromkodva próbálnak rendet teremteni ebben a káoszban. Az értékes hor­ganylemezekkel takargatják le a többi árut, próbálják védeni az só, a rozsda ellen az alkatrészeket. S méginkább a kiadást ne­hezíti meg ez az állapot. Hiszen nem tudnak leltározni, helyrera­kodni. A gumicsizmakötegek alól kell kibányászni az aratógép- és kombájnalkatrészeket, amelyekre éppen most van égető szük­ség. A Jókai­ utca reggeltől­ napestig a szélrózsa minden irányából érkező vontatók, teherautók zúgásától,­­ no meg a rajtuk érkezett emberek méltatlankodásától hangos. Mert napokat kell várakoz­­niok­, amíg kihalásszák számukra ebből a zűrzavarból a kért árut. A gépállomások megyei igazgatósága minden elképzelhető felsőbb szervhez küldött már segélykiáltást: nagyobb raktárt biz­tosítsanak az elosztónak! Három hete üresen áll a Gáspár András­­utcán a vas- és műszaki kereskedelmi vállalat helyisége. Ezért folyamodtak. Nem kapják meg. Lenne üres helyiség a Széchényi­­téren is. Azt sem kapják meg, más célra van fenntartva. — Babagyárat, vendéglátót terveznek az illetékesek. De miért fontosabb ez, mint a mezőgazdaság fejlesztése, mint az, hogy milliós értékek mennek tönkre a szabad ég alatt?! — kérdezik az elosztó dolgozói, az összes megyei gépállomások, állami gazdasá­gok kórusban! És kérdésük jogos. Felelősség terheli a belkereskedelmi mi­nisztériumot, mert szűklátókörűen csak a kereskedelmi vonalat nézi. S nem utolsósorban felelősség terheli a városi pártbizottság és városi tanács illetékes osztályát is abban, hogy már hosszú he­tek óta húzódik ez a kérdés , és még mindig képtelenek intéz­kedni, a felsőbb szervnél megsürgetni a döntést. Az elosztó vállalat ma már ott tart, hogy a naponta érkező újabb árut nem tudja fogadni, mert újabb hegyeket nem rakhat már a meglévők tetejére. Sürget a növényápolás, közeledik lassan az aratás. A gépállomásokon teljes lendülettel folynak az állógépek, aratógépek, kombájnok javítása. Kell az alkatrész. És alkatrész van! Hiszen gyártja a gyár és küldi is. De nem juthat el idejében megfelelő helyére, az aratógép és kombájn testébe. Mert előbb ki kell halászni az elosztó vállalat raktárjának dzsungeléből, vagy a vasúton kell tartani, amíg helyet kaphat valahol... Meddig képezi még vita tárgyát a babagyár, vagy a mező­­gazdaság fejlesztésének kérdésében a fontossági sorrend? GÁSPÁR KLÁRA; Eredményes a gazdasszonyszakkörök munkája A napo­kban Kecskeméten a szakszervezet pasztalatcserét székházában ta­tartottak az MNDSZ gazdasszonyszakkörök vezetői. Az értekezlet célja az volt, hogy egymásnak átadják tapasztalataikat és megbeszéljék az asszonyok nyári foglalkozta­­tását. Az értekezleten Gál Gáborné, az MNDSZ megyei oktatási fe­lelőse beszámolt a gazdasszony­­sza­kkörök eddigi munkájáról. —­ Elmondotta, hogy a megyében 60 ilyen szakkör működik. Eze­ken több mint 200 nő vesz rés­z. A szakköröket összekötöt­ték diafilmek vetítésével és elő­adásokkal. Ahol érdekesek és változatosak voltak a gazdas­­­szonyszakkörök, ott érdeklődtek irántuk az asszonyok. Bódis Ist­vánná, a bácsalmási gazdas­­­szonyszakkör vezetője egy-egy alkalommal 5 kilométert gyalo­golt és 8—10 asszonyt magával itt a szakkörre. Varrótanfolya­­mot tartottak. A tanfolyamon 40—50 olyan nő is részt vett, aki nem tagja az MNDSZ-nek. Ezenkívül még több eredmé­nyes gazdasszony sza­kkör műkö­dött a megyében. Hartán megia­­rtották a gazdasszonykörben a keltess többet« mozgalmat. Az asszonyok olyan szakkört szer­­­vezték, amely a baromfitenyész­téssel foglalkozik, vezetője a he­lyi állatorvos. Érdekes kezdeményezés tör­tént Orgoványon, ahol a gazda­asszonykor tagjai, lakás berende­zési kiállítást rendeztek. A beszámoló után az asszo­nyok elmondották, hogy egy-egy községben milyen sikeres volt a gazdasszonyszakkörö­k mű­ködé­se. Szikora Mihályné Kiskun­­majsáról beszámolt arról, hogy a télen mintegy 800 hallgatója volt a különböző szakköröknek. A kötőtan­folyamon kilencvenen tanulták meg a kötést. Ma már szebbnél-szebb norvégmintás kesztyűket készítenek eladásr­a is a szövetkezetnek. Az értekezleten szó volt ar­ról, hogy nyáron az asszonyok rendezzenek vasárnap délutá­nonként foglalkozásokat, de ezeknek ne legyen szakkör for­májuk. Foglalkozzanak egy-egy rendelet ismertetésével, megbe­szélésével, vagy például a gyü­mölcsszezon idején a befőzésről lehet tartani megbeszéléseket. A g­azd­a­sszonyszakkörök veze­tői magukkal hozták a szakkö­rök legszebb készítményeit és ezekből kiállítást rendeztek, A Kecskeméti Finommechanikai Vállalat lelkes dolgozói a pártkon­gresszus tiszteletére felaján­lották, hogy felemelik az üzem átlagteljesítményét. Április hó­napban már elérték a­ 118 szá­­alékot. A dolgozók megfogad­ták, hogy a hulladék-villanyórák feldolgozásánál 10.000 forint anyagmegtakarítást érnek el. Itt 2000 forinttal már túlteljesítet­ték vállalásukat. A dolgozók jó munkája révén a vállalat havi tervét 112 százalékra teljesíthette. HOFFMANN GYÖRGY.

Next