Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám
folyó felőli részének elsődleges célja: megakadályozni a segítség eljuttatását a védőkhöz. Erről az oldalról nem terveztek nagyobb támadást. Ennek a támadásnak az előnye - tehát ahol a várat a legkevésbé védték - úgy látszik, egyedül Karadzsának, a ruméliai beglerbégnek jutott eszébe. Azt javasolta, szállják meg a folyók átellenben levő partjait, szórják szét a túloldalon táborozó keresztes hadakat, majd ebből az irányból indítsanak támadást a vár ellen. II. Mehmed szultán azonban nem fogadta meg a tanácsot. Miután a várat körülzárták és felállították az ostromzárat, fergeteges ágyútüzet zúdítottak a városra. Ebben a főszerep a nagy rombolóerejű ostromágyúknak jutott. Nándorfehérvár erődítményét évtizedekig építették, de nem számoltak az ekkorra már korszerűsített ostromlövegekkel. A tíznapos bombázás után jelentős sérülések támadtak a falakon. Brankovics György egyik, 1456. július 13-án kelt levelében, a vár ostromának kellős közepén, arról számol be, hogy a folytonos bombázás következtében egy bástya összeomlott. A szemtanúk ellenben mérhetetlen pusztításokról szólnak. Az ostromlott várban a helyzet igen súlyos volt. A védők közül sokan most szembesültek első ízben ostromágyúkkal és azok tevékenységével, melyek a valóságos rombolás mellett erős lélektani hatással is bírtak. Mindezt súlyosbította az élelem hiánya. Az ostromlott vár a túloldalon táborozó keresztény hadak segítségére szorult. A török hajóhad azonban elzárta a Szerémség felőli partszakaszt. A szultán hajói egymás mellett összeláncolva sorakoztak, hogy minél hatásosabban megakadályozzák a zárlat áttörését. Hunyadi, miután latolgatta, hogyan lehetne úrrá a vízen kialakult helyzeten, minden erőt ebbe az irányba csoportosított át. A Szalánkemén térségében felsorakozott dereglyehad július 14-én döntő rohamra indult, hogy felmentse az ostromlott vár Részlet Nándorfehérvár 1456-os török ostromának leírásából A török roham előestéje ...Miután közeledett (Szent ) Magdolna ünnepének vigíliája és elhangzott a pogány Mehmed szokásai szerinti esti ima, a törökök támadásba lendültek a keresztények ellen, rohamot kezdeményeztek, hogy bejussanak az első palotába (Felső-vár) Vad és kegyetlen öldöklés keletkezett, a várárkot elözönlötték a törökök, mindkét oldalon az éj első órájáig folyt a harc. A legelszántabb törökök az első nagy falakig jutottak (ti. A felső-várbeli belső falakig)... Éjfél körül, amikor a törökök sokasága körülzárta az egész palotát, borzalmas csata kerekedett. A törökök elfoglalták az első erőd egész térségét (a belsejét) elérték a második erőd (a palota) hídját, amelyet a nagyon masszív bástyák és falak között lévő széles árkok védtek... A törökök nem vették észre, hogy sok keresztény maradt körülötte, először a leeresztett hidat rohamozták meg erőlködve, hogy bejussanak a második, az elsőtől erősebb erődbe (palotába). Azok (a keresztények) akik az első falakon (ti. a felső-várbeli falakon) maradtak, égő vesszőkötegeket dobáltak a törökökkel teli árkokra, azokra, akik megpróbáltak behatolni az erődbe. És amikor a törökök, látva, hogy minden oldalról tűzzel vannak körbefogva, futásnak eredtek, sokan azonban nem tudtak kimenekülni, tűzhalált szenvedtek, vagy a keresztények döfték hátba őket a kardjukkal, akik a hídon kimenekültek (a palotából) egész hajnalig bátran harcoltak. Mindazonáltal olyan nagy volt a törökök öldöklése, hogy mindenütt csak kiömlött vér volt látható, a sáncokban annyi volt a holttest, hogy a keresztények alig tudtak köztük mozogni... (másnap reggel, a keresztények ellentámadása után és az erődítmény előtti harcot megelőzően)... Végre Krisztus tisztelőinek szájából felhangzó Jézus! Jézus! Kiáltásai közepette megkezdődött a törökök kegyetlen lemészárlása. Az ellenség hátat fordított a keresztényeknek, akik a csodával határos módon legyőzték őket, mert az Isten is az ő oldalukon harcolt. Dicstelenül futottak azok, akik 120 000 katonával nagy büszkén jöttek. Ugyanis rettenetes vereséget szenvedtek, félelemmel teltek el Jézus nevének állandó kiáltozásától, odahagyva 24 000 halottjukat, odahagyva sok nagy eszközeiket (ágyúikat) és hadi felszerelésüket, megszégyenülve futamodtak meg. Az úton, amelyen vidáman érkeztek, több mint száz kocsi sebesülttel szomorúan tértek meg hazájukba. Nicollo de Fara (Wadding 1931, 422423.) Nándorfehérvár 1456-ban. Az erődítmény, a vár és a külváros térbeli elrendezése 1456-ban: 1. A palota, 2. Felső-vár, 3. Alsó-vár, 4. Nyugati Alsó-vár, 5. Szávai hadikikötő 6. Szűzanya menybemenetele-székesegyház, 7. Ferencesek kolostora, 8. Külváros