Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-29 / 44. szám

10 BALATONVIDÉK 1905. december 24. ragyogás, fény, pompa, megadta neki: hazája. Ez is áldja, de bús szívvel. Bús, hogy elveszti ; bús, mert helyzete oly kétségbeejtő: önnön fiai fenik a kardot hazájuk és testvéreik meg­rontására, idegenek és hazátlanok zsákmányául akarják hagyni... Most, mikor a haza veszélyben van, most kell meg nntatni, ki a magyar ? most, most kell ös­­szefogni mindenkinek: a nőknek ne­velni, nemesiteni és sokat, — sokszor imádkozni; a férfiaknak, kicsinynek­nagynak, szint vallani és hazájáért mindent áldozni, sokat dolgozni ! Magáról az ünnepség lefolyásá­ról részletes tudósításunk a követ­kező : 25-én este 9 órakor a gazd. taninté­zet hallgatóinak ének- és zenekara fáklyás szerenádot adott. Az összes hallgatók ta­náraikkal együtt és nagy közönség vonult be a kastélya kertjébe, hol az énekkar a kastély előcsarnokában a következő dalo­kat énekelte : Kis csalogány, Hír bort ide, Eg ölében (serenade) ; a zenekar pedig Lavotta »Első szereleme c. remek darab­ját játszotta. A főúri család és vendégei a lépcsőkön állva gyönyörködtek a szép énekekben és mégis újrázták azokat. A gazd tanintézet tanári kara és hallgatói nevében diósgyőri Czakó Béla igazgató fe­jezte ki a gróf Festetics-család k­ánt érzett, tiszteletet és hálát, majd a menyasszonyt üdvözölte és igaz boldogságot kivánt neki. A tartalmas szép beszédet és üdvözlést Festeti és Tassilo gróf köszönte m­eg meleg szavakkal s az igazgatóval váltott kézszorí­tással. A menyasszony szintén köszönetet mondott és bemutatta- e magának az ifjú­sági elnököt, kihez több kérdést intézett, s végül kedvesen köszön e ,meg saját és le­endő férje nevében az ovációt. Erzsébet főhercegnő pedig bemutattatta magának Czakó Béla igazgatót, kivel szépen csengő magyar nyelven kedvesen társalgott. •A kastély udvarán ezalatt fontaine lumineuse-zé változott át az ott levő kőkút, mi gyönyörű látványt nyújtott. szó-Harsány éljenzéssel búcsúzott el a családtól a gazdászsereg ; a család és a vendégek pedig fölsiettek az erkélyre és onnan integettek bucsut a távozóknak, kik azután a Kossuth Lajos utcán végig a Kossuth-nótát­ énekelték. Ugyanakkor este bál volt a ban, mely egész éjfélutánig tartott kastély­s me­lyen B­izi Sándor bandájának zenéjére jó kedvvel ropták a táncot, közben jó sok csárdást. Másnap is komor nap virradt. 25-én eső, egész éjjel pedig sok hó esett ; reg­gel az ég borús volt, de hó vagy eső nem esett. A kastélytól az Amazonig mind­két oldalon gui­landok, tölgylevesből fonva, díszítették az utat. Az utcák már elég korán mozgalmas képet nyújtottak . 11 órakor azután megindult a kastélyból dísz­fogatokon a szép nászmenet. Szép volt. Mint egy édes álom, oly szép. Ragyogó, tündériesen csillogó. Mintha a berkek sellői, erdők nymphái, mandák világszép hölgyei a Nib­elungok kincseiben ragyogva jelentek volna meg egy percre, csak egy tündéri percre, hogy ragyogtas­sák fényüket s aztán eltűnjenek, mint egy álom, mint egy tündér, mint egy halk sóhaj . . . Bizonyára a közönség iránt való gyön­géd figyelem mára is nyitott volt az, hogy a zord idő­d a­kocsikban jöttek a temp­lomba, hogy viszont honorálják a közön­ségnek amaz érdeklődését, melyet a zord idő se tudott lelohasztani. Kitartott hűsé­gesen a nagy közönség , az is, mely a templomban­ volt, az is, mely a csu­nya szélben, időközben szakadni kezdő hó­ban állott és várt­. Fényesebbnél fényesebb toilettek, fel­tűnő, uj és antique katonai