Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-12 / 111. szám

A svájci sajtó hétfőt a genfi értekezlet nagy napjának nevezi GENF. Az MTI kiküldött tu­dósítója jelenti: A svájci lapok és a külügymi­niszteri értekezlet részvevői nagy jelentőséget tulajdonítanak a hétfői ülésnek, amelyen egy­felől létrejött a Dien Bien Phu­­nál fogságba esett sebesültek ha­zatelepítéséről szóló megállapo­dás, másfelől a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság részéről reális, józan, megvalósítható ja­vaslat hangzott el az indokínai kérdés megoldására, Indokína békéjének helyreállítására és az indokínai népek nemzeti jogai­nak tartós biztosítására. A »La Suisse« című genfi lap jelenti: »Hétfő a genfi értekezlet nagy napja volt, miután a hétfői ülé­sen sikerült fontos lépéssel előbbre jutni a kitűzött cél felé.« A »Journal De Geneve« megállapítja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság hét­főn elhangzott javaslatai kétség­kívül mély benyomást tesznek mind a francia, mind az angol közvéleményre. Értekezleti kö­rök általában úgy vélekednek, hogy az Indokínában kialakult katonai helyzet és a francia po­litikai helyzet miatt a nyugati hatalmaknak nagyon nehéz lesz elutasítani Fam Van Dong ja­vaslatait. Megfigyelők úgy vé­lik, hogy Eden angol külügymi­niszter a közeli napokban a francia és a vietnami javaslat lényeges pontjait figyelembe vé­­ve, kompromisszumos megoldást ajánl majd az értekezletnek, Navarre tábornok megkezdi a tárgyalásokat a Dien Bien Phunál fogságba­­esett sebesültek hazaszállításáról A Genfben tartózkodó francia küldöttség hivatalosan közölte: a francia kormány utasította Navarre tábornokot, az indokí­nai francia expedíciós csapatok főparancsnokát, hogy a genfi értekezlet hétfői ülésén létrejött megállapodás alapján még a keddi nap folyamán kezdjen tárgyalásokat a vietnami nép­hadsereg illetékes szerveivel a Dien Bien Phunál fogságba esett sebesültek hazaszállításáról, A­z i­n­d­­o­k­í­vi­a­i kér­d­­é­s­r­ő­l LONDON. Wilfred Burchett, a »Daily Worker« tudósítója je­lenti Genfből: »Bidaultnak az indokínai kér­dés rendezésére vonatkozó ter­ve voltaképpen megadásra hív­ja fel Ho Si Minh kormányát és ugyanazt a gőgös nyelvezetet használja, mint amilyet az im­perialista hatalmak egy évszáza­don át használtak Ázsiában. Bidault feltételei olyanok, amilyeneket egy diadalmas fő­­parancsnok szabhat, miután minden szervezett ellenállást el­tiport. Ez egyáltalában nincs összhangban a katonai térkép­pel. A francia uralom maradvá­nyait már csak néhány elszige­telt Dien Bien Phu-szerű had­állás tartja fenn. Bidault az amerikai beavatko­zók szócsöveként és nem a fran­cia nép képviselőjeként beszélt. Genfi megfigyelők nézete sze­­­­rint taktikájának célja bármi­yen genfi elintézés halogatása mindaddig, amíg meg nem érett a csendesóceáni antikommunista szövetség terve és Indokínai má­sodik Koreává nem lehet változ­tatni.« DZSAKARTA (TASZSZ) Va­lamennyi indonéz lap feltűnő­­ helyen közli azt a­ nyilatkozatot, amelyet Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnö­ke adott az “Antara« indonéziai hírügynökség tudósítójának és élénken foglalkoznak az indo­kínai kér­dés rendezésének le­hetőségeivel. A »Berita Indonézia« című lap vezércikkében azt írja, hogy a vietnami néphadsereg Dien Bien Phunál aratott győzelme súlyos csapást mért az imperia­lizmusra, a nyugati hatalmak támadó erőire. A “Harnan Rakiat« című lap felhívja a francia kormányt, szüntesse be az agressziót Indo­kína népei ellen. LONDON (MTI) Bevan vá­lasztókerületében mondott be­szédében kijelentette: — Nyíltan meg kell monda­nom: az Egyesült Államok hatá­rozott kísérletet tett Indokíná­ban arra, hogy Angliát háború­ba döntse. Főként azért mond­tam le a munkáspárt parlamenti