Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 1. szám­ára: 1,40 Ft______1984. Január 3. kedd Megőrizzük vívmányainkat Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke újév alkalmából köszön­tőt mondott, amelyet vasárnap közvetített a rádió és a televí­zió. Az új esztendő küszöbén, ami­kor jókívánságokkal köszöntjük egymást, szokásunkhoz megállunk egy pillanatra, híven hogy visszatekintsünk az elmúlt esz­tendőre. Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kedvezőt­lenebb körülmények közepette is sikerült fő céljainkat elérni. Súlyos, mondhatni válságos nemzetközi helyzetben éltük át az óesztendő utolsó hónapjait. Aggódtunk a világ békéjéért. A békéért, amely boldogulás­unk alapfeltétele volt és lesz a jövő­ben is. Lehetőségeinkhez mérten a békés egymás mellett élés hel­veinek gyakorlati megvalósításá­ra törekedtünk. A bonyolultabb helyzetben is józan mértéktartás­­sal, a realitásokat figyelembe vé­ve éltünk és dolgoztunk politi­kai, társadalmi, gazdasági cél­jaink megvalósításáért. Minden fórumon és minden alkalommal szót emeltünk, a világot nyugta­lanító nézeteltérések békés ren­dezéséért, az eltérő társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együttmű­ködéséért. Napjainkban még időszerűbb az a fő politikai törekvésünk, hogy belső építőmunkánkhoz biztosít­­suk a békés nemzetközi feltéte­leket. Ez a cél vezet bennünket a mind, intenzívebb külpolitikai kapcsolatokban, ez szülte az el­határozást, hogy az ENSZ-köz­­gyűlést is használjuk fel állha­tatos törekvéseink kinyilvánítá­sára. Józan, mértéktartó állás­pontunk kifejtése a világot meg­osztó fő kérdésekben jó fogadta­tásban részesült az ENSZ-köz­­gyűlés résztvevői körében. Jóleső érzéssel tapasztalhattuk, hogy­ az enyhülésért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megol­dásáért vívott harcunk mind na­gyobb egyetértésre és támoga­tásra talál a világ számos orszá­gában. A feszültségekkel terhes világ­ban kapcsolatainkat nemcsak megőriztük, hanem azokat tovább szélesítettük. Belső helyzetünk szilárdsága, építőmunkánk sike­rei, következetes, elvi alapokon folytatott külpolitikánk mind na­gyobb elismerés­t szerzett hazánk­nak a szocialista közösségen túl a más társadalmi berendezkedésű országokban is. Eltökélt hívei vagyunk a ke­let—nyugati párbeszédnek, min­den jószándékú közeledésnek. A békés egymás mellett élésen nem csupán egy háború nélküli álla­potot értünk, hanem a kölcsönö­sen előnyös, széles körű együtt­működést­­ is a világ valamennyi országával és népével. Elismert nemzetközi tevékenységünk alap­­ja szocialista társadalmi rend­szerünk. Tagjai vagyunk a Var­sói Szerződésnek és a KGST-nek. Az ebből fakadó szövetségesi, ba­ráti elkötelezettségeinket mindig és mindenütt híven képviseljük a legcsekélyebb elvi engedmény nélkül. Szövetségi viszonyunkból származó biztonságunkat nem ál­dozzuk fel pillanatnyi előnyö­kért. Ez népünk alapvető érde­kével és egyetértésével is talál­kozik. Ma különösen nagy szükség van a Varsói Szerződés országai töretlen erejére, szilárd, meg­bonthatatlan egységére. Hiszen napjainkban újabb amerikai ra­kétákat telepítenek Nyugat-Euró­­pában és az imperializmus a­z erőfölény megszerzésével szeret­né akaratát a világra kényszerí­teni. Jövőnk és szocialista vívmá­nyaink védelmében nem hagy­hatjuk válasz nélkül ezt a kihí­vást. Bármilyen nehéz megpró­bálgatást jelent ez számunkra, nem engedhetjük meg, hogy bár­ki is az