Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

IDŐJÁRÁS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Várható időjárás ár­omit terüle­tén péntek estik ! Eleinte felhőiátvonu­­lásokból elszórtan futó záporra kel­l sántítani, később túlnyomóan borult lesz az ég, ország­szerte eső, zápor várható. A többször erős nyugati szél észak, északkeletire fordul­ti tovább erősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4 és 4 fok között alakul. PETŐFI NÉPE az mar bács-kukun megyei bizottságának napilapja XLII. évf. I. szán Árt­ 1,80 Ft 1981. január 2. péntek Az elmúlt esztendőt a tudatos útkeresések, a megfeszített mun­ka, az átalakítások, az elképze­lések és tervek valóra váltása jellemezte. Az elmúlt évben erő­södött a békéért vívott harc — állapította meg Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára a szovjet néphez intézett újévi üze­netében, amely a szovjet televí­zióban hangzott el Az SZKP KB főtitkára megál­lapította, hogy a gazdasági élet minden területén sikerült to­vábblépni, és leküzdeni a pan­gás jelenségeit. Lényegesen gya­rapodott a nemzeti jövedelem, a növekedés meghaladja a négy százalékot. Fordulat előtt állnak a társadalmi és szociális prob­lémák hatékonyabb megoldása terén is. Gorbacsov a továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy az elkövet­kező esztendőben még jobb tel­jesítményekre lesz szükség a gazdaságban, a vállalatoknál szé­les körben be kell vezetni az új gazdálkodási módszereket, döntően javítani kell a termékek minőségét. Hasonló, nem kevés­bé fontos és bonyolult feladato­kat kell megoldani a szovjet társadalom életének más terü­letein is. — A döntő változtatások út­jára léptünk, mégpedig közös megegyezéssel — mondta Mihail Gorbacsov, és hozzáfűzte: ugyan­akkor érzékelhető még az egy helyben topogás, a közömbösség, egyesek abban reménykednek, hogy minden visszatér a régi­ómederbe. Ez az erő azonban nem állíthatja meg a szovjet társadal­mat az átszervezés útján. Hatá­rozottaknak és következetesek­nek kell lennünk. A legcseké­lyebb megingást sem engedhet­jük meg magunknak. Politikai és erkölcsi álláspontunk az, hogy a szocialista rendszer fejleszté­sének hatékony eszköze a kez­deményezés, a felelősségtudat, a bírálat és a nyilvánosság, a de­mokrácia és a fegyelem. Külpolitikai kérdéseket em­lítve az SZKP KB főtitkára rá­mutatott: a nukleáris szemben­állás új gondolkodásmódot köve­tel meg a nemzetközi politiká­ban. A Szovjetunió átfogó bé­­kekezdeményezéseket tett, hogy megjavuljon a nemzetközi lég­kör. A legnagyobb jószándékkal terjesztettük elő javaslatainkat Reykjavíkban. Ez volt az a pil­lanat, amikor az emberiség meg­láthatta az atomfegyvermentes világ körvonalait. Sajnos, szá­mos nyugati politikus Reykja­vika való reagálása megmutat­ta, hogy milyen erős még a ré­gi, konzervatív gondolkodás, mi­lyen messze áll egyes kormányok politikája a népek igazi akara­tától. Mihail Gorbacsov hangsúlyoz­ta: őszinte barátságot és együtt­működést ajánlunk fel mind­azoknak, akik amellett vannak, hogy azonnal kezdődjenek tár­gyalások az atomfegyver-kísérle­tek teljes barátságos betiltásáról, őszinte és együttműködést ajánlunk azoknak, akik az atom­fegyverek számának csökkené­sét, illetve teljes megsemmisíté­süket követelik, továbbá azt, hogy az egyenlőség és az álta­lános biztonság elvei alapján fejlődjenek a nemzetközi kapcso­latok. A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak is világosnak kell len­nie mindenki számára. Békesze­­retetünknek semmi köze a gyen­geséghez. A szovjet emberek bé­kés munkáját megvédj­ük. A szocializmus vívmányait az erős, korszerűen felszerelt szovjet fegyveres erők védelmezik. Az újév alkalmából szívélye­sen üdvözöljük a szocialista or­szágok népeit, mindenkit, aki küzd a békéért és a társadalmi haladásért, minden jót kívánunk a föld valamennyi népének — hangzott el Mihail Gorbacsov üzenetében. 'IÜSKIW ' Új gondolkodásmód szükséges a nemzetközi politikában MIHAIL GORBACSOV ÜZENETE Tettekkel váltsuk valóra re Kedves Honfitársaim! Az új esztendő első napján tisztelettel kö­szöntöm hazánk minden állampolgárát.