bizottságában viselt tagságomról, hogy világosan kimutassam: nem vagyunk hajlandók egyetlen angol katona életét sem kockáz­tatni a védelmében.francia imperializmus — Amerikának azt kell mon­danunk: hajlandók vagyunk együttműködni a békéért, de a háborúért nem, Tito nyilatkozata a trieszti kérdés rendezésének tervéről NEW YORK (MTI) Tito, a »New York Times« belgrádi tudósítójának adott interjújában kifejtette a trieszti kérdés ren­dezésének azt a tervét, amelyet helyeselne. A tervet az »AFP« a követke­zőkben ismerteti: Trieszt Szabad Területet felosztanák Olaszor­szág és Jugoszlávia között. —• Olaszországnak juttatnák Trieszt városát és a jelenlegi »A«-öve­­zet legnagyobb részét. Jugoszlá­via megtartaná a »B«-övezetet, kisebb jelentőségű határki­igazí­tásokkal. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország garantálná az új olasz-jugoszláv határt. Olaszország és Jugoszlá­via e­ felosztási tervet a bizton­sági tanács elé terjesztené. A három nyugati nagyhatalom, cserébe azért, hogy Jugoszlávia eláll Trieszt városára és kikö­tőjére vonatkozó követelésétől, Jugoszlávia számára egy kis ki­kötőt építene Kopárban (Capo Dustriában), valamint egy köz­utat ,és egy vasútvonalat, amely az új kikötőt összekötné Ljubja­­nával és más jugoszláv gócpon­tokkal. Ha a trieszti kérdést így rendeznék — mondotta Tito — Jugoszlávia semmiféle akadá­lyát nem látná annak, hogy Olaszország csatlakozzék a bal­káni szerződéshez. (MTI) A vietnami néphadsereg főparancsnokságának közleménye a cien-bien-phui győzelemről Peking (Új Kína) A vietnami néphadsereg főparancsnoksága, mint a »Vietnami Tájékoztató Iroda« jelenti , hétfőn, május 10-én közleményt adott ki néphadsereg Dien Bien Phu el­­­leni támadásáról. A közlemény megállapítja, hogy a vietnami népi erők Dien Bien Phu sza­kaszán teljesen megsemmisítet­ték az ellenséget és a vietnami néphadsereg történelmének ed­digi legnagyobb győzelmét arat­ták. A vietnami néphadsereg tá­madása ötvenöt napig tartott , március 13-tól május 7-ig, álla­pítja meg a közlemény. A vietnami néphadsereg az első jelentések szerint 17 gya­logos és ejtőernyős zászlóaljat, három tüzérosztályt, több pán­célos, műszaki, szállító, repülő és egyéb egységet semmisített meg, vagyis összesen több mint 21 zászlóaljat és 10 századot, amelyeknek együttes létszáma több mint 16.000 fő, valamennyi élvonalbeli katona. Az elesett, megsebesült vagys fogságba került ellenséges ka­­­tonák között van a francia erőd­­ egész főparancsnoksága, vala­­­mint három alparancsnokság. Ai vietnami néphadsereg fogs­ág a ba­ került Christien De Castries dandártábornok, a franciák északnyugat vietnami arc­vonalai­nak és a cien-bien-phui erődtá­­bornak parancsnoka. A vietnami néphadsereg —* híven Ho Si Minh elnök és a Vietnami Demokratikus Köztárs­saság kormánya politikájához, amely a hadifoglyok iránti ki«­méletet írja el — jól bánt aa ellenséges foglyokkal és megfe­­lelő gondozásban részesíti őket» A vietnami néphadsereg egy­»­ségei ezen az arcvonalszakaszon­ 62 repülőgépet lőttek le vagy pusztítottak el. A vietnami nép« hadsereg kezébe került az ellen« ség minden fegyvere, lőszere és minden katonai felszerelése*. (MTI) A genfi konferenciával kapcsolatos hongkongi és szingapúri vélemény LONDON. (MTI) A szélső­­jobboldali »Daily Mail« hongkon­gi tudósítója jelenti: Hongkong és Szingapúr sóvár, aggódó pillantásokat vet Genf felé, ahol a most folyó kelet-nyu­gati konferencia jólétet, vagy csaknem katasztrófát jelenthet e távolkeleti angol gyarmati elő­őrsök számára. Hongkongi üz­letemberek olyan eredményeket remélnek, amelyek megnyit­nák a kereskedelmet Kínával. Hongkongnak kétségbeejtőerő szüksége van szabadabb kereske­­­delemre ezzel a hagyományos legnagyobb piacával, amellyel kereskedelmének 