erőfölény birtokában kényszerítse ránk akaratát. A két világrendszer között ki­alakult erőviszonyok következté­ben­­ Európában közel négy évti­zede béke van. A katonai erő­egyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzetek alacsonyabb szint­jén is jól szolgálná a béke fenn­tartását. A Szovjetunió és a Var­sói Szerződés többi tagállama az utóbbi évtizedekben nemzetközi fórumokon és közvetlen úton számtalan javaslattal próbálta megállítani az esztelen fegyver­kezési hajszát. Nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik a fegy­verkezés növeléséhez. Sosem vol­tunk kezdeményezők az új fegy­verek gyártásában és elterjeszté­sében. Történelmi tény, hogy mindig ellenfeleink kezdemé­nyezték az új tömegpusztító fegy­verek elterjesztését, és nekünk nem volt más választásunk, mint létrehozni a katonai erők egyen­súlyát. Most sem tehetünk mást, ezt kívánja saját érdekünk, de az egész emberiség békés jövőjéért érzett felelősségünk is. Belső helyzetünket a gondok ellenére is a bizakodás, a szocia­lista nemzeti egység kiteljesedé­se jellemzi. Politikai, gazdasági és társadalmi eredményeinknek köszönhető, hogy nemzetközi sze­rs repléseinket széles körű elisme­rés kíséri. A kedvezőtlen külső körülmények, a növekvő világ­­politikai feszültség, az immár egy évtizede tartó világgazdasá­gi válság következtében gond­jaink nem csökkentek. Versenyképességünk növelésé­re tett erőfeszítéseink nem kis eredményt hoztak, mégsem vol­tak arányban a külpiacokon rom­ló feltételekkel. Gondjainkat rá­adásul növelte a mezőgazdasá­got sújtó aszálykár és a tőkés exportunkat nehezítő számos ob­jektív és adminisztratív aka­dály is. Népgazdaságunk erejéről, né­pünk életrevalóságáról tanúsko­dik az a tény, hogy a rendkívüli nagy­ próbatétellel sikeresen meg­birkóztunk. Gazdaságunk jól mű­ködik, megőriztük fizetőképessé­günket. Az alapvető fogyasztási cikkekből az áruellátás kiegyen­súlyozott az ismert aszálykárok ellenére is.­­ További erőfeszítéseket tettünk gazdaságunk belső szerkezetének korszerűsítésére, hogy jobban meg tudjunk felelni a külső pia­cokon kialakult követelmények­nek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasztók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reálisan nézve 1984 sem lesz könnyebb. Céljaink elérése érde­­kében a termelőmunka és az irányítás területén is nagyobb feladatokkal kell számolnunk. A mennyiségi növekedés he­lyett a minőségi követelmények kerültek előtérbe már több esz­tendeje. A szervteljesítés fő muta­tója a gazdaságosság lett. Terjed a munka eredményeihez igazodó elosztás gyakorlata. A nehezebb időkben is figyelmet fordítunk a szociális­ juttatások megvédésére, a­ legjobban rászorulóik anyagi helyzetének javítására. E nehéz időikben tovább erősö­dött az a szocialista nemzeti egy­ség, amely az utóbbi évtizedek­ben kovácsolódott össze. Világné­­­­zetre való tekintet nélkül is egy­ségesek­ vagyunk a béke megvé­désének, a szocialista társadalom építésének kérdésében. Egy em­berként féltjük és minden esz­közzel védjük vívmányainkat és mindent elkövetünk azért, hogy a nehezebb­ körülmények között is megőrizzük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgála­tában folytatjuk­ a szocializmus építését, politikai, társadalmi, gaz­dasági rendünk demokratikus (Folytatás a 2. oldalon.) A Szovjetunió békében akar élni minden országgal Nyikolaj Tyihhonov nyilatkozata MOSZKVA Moszkvában vasárnap nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke adott a Jomiuri Sim­­bun című japán lap szerkesztőségének kérdéseire. "Az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepí­tésének megkezdése utáni nem­zetközi helyzetről szólva Nyiko­laj Tyihonov kifejtette: — Gondolom, újságuk sok olva­sója egyetért azzal, hogy minden­kinek jobb volna, ha az­­ új évet e rakétáik nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az eu­rópaiaknak, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései kö­vetkeztében a világhelyzet sok­kal bonyolultabb lett, a feszült­ség számottevően­ nőtt.­­ Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökének 1983. no­vember 24-i nyilatkozata meg­győzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormányzat irányvonala, amely­nek célja a Szovjetunió bizton­­ságának aláásása. A nyilatkozat megmutatja, hogy valójában­­ kit terhel a felelősség a genfi tárgya­lások megszakadásáért. Csupán hangsúlyozni tudom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgyaláso­kon olyan­ messzire elment, amennyire csak mehetett, hogy valóban igazságosan és radikáli­san meg lehessen oldani a köze­pes hatótávolságú nukleáris fegy­verek kérdését. — Emlékeztetnék rá, hogy ép­pen a Szovjetunió javasolta min­den közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris eszköz meg­semmisítését Európában. Az Egyesült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. — Ezt figyelembe véve mi olyan megoldásra törekedtünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európáiban, mind pedig Ázsiáiban a lehető legalacsonyabb szinten megőrizzük a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszközök egyensúlyát. A Szovjetunió bele­egyezett például abba, hogy euró­pai térségben mind közepes ható­­távolságú rakétáikból, mind a hoz­zájuk tartozó robbanótöltetekből sokkal kevesebbel rendelkezték, mint 1976-ban, amikor még egyál­talán nem voltak meg az SS—20 rakéták, — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új ameri­kai rakéták nyugat-európai tele­pítésére vonatkozó határozatot.­­ Késznek mutatkoztunk arra is, hogy az Egyesült Államok­kal kötendő megfelelő megállapodás aláírásának pillanatában meg­szüntessük az SS—20-as rakéták telepítését a Szovjetunió keleti területein, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térség­ben nem változik meg lényege­sen a hadászati helyzet.­­ Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolások­ból indult ki. Számára az a leg­fontosabb, hogy az első csapás megtételére alkalmas nukleáris Munkásgyűlések (Folytatás a 2. oldalon­) a megye üzemeiben Kiskunfélegyházán a Vilamos­­szigetelő és Műanyaggyár II. szá­mú gyárában mintegy négyszáz dolgozó gyűlt össze, hogy meghall­gassa a beszámolót. A munkás­gyűlésen részt vett Romany Pál, a megyei pártbizottság első titká­ra is. Az előzetes adatok allapján Tulkán György, a k kiskunfélegy­­házi üzem igazgatója arról be­szélt, hogy az 1983-as célkitűzé­seket csak részben tudták meg­valósítani. Az anyagellátás és az ezzel kapcsolatban gyakran fel­merülő problémák meghatározók voltak a gyár tavalyi termelésé­ben. Sikerült a másodlagos anyag­felhasználás és a hulladékhasz­nosítás területén jelentős megta­karítást elérni, a piaci igények csökkenését­­ azonban­ mindezzel nem tudták ellensúlyozni, így a tavalyi tervet csak 97 százalékra teljesítették. Az első munkanap egyben az új, negyvenórás munkaidét in­dulónapja is. A jóval