Bácsország, 2017 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1. szám

A nándorfehérvári győzelem utáni időszak eseményei Cseh Valentin A nándorfehérvári győzelemről szóló híradások először Budára jutottak el, ahol ennek örömére ünnepségeket tartottak, de futótűzként terjedt el egész Európában Hunyadiék diadala. Az érdek­lődés az események iránt nem volt véletlen, hiszen Konstantinápoly 1453-as eleste után az Oszmán Birodalom elleni harc különös jelentőséggel bírt. A győztes hadak vezére, Hunyadi János a csatát követő napokban gyors egymásutánban megírta jelentéseit V. László királynak, Garai László nádornak és Szécsi Dénes esztergomi érseknek. A június eleje óta Bécsben tartózkodó király azt követően, hogy tudomást szer­zett a nándorfehérvári sikerről, rögvest értesítette rokonát, III. Frigyes császárt, majd csehországi alattvalóit - többek közt augusztus 5-én a sziléziai Boroszló városát is­­ az eseményekről. A győzelem emlé­kéért hálaadó istentiszteleteket tartatott országaiban. A kontinensen Itáliában, a Német-Római Birodalomban és Közép- Európában érdeklődtek a leginkább az ostrom történései iránt. Az ezekben az országokban élőket foglalkoztatta legjobban Hunyadi és Kapisztrán győzelme. Ezek alapján nem véletlen, hogy pl.: Bécsnek, Velencének, Milánónak és Rómának, mint hírközpontnak, jelentős szerepe volt a nán­dorfehérvári diadal hírének terjesztésében.­ Arról, hogy Hunyadi János tájékoztatta volna a pápát a győzelemről, nincs bizonyíték, de a győzelem másik hőse, Kapisztrán János már július 22-én este, nem sokkal a szultáni sereg felett aratott győzelem után papírra vetette első hadijelentését III. Callixtus pápának. Levelében tömören beszámolt a győzelemről és annak körülményeiről. Majd egy újabb levelében részletesen tá­jékoztatta Őszentségét a nándorfehérvári ostrom eseményeiről. Többen Kapisztrán és Hunyadi szemére vetették azt, hogy mindketten a maguk érdemének tulajdonították a sikert. Aeneas Silvius Piccolomini nem is rejtette véka alá e véleményét a két hősről: „A győzelem szerzőiül a három Jánost tartják, a bíboros követett, akinek vezérlete alatt ment végbe a dolog, Hunyadit és Capistranói Jánost, kik az ütközetben részt vettek. De sem Capistranói János Hunyadiról, sem Hunyadi Capistranói Jánosról nem tett említést azon levelekben, amelyeket a győzelem kivívása után akár a pápához, akár barátaikhoz írtak, mindkettő azt erősíti, hogy Isten ő általa adta a győzelmet a keresztényeknek. Piccolomini egy másik levelében írt arról, hogy szerinte miért nem említették egymást leveleikben: „A dicsőségnek édessége nagy, könnyebb megvetendőnek mondani mint megvetni. [...] A kiváló férfiak könnyebben megvetik a királyságot, mint a dicsőséget. Ennek ellentmond, hogy Kapisztrán július 22-i levelében említést tett Hunyadiról. Ugyanakkor Antonio Bonfini, I. Mátyás történetírója Piccolominihez hasonlóan vélekedik erről a kérdésről: „Kapisztrán és­­ Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette védők 1456. július 22-én legyőzték a Konstantinápolyt meghódítón. Mehmed szultán vezette oszmán hadsereget Nándorfehérvár falainál egy többhetes ostromot köve­tően. A­z események meghatározó része nyilvánvalóan az ostrom időszakára esett, de az ország jövője szempontjából is fontos események következtek be a diadalt követő napokban, így ennek vizsgálata sem lehet mellékes az ostrom története szempontjából. Corvinus a fényes győzelem kivívása után a maga nevében külön-külön beszámolót írt e háborúról Calixtus főpapnak, és levelében e gyönyörű tett dicsőségét mindkettő önma­gának tulajdonította, és egyik a másikról említést sem tett. Bizony, a kiváló férfiak inkább országokról mondanak le, mint a megérdemelt dicsőségről.”­ A Szentatya 1456. augusztus 6-án tudta meg, hogy a magyar és keresztes csapatok hatalmas győzelmet arattak Nándorfehér­várnál Hódító Mehmed szultán serege felett Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével. Callixtus, mikor megtudta, hogy a magyar seregek győzedelmeskedtek, akkor hatalmas ünnepségeket rendezett, és közben zúgtak az örök város (Urbs Aeterna) harangjai és Róma minden templomában körmeneteket tartottak, melyeket másnap megismételtek.­ A pápa a diadal emlékére elrendelte, hogy ettől kezdve augusztus 6-án legyen az Úr színeváltozásának ünnepe. Továbbá azt is elrendelte, hogy Budán és másutt is minden nap 13 órakor imádsággal és harangszóval emlékezzenek meg Jézus elesett katonáiról. A délután 1 órai harangozás hagyománya Buda 1541- es oszmán-török kézre kerüléséig élt. A katolikus egyházfő ezenfelül tájékoztatta Európa fejedelmeit a győzelemről, és még Nándorfehérvár 1456-ban (Cseh Valentin: Nándorfehérvár, 1456. c. könyvéből) 85

Next