­ Si­kerekben szerényebb, ám tanulságokban an­nál gazdagabb óévet hagytunk magunk mö­gött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk leg­alapvetőbb feltétele, a béke, változatlanul fennmaradt. 1986 jellemzője volt a Genf­ben kibontakozott folyamat erősödése. A Szov­jetunió és a szocialista országok új elemeket tartalmazó békekezdeményezései újraélesztet­ték a népek bizakodását az enyhülés vissza­térése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcstalálkozón ismét meggyőződhettünk, hogy tárgyalóasztal mellett, őszinte eszmecseré­ben, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartá­sával, a nemzetközi élet legsúlyosabb problé­mái is közel kerülhetnek a megoldáshoz. Ugyanakkor azt is jól tudjuk: jelentősek még azok­ az erők, amelyek a bizalmatlanság szí­tásával fékezik a népek közötti normális kap­csolatok kialakítását, zavarják a békés egy­más mellett élést. Hazánk a bonyolult világpolitikai helyzet­ben is tovább bővítette nemzetközi kapcso­latait. A Magyar Népköztársaság külpolitiká­jának eddig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyverkezési verseny megállí­tását, a leszerelést, a nemzetközi biztonság, az államok közti bizalom és a béke erősítését. Mindenkor síkra szálltunk a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kölcsönösen elő­nyös együttműködéséért, kiálltunk a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társadalmi rendünket, szövetségi kap­csolatainkat és a kölcsönös érdekek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Vallottuk és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhülhetnek, ha a népek közösen munkál­kodnak orvoslásukon. Csakis a kölcsönös bi­zalom és egymás érdekeinek tiszteletben tar­tása viheti előbbre az emberiséget. Csakis így távolíthatók el azok a mesterségesen emelt,­­ politikai természetű akadályok, amelyek az országok közötti együttműködés útjában áll­nak. Szűkebb értelemben vett honi dolgainkat te­ Losonczi Pál újévi köszöntőte­ kintve elmondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új­ létesítmények­kel gazdagodott, és társadalmunk átfogó re­formfolyamatában új tudományos eredmények, szociális és kulturális létesítmények szület­tek. Megőriztük a teljes foglalkoztatottságot, és a lakosság ellátásának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, meg­becsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredményeit. Céljaink elérésé­hez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szi­gorodtak. Termékeink leértékelődése folyta­tódott, kedvezőtlenebbé lehetőségeink. Hátráltatták váltak értékesítési versenyképessé­günket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberen­dezések és technológiák, hanem az áruk nor­mális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhat­nak magyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég rugalmasan és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizott­ságának 1986 novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb teljesítményében saját mun­kánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fo­gyatékosságai, a végrehajtás következetlen­ségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dol­gozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fe­gyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyag­gal, energiával, idővel,­­ ami talán a legsú­lyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyze­ten változtatnunk kell, ha előre akarunk ha­ladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy le­hetséges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társa­dalmunkban megvan a készség, hogy az el­érésükhöz szükséges feladatokat végrehajt­sa. Államunk ezeréves történelme is bizo­nyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzete­ken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban törvény­erőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Ered­ményes teljesítése elengedhetetlen gazdasá­gunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és min­den más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosítsuk erőforrásainkat. Különösen fon­tos a munka minőségének javítása és az ész­szerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korsze­rű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállalatok fejlesztésé­re, a biztosabb és gyorsabb megtérülés ja­vára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is következetesebben ér­vényesítjük a munka szerinti részesedés el­vét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevé­kenységet kívánjuk átlagon felül megbecsül­ni az élet minden területén. Ez nemcsak kor­mányzatunk szándéka, hanem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézmény­rendszerünk erősödése egyaránt záloga a szo­cializmus sikeres továbbépítésének. Ennek ér­dekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függetlenül azok társadal­mi berendezkedésétől. Legbiztosabb táma­­szunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem kö­zös a felismerésünk is: kapcsolatainkban mi­­nőségileg új viszonylatok és távlatok rejle­nek. E gondolatok jegyében és nemcsak az új év napjának szokása alapján mondom: remé­nyeinket párosítsuk tenniakarással, sőt, tet­tekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársam­nak és barátunknak az egész világon. I AZ ÁLLATTENYÉSZTŐ TELEPEKEN AZ ELSŐ MUNKANAPON Tegnap jószerivel az ország nagyobbik része az óév búcsúz­tatásának fáradalmait pihente ki. Nem így azok, akik az állatokat gondozzák. A Bács-Kiskun me­gyei mezőgazdasági üzemek kö­zött hetvennél többen tartanak szarvasmarhát, negyvenhét he­lyen sertést, juhászata pedig hat­vannégy üzemnek van. Itt min­denütt az év első napja is csak egy a háromszázhatvanötből, amikor az állatokat el kell látni. Kondi Sándor is — a Városföldi Állami Gazdaság dolgozója — sokszáz megyebeli társával haj­nalban ébredt. A gazdaság kis­kunfélegyházi kerületében indult a gondjaira kbízott 259 vemhes tszőt takarmányozni. Tegnap délután 4 órára végzett a mun­kával.­­ (Strasser András felvétele) TELEFONTERVEK 1987-RE BÁCS-KISKUNBAN Új központok épülnek, bővül a távhívóhálózat A telefon társadalmi ügy. Az Or­szággyűlés októberi ülésszakán rész­letesen foglalkoztak ezzel a kérdés­sel. A telefonellátottság a közhangu­lat mellett a termelésre is kihat, ezért az illetékesek úgy döntöttek, hogy ebben az ötéves tervben nagyobb ütemben valósítják meg a fejleszté­seket. A kormányzat a távközlés fej­lesztésére a tervidőszakban 40 mil­liárd forintot fordít, ebből 1987-re 7,5 milliárd jut. Vajon Bács-Kiskun megyében hogyan alakul a telefon­­ellátottság? Vojnár László, a Szegedi Postaigazgatóság távközlési igazgató­­helyettese és Kálmán Miklós, az igaz­gatóság beruházási és építési osztá­lyának vezetője tájékoztatott az idei tervekről. (Folytatás a 2. oldalon.) SZÁZHATVANNÉGY ÉVE SZÜLETETT Petőfire emlékeztek A múlt év utolsó napján megyeszerte megemlékeztek Petőfi Sándor születésének 164. évfordulójáról, hiszen­­ közismert, Bács-Kiskun­­ban tucatnyi település büszkélkedhet a költőt idéző emlékeikkel. A rendezvénysorozat központja most is a szülőváros, Kiskőrös volt. A nemzeti poé­tánknál elnevezett mű­velődési központban már a szilvesztert meg­előző nap is az emléke­zés jegyében telt. A ka­­­marateremben a Petőfi képzőművészetben, „Az Alföld” című pá­lyázat díjait adták át. Az idén második aitlka­­ibmmmal megrendezett kiállítást —­ amelyre 47 művész küldött képet — dr. Bőrk» Ferenc Iroda­lomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum fő­igazgatója nyitotta meg. A hagyományos ünne­pi megemlékezés több száz résztvevővel 31-én, délután 5 órakor kezdő­dött a szülőház előtt. Gyertyák világítottak az apró zsalu­gáteres abla­­­­kokban, Bem tábornok szobránál és a városi iskolák diákjai kezében. A Himnusz után az ál­talános iskolások kam­a­­rakórusána­k szép össze­állítása idézte először Petőfi szellemét. A meg­zenésített versek el­hangzása után Sinkovics László, a városi műve­lődési központ igazgató­ja mondott emlékbeszé­det. idézve a sok évvel korábbi kiskőrösi éjsza­kát, amikor a mezővá­ros megbecsült mészá­rosa, Petrovics István, izgatottan várta — mintegy átélve a felvi­lágosodás kori Magyar­­ország egy szebb kort áhító izgalmát —, hogy felsírjon a gyermek — a család, s mint tudjuk, minden magyar poéta első­szülöttje. A műsor további részében Kiskő­rös állami és társadalmi vezetői koszorúztak. Az