75 százalékát folytatja normális időkben, ez az arány azonban most alig 23 százalék. Ez év első négy hó­napjában még súlyosbodott Hongkong kereskedelmi és gazdasági helyzete s hirtelen megnőtt a munkanélküliség. Molotov hétfőn este fogadta Bedell Smith-t Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere hétfőn este szovjet küldöttség genfi helyisé­­­gében fogadta Bedell külügyminiszterhelyettest, Smith a Genfben tartózkodó amerikai küldöttség vezetőjét. Bedell Smith , a svájci sajtó jelenté­se szerint udvariassági látoga­tást tett a szovjet küldöttség vezetőjénél. (MTI) Ü­nnepélyes keretek között megnyitották a NOB athéni kongresszusát­ ­ ATHÉN. Május 10-én este az ősi Herodes Atticus-színházban ünnepélyes külsőségek között megnyitották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 49. kongres­­­szusát. A Nemzetközi Olimpiai Biizottságok képviselőit Pál, Gö­rögország királya üdvözölte, majd Avery Brundage (Egyesült Államok), a NOB elnöke mon­dott megnyitó beszédet. (MTI) Tókai írói működésének eszmei szempontból az a legnagyobb­­ pozitívuma, hogy műveiben múltunk legszebb haladó korszakát, a reform­korszakot és a szabadságharcot hősi fényben életre keltette. Hiszen erre kötelezte Petőfihez fűző­dő barátsága, mely bár egy időre törést szenvedett, de Petőfi hagyatéka köte­lezte, aminek kiskőrösi beszédében kife­jezést is adott. Hogy ez így volt, hogy Jókai híven őrizte Petőfi emlékét, an­nak bizonyítéka kiskőrösi látogatása. Erről szeretnék történeti hitelességgel röviden beszámolni. A Magyar Írók és Művészek Társa­sága 1880-ban megvette az akkor még magánkézben lévő Petőfi szülőházát. Ennek ünnepélyes birtokbavételére jött el Jókai Kiskőrösre 1880 október 16-án. Hajón tették meg az utat Hartáig, •mivel akkor még Kiskörösnek vasútja nem volt. Innen feldíszített kocsikon jöttek Kiskőrösre. Több neves író, a Pe­tőfi Társaság tagjai, Pest vármegye küldöttsége, a fővárosi sajtónak számos képviselője jött Jókaival. A község határában százakra menő tömeg élén a községi elöljáróság, bent, a felrobogózott községben pedig lakosság apraja-nagyja örömujjongva, a éljen-riadallal s kendőlobogtatással várta és fogadta Jókait és kíséretét. A ház birtokbavétele másnap, októ­ber 17-én történt meg, nagy ünnepsé­gek között. A Petőfi-ház zsúfolásig megtelt udvarán Kemény János lelkész, Petőfi iskolatársa és ifjúkori barátja üdvözölte a város közönsége nevében Jókait és a vendégeket. Részvettek az ünnepségen azok a már őszhajú kiskő­­­­rösi parasztbácsik is, akik itt, Kiskőrö­sön Petőfi játszó- és iskolatársai vol­tak, akiknek a Petőfivel töltött idők emlékeiről felvett vallomásait Jókai magával vitte.­­ Az ünnepség fénypontja Jókainak megkapóan szép s mély hatást keltett, beszéde volt. A pesten annál is inkább jelentőség­teljes, mivel Jókai ebben is hiteles tanúbizonyságát adja annak, hogy híve maradt Petőfinek, az ő eszméjének. Jókai beszédéből a következőket idézzük : , »Üdvözlégy emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni lattad. Uj gazdád, magyar irodalom nevében üdvözöllek.a Mint a költőnek egykorú pályatársa, a magyar írói és művészi kör számára birtokba veszem Petőfi születési házát. Engedjétek meg ti, kik az ünnepélyes tanúi vagytok, hogy a vén pályatárs, a régi jó barát elmondja, amik e ház kü­szöbén belül lelke elé tódulnak. Ifjúkoromban mint költőt mindig magam előtt láttam Petőfit, mint jó ba­rátot, mindig mellettem; — azóta hos­­­szú idő múlt el, de a költő még most is mindig előttem repül, a jó barát min­dig mellettem áll. Ő volt az, aki engem az irodalmi pá­lyára buzdított, melyet még akkor élet­pályának nem neveztek s melynek munkásait szüleik megsiratták, megta­gadták. De a pálya végén álltak eszményké­peink, a »nemzet« és a »szabadság«... Ó, akkor azokat még keresni kellett. A nemzet szolgája volt az idegennek, a nép szolgája volt az urainak s a szel­lem szolgája az anyagi erőszaknak. A szabad szó bilincsbe volt verve, de ha járnia nem lehetett, voltak szárnyai, tu­dott repülni. E szárnycsattogást, kever­ve a lánccsörgéssel, halljátok Petőfi köl­teményeiben. A kunyhónak, a pusztának, a népnek jogát — a zöldasztalnál és a fényes Olympon vitatták a dalok. Amit hatal­massá akart tenni, előbb ragyogóvá tet­te s amit előbb elismert az Olymp, elis­mert utóbb az ország: — a népet, a kunyhót, a pusztát, mint hatalmat. Ő mindazt, mit maga elé tűzött, ki is vív­ta, kivívta a nép szabadságát, kivívta a szellem felszabadulását. Senki segít­sége nélkül, egyedül lángszelleme által. Még magasabbra vágyott, még meré­szebb célok után s ahol nem volt elég a lant, fölvette a kardot, s amiről da­lolt, amit dicsőített, azért meg is tudott halni. Utolsó dala a kardcsattogás volt. Minő rövid idő alatt milyen hosszú életpályát futott át! És meghalt úgy, hogy örökre ifjú ma­radt. S amint nő az idő, úgy nő vele együtt szellemalakja. Minél jobban távozik, annál maga­sabb lesz. Ez a halhatatlanság jelvénye. ,'1/síp élt az egész hazát besugároz­­ta fényével, holta után körül­ragyogja az egész földet s lánglelke su­garainál melegszenek a kerek világ minden népei. Petőfit, a magyar költőt s általa a magyar nevet ismerik a ké­vésy népek úgy, mint az alázatosak. A büszkén emelkedő főváros utcát, piacot avat föl nevével, a nemzet érc­szobrot emel emlékének. E megörökített emlékek közé soroz­zuk ezt a hajlékot is. Az új gazda, aki azt birtokába veszi, a magyar irodalom és művészet, maga sem halandó. Élni fog az, míg csak a magyar nemzet él, magyar míg áll, az pedig élni és állni fog, míg ez a föld és ez az ég lesz. S ez új gazdának gondja lesz időtlen időkig, hoigy ez a hajlék épen fennmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha el ne hulljon, hogyha a nagy szellem vis­­­sza-visszavágyik, bekalandozza a kerek világot s az egek csillagképleteit, ebben a csendes kis otthonban mindig megta­lálja azt a helyet, ahol most is­ vissza­­zöng még az elnyugtató bölcsődül: >­Cserebogár, sárga cserebogár...« Tud­ni fogunk így egy helyet, ahol holta után találkozunk. Sírját úgysem­­ találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. — An­nál jobb. Így mindenikünknek, mindért magyarnak jut belőle egy porszem. Áldás legyen rajtad emlékezetes hajlék! Légy meglelve a dicső szellemével örökké! Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az öröm­nek, futó vendég legyen benne a bajt rendes szálló az áldás ...« A beszéd után Kemény Ödön szavalta el Petőfi Szülőfölde­men c. költeményét, majd Komócsi Jó­zsef olvasta fel ez alkalomra írt költe­ményét. Az ünnepély végeztével Kiskőrös vá­ros közönsége az iskola egyik termében díszebédet adott a vendégek tiszteleté­re. Ezen Jókait dicsőítette a nagy író munkáinak címeiből összeállított felkö­szöntőjében Mihályfi Lajos tanító. Jó­kai meghatottan válaszolt és ismét nagyhatású beszéddel áldozott a nagy költő emlékének. Jókai Kiskőrösön tartózkodását két emléktábla is megörökíti. Egyik a köz­ponti iskola homlokzatán, a másik a Petőfi-múzeum melletti vendéglő falára található. Mi, Kiskőrösiek Jókai ■ halála 50. évfordulója idején a beszédnek szellemében, amelyet Jókai itt 1880-ban a mondott Petőfiről, gondolunk nemcsak Petőfire, hanem Jókaira is. Az ő emlé­két is híven őrizzük. Ahogyan Jókai születésének centenáriuma alkalmával# 1925 április 25-én nagyhatású ünnepség keretében emlékeztek meg róla, most# halálának 50. évfordulója alkalmával# május 2-án nagy előadás keretében# 450 főnyi hallgató jelenlétében méltat­tuk nagy írói munkásságát. Istenes­­­ózsef, JÓKAI KISKŐRÖSÖN

Next