egyenruhák, diplomaták egyenruhái, pompás fogatok elég tápot adtak a gyönyörködni vágyó szemnek. A város fel volt­­ lobogóz­va s az egész ut­vonalon, a kastélytól a templomig nagy közönség állott; de legtöbben a főgymna­siu­m s a templom előtt, hol a tűzoltóság, Harasztovits István főparancsnok élén, kor­dont vont a nagy közönség előtt. gy­mnasium előtt, a tanuló ifjúság, a A fő­tem­plom mellett a gazd. tanintézet hallgatói állottak sorfalat, s a közéletnek egyes isme­rősebb alakját, az ő volt praxitársukat Wol­kenstein grófot s a grófi család tagjait, kü­lönösen pedig a menyasszonyt és Erzsébet főhercegnőt harsány éljenzéssel és a zászló meghajtásával tüntették ki. Az első fogaton dr. veszprémi püspök, báró Hornig Károly Jánosi Ágoston c. püspök társaságában érkezett a templom­hoz. Itt a megjelent papság élén György dr. pápai kamarás, püspöki Simon titkár fogadta, feszületet és szenteltvíz hint­ őt, nyújtván át neki. A papság körmenetileg vezette a püspököt a templomba, mialatt a Keszthely­i Ének- és Zeneked­velők Egye­sülete Eckhardt Antal karnagy vezetése mellett ugyanannak „ Ecce sacerdos«-át énekelte. Rövid ima ut­án stallumához lé­pett a püspök, hol a szt. miséhez felöltö­zött. Itt várakozott a nászmenet, megérke­zésére Tizenegy órakor érkezett meg az első fogat, utána a többi. A grófi család fogadására a patronatusbeli papság vonult ki Dunst­ Ferenc dr. apátplébános veze­tése mellett. Ott voltak még és a város nevében fogadták Takách Imre főszolga­bíró és Nagy István városbíró. A násznép a kórus alatt várta meg egymást, s innét sorakozva vonultak a templomba, orgona­kíséret mellett. A násznép a szentélyben helyezkedett el ; középen az oltár előtt, két térdeplőn a jegyespár, mögötte a többi nászkiséret. Erre kezdetét vette a szt mise, melynél a m­egyéspöknek a helybeli pap­ságon kívül segédkeztek Si­m­on György dr. püspöki titkár, Király Blek hahóti, Fekete Gergely zsidó esperesplébánosok, Hajba Mihály szántói, Havasi József rezsi, Ste­faics Aladár csurgói plébánosok és Teller Vince berzencei káplán. Mise alatt a grófi Család óhajára a Keszthelyi Ének- és Ze­nekedvelők Egyesülete ugyanazt a misét énekelte, melyet Eckhard Antal három évvel Fürstenberg Hercegné ezelőtt eskü­vőjére szerzett. Szentmise után volt az esküvő, melynek végeztével egyszerű, ke­resetlen szavakban, de szívből jövő és szívhez szólva gyönyörű beszédet intézett, a megyéspüspök az uj házaspárhoz először magyar nyelven, majd ugyanazt ismételte német­ nyelven is. Beszédében azt fejte­gette, miben áll a házasélet boldogsága és miáltal szerezhető meg az. A beszéd el­hangzása után a megyéspüspök volt az első, ki szerencsét kivánt az uj párnak, majd az örömszülök és a többi násznép következett. A szertartás végeztével meg­indult a menet kifelé. Kivonulás alatt az énekkar Beethoven „Isten dicsősége” örök­szépségű dalát énekelte. Elől haladt a nász­nép, kik a templom ajtóhoz érve megvár­ták a megyéspüspököt, ki soraik között elhaladva elsőnek távozott a templomból. Utána ugyanazon sorrendben, (de most már együtt) az uj pár s a többiek. Az oltár és egész melléke ez alka­lomra gyönyörűen fel volt diszitve déi­szaki növényekkel, magát az oltárt a meny­asszony kedvenc virágai , a fehér chry­santhenumok ékesítették. A nászmenet a következőképen ért a templomba : Az első kocsiban : Festetics Vilmos gróf násznagy szalagos, virágos násznagyi bottal és Esterházy Móric gróf. 2. kocsi : Wolkenstein Oswald gróf, Palla­vicini György őrgróf. 