esemény a Szózat ének­lésével zárult Az év utolsó napján a megye többi emlékhe­lyén is hangulatos ün­nepségekkel emlékeztek az évfordulóra. Kiskun- Délegyházán és Dune­­vecsén koszorú­ztak, Kecskeméten, Szant­­szen­tmártonban és Sza­badszálláson gyertyák égtek az­ emléktábláknál, szobroknál. F. P. J. MEGKÉTSZEREZTÉK A VÍZISZÁLLÍTÁST, KORSZERŰSÍTIK A GÉPPARKOT Gazdaságossági törekvések a kiskunsági erdészetben — A fakitermelési tervet de­cember 15-re teljesí­tették. Utána már az 198­7-es esztendőre dol­goztunk. köbméter Az év végéig 10 ezer túlteljesítést kalkulál­tunk. A fiatal fenyőtelepítések tisztításával december 20-ra vé­geztünk. A kitermelt tűlevelű fák közül az arra alkalmasak, a ka­rácsony­fapiacon keltek el — tá­­­­jékoztat. (Folytatás a 2. oldalon) • Gépi rakodás az RP—12-es szerelvényre. Az utóbbi időszak egyik legjobb esztendejét zárja a Kiskunsági Ér­ád- és Fafeldolgozó Gazdaság. Bárány­ László igazgató azonban meg­jegyzi, hogy nem volt könnyű a gondokkal megküzdeni. Az aszály például 18 millió forint kárt okozott, amelynek felét megtérítette az Állami Biztosító. Végül a tervezett 58 millió forint gazdasági ered­mény helyett 82 millióra számítanak, válto­za­tlan termelői létszám mellett. Az igazgató előtt egy halom kimutatás, ezekből idéz néhány adatot: -V ‘i- ■ SV*.' Perlekedés a köztisztaságért Alig akadt a decemberben megtartott falugyűlések kö­zött olyan, ahol ne került volna szóba valamilyen mó­don a környezetvédelem. A legtöbb felszólaló a szemete­lés megfékezését sürgette. Az utóbbi időben azt tapaszta­lom, valóságos szemétpor­bon­­t­tokozott ki a kisebb tele­püléseken: a községért felelős­séget érző lakosok pörölnek azokkal, akik nem kérnek­­ szót a nyilvános fórumokon, de annál tevékenyebbek. Újabb és újabb szemétkupa­cokkal csúfítják el az útmen­ti kiserdőt, s a határ és a bel­terület kevésbé forgalmas ré­­s serit. Valamikor város és falu kö­­­­zött éles határvonalat lehe­­­­tett húzni annak alapján (*.­­ hogy a városi utcák, kövezet­­t tető, ám többnyire szemete­­­­sek, a falvak útjai viszont­­ sárosak, porosak, de szemetet­­ csak elvétve találni rajtuk. I Ma már egyre több a közté­­s­zek­ben is az aszfaltozott út.­­ Akad a megyében olyan kis­­­ település, ahol egyetlen föl­­­­desút sem maradt. Viszont­­ megjelent a falusi utcákon is­­ a szemét. Igaz, egyes helyeken fel­­­­tűntek a korábban szintén­­ városi szimbólumnak számító I kukáskocsik is. összefopás­­i­sal, esetleg a közeli várossal­­ együttműködve két-három­­ k­özsép már képes fenntartani I eoy-egy ilyen korszerű beren­­­­dezést. A szemétszállítás megszer­­­­vezése, a közterületek tiszta­­­­ságának következetes védel­­­­me újfajta szemlélet első lé­­­­pése. Jelzi, hogy a községi ta­rm­­ácsok egyre szélesebb körű­­ környezetvédelmi tevékenysé­get folytatnak, összhangban a mind határozottabb lakossá­gi igénnyel: álítsák meg a környezet állapotának fenye­­gető romlását. Az Alföldnek ezen a részén az ipari szennyezés közvetle­nül kevéssé fenyegeti a kész­­ségeket. Tennivaló mégis bő­ven akad, például egy A tompai tanács beszámolóban nemrég készült áttekintette az orvoslásra váró gondokat, íme néhány ezekből, a teljes­­ség igénye nélkül: A külterü­leteken levő fúrt kutak vize szennyezett, ivásra alkalmat­lan. Gyakran előfordul enge­dély nélküli fakivágás, s a szabályosan fel­termelt fák he­­lyett sem ültetnek újakat. A szennyvíz­­ elhelyezése nem megoldott, és több milliót be­ruházásra lesz szükség a ve­zetékes ivóvíz arzénmentes­íté­séhez­­. A terjedelmes listában a tarlóégetéstől­ét engedély nélküli közterületfoglalásig még jó néhány településkör­­nyezeti ártalom szerepel. Nyil­vánvaló: lakossági részvéte­l, összefogás nélkül nem képes ennyi feladatot megoldani az egyébként sem napy létszámú tanácsapparátus. Sem Tom­pán, sem a többi köznépben. Az utcát, tájat csúfító sze­mét a szennyezés legszembe­tűnőbb formája. olyan közhangulatot Ha sikerül kialakí­tani, hogy ne számítson bo­csánatos bűnnek a szemete­­lés, ez példa lehet arra, hogy a közösség képes a többi kör­­ny­ezeti kérdésre is megoldást találni. Nem mindegy hát, milyen módon dől el a sze­­mélye­ községeinkben.

Next