nagyobb feladatot rövidebb idő alatt kell megoldani — hangsúlyozta az igazgató. A gyár termelési terve 1984-ben 630 millió forint és ez az elmúlt évi teljesítményhez vi­szonyítva I­ százalékos növeke­dést jelent. Szőcs Gyula, a VSZM igazgató­ja arról szólt, hogy tavaly a terv­készítés időszakában a félegyházi gyár kollektívája igen magas kö­vetelményeket állított maga elé. Ezek közül sikerült vállalati szin­ten­ dinamikus növekedést elérni az exportban, a készárutermelés pedig tíz százalékkal nőtt. Az új­év semmivel sem lesz könnyebb. Több olyan munkaigényes gyárt­mány bevezetése is várható, ame­lyek az ipar számára rendkívül fontosak. A dunavecsei Fémipari Válla­­laltnál dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács elnöke vett részt a munkásgyűlésen. A tájékoztatót Kara Mihály igazgató tartotta. Többek között arról beszélt, hogy O A VSZM félegyházi gyárában — mint a többi üzemben is — fontos feladatokról esett szó a munkás­­gyűlésen, a piaci igényeknek megfelelően növelni kell a termelést, ezen túl azonban a minőségi mun­ka, az egyéni felelősség is előtérbe ke­rül az új gazdasági évben. Tavaly sikerült 32 millió forintra bőví­teni az exportértékesítést, és ez az 1982-es 18 millió forinthoz ké­pest jelentős ugrás volt. Az új év­ben megindul — az NSZK-ból beszerzett tervek alapján — a korszerű fúrógépek gyártása, és új termék lesz a szalagfűrészgép is. Dr. Gajdócsi István rövid hoz­zászólásában kiemelte, hogy a vállalat kollektívája az elmúlt év­ben is bátran törekedett az újra, a gyártás és a gyártmányszerke­zet folyamatos fejlesztésére. Baján az Épületasztalok Ipari és Faipari Vállalat gyárának dolgo­zói előtt Kettler Pál vezérigazga­tó, majd Papp György, a városi pártbizottság első titkára búcsúz­tatta Zimmermann Jánost, gyár nyugdíjba vonuló igazgató­­­ját A munkásgyűlésen Földvári István, az új igazgató átvette megbízólevelét. F. E. Tegnap a megye több üzemében tartottak munkásgyűlést, ahol a vezetők az első összesített adatokat ismertették a ta­valyi gazdálkodásról a dolgozókkal. A tájékoztatók az elmúlt év gyorsmérlegén túl vázolták azokat a feladatokat, amelyek az új évben az ipari munkásokra várnak. Petőfire emlékeztek Minden idők egyik leghatásosabb költőjére, a reformkor és­­ az 1848/49-es szabadságharc legendás alakjára, klasszikusunk­­­ ra emlékeznek ismételten Bács-Kiskunban. Annál is inkább,­­ mert megyénkben féltucatnyi helység lakói tartják sajátjuk­­­­nak, ottani kapcsolatai alapján. Az Alföld és azon belül a Kis- i kunság szerelmese népszerűségnek örvend születése után száz-­­ hatvanegy évvel is. Legfőbb bizonyítéka ennek, hogy Szabad­­­­szálláson, Dunavecsén, Félegyházán, Kiskőrösön és Szalkszent­­i­mártonban — ahová Petőfi sok-sok szállal kötődik —, nem­­ csupán a kerek évfordulókon, hanem évente a születés és a­­ halál évfordulóján megidézik valamilyen formában nagy alko­­­­tónk emlékét. Így történt ez szombaton is, amikor érdeklődés és lelkesedés­­ vezérelte az emlékhelyeken megjelenőket. Kiskunfélegyházán­­ délelőtt tíz órakor megkoszorúzták a költő szobrát, majd a­­ Himnusz és a Szózat elhangzása után a Petőfi-háznál tartottak­­ ünnepséget. Jelen voltak a nagy alkotó nevét viselő intézmé­­­­nyek képviselői. Kiskőrösön a költő szülőházánál és a múzeumban rendezték­­ a koszorúzással egybekötött emlékezést. Itt Araczki László, a­­ helybeli gimnázium igazgatóhelyettese mondott beszédet. Ked­­­­ves színfoltja