3. kocsi: Wurm­brand gróf ezredes, Spanooci gróf kapi­tány. 4. kocsi : Kinsky Margit grófnő, Er­dődy Sándor gróf. 5. kocsi : Károlyi Su­zanne grófnő, Taxis Miksa herceg. 6. ko­csi : Erdődy Sándor grófné, Windisch-Graetz József herceg lovassági tábornok, gárdakapitány. 7. kocsi : Festetics Pál grófné, Károlyi Gyula grófné, Windisch-Graetz Hugó herceg, Windisch-Graetz Ró­bert herceg. 8. kocsi : Windisch-Graetz Hugó hercegné, Windisch-Graetz Alexan­drine hercegné, Széchényi Béla gróf ko­ronaőr, Festetics Pál gróf. 9. kocsi : Win­disch-Graetz Ágnes hercegnő, Károlyi Ju­lietta grófnő, Kinsky Ferenc gróf, Wald­burg Miksa gróf. 10. kocsi : Kinsky Alice grófnő, Festetics Ella grófnő, Oettingen Móric herceg, Windisch-Graetz Lajos her­ceg. 11. kocsi : Windisch-Graetz Lujza hercegnő, Windisch-Graetz Erzsébet her­cegnő, Lajos monacoi herceg, Festetics György gróf. 12. kocsi : Fü­rstenberg Ká­roly hercegné, Windisch-Graetz Ottó her­ceg. 13. kocsi : Paar grófné, Oettingen herceg. 14. kocsi : Windisch Graetz Ottó hercegné , cs. és kir. Tassilo gróf. 15. kocsi : fensége, Festetics Windisch-Graetz Ernő herceg és Windisch-Graetz Károly herceg. 16. kocsi : Festetics Tassilo grófné, Festetics Alexandra grófnő. A 17. kocsi­ban a menyasszony tanára, Párkányi Jó­zsef tanár jett. A koszorús leányok Károlyi Julietta és Kinsky Alice grófnők, Windisch-Graetz Louise, Erzsébet és Agnes hercegnők és Festetics Ella grófnő voltak ; vőfélyek pe­dig Oettingen Móric és Windisch-Graetz Lajos hercegek, Lajos monacoi herceg, Kinsky Ferenc, Waldburg Miksa és Fes­tetics György grófok. Esküvő után déjeuner volt, melynek raeuu­je a következő volt : Deufs-cróme d'asperges Barquettes d'ócrevisses Filets de poulet á la Villeroy Pet.its pois á l'anglaise Canetous á la gelée Saladé á la Russe Gelée Macedoine Petits Napolitains Desserts. A történeti hűség kedvéért, meg kell említenünk, hogy­ a törvény követelte pol­gári kötést d. e. fél 11-kor Takách Imre főszolgabíró végezte a kastélyban. Déjeuner után az ifjú pár különvo­naton ment Balatonszentgyörgyre, honnan egy napra Berzi­ncére, onnan pedig Vene­ziába utaztak ; onnan vissza Berzencére, majd lakóhelyükre, Wiener­ Neustadba mennek. Este volt az ebéd, melyen a délután elutazott báró Hornig Károly dr. uron kivül mindnyájan részt vettek püspök és je­len voltak még Smetana János, a Windisch-Graetz hercegek főtisztje és Dezsényi Ár­pád dr. főtitkár. Ebéd után tánc volt. Az új pár rövid életrajzi adatait a következőkben adjuk : Windisch-Graetz Károly herceg, Windisch-Graetz Ernő her­ceg, Freiherr zti Waldstein und im Thale cs. k. kamarás, v. b. t. t. stb. és néhai Prinzessin zu Oettingen-Oettingen und Oettingen-Spielberg csillagkeresztes hölgy, udvarhölgy fia, született Wiener-Neustadt­ban 1871. február 9-én ; jelenleg főhadnagy az I. Miklós orosz cár nevét viselő 5. dra­gonyosezredben. Festetics Alexandra Olga Eugénia grófnő, Festetics Tassilo gróf aranygyap­jas vitéz, v. b. t. t., cs. és kir. kamarás, főudvarmester, stb. és Douglas­ Hamilt­on May hercegnő leánya, született Baden-Badenban 1884 márc. 4-én. A vendégek legnagyobb része pénte­ken délelőtt utazott el ; Erzsébet­cegnő, az uj férj ifjabb testvérének, Jőher­ Ottó hercegnek neje, különvonaton Pöltzsb­achba utazott. Az arad. tisztikar és az assistencia számára fényes ebéd volt az esküvő nap­ján a kaszinó helyiségeiben, melyen az első felköszöntőt Hajba Mihály zalaszántói plébános mondotta az uj párra. A mindennapi élet szürkesége pedig újra átvette birodalmát . . .

Next