Bácsország, 2017 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1. szám
A nándorfehérvári győzelem utáni időszak eseményei Cseh Valentin A nándorfehérvári győzelemről szóló híradások először Budára jutottak el, ahol ennek örömére ünnepségeket tartottak, de futótűzként terjedt el egész Európában Hunyadiék diadala. Az érdeklődés az események iránt nem volt véletlen, hiszen Konstantinápoly 1453-as eleste után az Oszmán Birodalom elleni harc különös jelentőséggel bírt. A győztes hadak vezére, Hunyadi János a csatát követő napokban gyors egymásutánban megírta jelentéseit V. László királynak, Garai László nádornak és Szécsi Dénes esztergomi érseknek. A június eleje óta Bécsben tartózkodó király azt követően, hogy tudomást szerzett a nándorfehérvári sikerről, rögvest értesítette rokonát, III. Frigyes császárt, majd csehországi alattvalóit - többek közt augusztus 5-én a sziléziai Boroszló városát is az eseményekről. A győzelem emlékéért hálaadó istentiszteleteket tartatott országaiban. A kontinensen Itáliában, a Német-Római Birodalomban és Közép- Európában érdeklődtek a leginkább az ostrom történései iránt. Az ezekben az országokban élőket foglalkoztatta legjobban Hunyadi és Kapisztrán győzelme. Ezek alapján nem véletlen, hogy pl.: Bécsnek, Velencének, Milánónak és Rómának, mint hírközpontnak, jelentős szerepe volt a nándorfehérvári diadal hírének terjesztésében. Arról, hogy Hunyadi János tájékoztatta volna a pápát a győzelemről, nincs bizonyíték, de a győzelem másik hőse, Kapisztrán János már július 22-én este, nem sokkal a szultáni sereg felett aratott győzelem után papírra vetette első hadijelentését III. Callixtus pápának. Levelében tömören beszámolt a győzelemről és annak körülményeiről. Majd egy újabb levelében részletesen tájékoztatta Őszentségét a nándorfehérvári ostrom eseményeiről. Többen Kapisztrán és Hunyadi szemére vetették azt, hogy mindketten a maguk érdemének tulajdonították a sikert. Aeneas Silvius Piccolomini nem is rejtette véka alá e véleményét a két hősről: „A győzelem szerzőiül a három Jánost tartják, a bíboros követett, akinek vezérlete alatt ment végbe a dolog, Hunyadit és Capistranói Jánost, kik az ütközetben részt vettek. De sem Capistranói János Hunyadiról, sem Hunyadi Capistranói Jánosról nem tett említést azon levelekben, amelyeket a győzelem kivívása után akár a pápához, akár barátaikhoz írtak, mindkettő azt erősíti, hogy Isten ő általa adta a győzelmet a keresztényeknek. Piccolomini egy másik levelében írt arról, hogy szerinte miért nem említették egymást leveleikben: „A dicsőségnek édessége nagy, könnyebb megvetendőnek mondani mint megvetni. [...] A kiváló férfiak könnyebben megvetik a királyságot, mint a dicsőséget. Ennek ellentmond, hogy Kapisztrán július 22-i levelében említést tett Hunyadiról. Ugyanakkor Antonio Bonfini, I. Mátyás történetírója Piccolominihez hasonlóan vélekedik erről a kérdésről: „Kapisztrán és Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette védők 1456. július 22-én legyőzték a Konstantinápolyt meghódítón. Mehmed szultán vezette oszmán hadsereget Nándorfehérvár falainál egy többhetes ostromot követően. Az események meghatározó része nyilvánvalóan az ostrom időszakára esett, de az ország jövője szempontjából is fontos események következtek be a diadalt követő napokban, így ennek vizsgálata sem lehet mellékes az ostrom története szempontjából. Corvinus a fényes győzelem kivívása után a maga nevében külön-külön beszámolót írt e háborúról Calixtus főpapnak, és levelében e gyönyörű tett dicsőségét mindkettő önmagának tulajdonította, és egyik a másikról említést sem tett. Bizony, a kiváló férfiak inkább országokról mondanak le, mint a megérdemelt dicsőségről.” A Szentatya 1456. augusztus 6-án tudta meg, hogy a magyar és keresztes csapatok hatalmas győzelmet arattak Nándorfehérvárnál Hódító Mehmed szultán serege felett Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével. Callixtus, mikor megtudta, hogy a magyar seregek győzedelmeskedtek, akkor hatalmas ünnepségeket rendezett, és közben zúgtak az örök város (Urbs Aeterna) harangjai és Róma minden templomában körmeneteket tartottak, melyeket másnap megismételtek. A pápa a diadal emlékére elrendelte, hogy ettől kezdve augusztus 6-án legyen az Úr színeváltozásának ünnepe. Továbbá azt is elrendelte, hogy Budán és másutt is minden nap 13 órakor imádsággal és harangszóval emlékezzenek meg Jézus elesett katonáiról. A délután 1 órai harangozás hagyománya Buda 1541- es oszmán-török kézre kerüléséig élt. A katolikus egyházfő ezenfelül tájékoztatta Európa fejedelmeit a győzelemről, és még Nándorfehérvár 1456-ban (Cseh Valentin: Nándorfehérvár, 1456. c. könyvéből) 85