volt a kiskőrösi ünnepségsorozatnak, amikor éj­ I­félkor megnyitották a látogatók előtt a lírikus szülőházát. Szalkszentmártonban hagyományosan a Petőfi Baráti Kör,­­ szervezte a tisztelgő megemlékezést. A gyertyás felvonulás­­ után az egykori Petrovics-házban­, ahol a költő sokosok szép­­ versét írta, együtt szilvesztereztek a társaság tagjai, szavala­­­­tokkal és énekekkel idézték a poétát. V. M. Óév-újév határán A megye lakossága jó han­­­­gúlat­ban búcsúztatta az óesz­tendőt, a kecskeméti Hirös ét­terem főszakácsa, Koncz József és munkatársai még a tombo­la-főnyeremény szerencsema­lacot is pezsgővel kínálták. Hi­vatások sokakat még szilvesz­ter éjszakáján is munkába szó­lított. Riportunk képei közülük is bemutatnak néhányat. Egy akaraton az orgoványi szak­szövetkezetben (4. oldal) A NÖVÉNYTERMELÉS NAGY FELADATA: 15 millió tonna gabona Jó minőségű magvak a tavaszi munkához Sokrétű feladatot kell 1984-ben megoldaniuk a növénytermesz­tőknek. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium tájékoz­tatása szerint az idén az 1982. évi kiemelkedő eredmények elérése a cél. A vetésszerkezetben lényege­sebb módosulás országosan nem várható, ám az igényekkel és a lehetőségekkel összhangban, némi arányeltolódásra számítani lehet. Bács-Kiskun megyében őszi bú­zát több mint 106 ezer hektáron, rozsot 16,7 ezer hektáron, őszi árpát 19,8 ezer hektáron vetettek. (Folytatás a 2. oldalon.)­ ­ Zsákolják az osztályozott, minő­sített kukorica-vetőmagot a fel­dolgozó üzemben. HOGYAN TOVÁBB A KODÁLY-ÉV UTÁN ? Összegező előretekintés Legutóbb Djakartában, ottani követségünkön vette át egy indo­néz zenetudós a Kodály-emlék­­plakettet a magyar zeneszerző életművének népszerűsítéséért. A világ szinte minden államában megemlékeztek a Psalmus Hun­­garicus szerzőjének munkásságá­ról. Méltó érdemeket jutalmazott Népköztársaságunk a plakett­ki­tü­n­tetésekkel! A Muzsika novemberi számá­ban számolt be Eősze László a VI. Nemzetközi Kodály-szimpo­­zionról. (Az előzők közül kettőt Amerikában, egyet Japánban, egyet Ausztráliában tartottak, a szülőváros a második szimpozion rendezésére vállalkozott.) Első al­kalommal hívták Nyugat-Euró­­pába a magyar zenepedagógia iránt érdeklődőket.­ A szerző ki­emelte, hogy a vártnál is többen hallgatták meg az előadásokat. A főként Kodály-műveket bemutató hangversenyekre mindig megtelt az antwerpeni megyeháza ezerfős nagyterme. Különösen nagy si­kert aratott Kis József Kossuth­­díjas rendező és Forrai Katalin közös munkája, A zene minden­k­é videó-kazetta sorozat. Több világcég azonnal megrendelte. Ujfalussy József akadémikus Kodály-év egyik legnagyobb sike­­­rének minősítette a pedagógiai célzatú sorozatot. Záróülésén a Kodály-emlékbi­­zottság is kedvező tapasztalatokat összegezhetett A legtöbb helyen — megállapításai szerint — sike­rült a­­ kampányszerűséget elke­rülni. Nemcsak szervezési, hanem tartalmi szempontból is helyesel­ték: a Bartók-emlékévet harmo­nikusan kapcsolták a Kodály életművét idéző rendezvényekhez. Jó példaként említették az 1982-es kecskeméti Bartók—Kodály-soro­­zatot. Nagyon sok aktív résztve­vője volt — a Legyen a zene mindenkié céllal összhangban — a hangversenyeknek, a zenei tá­boroknak, a tanácskozásoknak. Az emlékbizottság elismerően, nyugtázta a televízió, a rádió, a nyomtatott sajtó színvonalas is­meretterjesztő, tájékoztató tevé­kenységét. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next