Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-05 / 1. szám
A kisbirtokok tagosítása. — A gazdaköri gyűlés különös figyelmébe. — Megmozdultak az agráriusok. Hangzik harci riadójuk. Szavukra sürü rajokban vonulnak mindenfelöl az agrárius táborba. Panaszok, keserű panaszok hallatszanak az Országos Gazd. Egyesületben, a megyei gazdasági egyesületekben, a vármegyei törvényhatóságok gyűlésén. Van ok a mozgalomra. Kívánatos a tömörülés. Jogosultak a panaszok. Mert a magyar kisbirtokosok helyzete tarthatatlan. Az 1836. évi X. t.-cikk ugyan elhatározta a birtokok tagosítását és célszerűbb elrendezését. De, sajnos, ez a törvény nagy részben végrehajtatlan maradt. S ahol a tagosítás megtörtént, ott sincs benne köszönet. A birtoktagosítások mellett az ügyvédek és mérnökök meggazdagodtak, a birtokosok pedig tönkrejutottak. Mert a tagosítások még a tagosításra nagyon alkalmas területeken is, több helyen, csupa nyomoruságosak. Sok községet tudnánk megnevezni, melyekben 8—10 dűlőben aprózták el a földmives emberek birtokait. Másutt meg egy vagy két helyen hasították ki a birtokrészeket, de oly hosszú,— majdnem az egész községhatárt átszelő— dűlőkben, hogy a birtokok valóságos pántlika szalagok. Ilyen sok apró parcellában, vagy hosszú pántlika szalagban elhelyezett földeken a célszerű gazdálkodás úgyszólván lehetetlen. Az ide-oda járás által sok iga és munkaerő vesz el. A temérdek barázda sok termőföldet von el rendeltetésétől. E tarthatatlan birtoktagosítás és elhelyezés megteremtésében nagy vád illeti a gazdáknak azt az észjárását, melynél fogva tagosítások alkalmával a határ mindenféle földjéből kívántak kivenni egy darabka földet. Csak egyesek akadtak, akik illetőségüket egy tagban kívánták kihasíttatni. S az idő megmutatta, hogy az egy darabban kihasított rosszabb föld is megjavult, míg a több tagban fekvő kisbirtokok hamarosan kimerültek.A modern gazdálkodás követelte birtoktagosítás és rendezés fél százai alatt a nyugati népeknél általában elérte az óhajtott eredményt. A nyugati népek általában még a silányabb talajú és éghajlatú vidékeken nagyobb átlagterméssel dicsekesznek, mint a magyar kisbirtokosok a jobb minőségű talajon. Mert azoknál a népeknél a birtoktagosítás és rendezés helyesebb alapokon történt, mi által a földbirtokoknak jövedelmezőbbé tételét s célszerűbb kihasználását érték el. Nálunk is a földművesek bajainak orvoslására a legjobb orvosság a célszerű tagosítás és birtokelhelyezés lenne! Ily szempontokból ítélve, örömmel szemléljük az agráriusok mozgalmát, óhajtjuk azok tömörülését s lelkesedéssel A BALATON VIDÉK TÁRCÁJA. Hazajár a lelkem. . . A Hazajár a lelkem Balatonpartra, Bűbájos Megigézve szépsége tartja, S visszcicsalogatja. Elnézem ott a nap Csodaszép nyugvását, Hold sugaras fehér Habok ragyogását, S csillagok hullását. Álmomban építek Ott egy kicsi házat , Vitetek köréje Szép bokros rózsákat, S karcsú fényűt százat. A vándor Odaszállnak galambok Búgra fészket este , Szerelembe esve. raknak, A kis házereszre, S ha rózsa illattal Telik meg az alkony, Mámoros főmet ott Szép kebledre hajtom, Szerelmes galambom ! Hallgatjuk, mit súgnak A ringó hullámok, S szívemben a vágiak S betelt édes álmok Csengő dallá válnak . . És lángoló lelkünk Egymást átölelve Ujjongva, csapongva I. szám: Száll a végtelenbe, Szent gyönyörrel telve ! Igy álmodom rólad Lázasan s felejtem, fíogi/ nem értettél s tán Már sohse' látsz engem, Egyetlen egy lelkem ! Tán sohasem látsz már ! Tán sohasem látlak ! S árva bujdosója Leszek a világnak, Bár sírig imádlak ! Patyi István. A vadorzó. Irta : SZEMERE LAJOS. Ott,, hol a Kárpátok bérces tetőit már kora őszszelű hó borítja, míg a hegy tövében ifjan virít a vadrózsa, a liliom, kis falu fekszik. Egyszerű nád és szalmafödeles házikók állanak egy-